Ellenőr, 1876. június (8. évfolyam, 150-178. szám)
1876-06-03 / 152. szám
(Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt — kr. Évnegyedre . * 5 frt — kr. Félévre ... 1O „ — „ Egy hónapra .. 1 „80, Egyes szám ára 10 krajczár.Szerkesztési iroda: (Budapesten, nádor-utcza 6. szám, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szombat, június 3. 1876. 152. szám. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cieczegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. (Kiadóhivatal: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárnál úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre..............................20 forint — kr. Félévre 100 — kr. Negyedévre.............................500 kr. Egy hóra..................................180 kr. Táviratok. Pancsova, jun. 2. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Miletics audientiája Milán fejedelemnél minden józan szerbekre igen roszul hatott Az audientia után Miletics és Stratimirovics „tábornok“ az utczán összecsókolódzott. — Miletics azonkívül, hogy segédcsapatokat szándékozik szerezni, Milán fejedelmet ki akarja békíteni Karagyorgyevics Péterrel. Róma, ,jun. 2. Az „Ital. Nachrichten“ jelenti: Hassan patriarcha tegnap este a vaticánba ment, hogy a pápával Murad trónralépését közölje; a változást az egyházra és a pápai székre nézve kedvezőnek magyarázzák, és a törökországi püspökök valószínűleg utasítást fognak kapni, hogy Muradot támogassák. Konstantinápoly, jún. 2. A külügyminiszter a külföldi török követekhez a következő táviratot intézte: Minthogy a letett szultán sorsáról részakaratt hírek terjedtek, sietek azokat a leghatározottabban megcáfolni, és egyúttal a következő tényállást közleni: Murad szultán közvetlenül proclamáltatása után saját initiatívájából megparancsolá, hogy nagybátyját a személyének tartozó tekintetekkel és tisztelgésekkel környezzék és lakásául a Bosporus mellett levő Teheragan palotát a hozzátartozó pavillonnal jelölé ki. Abdul Aziz, Murad szultánhoz egy sajátkezűleg írt levelet intézett, melyben Murad trónralépését elismeri és egyúttal kijelenti, hogy a trónról lemond, nyugalomra lévén szüksége visszavonultságban óhajt élni. London, jún. 2. A „Times“-nak Cadixből jelentik, hogy a spanyol hajóraj — kivételével azon hajóknak, melyek a ciscayai öbölben és a cubai vizekben tartatnak — parancsot kapott, hogy az angol középtengeri hajórajhoz csatlakozzék. Bukarest, jun. 2. Az Ausztria Magyarországgal kötött kereskedelmi szerződést tegnap ratifikálták és kicserélték. Konstantinápoly, jun. 2. Mahmud Damad pasa kereskedelmi miniszterré neveztetett ki. Frankfurt, junius 2. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsié 167.75. Osztr. bank-részT 671.—. 1860. 94.75. Évjárulék papír 54.50. Lombard 63.—. Magy. sorsjegy 138.—. Osztr. hitelrész’. 108 50. Osztr. államvasp. részvénytársaság 210.50. 1864. —.—. Évjárulék ezüst 56 75. Galiczia 1~7,50 Győr-Gráczi —... BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, szombat, junius 3 1876. Nemzeti színház. a toloncz. Bérlet 57. szám. Eredeti népszínmű, dalokkal BOGYÓ ALAJOS urven- 3 felvonásban. Végjátékánl : Kontra Fridolin Tihanyi A troubadour. Krizsa Pártényiné Opera 4 felvonásban. vágó Miklós, Tamássi Luna, gróf Malecky Abris, Eőri Leonora Balázsné Dolgos Kolozsvári Azucena Kvassainé Bigó Kovács Manrico Bogyó A. Péter Pártényi Egy czigány Ney ördög Sára, Lukácsyné Fernando Tarnán Angyal Liszka Soldosné Inez Balogh M. Mravcsák Johann, Horváth Ellis Szalai * .. ipionii Hírnök _ Széphegyi korSmáros Hatvani VAnavinbárr Pestvárosi rendőr Makó isepsimiaz. János bácsi Zádor SOLDOSNÉ LUIZA és LU . . KÁCSYNÉ MARI asszo- Kezdete 7 /3 órakor. nyolc mint vendégek. Budapest, junius 2. Budapest, junius 2. A delegációk tárgyalásai véget értek, miután a megszavazott tételekre nézve fenforgott különbségeket ma délután kiegyenlítették, s holnapra a közös budgetről szóló törvény meg lesz állapítva. A tárgyalások egészen a keleti események nyomása alatt állottak, s az eredmény is ennek megfelelő. Töröltek néhány százezer forintot, s illetőleg átírták a következő budget számlájára, mert a törlés többnyire egy két év múlva okvetlen megszavazandó építési részleteket ért vagy olyan követeléseket, melyekkel a hadügyminisztérium a jövő évben megint elő fog állani Ha a viszonyok teljesen békések lettek volna, kétségkívül lett volna okunk szigorúbb mértékkel bírálni a delegatiók eljárását, de hogy a viszonyok mennyire nem állandók és mennyire megbízhatlanok, az a delegatiók ülésezésének két hete alatt is bebizonyult. A tárgyalások elején a külügyi helyzet más volt, mint a végén, közbeesvén a konstantinápolyi események, s ez utóbbiak lényegesen siettették a differentiált kiegyenlítését is. Az osztrák delegáció pénzügyi bizottsága a hadügyi budgetre nézve hozott egy olyan határozatot, melyet mi is helyesnek és pártolandónak tartottunk. A budgetből akart két milliót törölni, ebből egy milliót egészen megtakarítani, s egy milliót a legénység élelmezésének megjavítására fordítani. A delegatió plénuma azonban ezt a combinatiót nem fogadta el. Megbukott Wahrmann Mórnak is a magyar delegatióban tett körülbelül hasonló törlési indítványa. Most már ne vitázzunk a felett, hogy el kellett volna-e fogadni vagy sem. Egyelőre csak a hadügyminisztérium képviselőjének mindkét delegatió előtt tett azon komoly ígéretében bizakodhatunk, hogy a hadügyminisztérium telhetőleg takarékoskodni fog a budget megszavazott tételein belől. Az már előfordult eddig is, hogy a hadügyminisztérium egyik-másik tételnél kisebb-nagyobb összeget megtakarított, csak hogy más címen annál többet adott ki. Szíveskedjék hát egyszer valóban megtakarítani azt, amit megtakarít, akkér, hogy aztán disputálhassunk felette. Hanem azért, ami az idén nem volt kivihető, ha a viszonyok engedik, kivihető lesz jövőre. Szakemberek nyilvánították, hogy a megtakarítás azon mód által, amint az most mindkét delegációban javaslatba hozatott, keresztülvihető a hadsereg harczképességének veszélyeztetése nélkül. A hadügyminisztérium közegei maguk is kijelentették, hogy a szolgálati idő megrövidítését eddig is alkalmazták, s ez után jelentékeny megtakarítások eszközölhetők. Ha most leszavazták az eszmét, fel fog az támadni a jövőben, s kell hogy győzzön, mert lehetetlen, hogy a hadügyi költségvetést jelenlegi mértékében normál budgetnek tekintsük, amilyenül pedig most feltüntetni akarták. Nem lehet az normál budget, amelyet a monarchia egyik fele sem bst meg. A fejedelem is úgy nyilatkozott az osztrák delegátió egyik tagja előtt, hogy Európaszerte kénytelenek lesznek beismerni a hadseregekre fordított költségek elviselhetlen voltát. A tapasztalás bizonyítja, hogy az egy éves önkénytesek néhány hét alatt képesek az altiszti rang elnyerésére. A rendes sorozás útján is jut elég intelligens elem a hadseregbe, mely ha egy pár hónap alatt nem is, de másfél vagy két év alatt tökéletesen kiképezhető, s az ilyen elemeket teljes három évig tartani szolgálatban fölösleges pazarlás a költség szempontjából, s valóságos bűn azon tekintetből, hogy az illetők a polgári társadalomnak minél előbb visszaadva hasznosabb szolgálatokat tehetnek az államnak, mintha megszokják a katonai élettel járó tétlenséget, s minden munkának elfeledését. A korábbi szabadságolás által a hadügyminisztérium jelentékeny megtakarításokat érhet el, s alkalmazza ezt, ha nem kötik is a delegatiók határozatai. Ha a próbát megteszi, mely különben már 1874-ben sikeresnek bizonyult be, tapasztalásról beszélhet majd a delegatiókkal szemben, melyek az indítványt bizonyosan meg fogják újítani, s előbb-utóbb keresztül is vinni. A szabadelvű párt ma esti értekezletét Gorove elnök megnyitván, folytattatott a törvényhatóságok kikerekítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A tárgyalás megkezdése előtt Horánszky Nándor a jegyzőkönyvben kimondatni kívánja, hogy Heves-Szolnok megyére vonatkozólag az utóbbi értekezlet Szolnokot fogadta el határozatilag székhelyül. Elnök e kijelentést megerősíti. Megkezdetvén a tárgyalás Szomjas József Szabolcs megye érdekében szólal fel, s a Hajdúmegye részére e megyétől elszakított területért Szatmár megyének néhány beszögellő községét és Bereg megyétől Namény városának Szabolcshoz csatoltatását kéri, ez irányban módosítást nyújtván be. Az értekezlet megmarad előbbi álláspontja mellett, az indítvány benyújtását azonban nem ellenzi. Következik a törvényjavaslat 2. szakaszának tárgyalása, melynél Máriássy Sándor szólal fel, indítványt nyújtván be az iránt, hogy a 16 szepesi város választási censusára vonatkozólag egyenlő kedvezményben részesüljön a királyföldi városokéval, melynek eddigi választási jogait a törvény érintetlenül hagyja. Bánó József melegen pártolja az indítványt, különösen ezen városok értelmiségének befolyását és vagyonosságát emelvén ki. Tisza Kálmán miniszterelnök kifejti, hogy a szepesi városok helyzete e tekintetben nem egyenlő a királyföldi városokéval, a mennyiben ezekben a most létező census hagyatott meg; míg az indítványozó a szepesi városoknál a census megszorítását tehát változtatását kívánja, minek ő sem indítványozására sem védelmezésére nem hajlandó. Az értekezlet erre megtartja a §. szövegét, de nincs kifogása az indítvány benyújtása ellen. A tvjavaslat 4. §-a változatlanul elfogadtatik. Az 5 §-nál, mely a minisztert a kikerekített törvényhatóságok határainak az érdekeltek meghallgatásával való megállapítására hatalmazaz fel, Tisza K. miniszterelnök azon módosítást kívánja beigtattatni, hogy ezen megállapítás még ezen év folytán hajtassák végre. Ez elfogadtatott, valamint a tvjavaslat többi §§-ai is s ezzel az értekezlet eloszlott. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatta a békebíróságról szólójavaslat tárgyalását. Folytattatott a 24. §. feletti vita. Te reszky előadó ajánlja, hogy a békebíró hatásköre rendszerint az egész közigazgatási járásra terjedjen ki. Schmausz ugyanezt pártolja. Hammersberg ismétli múltkori indítványát, hogy a békebiró területi hatáskörét esetről esetre a törvényhatóság szabja meg. Horváth Lajos, Marsovszky és Bokros az előadó javaslatát pártolván az elfogadtatik, 25. §. Te leszky feleslegesnek tartja a főváros kivételével a városoknak több békebirói járásra való felosztását. A bizottság megtartja a szöveget. 26. §-nál elfogadtatik, hogy a községi bíróság illetékességébe utalt ügyek kizárólag ezen bírósághoz tartoznak. 27. §: változatlanul elfogadtatik. 28. §: Horváth Lajos szükségesnek tartja, hogy a kereskedelmi és cselédtörvény szabványainak figyelembe vételével újabban állapíttassák meg a tárgyi illetékesség. Hammersberg miután ott ahol más békebiró nem lesz, a bizottság határozata folytán a járásbíró ítélend a kisebb ügyekben is, s miután kimondatott, hogy a városi békebíráknak jogvégzett egyéneknek kell lenniök, a békebirói eljárást 100 frtig kívánja kiterjeszteni. Teleszky statisztikai adatok alapján elegendőnek tartja, ha a bagatell eljárás maximuma 50 írtban állapíttatik meg. Csemeghy Ausztriára hivatkozva, hol nagyobb személyes garantiák mellett is előbb csak 25 frtig, utóbb 50 frtig terjesztették ki a bagatelleljárást, nálunk merész kísérletnek tartaná magasabb összegig menni. Perczel miniszte nem tartja szükségesnek, hogy a járásbíróktól oly nagy része teendőjöknek vétessék el. Horváth Lajos : a békebírák igen el volnának halmozva, ha 50 írton felül mennénk. A 28, 29. és 30. §-ok helyett más szöveget kíván, melyben a perrendtartásra való hivatkozás helyett pontonként és részletesen soroltassanak elő mindazon ügyek, melyek a békebirói eljárás alá tartoznak. « Bokros Horváth indítványát pártolja. A bizottság a szövegezésre nézve Horvát indítványát fogadja el, megtartva az 50 forint maximumot. 31. §: Szilágyi a községi bíró hatáskörét csak 12 frtig állapítaná meg. Hammersberg 30 frtig terjesztené ki. Bokros 10 frtot is elégnek tart. Horváth Lajos nagyközségben 20 frtig, kis községben 10 frtig állapitná meg a községi bíró illetőségét. A többség a községi bírók competentiáját átalában 15 frtig állapítja meg. 32. §. Hammersberg éppen a mezei károknál tartja a legszükségesebbnek, hogy azoknak helyben a községben legyen bírája, mert e károk most éppen a bíró távolsága miatt sokkal gyakoribbak, mint azelőtt voltak. Azért a községi bírák competentiáját a mezei rendőri ügyekre is ki kell terjeszteni, azon kivétellel, hogy a kárvallottnak legyen joga vagy a szomszédos község bírájánál vagy a szolgabirónál tenni panaszát. Schmausz és Teleszky ellenezik ezen indítványt. A többség Horváth Lajos indítványára kiterjeszti a községi biró illetékességét a mezei rendőri követelésekre is azon kivétellel, hogy a károsodottnak jogában álljon a községi biró mellőzésével, a járásbíró elé vinni követelését. A 33. és 34. §§-ok elfogadtatnak. A 35. §. elfogadtatik. A 36. §-ban a szolgabíró helyett járásbíró létetik. A 37. §-nál Teleszky indítványára elhatároztatik, hogy a bírói érdekeltség esetei a törvényben elősorolandók. Továbbá, hogy ily érdekeltség esetében felperes választhat a szomszédos hasonkörű békebírák között. A 38. §-nál Szilágyi csak az ingyenes, nem jogvégzett békebiráknak engedné meg, hogy a bonyolódottabb ügyeket a járásbíró elé utasíthassák. A bizottság Horváth Lajos indítványára az egész §t. kihagyja. Jövő ülés holnap d. u. 5 órakor. Cápán a-Karola a porosz-rajnai tartomány mezőgazdasági egyesületének jelenlegi és a Raiffeisen által életbeléptetett kisbirtoki hitelszervezetnek volt igazgatója kimerítő levelet intézett a magyar kisbirtokosok földhitelegyesületét létesítő bizottsághoz, melynek a bizottság tervére vonatkozó tartalma a következő: „Ami az önök ügyét illeti, engedjék meg, hogy mindenekelőtt méltó csodálkozásomat fejezzem ki a létesítendő kisbirtoki hitelszervezett felett. A legnagyobb érdeklődéssel tanulmányoztam át egész tervüket s megvallom, hogy annak eszméit oly eredetieknek, alapjait oly nagyszerűeknek és az e téren eddig tett tapasztalatokat oly ügyesen felhasználva találtam, hogy valóban nagy meglepetésemre szolgált. Ha ez csakugyan életbe lép s ha a kormánynak segélyével, valamint a magyar főpapságnak, főnemességnek és nagybirtokosságnak stb. kilátásba helyezett támogatásával tényleg keresztül vitetik, úgy egy oly intézményt alkottak, mely egyetlen lesz a maga nemében és bőven fogja osztani az önök által elérni czélzott áldásokat. Ez átalánosságban őszinte véleményem tervük felett; meggyőződésem, hogy az teljesen megfelel azon humanitárius elveknek, amelyeket a szabadkereskedelmi iskola valamennyi állam termelő, értéket előállító néposztályának oly nagy hátrányára közgazdasági fejlődésünkből kiszorított és hogy ez alkalmazkodni fog az ezen fejlődés következtében beállott állapotokhoz, mégpedig oly módon, hogy orvoslólag fog azokra hatni és czélját semmi esetre sem eltéveszteni. Ami már most különösen a hozzám intézett egyes kérdéseket illeti, bátor vagyok azokra a következőket válaszolni: én a tervezett hitelszervezetet czélirányosnak és minden tekintetben életképesnek tartom; nézetem szerint sok előleg-egylet egy központi intézet nélkül — ha ezen egyletek mezőgazdaságiak — a maguk elé kitűzött feladatoknak megfelelni képtelenek; ugyanez áll egy magában álló központi hitelintézetről. Csakis az egyes egyleteknek egy czélszerűen szervezett központi intézettel benső összefüggése, viszonyaik kölcsönössége és működéskörük kölcsönös kiegészítése mellett működhetnek oly öszhangzóan, hogy minden igénynek megfelelhessenek. Harmadik kérdésükre: ha várjon egy részvényekre alapított központi földhitelintézet sikeresebben, áldásosabban és önzetlenebbül foglalkozhatnék-e a kisbirtokosok hitelszükségének kielégítésével, mint egy hazafias alapítványok segélyével létrehozott, minden nyerészkedést kizáró központi egyesület , az én álláspontomnál fogva, amelyet mostanig anyagi támadás ellen megvédtem. Határozoti nemmal kell válaszolnom. Vannak ugyan oly nemzetgazdák — közéjük tartozik Schultze-Delitzsch is nagyszámban, de sok önnálló ítélettel nem bíró követőivel együtt, akik egy ily alapokra fektetett intézményt inkább jótékonysági intézetnek, mintsem önsegély elvére alapított vállalatnak tekintik. E felfogást én teljességgel nem oszthatom. Ily vélekedés csakis a szabad kereskedelmi iskola elveivel egyeztethető össze; oly nemzetgazdászat azonban, mely kizárólag ily elvekre támaszkodik, nem válhat soha, de sohasem az összességnek hasznára. Állításom mellett szólnak azon szomorú állapotok, amelyekbe épp ezen elvek sodortak bennünket. Tanúskodik emellett a nagyszámú termelő osztály hanyatló fizetési képessége. A fizetési kötelezettség különösen a nagy számú kisbirtokosoknál az egyesekben rejlő erőkhöz mérendő, mihelyt ennél többet követelnek tőlük, úgy a nyújtott támogatás ahelyett, hogy előnyükre volna, még romlásukra is vezethet. Ha tehát a tőke csak oda irányul, ahol egyszerre a legnagyobb hasznot vívja ki, úgy el kell kerülnie a kisbirtokosokat, mert nem tehetik őstermeléssel oly jövedelmezővé a kölcsönvett tőkét, mint gyáripar vagy üzérkedés által; ha ez azonban bekövetkezik, úgy az őstermelés előbb-utóbb megszűnik, s ez nézetem szerint a legnagyobb szerencsétlenség, ami egy nagy nemzetet érhet. E szerint jól felfogott érdeke meszszelátó, hazafias férfiaknak az őstermelést megóvni hanyatlásától azáltal, hogy az annak rendelkezésére bocsátott tőkékért nem követelnek nagyobb viszontszolgálatot (kamatot), mint amilyet az nyújtani képes. Ez nem jótétemény, hanem a pillanatnyi nyereségnél túljátó gazdasági bölcsesség, és épp ez okból nagy gyönyörködtetésemre tapasztaltam, hogy önök ezen igazán gazdasági alapelveket tervükben érvényre emelték. A negyedik kérdést illetőleg, ha várjon a kisbirtokosok személyes hitelének kielégítéséről épp úgy gondoskodni kell, mint azoknak reálhiteléről, feltétlenül igennel kell válaszolnom. Épp e kérdés megoldása — legalább minálunk — életkérdés rájuk nézve. Ötödik kérdésükre is igennel kell válazsolnom, miután a közlött feltételek alatt kibocsátandó záloglevelek jó kamatoztatás és a szokottnál nagyobb biztosítékok mellett a külföldön is könnyen elhelyezhető papírok lesznek. Továbbá nézetem szerint kormányuk a közalapítványi pénzeket a létesítendő központi intézet zálogleveleibe legnagyobb biztonsággal elhelyezhetné. Ily pénzek elhelyezésénél az első kellék a pupilláris biztosíték, ez pedig az önök intézeténél minden bizonynyal meglesz.“ Capann-Karlowa ezek után néhány jó tanácsot ad a létesítő bizottságnak és hoszszú levelét a következő meleg hangon írt sorokkal fejezi be : „Midőn megtisztelő felszólításukért legőszintébb köszönetemet fejezem ki, kérem fogadják szívesen szerény megjegyzéseimet. Adja isten, hogy nagy és szép müvük máskülönben oly áldott hazájuknak üdvére sikerüljön ! Teljes szivemből kívánom ezt s maradok stb. Cap au n-Karlowa.“ Békebiráskodás, vagy bagatell-eljárás ? — Az „Ellenőr“ szerkesztőjéhez. — T. szerkesztő ur! Sajnálattal tapasztalom, hogy a békebírákról szóló törvényjavaslat a jogügyi bizottságban nem részesült megérdemlett sorsában, mely helyesen csak az lehetett volna, hogy a bizottság azt kereken és határozottan visszautasítja, s az igazságügyi kormány korösszülötte számára a minisztérium lomtárában keres vala méltó helyet, s még a szándékról is lemond, hogy azt felnevelje. A javaslatot a bizottság csak egy szótöbbséggel fogadta el tárgyalás alapjául, hat szavazat ellenében, melyek súlyát nem akarom ugyan mérlegelni, de mindenesetre igen súlyosak lehetnek, mert tekintélyes jogászaink szavazatát képviselik. E hat szakférfiú tehát azon véleményben van, hogy a javaslat alapjában el van hibázva, s hozzátehetném, hogy a lehető legroszabb javaslat, minőt a békebíróság kompromittálására csak kifundálni lehetett. Heten pedig azt hitték, hogy a kis szörnyetegnek papjai, kinövéseinek lemetélése által némi emberi formát lehet adni, s mindjárt a részletes tárgyalás kezdetén tett is rajta egy becsületes császárvágást, kimetszvén onnét a szolgabirák békebíráskodását. Nem akarok ismét a javaslat hibáinak fejtegetésébe bocsátkozni. Előbbi czikkünkben már többször rámutattam azon lényeges bajokra, melyek a javaslatot életképtelenné teszik. Ezúttal csak néhány balfogalom helyreigazítására szorítkozom, mely a javaslat régi és új alakjára vonatkozólag felmerült. Panaszkodtam előbbi czikkeim során, hogy midőn oly fontos reformról van szó, mint a békebíráskodás életbeléptetése, oly kevés hang emelkedik a napi sajtóban úgy, mint a szaklapokban, akár a javaslat mellett, akár ellene. E panaszt azonban meg kellett bánnom ; nem azért, mintha a sajtó az ellenkező végletbe esett volna, hanem azért, mivel leszámítva egy-két nyilatkozatot, a többi bátran bennrekedhetett volna, mivel sem nem árt, sem nem használ a javaslatnak. Ez azonban még nem volna baj. Ha az ártatlan naivság is beledadog a komoly szakvitába, s abból gyermekjátékot csinál, hát csak mosolyog az ember, s nem rontja el a kisdedek örömét. De ha aztán a komoly képű tudákosság hallatja fontoskodó hangját, s helyesel, vagy kárhoztat anélkül, hogy az alapfogalmakkal tisztában volna, akkor már nem lehet megelégedni a néma mosolygással. A javaslat régi alakjának akadt pártfogója is. Ez mellesleg legyen mondva, nem bámulatos, mert hát sokféle ízlés lehet és van a nap alatt, sőt tudni való dolog, hogy nincs oly veszett ügy, melynek prókátora nem akadna. Mivel pedig senkinek gusztusát sem akarom rontani, nem is foglalkozom a védővel, hanem megjegyezve azt, hogy legyen mindenkinek az ő ízlése szerint, áttérek azon alaptévedésre, melyből sokan a javaslat bírálatában kiindultak, alaposan összezavarván a békebíráskodás fogalmát a bagatell bíráskodás fogalmával. Igaz ugyan, hogy e tévedésre maga a javaslat szolgáltatott némileg alkalmat, mert hát azon sok czél közt, melynek egy füst alatt való megoldását maga elé tűzte, mind a két bíráskodás szerepel. De hát ez hibája a javaslatnak is, de még nagyobb hibája azoknak, akik a kettő közti különbséget nem ismervén fel, azokat egymással azonosítják. Nagyon kellemetlen feladat az, midőn az ily vitánál, melyben csak alapos szakismeret mellett van jogosítva valaki részt venni, az alapfogalmakat kell magyarázni. S itt eszembe jut Szalay Lászlónk kifakadása, midőn a negyvenes években a szóbeliség és közvetlenség felett polemizált, s ellenfeleinek kénytelen volt praelectiót tartani arról, hogy tulajdonképen mi is hát az a szóbeliség és közvetlenség. Nem bírván Szalaynk tekintélyével e kifakadást elnyomom, s csak megjegyzem az illetők számára, hogy a békebíráskodás még nem bagat-ll-biráskodás, s viszont a bagatell-biráskodás még nem békebiráskodás ; mert hát a bagatell-biráskodás létezhetik és létezik békebiráskodás nélkül és viszont, s mindkettő két különböző fórumot és eljárást tételez fel, lévén egyiknek közegei a békebirák, a másiknak az arra hivatott rendes bírósági közegek. S hogy pedig ezen alaptévedés mentségére még azon esetleges védelmet se lehessen felhozni, miszerint a javaslat a kétféle fórumot és eljárást összeolvasztja, megjegyzem, miszerint az igazságügyi kormány boldogtalan javaslata által czélozott sokféle fórum, s a békebirói eljárás daczára is be akarja hozni a járásbíróságoknál, a 100 frt alatti összegekre, s igy azon perekre is, melyek a békebiráktól a rendes per révén visszakerülnek azokhoz, a b a g a t e 11-eljárást. A békebiráskodás főjellege a békéltetés, hogy igy a pereknek lehetőleg eleje vétessék. Legfőbb kelléke tehát a bizalom, melylyel a felek a békebiró iránt viseltetnek. A bagatell-eljárásnak főjellege az egyszerű eljárási formák alkalmazása, s a perorvoslatok lehető kizárása. Legfőbb kelléke, hogy e bíráskodás közegei oly képzettséggel bírjanak, miszerint az állam nyugodtan bízhassa rájuk az apró ügyek végérvényes elbírálását. A békebíráskodásnál a rendes per útját mindenesetre fenn kell tartani; a bagatell-bíráskodásnak egy felebbezésen, vagy semmiségi panaszon kívül semmiféle jogorvoslatnak sem lehet helye. Ezek a főkülönbségek, melyek a béke- és bagatell-bíráskodás közt fennforognak, eltekintve a kétféle bíráskodás származása és gyakorlása közti különbségtől. S hogy e két bíráskodást mégis összezavarják, csak azon sötét zűrzavart mutatja, mely nálunk a legfontosabb jogi kérdésekre nézve uralkodik. Áttérve a jogügyi bizottság azon tányéré, hogy a békebirák sorából a szolgabirákat törölte s oda a járásbirákat felvette, részemről ezen tényt csak örömmel üdvözölhetem , mert habár azért nem is lett jóvá a javaslat, mégis közeledik azon álláspont felé, mely véleményem szerint egyedül helyes, hogy t. i. az apró ügyekben is a járásbíró, s igen csekély összegekig a községi bíróság járjon el. Czikkeim során kétségbevonhatlan számokkal kimutattam, hogy a békebírák kétes eredményű működésével szemben teljesen megfelel a gyakorlati élet igényeinek a járásbirák bagatell-biráskodása. Hivatkoztam Vil. évfolyam.