Ellenőr, 1877. december (9. évfolyam, 516-564. szám)
1877-12-01 / 516. szám
történnie a bűnvádi feljelentésnek. Oly bűntett p. a., hogy a hivatalnok nem jegyzett be valamely választót, 24 óra alatt a legfőbb esetben nem jelenthető fel. Indítványozza, hogy a 182-ik § nál is 30 ■ap legyen elévülés. Peressel Béla megjegyzi, hogy a 188. § ban említett visszaélések olyanok, melyeket azonnal szükséges bejelenteni, különben is ez intézkedés majdnem szó szerinti átvétele az 1874. 33. t. sz. megfelelő rendelkezésének. Kéri a szöveg fentartását. Zay Madarász indítványát pártolja. Caullier szintén Madarász indítványa mellett eme szó. Hodossy a szöveget védi és Zsy ellenében megjegyzi, hogy ő inkább ismeri az osztrák javaslatot, mint a mienket, mit nagy hibának tart, midőn a javaslatuk tárgyalásáról van szó. Teleszky István indítványozza, hogy a 182. §. 24 órája helyett 8 nap tétessék. Madarász elfogadja Teleszky napjait. Panner az igazságügyi bizottság részéről kijelenti, hogy a Teleszky módosítványát ő fogadja. A ház elfogadja Teleszky módosítványát. A 9. fejezetnél Teleszfey a czim elhalasztását, Zay annak már most való módosítványát indítványozza. A czim elhalasztatik. A 109. §-nál Tiblicskay styláris módosítványt ajánl. A módosítvány elfogadtatik. A czímre nézve elfogadtatik a bűntett helyett a „vétség“ tétele. A 180—196. §§. változatlanul fogadtatnak el. A kormány előterjesztése al álalános vámtarifa-javaslathoz. Az előterjesztés bebillírozó részéből legelsőbben is ama fejezeteket ismertetjük meg, melyek a legtöbb támadásnak kitett vámételeket foglalják magukban. Tgen a IX-ik vámosztály, mely a szövő- és kötőanyagokat foglalja magában. Az előterjesztés ide vonatkozó része különösen az új osztályozás megvilágításával foglalkozik s következőleg szól. A pamutnál (29) a gyaratolt pamut eddigi vámja tisztán egyszerűsítés kedvéért lett megszüntetve, küönben is e czikkből igen kevés a behozatal (átlag évenkint 180 métermázsa), a pamutvatta vámja pedig 10.50 írtról leszállítatott. 5 írtra, s ez által a vám az áru értékével (35-45 frt) jobban összhangba hozatott. Egyébiránt e csikk nem bír nagy jelentőséggel (a behozatal körülbelül 50 méter mázsa.) A pamutfonalaknál (30) az eddigi osztályozás és vám módosult. Az eddigi rendszer szerint a pamutfonalak, finomságra való tekintet nélkül, ugyanazon vámok alá estek, és csak egyedül arra volt tekintet, vájjon a fonal 1) nyers, avagy 2) fehérített vagy festett, avagy 3) végre sodrott-e. Ezen rendszer mellett a durva s így kevésbbé értékes fonal, a finomabb és így értékeseb fonallal egy tétel alá esvén, a durva fonal tulajdonképi értékéhez képest aránylag nagyobb vám alá esett, mint a finomabb, azaz minél finomabb a fonal, annál kisebb vám alá esett. A védelem, mely így a vám által nyújtandó volt, tulajdonkép teljesen elenyészett, mert ott volt védő hatása, ahol a durvább munka következtében védelem nem szükséges , ellenkezőleg a finom fonalaknál teljesen védelem nélkül hagyta az ipart. Ausztriában részben ennek tulajdonítják azt , hogy a finom fonalak fonása mindinkább hanyatlott, sőt bizonyos fonalak fonása lehetetlen. A szövőipar részben előnyt találván abban, ha a szövéshez szükséges fonalak lehetőleg ugyanazon gyárban, illetőleg legalább a gyár közelében benn az országban állttatnak elő, a finomabb fonalaknak védvámok által megdrágítását érdekeikkel ellentétesnek nem látják, minthogy a belföldi fonál fejlődése biztosabb jövőt ígér a szövészetnek is. Ezen szempontok indokoltaknak tüntették fel azt, hogy az eddigi egységes vámtétel helyett a fonal finomsága szerint több vámtétel alkalmaztassák ; e czélból a 12 — 30. számú fonalakra nézve az eddigi vámtétel hagyatott meg, a 30. szám felülieknél pedig, mint melyeknél a külföldi verseny már érezhetővé válik, az eddigi 8 frtnyi vám helyett 12 frt terveztetik. Ezen finomabb fonalaknál Magyarország érdekelve nincsen. Pamutszövészetünk mint gyáripar nem létezik, hanem csak mint házi ipar honos ; a házi ipar mindazáltal a 12. számon aluli fonalakat használja és azokat dolgozza fel, s és ezért ezen jelenleg többnyire osztrák gyárakból nyert fonalak számára az eddigi vám leszállítása terveztetik. A hármasával s többesével sodrott fonalaknál a finomság szerinti megkülönböztetés nem oly könnyű, s azért itt az osztályozás a vámkezelésnél nem ajánlatos ; ennélfogva itt csak egységes tétel hozatik javaslatba, mégpedig tekintettel arra, hogy a sodrott fonalak nagyobbrészt 30 számon felüli egyszerű fonalból valók, az eddigi 18 fitos vámnak 20 flíra elemelése, tekintettel már az egyszerű fonalaknál tervezett vámfelemelésre, indokoltnak tűnik fel. Ugyancsak e tételbe soroztatnak jövőre a kisebb forgalom számára kiszerelt fonalak is, melyek eddig a szerint a mint két vagy több szálúak voltak, minőségük szerint kétféle vám alá estek. A kiszereltgombolyagokban, papírlemezre és másfélékre feltekert fonalak már szerelésük és rendeltetésüknél fogva aránylag értékes áruk, melyek különben nagy mennyiségben a nagy forgalomban nem szerepelnek ; a főszempont, mely azoknak e tétel alá sorolását javasolta, pedig az, hogy a vámkezelésnél a kiszerelés felbontása a így magának az árunak részben elrontása nélkül nem igen lehetséges a fonal sodratának számát meghatározni. Miután egyébként legtöbb kiszerelt fonal amúgy is többsodratú, a nagyobb mennyiségben előforduló áru szerint fog vámoztatni az egész featbegorra. A lenfonalak (32. vámszakasz) két tételénél történt módosítás. A juta egyike azon czikkeknek, melyek újabb időben nagy jelentőséget nyertek. Ausztriában már léteznek juta-szövetgyárak. E gyárak érdekében a jutafonal minél olcsóbb behozatala kívánatos ; ennélfogva a nyers jutafonal 1,50 forint helyett vámmentesen bocsáttatik be; a czérnázott jutafonal vámja pedig 12 frtról 5 frtra szállittatik le. A gyapjúfonalaknál csak a szákfonálnál (Streichgarn) történt módosítás. E fonálnak eddigi vámja 1,50 frtról 8 frtra fog fölemeltetni. Ezen aránylag nagynak látszó emelés, tulajdonkép a czikk értékéhez arányosítva csekély vámot képvisel ; ezen, legalább 800 frtot érő csikknél az eddigi vám az érték 1/2°j0 hát tette, a 8 fztos vám nem egészen 3%. Tekintettel pedig arra, hogy osztrák gyárak ily fonál fonására berendezték, hogy a szükséges nyersanyag Magyarországból bőven szolgáltatható, s így az esetre, ha az osztrák ipar e téren biztosabban dolgozhatik, a magyar gyapjú Ausztriában jobb kelendőségre talál : a tervezett vámfelemelés indokoltnak tetszik. Erősebb iparral rendelkező államokban ezen fonalak hasonlókép legalább a tervezettel egyenlő vámot fizetik, szabadelvű vámtarifájáról ismeretes és éppen a gyapjúipar terén első rangú Belgium a gyapjúfonalakra kivétel nélkül 8 irtot (20 frt) szab. A selyemnél (35. vámtétel) a fehérített vagy festett vagy egyéb fonó anyaggal vegyes fonal vámja 12 írtról 22 frtra emeltetik fel; ezen vámtétel annak idejében kellő ellenengedmények kikötése mellett állapíttatott meg 12 írtjával. Egyébiránt a czikk értéke e vámot magasnak nem tünteti föl. Igen terjedelmes ismertetésben részesül a X. vámosztály, mely a szövőköt, árukat, a ruházatokat és piperecikkeket tartalmazza. A pamuáruk (36 ) jövendő vámjai, egybehasonlítva az 1868-iki vámtételekkel, úgy nemkülönben a most már érvényben nem álló angol pótconventió tételeivel, a következő kimutatásból kivehetők : új v*m 1863-iki Ad'01 pót' t tonventio f) szőtt pamutbelek stb. . 24 „ 30 „ 24 „ E szöveteknél az eddigi osztályozás nagy részben elhagyatott és helyébe egészen eltérő terveztetik. Eddig ugyanis valamennyi sima sűrű szövet, tekintet nélkül a szövet finomságára, egyenlő vám alá esett, és csak a szerint létezett különbség, amint a szövet 1) nyers, 2) fehérített vagy festett, vagy 3) színnyomatos volt. A mustrás sülű pamutáruk hasonlókép a bennük előforduló fonál finomságára való tekintet nélkül egyenlő vám alá soroztáttak, és csak a szerint, amint vagy 1) nyers állapotban voltak, vagy 2) fehérítve, festve és színnyomatosan fordultak elő, fizettek más vámot. A ritkás szövetű pamutáruk pedig különbség nélkül egy vámtétel alá estek (120 írtjával). Az ily rendszer a dolog természeténél fogva roppant küönböző értékű árukat soroz egy és ugyanazon vámtétel alá; a legközönségesebb katlanok s a legfinomabb pekcail ugyanazon vámot fizeti. Egy ily rendszer vámkezelési szempontból ugyan igen előnyös, mert felette egyszerű, de iparvédelmi szempontból annyiban hátrányos, hogy az árut értéke arányához képest fordított mérvben éri, azaz minél értékesebb az áru, annál kisebb a vám. Iparos államok ennélfogva vagy az értékvámokat honosítják meg, vagy a specifikus vámok rendszerét alkalmazzák, mely által legalább nagyban és főkategóriák szerint arányosan érthetők legyenek a különböző értékű áruk. A jövőben nálunk alkalmazandó rendszer ki a) közönséges sima szövetek: 1. nyers állapotban , 32 frt 40 frt 32 frt 2. fehérítve vagy festve 40 „ 40 * 1^o * 3. törökvörösre festve, tarkán szőve vagy szinnyomatosan . . 67 * 80 „ 60 „ b) közönséges mustrás szövetek : 1. nyers állapotban . 40 „ 40 „ 60 „ 2. fehérítve vagy festve 50 „ 80 „ 40 „ 4. törökvörösre festve, tarkán szőve vagy szinyomatosan. . . 70 „ 80 „ 60 „ c) finom sima vagy mustrás szövetek: ( 40 „ 4 32 „ 1. nyers állapotban . . 60 „ (120 „ Ho „ (tiO , t 80 (32 „ 2. fehérítve vagy festve. 70 ,, \ *40 „ „ ^30 b 3. tarkán szőve, törökvörösra festett, szin nyomatos ..... 90 „ rí >o ' ” d) bársony stb......................70 „ 30 ” 00 ” e) tili!, bobinet, petinet stb. 150 „ 160 „ 120 „ vegy körül. Da eközben sebet kap maga az elmés gróf is. Lehet — szivén. Sejtelmes érzés támadt föl benne, mikor a szép özvegy szerelmes dalt énekel az ő zongorakisérete mellett. Palmerné sejti, hogy a gróf érette vívott; a gróf ezt tagadja, s tagadni akarja azt is maga előtt, hogy az özvegy érdekli, sőt tán szereti. Már-már ajkán lebeg a vallomás, de büszkesége elfojtja szavait. Az özvegy ezt észreveszi s csak éleszti szivében a szerelem tüzét, mely mindinkább lángra lobbant, a mint ismerni tanulta a grófot. Belátta, hogy nem csak csélcsaposkodó, szellemes férfin, de tud nemesen gondolkozni és érezni is. A harmadik fölvonásban a bonyolódott szerelmi játékot még inkább összekuszálja a nagykövet azon hite, hogy Palmerné tőül megy az ifjú Maceray-hez, a nagykövet fiatal nejének udvarlójához. Ez a fölvonás legélénkebb komikai hatást tesz. A nagykövet élesen színezett komikus alak. Hogy ez a házasság létre ne jöhessen, ki kell tudni azt — a nagykövet terve szerint — ki az a férjes nő, kivel Maceray-nak viszonya van. Ha ezt tudják, a Palmernéval tervezett házasságot könnyű megakadályozni. A nagykövet legserényebb ennek kitudásában. Megtudja, hogy a szerelmesek szomszédságában vannak azon szobának, melyben ők vannak. Benéz a kulcslyukon s ijedten tántorog vissza. „Nem!“ kiáltja s mint Othello ront be, midőn a szobából Palmerné asszony jön ki Lucien, az attaché egyik legbizalmasabb barátja karján. Praehs gróf előtti s szerelmében csalódva, útra készül. Hiába akarja kiengesztelni Palmerné, ki Luciennel csakis a nagykövet nejét mentették meg. Praehs gróf büszkesége újra felültámad szerelmén. A nőnek, ki bevallja, hogy szereti, szemébe vágja, hogy ő körüle csak hivatalos missiót teljesített. Ez meg a nőt keseríti el. A szerelem játéka tökéletesen össze van kuszálva. A gordiusi csomót egy levél oldja meg. Lucien, ki egy fiatal nő jegyese, jegyesének testvére érdekében egy nemesszívü emberbarátot keres, ki jegyesének testvérét, mint bankhivatalnokot egykor a badeni fürdőben megmentette. A fiatalember a reábizott pénzt elkártyázta. Golyót röpített volna agyába, ha valaki meg nem menti azáltal, hogy titkon pénzzel segítette ki a zavarból. Ezt a valakit keresi Lucien s e tárgyban vár levelet. Palmerné sértett szerelmében megesküszik, hogy kezét nyújtja a nemeslelkü férfiúnak. A negyedik felvonásban megérkezik a levél. A nemeslelkü férfiú neve — Feigler, a becsületes ősz követségi titkár. Palmerné kezét nyújtja neki, de ez nem fogadja el, miután a nemeslelkű férfin nem ő, de Praehs gróf, az attaché. Az özvegy esküjét természeten nagyon szívesen beváltja. A vígjáték megoldása kissé erőltetett ugyan, de ez nem rontaná a hatást, ha a különben elmés és érdekes tárgy a technika nagyobb bravourjával lenne szőve. Sardou e tekintetben magasan áll a a francziák fölött is s és azért uralja is a színpadot. Nem ij a tartalom se, de épp azért, mert mélyebb motívumai vannak, tartalmas sok költői és erkölcsi érdeket kelteni. Alakjai nem biablonok, bár több ilynemű alakot láttunk a színpadon. Az attaehé, Párnámé, a nagykövet alakja szerencsésen van kidomborítva ; az epidozokban is élénkség, elmésség sziporkáit látjuk pattogni-csillogni , látnék még inkább, ha a fordítás nem lenne oly átkozott rész, mint amilyen. A szereplők sok routinnal játszottak, de nem valami mélyebb fölfogással s élesebb színezéssel. Náday a bonvivan-részekben rokonszenves, csevegő, elmés, szellemes alak volt egészen az író intencziójának megfelelőleg, de a szerelem küzdelmét a büsz skeséggel, majd a csalódást nem színezte oly megkapóan, minővé színezhette volna, ha nagyobb gondot és tanulmányt fordít szerepének e részére. Nála a bonvivan-elem elnyomta e részt. Helvey Lauránál ellenkezőleg a tanulmány és gond rontotta ábrázolásának közvetlenségét, mert Sz. Friede Kornéliánál mindig művészi harmóniába olvad. Nem akarunk jósolni: lehet, hogy Helvey Laura e szakmakörben is nyújthat művészit, mert élvezetest már most nyújtott, de az erősebb indulatok, ideges mozzanatok ábrázolásánál még most sokkal szerencsésebb, mint az elmés dialógokkal takart érzelmek finom színezésénél, hol néha annyira mérsékelte hangját, hogy hallani alig lehetett. Ujházy a harmadik fölvonásban kezdetben színtelen szerepét elsőrangúvá emelte kedélyes játékával, mely nagy hatást tett. Alakítása, játéka egyaránt kitűnő volt. Vízvári kellő discretióval s épp ezért hatással alakikitotta Feigler, az ősz, nemes szivü követségi titkár szerepét. Sima, finom, udvarias volt mindvégig s a kedély és szív melegsége is ki-kisugárzott alakításából. Kocsisovszky Borosa kedves és bájos jelenség volt most is, mint mindig, de megkapó művészetének feltüntetésére semmi tere sem volt. E szerepet bátran kioszthatnák kezdőbb színésznőnek. Halmy, Bercsényi, Szigeti Imre, Körösmezey és Benedek Lajos játszották a kisebb szerepeket. Az előadás elég összevágó volt, de a darab szellemességének legalább harmadrészét eltemette a fordító. Helvey Laura a második felvonásban énekelt s Náday kísérte zongorán. Ha Helvey kisasszonyt, mint műkedvelőt akarjuk megítélni, a szokásos bókokban nem leszünk fukarok, de azt hiszszük, a nemzeti színpad nem alkalmas a műkedvelősködésre. Náday nagy figyelemmel zöngette a szerelmi dal kíséretét. -------------—mint primum —