Ellenőr, 1877. december (9. évfolyam, 516-564. szám)

1877-12-01 / 516. szám

történnie a bűnvádi feljelentésnek. Oly bűntett p. a., hogy a hivatalnok nem jegyzett be valamely vá­lasztót, 24 óra alatt a legfőbb esetben nem jelent­hető fel. Indítványozza, hogy a 182-ik § nál is 30 ■ap legyen elévülés. Peressel Béla megjegyzi, hogy a 188. § ban említett visszaélések olyanok, melyeket azonnal szükséges bejelenteni, különben is ez intézkedés majdnem szó szerinti átvétele az 1874. 33. t. sz. megfelelő rendelkezésének. Kéri a szöveg fentar­­tását. Zay Madarász indítványát pártolja. Caullier szintén Madarász indítványa mel­lett eme­ szó­. Hodossy a szöveget védi és Zsy ellené­ben megjegyzi, hogy ő inkább ismeri az osztrák javaslatot, mint a mienket, mit nagy hibának tart, midőn a javaslatuk tárgyalásáról van szó. Teleszk­y István indítványozza, hogy a 182. §. 24­ órája helyett 8 nap tétessék. Madarász elf­ogadja Teleszky napjait. Panner az igazság­ügyi bizottság részéről kijelenti, hogy a Teleszky módosítványát ő fogadja. A ház elfogadja Teleszky módosítványát. A 9. fejezetnél Teleszfey a czim elhalasz­tását, Zay annak már most való módosítványát indítványozza. A czim elhalasztatik. A 109. §-nál Tiblicskay styláris módo­­sítványt ajánl. A módosítvány elfogadtatik. A czímre nézve elfogadtatik a bűntett helyett a „vétség“ tétele. A 180—196. §§. változatlanul fogadtatnak el. A kormány előterjesztése al álalános vámtarifa-javaslathoz. Az előterjesztés beb­illírozó részéből legelsőb­ben is am­a fejezeteket ismertetjük meg, melyek a legtöbb támadásnak kitett vám­ételeket foglalják magukban. Tgen a IX-ik vámosztály, mely a szövő- és kötőanyagokat foglalja magában. Az előterjesztés ide vonatkozó része különösen az új osztályozás megvilágításával foglalkozik s következőleg szól. A pamutnál (29) a gyaratolt pamut eddigi vámja tisztán egyszerűsítés kedvéért lett megszün­tetve, kü­önben is e czikkből igen kevés a beho­zatal (átlag évenkint 180 métermázsa), a pamutvatta vámja pedig 10.50 írtról leszállítatott. 5 írtra, s ez által a vám az áru értékével (35-45 frt) jobban összhang­ba hozatott. Egyébiránt e csikk nem bír nagy jelentőséggel (a behozatal körülbelül 50 méter mázsa.) A pamutfonalaknál (30) az eddigi osztályo­zás és vám módosult. Az eddigi rendszer szerint a pam­utfonalak, finomságra való tekintet nélkül, ugyanazon vámok alá estek, és csak egyedül arra volt tekintet, vájjon a fonal 1) nyers, avagy 2) fehérített vagy festett, avagy 3) végre sodrott-e. Ezen rendszer mellett a durva s így kevésbbé ér­tékes fonal, a finomabb és így értékeseb fonallal egy tétel alá esvén, a durva fonal tulajdonképi ér­tékéhez képest aránylag nagyobb vám alá esett, mint a finomabb, azaz minél finomabb a fonal, annál kisebb vám alá esett. A védelem, mely így a vám által nyújtandó volt, tulajdonkép teljesen elenyészett, mert ott volt védő hatása, a­hol a durvább munka következtében védelem nem szük­séges , ellenkezőleg a finom fonalaknál teljesen védelem nélkül hagyta az ipart. Ausztriában részben ennek tulajdonítják azt , hogy a finom fonalak fonása mindinkább hanyatlott, sőt bi­zonyos fonalak fonása lehetetlen. A szövő­ipar részben előnyt találván abban, ha a szövéshez szük­séges fonalak lehetőleg ugyanazon gyárban, illető­leg legalább a gyár közelében benn az országban ál­lttatnak elő, a finomabb fonalaknak védvámok által megdrágítását érdekeikkel ellentétesnek nem látják, minthogy a belföldi fonál fejlődése biztosabb jövőt ígér a szövészetnek is. Ezen szempontok indokoltaknak tüntették fel azt, hogy az eddigi egységes vámtétel helyett a fonal finomsága sze­rint több vámtétel alkalmaztassák ; e czélból a 12 — 30. számú fonalakra nézve az eddigi vámtétel hagyatott meg, a 30. szám felülieknél pedig, mint melyeknél a külföldi verseny már érezhetővé válik, az eddigi 8 frtnyi vám helyett 12 frt terveztetik. Ezen finomabb fonalaknál Ma­gyarország érdekelve nincsen. Pamutszö­vészetünk mint gyáripar nem létezik, hanem csak mint házi ipar honos ; a házi ipar mindazáltal a 12. számon aluli fonalakat használja és azokat dolgozza fel, s és ezért ezen jelenleg többnyire osztrák gyárakból nyert fonalak számára az eddigi vám leszállítása terveztetik. A hármasával s többesével sodrott fonalaknál a finomság szerinti megkülönböztetés nem oly könnyű, s azért itt az osztályozás a vámkezelés­nél nem ajánlatos ; ennélfogva itt csak egységes tétel hozatik javaslatba, még­pedig tekintettel arra, hogy a sodrott fonalak nagyobbrészt 30 számon felüli egyszerű­ fonalból valók, az eddigi 18 fitos vámnak 20 flíra elemelése, tekintettel már az egy­szerű­ fonalaknál tervezett vámfelemelésre, indokolt­nak tűnik fel. Ugyancsak e tételbe soroztatnak jövőre a ki­sebb forgalom számára kiszerelt fonalak is, melyek eddig a szerint a mint két vagy több szálúak vol­tak, minőségük szerint kétféle vám alá estek. A kiszerelt­­gombolyagokban, papírlemezre és más­félékre feltekert fonalak már szerelésük és rendel­­tetésüknél fogva aránylag értékes áruk, melyek különben nagy mennyiségben a nagy forgalomban nem szerepelnek ; a főszempont, mely azoknak e tétel alá sorolását javasolta, pedig az, hogy a vám­kezelésnél a kiszerelés felbontása a így magának az árunak részben elrontása nélkül nem igen le­hetséges a fonal sodratának számát meghatározni. Miután egyébként legtöbb kiszerelt fonal amúgy is többsodratú, a nagyobb mennyis­égben előforduló áru szerint fog vámoztatni az egész featbegorra. A lenfonalak (32. vámszakasz) két tételénél történt módosítás. A juta egyike azon czikkeknek, melyek újabb időben nagy jelentőséget nyer­tek. Ausztriában már léteznek juta-szövetgyárak. E gyárak érdekében a jutafonal minél olcsóbb be­hozatala kívánatos ; ennélfogva a nyers jutafonal 1,50 forint helyett vámmentesen bocsáttatik be; a czérnázott jutafonal vámja pedig 12 frtról 5 frtra szállittatik le. A gyapjúfonalaknál csak a szákfonálnál (Streichgarn) történt módosítás. E fonálnak eddigi vámja 1,50 frtról 8 frtra fog fölemeltetni. Ezen aránylag nagynak látszó emelés, tulajdonkép a czikk értékéhez arányosítva csekély vámot képvi­sel ; ezen, legalább 800 frtot érő csikknél az ed­digi vám az érték 1/2°j0 hát tette, a 8 fztos vám nem egészen 3%. Tekintettel pedig arra, hogy osztrák gyárak ily fonál fonására berendezték, hogy a szükséges nyersanyag Magyarországból bő­ven szolgáltatható, s így az esetre, ha az oszt­rák ipar e téren biztosabban dolgozhatik, a magyar gyapjú Ausztriában jobb kelendőségre talál : a tervezett vámfelemelés indokoltnak tetszik. Erősebb iparral rendelkező államokban ezen fona­lak hasonlókép legalább a tervezettel egyenlő vá­mot fizetik, szabadelvű vámtarifájáról ismeretes és éppen a gyapjúipar terén első rangú Belgium a gyapjúfonalakra kivétel nélkül 8 irtot (20 frt) szab. A selyemnél (35. vámtétel) a fehérített vagy festett vagy egyéb fonó anyaggal vegyes fonal vámja 12 írtról 22 frtra emeltetik fel; ezen vám­tétel annak idejében kellő ellenengedmények kikö­tése mellett állapíttatott meg 12 írtjával. Egyéb­iránt a czikk értéke e vámot magasnak nem tün­teti föl. Igen terjedelmes ismertetésben részesül a X. vámosztály, mely a szövő­köt, árukat, a ruházatokat és piperecikkeket tartalmazza. A pamu­áruk (36 ) jövendő vámjai, egybeha­­sonlítva az 1868-iki vámtételekkel, úgy nemkü­lönben a most már érvényben nem álló angol pót­­conventió tételeivel, a következő kimutatásból ki­vehetők : új v*m 1863-iki Ad­'01 pót' t tonventio f) szőtt pamutbelek stb. . 24 „ 30 „ 24 „ E szöveteknél az eddigi osztályozás nagy részben­ elhagyatott és helyébe egészen eltérő ter­veztetik. Eddig ugyanis valamennyi sima sűrű szö­vet, tekintet nélkül a szövet finomságára, egyenlő vám alá esett, és csak a szerint létezett különbség, a­mint a szövet 1) nyers, 2) fehérített vagy festett, vagy 3) színnyomatos volt. A mustrás sülű­ pamut­­áruk hasonlókép a bennük előforduló fonál finom­ságára való tekintet nélkül egyenlő vám alá so­roztátt­ak, és csak a szerint, a­mint vagy 1) nyers állapotban voltak, vagy 2) fehérítve, festve és szín­­nyomatosan fordultak elő, fizettek más vámot. A ritkás szövetű pamutáruk pedig különbség nélkül egy vámtétel alá estek (120 írtjával). Az ily rend­szer a dolog természeténél fogva roppant kü­önböző értékű árukat soroz egy és ugyanazon vámtétel alá; a legközönségesebb katlanok s a legfinomabb pekcail ugyanazon vámot fizeti. Egy ily rendszer vámkezelési szempontból ugyan igen előnyös, mert felette egyszerű, de iparvédelmi szempontból an­nyiban hátrányos, hogy az árut értéke arányához képest fordított mérvben éri, azaz minél értékesebb az áru, annál kisebb a vám. Iparos államok ennélfogva vagy az értékvá­mokat honosítják meg, vagy a specifikus vámok rendszerét alkalmazzák, mely által legalább nagy­ban és főkat­egóriák szerint arányosan érthetők legyenek a különböző értékű áruk. A jövőben nálunk alkalmazandó rendszer ki­ a) közönséges sima szö­vetek: 1. nyers állapotban , 32 frt 40 frt 32 frt 2. fehérítve vagy festve 40 „ 40 * 1^o * 3. törökvörösre festve, tarkán szőve vagy szinnyomatosan . . 67 * 80 „ 60 „ b) közönséges mustrás szö­vetek : 1. nyers állapotban . 40 „ 40 „ 60 „ 2. fehérítve vagy festve 50 „ 80 „ 40 „ 4. törökvörösre festve, tarkán szőve vagy szinyomatosan. . . 70 „ 80 „ 60 „ c) finom sima vagy mustrás szövetek: ( 40 „ 4 32 „ 1. nyers állapotban . . 60 „ (120 „ Ho „ (tiO , t 80 (32 „ 2. fehérítve vagy festve. 70 ,, \ *­­40 „ „ ^30 b 3. tarkán szőve, török­­vörösra festett, szin­ nyomatos ..... 90 „ rí >o ' ” d) bársony stb......................70 „ 30 ” 00 ” e) tili!, bobinet, petinet stb. 150 „ 160 „ 120 „ vegy körül. Da eközben sebet kap maga az elmés gróf is. Lehet — szivén. Sejtelmes érzés támadt föl benne, mikor a szép özvegy szerelmes dalt énekel az ő zongorakisérete mellett. Palmerné sejti, hogy a gróf érette vívott; a gróf ezt tagadja, s tagadni akarja azt is maga előtt, hogy az özvegy érdekli, sőt tán szereti. Már-már ajkán lebeg a vallomás, de büsz­kesége elfojtja szavait. Az özvegy ezt észreveszi s csak éleszti szivében a szerelem tüzét, mely mind­inkább lángra lobbant, a mint ismerni tanulta a grófot. Belátta, hogy nem csak csélcsaposkodó, szelle­mes férfin, de tud nemesen gondolkozni és érezni is. A harmadik fölvonásban a bonyolódott sze­relmi játékot még inkább összekuszálja a nagykö­vet azon hite, hogy Palmerné tőül megy az ifjú Maceray-hez, a nagykövet fiatal nejének udvarlójá­hoz. Ez a fölvonás legélénkebb komikai hatást tesz. A nagykövet élesen színezett komikus alak. Hogy ez a házasság létre ne jöhessen, ki kell tudni azt — a nagykövet terve szerint — ki az a férjes nő, kivel Maceray-nak viszonya van. Ha ezt tud­ják, a Palmernéval tervezett házasságot könnyű megakadályozni. A nagykövet legserényebb ennek kitudásában. Megtudja, hogy a szerelmesek szom­szédságában vannak azon szobának, melyben ők vannak. Benéz a kulcslyukon s ijedten tántorog vissza. „Nem!“ kiáltja s mint Othello ront be, mi­dőn a szobából Palmerné asszony jön ki Lucien, az attaché egyik legbizalmasabb barátja karján. Praehs gróf előtti s szerelmében csalódva, útra készül. Hiába akarja kiengesztelni Palmerné, ki Luciennel csakis a nagykövet nejét mentették meg. Praehs gróf büszkesége újra felültámad szerelmén. A nőnek, ki bevallja, hogy szereti, szemébe vágja, hogy ő körüle csak hivatalos missiót teljesített. Ez meg a nőt keseríti el. A szerelem játéka tökélete­sen össze van kuszálva. A gordiusi csomót egy levél oldja meg. Lu­­cien, ki egy fiatal nő jegyese, jegyesének testvére érdekében egy nemesszívü emberbarátot keres, ki jegyesének testvérét, mint bankhivatalnokot egykor a badeni fürdőben megmentette. A fiatal­ember a reábizott pénzt elkártyázta. Golyót röpített volna agyába, ha valaki meg nem menti azáltal, hogy titkon pénzzel segítette ki a zavarból. Ezt a vala­kit keresi Lucien s e tárgyban vár levelet. Pal­merné sértett szerelmében megeskü­szik, hogy kezét nyújtja a nemeslelkü férfiúnak. A negyedik felvonásban megérkezik a levél. A nemeslelkü férfiú neve — Feigler, a becsületes ősz követségi titkár. Palmerné kezét nyújtja neki, de ez nem fogadja el, miután a nemeslelkű férfin nem ő, de Praehs gróf, az attaché. Az özvegy es­küjét természeten nagyon szívesen beváltja. A vígjáték megoldása kissé erőltetett ugyan, de ez nem­ rontaná a hatást, ha a különben elmés és érdekes tárgy a technika nagyobb bravourjával lenne szőve. Sardou e tekintetben magasan áll a a francziák fölött is s és azért uralja is a színpa­dot. Nem ij a tartalom se, de épp azért, mert mé­lyebb motívumai vannak, tartalmas s­ok­ költői és erkölcsi érdeket kelteni. Alakjai nem biablonok, bár több ilynemű alakot láttunk a színpadon. Az attaehé, Pá­rnámé, a nagykövet alakja szerencsésen van kidomborítva ; az epidozokban is élénkség, el­­mésség sziporkáit látjuk pattogni-csillogni , látnék még inkább, ha a fordítás nem lenne oly átkozott rész, mint a­milyen. A szereplők sok routinnal játszottak, de nem valami mélyebb fölfogással s élesebb színezéssel. Náday a bonvivan-részekben rokonszenves, csevegő, elmés, szellemes alak volt egészen az író intenczió­­jának megfelelőleg, de a szerelem küzdelmét a büsz­ s­keséggel, majd a csalódást nem színezte oly meg­kapóan, minővé színezhette volna, ha nagyobb gon­dot és tanulmányt fordít szerepének e részére. Nála a bonvivan-elem elnyomta e részt. Helvey Laurá­nál ellenkezőleg a tanulmány és gond rontotta ábrázolásának közvetlenségét, mert Sz. Friede Kor­néliánál mindig művészi harmóniába olvad. Nem akarunk jósolni: lehet, hogy Helvey Laura e szak­makörben is nyújthat művészit, mert élvezetest már most nyújtott, de az erősebb indulatok, ideges mozza­natok ábrázolásánál még most sokkal szerencsésebb, mint az elmés dialógokkal takart érzelmek finom színezésénél, hol néha annyira mérsékelte hang­ját, hogy hallani alig lehetett. Ujházy a harmadik fölvonásban kezdetben színtelen szerepét elsőran­gúvá emelte kedélyes játékával, mely nagy hatást tett. Alakítása, játéka egyaránt kitűnő volt. Víz­vári kellő discretióval s épp ezért hatással alaki­­kitotta Feigler, az ősz, nemes szivü követségi tit­kár szerepét. Sima, finom, udvarias volt mindvégig s a kedély és szív melegsége is ki-kisugárzott ala­kításából. Kocsisovszky Borosa kedves és bájos je­lenség volt most is, mint mindig, de megkapó művé­szetének feltüntetésére semmi tere sem volt. E szerepet bátran kioszthatnák kezdőbb színésznőnek. Halmy, Bercsényi, Szigeti Imre, Körösmezey és Benedek La­jos játszották a kisebb szerepeket. Az előadás elég összevágó volt, de a darab szellemességének legalább harmadrészét eltemette a fordító. Helvey Laura a második felvonásb­an énekelt s Náday kísérte zon­gorán. Ha Helvey kisasszonyt, mint műkedvelőt akarjuk megítélni, a szokásos bókokban nem leszünk fukarok, de azt hiszszük, a nemzeti színpad nem alkalmas a műkedvelősködésre. Náday nagy figye­lemmel zöngette a szerelmi dal kíséretét. -------------—mint p­r­i­mum —

Next