Ellenőr, 1875. június (7. évfolyam, 150-179. szám)

1875-06-03 / 152. szám

­ *»**iEeec3'~ magunkat alá, hogy ezen határozatuk felett az egész közvélemény megbotránkozott, azt mindenki tudja, és igy kényszerhelyzetnél fogva mai napig szabadelvű pártunk szemben önökkel kénytelen külön állást elfoglalni, minden tiltakozásuk da­czára. Kelt Ipolyságon, 1875. év junius 1-én. Gy­u­r­a Adolf, h. ügyvéd, a hontmegyei balpártból alakult szabadelvű párt jegyzője. * Ezen válaszból is csak azt látjuk, hogy Hont­­ban nincsenek sem egyesülve, sem kibékülve az előbbi pártok. S lehetetlen ki nem mondani néze­temet, miszerint ezt a bajt és zűrzavart el lehetett volna hárítani, ha azon párt, mely eddig a me­gyét absolute dominálta, több figyelemmel és méltányossággal jár el azon párt irányában, mely eddig nem tapasztalt egyebet üldözésnél. Nógrádban sem volt valami nagyon szelíd a volt jobboldal uralma, de el kell ismerni, hogy a fusió után kellő tapintatot és előzékenységet tanusított a volt balközép irányában, mert megértette a sza­badelvű párt jóhiszemű szervezésének kibékü­­­lési követelményeit, s így elejét vette az új ala­kulás alkalmával könnyen felmerülhető neheztelé­seknek. Hasonlag jártak el más megyékben is, de Nógrádot azért idéztem dicséretes példa gyanánt, mert ott is — szelíden szólva >■*— domináló állásban volt a jobboldal. — Egyébiránt a fő do­log az, hogy a választók categorikus nyilat­kozatot nyerjenek mindenkitől, a­ki képviselő akar lenni, — akár Hornból akár máshonnan — hogy melyik párthoz tartozik : a szabadelv­ű kormány­párthoz, mely a minisztériumot terhes feladatában támogatni feladatának ismeren­­di, vagy a conservativ ellenzékhez, mely a minisztérium irányában nem viseltetik bi­zalommal s igy támogatásra sem vállalkozik. Csak oly­an embert ne válaszszanak a szavazó polgárok sehol, a­ki homályban hagyja, hogy melyik párthoz fog tartozni. A­hol pedig két jelölt van s mindenki világosan kijelenti, hogy kormánypárti, ott válaszszák meg azt, a­kit inkáb akarnak. A­mit ezen dolgokra vonatkozólag még egész átalánosságban a választók figyelmébe akarok ajánlani, azt fenntartom folyamatban levő czikksorozatom egyik része gyanánt. Szerkesztő. Beszámoló beszédek. 1. Szlávy József beszéde. Szlávy József május 30-án tartotta meg be­számoló beszédét a pozsonyi első kerület választói előtt. A „Pesti Napló“ mai száma terjedelmes ki­vonatot közöl belőle. Átveszszük azt, a­mint kö­vetkezik . Néhány, magyar nyelven előrebocsátott üdvözlő szó után német nyelven folytató beszédét, kifejtvén, hogy a pártok egyesülése iránti óhaj már a lefolyt országgyűlés első ülésszaka után mind hangosabban nyilvánult, a pártszakadások, az egyre növekvő deficit tarthatatlanná tevéki a helyzetet; elmondta azután, hogy ő mily ered­ménynyel járt el ez általános óhaj teljesítése ér­dekében, mennyire örvend annak, habár más fér­fiak hozták is létre, és nem is egészen úgy, mint ő óhajtotta a fusiót, majd felsorolta a fusió létre­jötte óta megalkotott törvényeket és azután így folytató beszédét: „Ha megfontoljuk, hogy mindezen kérdések­nél, melyekre nézve, mint az utolsó hetek tárgya­lásaiból eléggé kiderült, a pártok voltakép egy véleményen valának, azelőtt nem annyira az egyéni nézet, mint inkább a pártszempont jutott érvényre, hogy a szavazásnál nem a két pártnak tán kö­zösen vallott meggyőződése, hanem kizárólag a pártszempont volt irányadó, hogy az ez által előidézett kölcsönös elkeseredés immár nyája­sabb hangulatnak adott helyet, és hogy a leg­közelebbi jövőben a reformkérdések gyorsabb, ob­­jectívebb elintézése elé nézhetünk , ha meggondol­juk, hogy a legközelebbi képviselőválasztásoknál nem egy kényelmetlen jelenettel leszünk megkí­mélve, hogy a választásnál nem kizárólag az 1867. 12. törvényczikk iránti hitvallás lesz döntő, hanem hogy a jelölt egyéb képességeit is lehet majd mérlegbe venni; ha meggondoljuk, hogy a mon­archia nyugati felével kötött vám- és kereskedelmi szövetség revisiójának, a közös költségekhez fize­tendő quóta megállapításának­ előestéjén állunk, hogy e kérdés kielégítő megoldása majdnem­­­­ küzdhetlen nehézségekkel járt volna oly kormány­nál, mely egyrészt egyenjogú, saját hasznát és előnyét szem előtt tartó,­­ szerződő féllel, más­részt oly hatalmas ellenzékkel állott volna szem­ben, mely az egész közjogi kiegyezés helyességét vonja kétségbe, úgy csak szerencsét kívánhatunk magunknak azon emlékezetes eseményhez, mely ily rövid idő alatt és oly tetemes eredményekre ve­zetett és még nagyobbakat enged várnunk; nem tagadhatjuk meg hálánkat felséges uralkodónktól, ki példátlan önfeláldozással csak népei javának él; (éljenzés) elismerésünket azon férfiaktól, kik a dolgok újjáalakulásához hozzájárultak; nem ta­gadhatjuk meg bizalmunkat, támogatásunkat azok­tól, kik elvállalták azon feladatot és azon felelős­séget, hogy biztosítani fogják az országnak a lét­rejött fusió gyümölcseit. (Helyeslés.) Vajha sike­rülne nekik a parl­ament mostani többségére tá­maszkodva, megvalósítani azt, a­mi után az or­szág évek óta áhítozik, a­minek megvalósításán az előbbi kormányok legjobb lelkiismeretük szerint működtek, midőn erejüket részben meddő harczban fogyaszták. Az utóbbi három hó eseményei s a hozzájuk fűzött remények mellett azonban nem szabad feled­nem, hogy az országgyűlés nem a szabadelvű párt alakulásán kezdődött és hogy önök számon kérhe­tik tőlem mi történt akkor, midőn a parl­ament többsége a Deákpárt kezében volt. Megvallom, szeretnék visszatérni egész a­ D­e­­á­k p­á­r­t keletkeztéig, hogy megvilágítsam amaz idők helyzetét, indokoljam az e helyzet feltételezte és kijelölte kormány- s" pártac­iót, felemlítsem azon nehézségeket, melyek ellen az egymást követett kormányoknak parl­amenten belül és kívül küzdeniük kellett, jelezzem azon okokat, melyek a Deák­­pá­rt tömörségét gyengíték és végül szét is vá­­laszták, hogy részrehajlatlan, szenvedély nélküli bírálat alá vegyem e pártnak és az ebből kikerült kormányoknak működését. Igaz, hogy nem egy elkövetett hibát kellene beváltanom, de bizonyosan sikerülne megc­áfol­­nom nem egyikét azon szemrehányásoknak, me­lyekkel az utóbbi időben e pártot és kormányait egyes hangok még a deákpárti táborból is oly bőkezűleg illeték, nem egy körülményt világosíta­nék fel, helyreigazítanák nem egy téves felfogást, igénybe vennék e párt számára és — teljes önér­zettel mondom önöknek — tán a magam részére is nem egy érdemet. (Éljenzés.) De ily visszatekintés igen messze vezetne, nem illenék mai beszédem keretébe, sőt tán egy­általában nem találna helyet egy beszéd szűk ke­retében. Ezért tehát csak az országgyűlésnek és az új pártalakulást megelőzőleg fennállott kor­mánynak tevékenységére fogok szorítkozni.“ Szóló ezután felsorolja a múlt országgyűlésen hozott főbb törvényeket; beszédét ezután így folytatja: „Mindazonáltal nem egyszer hangoztattak el­lenünk keményen ócsárló szavakat, melyekhez csatlakozott egyik-másik igen tisztelt választóm, a két pozsonyi napilap, és a városi képviselőtes­tület. Az már benne van az ember természetében, hogy nem elégszik meg a fennállóval és jobb után áhítozik. Bizonyos mérvben jó is, hogy az így van, mert ebben rejlik a­­folytonos haladás biz­tosítéka ; ha a jobb utáni benső hajlam meg nem volna bennünk, pangásra volna a világ kárhoz­tatva. Különben azon idők politikai és gazdasági viszonyai nem is voltak oly neműek, hogy valami különös ok lett volna megelégedettnek lenni. El­­hihetik nekem, hogy magam tán legkevésbbé vol­tam megelégedve a helyzettel. Leggyakrabban hallhattam azon szemrehá­nyást, hogy nem tudni, mi czért tűzött maga elé a kormány, hogy nincs vezéreszméje, kicsinyes palliatív szerekkel segít magán, szóval, hogy nincs programmja. Némi vigaszomra szolgál, hogy közv­etlen utódomnak ugyan a szemrehányást tették, a jelen kormánynak pedig még nagyobb mérvben teszik. Igen ám, ha kormány­programmot tervezni és pontról pontra megtartani lehetne, oly formán, amint hangverseny-programmot állítanak össze, mely aztán számról számra, jól roszul, a­hogy éppen megy, a közönség nagyobb-kisebb megelégedésére adatik elő. De szakértők azt állítják, hogy ez sem olyan nagyon könnyű. E helyen már hat év előtt tettem azon meg­jegyzést, hogy a közjogi kiegyezés kérdését kivéve az akkori balközépi és deákpárti kiválóbb jelöltek programmjai lényegileg megegyeztek, úgy­hogy első tekintetre bajos is volt azokat egymástól megkü­lönböztetni. •És hogy vagyunk ma, hat év után, ezen egy­behangzó programmokkal ? mily kevés lett azokból megvalósítva, és mennyire eltérő nézetek jutottak napfényre, midőn ama programmok egyik-másik pontját meg akarták valósítani. Midőn körülbelül másfél év előtt a képvi­selőháznak az az eszméje támadt, hogy bi­zottságot küld ki, mely a Kormány számára rész­letes, az administratív egész birodalmát felölelő programmot dolgozoa ki, ebben, valamint a kilen­­czes bizottságban olykor igen érdekes beszédek mondattak, nem egy eszme lett kimondva, mely — ha nem volt is új és eredeti — annak idején valósíttatni fog, részben érvényre is jutott már, de ez eszmék nagy része már a 21-es bizottság kiküldése előtt is tanácskozás tárgyát képezte a minisztériumban. Programmot, mely a háztól kapott megbízásnak megfelelt volna, a kilenczes bizottság sem hozott ugyan létre de a lefolyt évek nem egy hibája lett feltárva, nem egy tévedés lett helyreigazítva, nem egy figyelemreméltó igaz­ság kimondva. A kilenczes bizottság tárgyalásai mindenesetre hozzájárultak ahhoz, hogy pénzügyeink állapotát, közigazgatásunk hiányait tágasabb körök is felis­merjék és méltányolják, és miután a hiba felisme­rése első lépés a javuláshoz, nem akarom e bizott­ság munkálatának értékét keveselni. De arra nézve, ki a tervezendő programairól folytatott tanácskozá­sokat figyelemmel kísérte, legérdekesebb marad azon észlelet, hogy egyik-másik kérdésnél a bizott­ság tagjai által tanúsított tartózkodás daczára is nyilvánultak ugyan lényeges eltérések, sőt mond­hatnám, hogy a vélemények diametrális ellentéte, de a bizottsági jelentés szerkesztésénél mindig megtalálták a formulát, melylyel mindkét fél meg­elégedett, melyben tehát mindkét elvi ellenfél saját nézetét találta kifejezve. Midőn a jelenlegi miniszterelnök és a kormány egyes tagjai hosszabb és rövidebb előadásokban is­mételten , ismételten kifejtették nézeteiket a legköze­lebb teendőkről, vagyis, hogy a szokott kifejezést használjam, programmjukat kifejtették, akkor a képv. és felsőházi ellenzék mindig azt vetette sze­mükre, hogy ez a teendők puszta felsorolása, eb­ből nem lehet következtetni azon szellemre, azon irányra, melyben a kormány haladni szándékozik, hogy ezek általános phrasisok, melyeket bárki alá­írhat, azok nem képeznek programmot. Nemrég megjelentek a zempléni 12 pontok, melyek, amint Sennyey bárónak a jobboldali ellenzéki körben tett nyilatkozata után kételkedni sem lehet, az ő, illetőleg pártjának programmját képezik. Ez irat bevezetésében a megtörtént pártfusió örvendetes ténynek mondatik, szerzői a szabadelvű párttól távolmaradásukat e párt programmtalansá­­gával indokolják és 12 pontban kifejtik az elve­ket, melyek alapján az új párt megalakuland. E 12 pont bizonyára nem kerülte el az önök figyelmét. Az elsőt kivéve, melyben pozitív nézetek mondatnak a parl­ament reformjáról, a többiekben csak többé-kevésbbé általánosságban mondott szó­lamokat találunk, melyekhez igen kevés kivétellel hozzájárulhat minden politikus, bármelyik párthoz tartozzék is. Vagy talán a 10-ik pont, mely így szól: „a bankkérdés megoldása, a valuta szabá­lyozása, nemzetgazdasági viszonyaink és érdeke­inknek megfelelő vám- és közlekedési politika, vas­utak csoportosítása, a tarifák szabályozása, adó­rendszerünknek az ország gazdasági viszonyainak ismeretén alapuló tervszerű reformja stb. stb.“ — tartalmaz-e ezen pont egyebet puszta jelszavaknál, melyeket ráírhatunk zászlóinkra valamennyien, bármilyen párthoz tartoztunk vagy fogunk tar­tozni. Hogy Sennyey báló miképen képzeli vagy óhajtja a bankkérdés megoldását, a bankszabadság kimondása által-e, vagy magyar banknak kü­lön pénzkészlettel és magyar bankjegyekkel való alapítása által, avagy úgy-e, hogy a monarchia nyugati felével egyezményt kössünk, melynek kö­vetkeztében érdekeink teljesen megóvatnak ugyan, de a bankjegyek egysége fenntartatik, az iránt a programm bizonytalanságban hagy bennünket. Hogy a „nemzetgazdasági viszonyaink és ér­dekeinknek megfelelő vámpolitika“ alatt védvám, Ausztriával közös, vagy külön vámterület értendő-e, az nincs megmondva. Hogy a programm szerzői a perrendtartás re­formját, a nyilvánosság és szóbeliség, vagy az ed­digi írásbeli eljárás szerint képzelik-e, vagy hogy a programm esküdtszékeket akar-e behozni — arra nézve szintén nem nyerünk felvilágosítást. Az, a­mi a politikai közigazgatás reformjá­ról, a nemzetiségi és vallási kérdésről mondatik, oly általános jellegű, hogy kiki azt értheti belőle mit akar. A megyei hivatalnokok kinevezését Sennyey báró a kilenczes bizottságban óhajtandónak, de nem absolute szükségesnek mondotta, a fusió után politikai hitvallása sarkpontjává tette; e kérdést a programm szerzői enigmaticus homályba borít­ják, Sennyey báró, a párt­ körben tartott­­minapi beszéd szerint e kérdést illetőleg compromissumokra hajlandó. Ha tehát igaz, ami azon programm bevezeté­sében állíttatik, hogy az újonnan alakult szabad­elvű párt egyes tagjainál a nézetegység az egyes conkrét kérdések iránt nincs constatálva, hogy te­hát a párt puszta mechanikai conglomeratum, mely a coalitió kormányának nem nyújt támaszt; ha továbbá igaz, hogy — talán a parliamenti reform kérdését kivéve (melyre nézve egyébiránt tudtom­mal a szabadelvű párt nézetegysége sincs consta­tálva, és mely a közelebb elintézendő kérdések közt aligha fog az elsők közt helyet foglalni) — ha igaz az, hogy e kérdés kivételével a szabad­elvű párt azon általánosságban magáévá teheti Sennyey báró­­ programmját, akkor igaz az is, hogy ezen programm alapján kizárólag ezen programm létesítésére külön pártot alakítani alig van elég ok. Az u. n. bihari pontok ellen annak idején azt hozták fel, hogy csak negatíót tartalmaznak, nem programmot, és ma a volt balközép tagjai tiltakoznak a szélsőbaloldal azon szemrehányása el­len, hogy hűtlenek lettek programmjukhoz. Az előre bocsátottak után, — így folytatja Szlávy, — alig lesz szükséges bizonyítgatnom, hogy nem nagy súlyt fektetek a programm-köve­­telésekre. Nálunk aránylag oly csekély conserválni és oly sok reformálni való van, a reformok utáni vagy oly általános, a reformok életbeléptetésének módja iránti eszmék oly kevéssé tisztázottak, s az egyes reformok iránti nézetek oly változékonyak, hogy egy minden kérdésre nézve egységes, compact reform, — vagy, ha úgy akarják szabadelvű pártnak, s egy vele egyenrangú conservativ párt­nak alakítása, mint ezt Angliában látjuk, egyelőre s hihetőleg még sok ideig a jámbor óhajok sorába fog tartozni. Sennyey pártja, mely a mennyire az általuk felállított általános programmpontokból, s a párt tagjainak egyes nyilatkozataiból következtetni le­het, a reformok tekintetében egy és másban még messzebb akar menni, mint a szabadelvű párt, tel­jes joggal utasíthatta magától vissza a „conser­vativ“ jelzőt. S a szabadelvű párt körében is szá­mos fontos kérdésre nézve véleménykülönbségek fognak érvényesülni.“ Szóló ezután kifejti, hogy részletes, minden teendőre kiterjedő programmot egy szellemdús ál­lamférfin képes volna ugyan alkotni, de azt hiszi, hogy alig lehetne kormányt alkotni, mely a pro­gramm minden részletével egyetértene, s bizonyára még nehezebb volna alkotni oly pártot, mely a kormányt minden kérdésben támogatná. Ha tehát nem akarja valaki egy tekintélyes politikai pártnak és egy ebből származó kormány­nak megalakulását már előre lehetetlenné tenni, vagy nem akarja szükség nélkül a pártot frac­­tiókra osztani, mielőtt megoldatta volna a felada­tot, melynek megoldása végett egyesült, meg kell elégednie egy általánosságban tartott pro­grammal. Ily programm mindent magában foglalhat, ha bizalommal viseltetünk valamely kormány iránt, de mit sem jelent akkor, ha a kormány iránt nem vi­seltethetünk, vagy nem akarunk bizalommal visel­tetni. (Helyeslés.) Szaló ezután áttér azon idők jellemzésére, midőn ő hivatott meg a kormányra. Akkor a kor­mány azt mondá, hogy egyrészt lehetőleg messze­menő megtakarításokra, másrészt a jövedelmek lehetséges emelésére van az államháztartás egyen­súlyának helyreállítására szükség. Ezen axióma azóta számtalanszor variáltatott, de mindkét irány­ban igen nehézzé teszi a kormány eljárását. Va­lamint ezelőtt derure-borura szavazta meg a ház a költségeket, most éppen az ellentétes áram­lat jutott felszínre. Mindenütt takarítani, törölni kí­vánt mindenki. Szóló azt hiszi, hogy ezen áraml­­­attal sem szabad magát a kormánynak elsodortatnia, mert a megtakarításoknak, hogy azok ne okozzanak több kárt, mint hasznot, nagy körültekintéssel kell történniük. Szóló elkerülhetlennek tartja az adófel­emelést, s az egész adórendszer gyökeres refor­málását s e tekintetben különösen hangsúlyozza azt, hogy az országban nagy területű termőföld nincs megadóztatva, vagy nincs oly mérvben, mint azt az egyenlő teherviselés elve követelné. Kiemeli az államjavak megfelelőbb kezelésének s az adóképesség emelésének szükségét. Mind­ez azonban nézete szerint csak fokozatosan ér­hető el. Megemlíti ezután az egyes szárnyvasutak tel­jes kiépítésének, a forgalmi eszközök szaporításá­nak, az egyes pályák fuzionálásának elkerülhetlen voltát, a hitelviszonyok s a jegyban­k-ü­g­y szabályozásának, a vám és kereskedelmi szövetség revisiójának szükségességét. A polgári és bün­tető igazságszolgáltatás reformja tekintetében meg­jegyzi, hogy viszonyaink között korainak tartja a nyilvánossság és szóbeliség behozatalát, az esküdtek intézményének absolut értékét is kétségbe vonja, a mi viszonyainkkal pedig, — azt hiszi, — ezen intézmény éppen nem hang­zik össze. Legfőbb súlyt, melytől minden reformtörekvés sikerét feltételezi, a közigazgatás gyöke­res reformjára fektet. Szóló még mielőtt Seny­­nyey az ázsiai állapotokról beszélt, figyelmeztetett közigazgatásunk kirívó hiányaira. De akkor erre nagyon kevés súlyt fektettek, s más kérdések fog­lalkoztatták a közvéleményt. E reform tekintetében figyelmeztet arra, hogy az aligha fog nagy megtakarítással járni. A hivatalnokok fizetése, főleg az al­sóbb rangúaké, oly eltűnőleg csekély, hogy ez visz­­sza­riasztja a műveltebb elemeket a hivatalos pályától, minek következtében középszerűségekkel telnek meg az irodák, a­minek részben a hiva­talnokok nagyobb száma elkerülhetlen követke­zése. Itt tehát megtakarításról nem igen lehet szó. Az útépítésre, a közbiztonságra és az egészségügyre szükséges költségek szintén nem fognak apadni. Megengedi, hogy egy­­ben-másban a közigazgatási gépezet egy kis részét egyszerűsíteni s ez­által olcsóbbá tenni lehet; de azt hiszi, hogy közigazgatásunk széles körében, hol még annyi pótolni való van, javításokat eszközölni s egyúttal megtakarítani, alig tartozik a gyakorla­tilag kivihető dolgok közé. Szükségesnek tartja az ország helye­sebb közigazgatási beosztását, s óhajt­ja, hogy az uj szervezet a legtágabb értelemben vett közigazgatás minden ágára egyaránt kiter­jedjen és annak egyöntetűségét biztosítsa. „Midőn — igy folytatja tovább — 1873-ban kilátásba helyeztem a házban egy ily tartalmú törvényjavaslat előterjesztését, ez élénk, mondhat­nám általános tetszéssel fogadtatott, s midőn né­hány hónappal később a belügyminiszter előterjeszté a törvényjavaslatot, azt a képviselőház egyik befolyásos tagja halvaszületettnek jelté, s a házban épp úgy, mint a házon kívül, gúny­­nyal és elkeseredéssel fogadtatott. Particu­­láris érdekek és pártszempon­tok kerekedtek felszínre. Az én­­. barátom, városunk érdemteljes pol­gármestere is egy a bizottsági közgyűlésben tar­tott beszédében az év legszomorúbb eseményének nyilvánítá, s azon reményét fejezi ki, hogy a jogállam fejlődését fenyegető ama nagy veszélyt az egybegyűlt népképviselők elhárítani fogják az­által, hogy ezen ominosus törvényjavaslatot el fog­ják ejteni. És Pozsony sz. k. városa, több más törvényhatósággal csakugyan ez értelemben kér­vénynyel is járult az országgyűlés elé. És daczára ezen jól hangzó szólamoknak, daczára ezen, a legkülönbözőbb indokokból szárma­zott kérvényeknek ma is határozottan és rendít­hetlenü­l merem állítani, hogy az ország czélszerű­bb­­ beosztása s a közigazgatásnak ehhez idomított szer-­­­vezése nélkül minden administrationális reform , csak ephemer jelentőségű férelmű lesz. (He­­­ lyeslés.) Nem a községek autonómiájának elvonását tűzte ki a törvényjavaslat czélul; távol volt tő­­l lünk az is, hogy a városi lakosság élet- s képességét veszélyeztessük, mint ezt a t. A polgármester úr a törvényjavaslatról állította. Sőt , éppen a megyei autonómia védőivel ellentétesen­­ a községek autonómiáját akartam­­ azon mérvben tágítani, a­melyben őket erre­­ anyagi jólétük fejlődése és értelmiségük erre­­ képesíti.­­ A vármegyék, a­mint azok egykor­­ fennállottak, teljes jogosultsággal bírtak és betöl­­­­tötték hivatásukat, azon időben, midőn a községek­­ úri hatalom alatt állván, értelmiséggel s ennek­­ folytán jelentőséggel sem bírtak, midőn a központi I kormány gyenge, az akkori közlekedés mellett a I községektől távol volt s nem is valami nagy igé­nyeket formált irántuk. Ma a viszonyok teljesen megváltoztak. Ma a­­ községek és a központi kormány képezik az állami élet gyapontját. A mi e kettő I között fekszik, mind inkább veszteni fog jelentőség I géből. Mindemellett még hosszú időn át számos fel- 1 adat vár a megyékre. De nézetem szerint a­­ közigazgatás minden ága feletti felügyeletnek a­­ megye élén álló férfiak kezeiben kellene összpon­­­ tosítva lenni. Csak így volna lehetséges azon­ba-­­ jón gyökeresen segíteni, hogy az egyes közigazga- t tási ágak orgánumai, egymást nem is ismervén, s egymással nem törődve, sőt, mint ez gyakran meg- s esik, egymás ellen is működnek ; csak igy volna­­ lehetséges nagyszámú alsóbb fokú hivatalt és ál- i sáét megszüntetni, s a különböző közigazgatási ágak közt eddig hiányzó egységet létrehozni. Minde s ez azonban csak akkor vihető keresztül, ha az­­ eddigi 160 municipium helyett sokkal csekélyebb számú, de na­gyobb terjedelmű megyék alakít­tatnának. Ha mindez rendezve, és szervezve leendőne, s ha megállapíttatnék a község és törvényható­ság jogköre, s a közigazgatási ágazatok egymás- s házi viszonya és tagolata alulról felfelé, nem pedig felülről lefelé organizáltatnék, — akkor, és csak akkor lehetne teljes nyugalommal ítélni a fölött, s mit lehet a központi kormány körében egy­szerűsíteni és megtakarítani. A minisztériumok száma s azok teen- i­dőinek csoportosítása, miről utóbbi időben oly sok I­kát hallottunk beszélni, nézetem szerint nagyon alárendelt jelentőségű kérdés s a viszonyok és a rendelkezésre álló erők arányában időnként kár­­ nélkül megoldható. Ha valamely miniszter betölti I helyét, akkor azt a 12.000 frt fizetést gazdag ka­matokkal adja vissza az államnak ; ha nem tölti­k be, — nos akkor éppen nem való oda.“ Szóló ezután röviden összegezvén az eddig elmondottakat, azt hiszi, hogy a kérdések elég dol­got fognak adni a legközelebbi három évre. Van azok között sok oly kérdés, melyekre nézve a párt tagjainak nézetei egymástól nagyban eltérhetnek, s melyekre nézve, ha megoldásuk kívántatik, com­­promissumok létrejötte lesz szükséges. De azt hi­szi, felesleges volna szakadást előidézni a pártban oly kérdések tekintetében, melyek a legközelebbi országgyűlés alatt előreláthatólag nem fognak meg­oldhatók lenni. Miután még választói bizalmába ajánlotta ma­gát, zajos éljenzés között bevégző beszédét. II. Bonts Döme beszéde. Aradmegye butyini választókerület tisztelt válasz-­­­tóihoz ! Az 1872—1875. évi országgyűlés berekeszte­­tett, önök becses bizalmából nyert küldetésem ere­je megszűnt, a legközelebbi országgyűlésen való képviseltetésük feletti rendelkezés joga ismét önök kezébe van letéve. Most, a­midőn küldetésembeni eljárásomat be­fejeztem, önök iránt két kötelességérzetnek kívá­nok kifejezést adni: beszámolni az országgyűlés harmadik ülésszakának eseményeiről, és megkö­szönni az eddig bennem helyzett bizalmukat. Múlt 1874. évi szeptember 26-án szerencsés voltam önök becses körében személyesen beszá­molni a most berekesztett országgyűlés két ülés­szakában történtekről s azokbani magamtartásáról, akkor megajándékoztak önök nyilvánított bizalmuk és követett politikám fölötti megelégedésük ki­fejezésével. Most csupán a harmadik ülésszak alatti nagy eseményekre és azokkal szemben elfoglalt álláspontomra terjesztem ki jelentésemet. Ismerve van önök előtt a volt két országos nagy párt bekövetkezett fúziója, vagyis a mostani szabadelvű párt s abból a jelenlegi kormány meg­alakulása. Nem kétlem, hogy a volt két nagy párt összeolvadásának ténye fölött önök is élénk érde­keltséggel viseltettek, s annak politikai hordereje önök politikai gondolkodását is foglalkoztatta; én azt hiszem, hogy ezen pártszövetség hazánk álla­mi életviszonyainak jobbra fordultára biztos re­ményt keltett önökben is, mert ismerve önök hig­gadt hazafias gondolkodását, lehetlennek tartom, hogy velem együtt a jobb jövő iránt reményt ne tápláljanak akkor, a­midőn a nagy pártok az ország bajainak orvoslására szövetkeznek, a midőn mind­két részről az eddig közöttük fennállott ellentétes kérdéseket férfias önmegtagadással a napirendről levéve, hazánk pénzügyi bonyodalmainak rendezé­sére s azzal az alkotmány és álla­miság cosolidá­­lására és biztosítására erejüket és törekvéseiket egyesítik. Ezen meggyőződés vezérelt engem is azon lépésemben, a­midőn azon párttal, a­melyhez a fusió előtt tartozni szerencsém volt és a­melyhezi tartozóságomat önök is megválasztásommal helye­selték, a megalakult országos szabadelvű párt tag­jává lettem. Nem szűntem és nem is fogok megszűnni mind­a mellett a magyar állam sértetlen fennállá­sának és állami követelményeinek keretébe beil­leszthető méltányos és jogos nemzetiségi igényeink, különösen kulturai fejlődésünk és műveltségünk emelkedésének érvényesítésére, a nemzetiségi tör­vény teljes végrehajtásának és abban megállapított jogaink tiszteletben tartásának követelésében közre­működni, s azért törvényes és leyális fegyverekkel küzdeni. Fel is szólaltam mindannyiszor, valahány­szor nemzetiségünk létének, anyanyelvünk hasz­nálatának és culturánk lehető fejlesztésének érdeke forgott fenn, felszólaltam hazafias hangon, azon hangon t. i., mely harmóniában tartja nemzetiségi jogaink élvezhetését, a mindnyájunk közös tulajdonát képező hazánk alkotmá­nyának és államiságának sértetlen fennállásával. Követtem a békülékeny politikát, mert meg­győződésem szerint azzal hittem hazám és nemze­tiségem ügyének használhatni. Most is a mérsékelt békülékeny politikát tartom a legü­dvösebbnek úgy hazánk mint nemzetiségünk érdekeinek előmozdí­tására. Ha eddig felszólalásaim és követett politikám nem eredményezték is nemzetiségi cultúr-követelmé­­ ny Szentimrei Elek beszámoló beszédéből. Köztudomású dolog, hogy ez országgyűlés nem volt képes a hozzá kötött várakozásnak meg­felelni, de az eredménytelenség oka hála a gond­viselésnek ma már el van hárítva. Hozattak üdvös és hazánk államiságának, valamint a közművelődés érdekében szükséges és hasznos törvények,­ másrészt hozattak pénzügyün­ket érdeklő oly törvények, melyek az állam­pol­gárikra újabb terheket róvnak; az elsők felsorolá­sával nem fogom a t. választó­közönséget fárasz­­talni, felsorolja azokat híven a­ legmagasabb királyi trónbeszéd, — az utóbbiakra nézve az igazság érde­kében meg kell jegyeznem, hogy ez utolsó ország­gyűlés által megszavazott kölcsönök és adóemelé­sek legnagyobb részben már az döbbent hongyű­­lések által megszavazott kiadások és költségek fedezésére voltak elengedhetlenül szükségesek, bő­kezűséggel vagy éppen i pazarlással a legutóbbi hongyű­lés jogosan nem vádolható. Legfőbb érdeme a hongyülésnek a közel­múltban végrehajtott pártegyesülés, az új szabad­elvű pártnak megalkotása ; hogy mily nagy szükség volt a két nagy országos párt egyesülésére, azt eléggé bizonyítja a fogadtatás, melylyel az az egész országban találkozik; üdvös vol­ta­naak a mai napig is igazolva van, el­hárította ez egyesülés a nem haladhatás akadá­lyát, lehetővé tette egy önérzetes magyar politika folytatását, és hogy a siker teljesen elérhető le­gyen, az ma már legnagyobb részben az ország vá­lasztó­közönségétől függ. Válaszszon a nemzet egy határozott szabadelvű, önzetlen, a jelen kormányt s annak vezérszellemét őszintén támogató egyön­tetű többséget, s tegyék meg a haza polgárai itt­hon kötelességüket, akkor hazánk jövője, felvirág­zása biztosítva leend. A t. választók előtt tudva levő dolog, hogy a jelen kormánypártnak két ellenzéke van ; az egyik a b. Sennyey Pál vezénylete alatt álló jobboldali ellenzék vagy conservatív párt, a másik a többfelé szakadt és több vezérrel bíró közjogi ellenzék vagy szélsőbaloldal. Mindkét ellenzék szemünkre veti, hogy nincs programmunk, és hogy pártunk a volt Deák-párt hibályában szenved, a­mennyiben ez is különféle heterogén elemekből ál. Ez utóbbira nézve legyen szabad megjegyezni, hogy három­havi pártéletünk­ tapasztalata egyenesen ellene bizonyít e feltevésnek, de ha volnának is egyesek a szabadelvű pártba nem illő egyéneink, ezek a jövő választások rostáján valószínűleg kihullanak, a megmaradottak pedig ártatlan hallgatásra kezd­nek pártunkban kárhoztatva, vezetni semmi esetre sem fognak. A­mi az annyiszor hangoztatott pro­­grammtalanságot illeti, én azt hiszem, hogy ezt el­lenfeleink maguk sem hiszik. Kormányunk már bemutatásánál és a budget-tárgyalásnál ígért és jelzett annyit, mennyit helyzetünkben egy önérze­tes őszinte kormány jóhiszeműleg nyilatkozni jo­gosítva van; megmondta, hogy az autonómia fentartása és tágításával, egyszerűsíteni, átalakí­tani kívánja a közigazgatást, a minisztériumtól a községig; a törvénykezést olcsóbbá, jobbá és egy­szerűbbé óhajtaná tenni, a megtakarításokban az államadministratió minden nemében el kíván menni azon határig, a­meddig azt államiságunk érdeke megengedi, megoldani kívánja haladékja nél­­kül a bankügyét; a vám- s kereskedelmi szerző­dés újabb megalapításánál egyedül és kizárólago­san hazánk jól felfogott érdekét tekintendi irány­adóul. Kimondá végre, hogy az állam polgárainak áldozatkészségét, illetőleg adófelemelés általi meg­terhelését, csak azon esetben és annyiban indítvá­­nyozandja, a­mennyiben a fentebb jelzett megta­karítások és jövedelememelést c­élzó reformok elégteleneknek bizonyulnának, és akkor, midőn­­ ezen esetleg nagyobb teher viselésére az ál- I lám polgárainak] módot és alkalmat nyújtani ké­ I­pes leend. T. választók! A Deák-párt- és balközéppárt- I ból alakult szabadelvű pártnak uj programmra — s nézetem szerint — nem is volt szüksége, hiszen I történetileg ismeretes tény az, hogy e két párt 1861-ig úgy a forradalom előtt, mint az alatt és után egy I szabadelvű pártot képezett, gr. Teleki László és I Deák Ferencz, .A midőn 1861-ben egy időre külön­váltak, az elválás nem az elvek különbözőségére,­­ de csakis ez eljárás mikéntjére vonatkozott. Az 1866-iki újabb elválás alkalmával előbbeni sza­badelvű programmját tudtommal egyik fél sem I adta fel; a meghasonlás, nézeteltérés a ketté vált pártok között csak egyedül és tisztán a közjogi I kiegyezésre vonatkozott, — midőn tehát az elválasztó I kérdés a napirendről levétetett, a régi pártnév alatti feltétlen egyesülés nem jelenthet mást, mint az elválás előtti közös programmhoz való vissza­térést. A szabadelvű pártnak és kormányának pro­grammját tehát múltja szabja elő, a biztosíték egyenei s vezérférfiainak kipróbált hazafiságában és jellemében rejlik, és ez — azt hiszem, t­ választók, s a legnagyobb garantia. Végre magára nézve megjegyzi Szentim­­rey Elek ur, hogy ő egyike volt azoknak, a kik a fusiót sürgették s kikerülhetlennek állították, s ezt egy 1872-ben irt memorandumának több idézetével igazolta. A közönség a beszédet élénken megél­jenezte. _________ nyerj­ek megvalósítását, azt nem az általam és né­hány elvtársam által követett mérsékelt nemzeti­ségi politika helytelen alkalmazásának, mint inkább a hel­­yzet nehézségeinek, és a nemzetiségi képviselők ellen­tétes iránya által táplált kölcsönös bizalmatlan­ság­­ kifolyásának tulajdonítom. Egyébiránt az önök képviseletében a jöven­dőbe­­n követendő nemzetiségi politika helyes irá­nyát meghatároz­andj­a önök bölcsesége, mely az önök­ legközelebbi választásában nyilvánuland. Én most, a­midőn ismét a magán­tevékeny­ség terére s polgártársaim magánjogi szolgálatába lépek, szívem mélyéből eredő legforróbb köszönete­­met fejezem ki ö­nöknek a bennem helyezett becses bizalmukért; mindig büszke leszek azon tudatra, és éltem legkedvesebb emléke maradand mindég azon korszak, melyben szerencsés voltam önök választó­­kerületét az országgyűlésen képviselni. Isten áldja meg önöket és hazánkat! Választási mozgalmak. Kép­visel­őj­el­öltek. Ba­ram­egye: aranyos­­maróthi kerületében jelöltek Garami Richard szabadelvű - párti és gr. Migazzi conservativ. Bar­anyameg­ye: Pécsett N­a­g­y Ferencz fog fel­lépni, a pécsvárdai kerületben Simonffay, a szigetvári­ban F­a­r­k­a­s. Mind a három függetlenségi. Esztergom megye: táthi választókerületében jelölt Z­si­tvay József szabadelvű párti, Esztergomban­­ Kollár Antal szabadelvű párti. Heves megy­e: nagyfügedi kerületében jelölt­­ Grubiczy György szabadelvű párti és Almássy I Sándor függetlenségi, Gömör megye­ putnoki kerületében jelölt Ra­­gályi Ferdinánd, a jolsvaiban Heves­sy Benedek, a rozsnyóiban M­á­r­i­á­s­s­y Andor. Gyöngyösön a szabadelvű párt K­o­v­á­c­h Lász­lót lépteti föl. Pul­sz­ky Ferencz nem lép fel. Nyitra megy­e : nyitrai kerületében Juh­ász An­­tal és S­z­e­n­t­a­i György, a vagbecseiben M­a­r­k­h­o­t Já- I­mos, a galgócziban O­c­s­k­a­y István a szabadelvű párt je­­­­­öl­tjei. A zsámbokréthiben Zsámbokréthy József szabadelvű párti ellen Tarnóczy Béla conservativ I lép fel.Pest megye: dunapataji kerületében jelölt R­á­d­y András szabadelvű párti. Somogy megye: kaposvári kerületében jelölt I­sp­o­m­s­s­i­c­h Pál szabadelvű párti.

Next