Ellenőr, 1878. március (10. évfolyam, 108-160. szám)
1878-03-01 / 108. szám
Bécs, márcz. 1. Az 1864. állami sorsjegyek húzása: 2971 sor.38 szám nyert 20,000 frtot, 1557 s. 6 sz. 20,000 frtot, 511 s. 85 sz. 15,000 frtot, 2557 s. 52 sz. 10,000 frtot. Kihúzták még a következő sorozatokat: 567, 1337, 1516, 1785, 1967, 2161, 3254, 3819, 3893, 3914. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márczius 1-jén. Elnök : Ghyczy K. Jegyzők : Horváth, Beöthy, Orbán. A kormány részéről jelen vannak : Tisza, Szél, Perczel, Bedekovich, Trefort, Péchy, Szende. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja rendes havi jelentését az el nem intézett törvényjavaslatok, indítványok, határozati javaslatok és interpellációkról. — Felolvastatik. Molnár Antal az igazoló bizottság előadója jelenti, hogy a bizottság Kubinyi Árpád trencsénmegyei alsó-kubini és ifj. Ormós Zsigmond temesmegyei kis-becskereki képviselőket a szabályszerű 30 nap fenntartásával igazolta. Elnök megjegyzi, hogy Ormós Zsigmond ugyanazon állapotban van, mint György Endre. Megbízó levelével együtt mutatta be lemondását alügyészi állásáról, de míg György Endre esete felett az összeférhetlenségi bizottság nem határoz, nézete szerint Ormós sem szavazhat. (Helyeslés) Ez azonban nem akadályozza, hogy az osztályokba besoroztassék. Németh Albert kéri, hogy az összeférhetlenségi bizottság még ma délután tartson ülést, nehogy az említett képviselők hosszabb ideig legyenek megfosztva jogaik gyakorlásától. (Helyeslés.) minek megígéri, hogy a jegyzőkönyvi kivonat hitelesíttetvén, ki fogja azt adni az összeférhetlenségi bizottság elnökének azon kéréssel, hogy az eset tárgyalására még ma ülést hívjon egybe. Következett a napirend: a Lloyd szerződéshez tartozó jegyzőkönyv tárgyalása. Ezt is a pénzügyi bizottság módosításaival fogadta el a ház. Az 1. czikkhez kimondatott, hogy azon esetre, ha a konstantinápoly-várnai járat megszűnne, az illető segélyezési összeg is beszüntettetnék. Kihagyattak a fiumei-liverpooli és a keletázsiai járatokra vonatkozó bekezdések. A 7. czikk kimondja, hogy a Lloyd mindaddig köteles belföldi szenet a kikötött mennyiségben fogyasztani, míg a belföldi szénnek tüzelő ereje a Lloyd által közönségesen használt angol kőszén tüzelő erejéhez legalább is úgy viszonylik, mint a 85. a 100-hoz, és míg a belföldi kőszén ára Trieszt és Fiuméban nem nagyobb, mint ugyanott az angol kőszéné. Wahrmann a 85. helyett 84-et indítványoz. Baross előadó hozzájárul, noha a magyar szénnel a Lloyd-hajókon tett kísérletek egynek kivételével a 84-nél kedvezőbb arányt mutattak fel. A módosítást a ház elfogadta. Következett ezután a vámszövetségi javaslat 6. czikkének a Lloyd-szerződésre vonatkozó két utolsó bekezdése. Tichtenstein József a múltkor elmondott indokoknál fogva megújítja azon indítványát, hogy a Lloyd-szerződésre vonatkozó ezen két bekezdés hagyassék ki a vámszerződési javaslatból. Trefort miniszter szükségesnek tartja, hogy a Lloydra vonatkozó dispositio a vámszerződési javaslatba felvétessék. Ide tartozik az, hogy a Lloyddal szemben a monarchiát a külügyi miniszter képviseli. B.umonyi Lajos mindezt felvehetőnek tartja magába a Lloydról szóló törvényjavaslatba, de a vámszerződésbe ez nem tartozik. Baross előadó ragaszkodik a két bekezdés meghagyásához. Apponyi Albert gróf nem tartja csupán alaki fontosságúnak a kérdést. A Lloyd-ügyet igazolatlan nimbussal vették körül. Ő nem akarja, hogy 10 év múlva is kötelezettek legyünk egy újabb Lloyd szerződésre, s ezért a kihagyás mellett van. Tisza miniszterelnök tagadja, hogy e megemlítés praejudicálna a jövő megoldásnak. Szilágyi Dezső pótindítványt nyújt be, hogy a kihagyandó két bekezdés a Lloydszerződésről szóló javaslatba, mint annak második része, iktattassék be. A többség a módosítások mellőzésével meghagyta a két bekezdést a vámszerződési javaslat hatodik czikkében. Következett a napirend harmadik tárgya : a magyar korona országainak és ő felsége többi királyságai és országainak kormányai közt a részvénytársaságok, biztosító társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátása iránt létrejött egyezményről szóló törvényjavaslat. Baross előadó rövid felszólalása után, aki kiemelte az egyezmény előnyeit mindkét félre nézve, a javaslatot a ház általánosságban és részleteiben vita nélkül elfogadta. Ezzel a napirend ki volt merítve. Holnap lesz az összes vámegyezségi javaslatok harmadszori felolvasása. Péchy miniszter bejelenti, hogy Madarász és Irányi interpellációira holnap fog felelni. Csanády felszólalására kitűzte még a ház a holnapi napirendre a függőben levő mentelmi ügyeket. Az ülés 12 órakor véget ért. Az ujonczozás felüizzsgálása. Az ujonczozás felülvizsgálása érdekében Szende Béla honvédelmi miniszter a következő körrendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz : Múlt évi 53,120. szám alatt kelt, s az állandó vegyes felülvizsgáló bizottságok iránti ideiglenes intézkedést is tartalmazó körrendeletemre való hivatkozással, és annak kiegészítéséül, értesítem a törvényhatóság közönségét , hogy Aradon, Beszterczebányán, Budapesten, Egerben, Fehértemplomban, Kassán, Komáromban, Nagyváradon, Pécsen, Péterváradon, Pozsonyban, Sopronban, Szatmárnémetiben, Szegeden, Székesfehérváron, Nagyszebenben és Brassóban szervezett állandó vegyes felülvizsgáló bizottságok, azon napokon kivül, amelyek, a mult évi 53.120. szám alatt kelt körrendeletemnél fogva, folyó évi január hó 2-ára és február hó 1-ére voltak kitűzve, a folyó 1878-ik évben márczius 1-je napján, április 1-ső és 2-dik napjain; május 1-ső, 2-ik és 3- k napjain ; június 3-ik, 4-ik és 5 ik napjain ; július 1-se és 2-ik napjain ; augusztus 1-ső és 2-ik napjain ; szeptember 2-ik napján; október 7-ik és 8-ik, úgyszintén 21-ik és 22-ik napjain ; november 2-ik napján, s végre december 2-ik napján fognak egybegyülni. S ezen felülvizsgáló bizottságok polgári elnökeivé, a folyó 1878. év hátralevő részére, felkérettek és megbizattak általam : Aradon : Tabajdi Károly kir. tanácsos, és Aradmegye alispánja; Beszterczebányán : Takács János, Zólyommegye árvaszékének ülnöke ; Budapesten : Grúz Albert honvédelmi miniszteri osztálytanácsos, mint az illető ügyosztály vezetője ; Egerben : Beöthy Lajos, Heves megye főispánja ; Fehértemplomban : gróf Bissingen Nándor (lakik Jámban, Krassó megyében) ; Kassán: Darvas Imre, Abaúj- és Tornamegye és Kassa város főispánja ; Komáromban : Bathó Bálint, kir. tanácsos és Komárommegye alispánja ; Nagyváradon : báró Dőry József, Biharmegye főispánja ; és helyettes polgári elnök gyanánt : Beöthy Andor, Biharmegye alispánja; Pécsen : Perczel Miklós, Baranyamegye és Pécs város főispánja ; Péterváradon : Fiak Endre, Újvidék város főispánja ; Pozsonyban : Bacsák Pál, Pozsony megye alispánja; Sopronban: Simon Ödön, Sopron megye alispánja ; Szatmárnémetiben : Kovács Eduárd kir. tanácsos, (lakik Nagy Károly mellett, Homokon) ; Szegeden : Dány Ferencz, Szeged és Hódmezővásárhely városok főispánja ; Székesfehérváron : báró Miske Imre, Fehérmegye alispánja; Temesváron : Török János, Temesvár város polgármestere ; Kolozsváron : gróf Eszterházy Kálmán, Kolozsmegye és Kolozsvár város főispánja ; Gyulafehérváron : Elekes Mihály (lakik Maros- Ludas mellett, Czintoson) ; Nagyszebenben : Wächter Frigyes, Szeben megye főispánja ; Brassóban : Szentiványi Gyula, Brassó és Háromszékmegyék főispánja. Felhívom ennélfogva a törvényhatóság közön- TÁRCZA. Rögtönzött vígjáték. Elbeszélés. Irta Gasteiger O. N. (Vége.) Mert fiatal vagyok, nemes don, — felesé Riviere ur, egyik kezével potrohát tapogatva, másikkal simogatva kopasz fejét. — Menjünk St. Birois bárónőhöz ! Riviere ur oly kevély győzelmi indulattal lépdelt a boulevardon Garnier oldalán, hogy a járdataposók kinevelték a hóbortos öreget, ki épp úgy hasonlított valami vén kakashoz, mint don Hernando d’Esplanado Garnierhez. St. Birois bárónő termében vagyunk. A terem nincs pazar fénynyel berendezve, de alkalmas helyül szolgál szerelmeskedésre. S a bárónő? Nem legszebb hölgye Párisnak, de olyan, ki kedves játékszert képvisel egy szellemes férfi kezében. A teremből a boudoirba lépünk. Egy szép nő boudoirja pokol és mennyország, pokol a férjnek, mert tudja, hogy itt megcsalatik, mennyország a soron levő házibarátnak. Páris majd minden boudoirjában egy kis házasságtörés is játszik szerepet. A házasságtörés a költészet, ezt tanítja Damas, az akadémikus. Ki venné rész néven a szerelemszomjas Riviere úrnak, hogy fejébe száll a boudoir ingerlő, rejtélyes illata ? Reviere úr meg van győződve a bárónő szerelméről ; a bárónő mosolyog, pirul, fél, kaczérkodik, tehát szereti udvarlóját. Reviere ur párisi és Helénát akar játszani a bárónővel s előre is neveti a szegény Menelauszt. Reviere ur, de csakis ő, tudja, hogy szép szemekkel bir, s ezeket most a bárónőre irányozza. Egyet kacsint. . . ez az első golyó, a harcz jele ; azután egyre gyorsabban kacsint őrült sebességgel, ez a fegyverropogás ; végre a taktika szabályai szerint az ágyukkal áll elő egy szenvedélyes, perzselő pillantás alakjában. St. Birois bárónő mosolyog , Reviere úr örül a diadalnak. Még egy ilyen tekintet a bárónő nevet. Rést kapott a vár, kezdődik a megadás. — Elég, uram, elég — szól esdő hangon a bárónő. — Szerencsétlenné tesz. — Szerencsétlenné tesz a szerelem? —kérdé Riviere úr. — Nekem férjem van , szabad-e önt szeretnem ? — Mindent megengedek. — Tehát szeret engem ? — Ifjúságom egész hevével, amint azonnal lesz szerencsém bebizonyítani. — Ha leraknám a fegyert, — sóhajtá St. Biros bárónő. — Velem szemben mindig gyöngék a nők — felesé Riviere úr szerényen. — Különben bátorkodnám fölhasználni az ön gyöngeségét. — Uram ! — Asszonyom, szeretem önt! —orditá Riviere ur s karjaiba akarta zárni a bárónőt. Hirtelen jelenetváltozás állt be. A bárónő kibontakozott Riviere ur karjai közöl. — Férjem ! — kiáltá föl s mintegy ájultan egy székre rogyott. Csakugyan St. Birois báró állt most Riviere előtt. — Én vagyok ! — mondá, mintegy ütésre emelve öklét. — Meglestem egész jelenetét ezzel az úrral, és amint szerettem s tiszteltem eddig, úgy gyűlölöm és utálom most, asszonyom. Köztünk vége mindennek. Ön nem nem többé. St. Birois báró azután Riviere felé fordult, ki reszketve leskelődött köröskörül, merre oldhatna kereket utolsó, kinteljes kalandjának színhelyéről. — Ön pedig, uram, ki szentélyembe merészkedett tolakodni és elcsábította nőmet . . . — Még nem csábítottam el, — vágott közbe Riviere úr. — Elég a kísérlet is, uram ! Tulajdonképen fogom volna önt kikorbácsolni házamból, de nagylelkű leszek, megvívok önnel. Riviere urat ájulás környezte. — Sohasem szoktam párbajt vivni ! —rebegő. — Akkor megölöm önt ! — felelé hidegvérrel a báró, pisztolyt húzva elő zsebéből— Uram! — kiáltá ijedten Riviere. — Kihívásomat nem fogadta el, nincs más menekülés ! Egyszerre reményt nyújtó gondolat ötlött Riviere eszébe. Amíg létrejön a párbaj, addig ő elutazhatik, menekülhet. — Félre a fegyverrel, báró úr. Elfogadom a párbajt. E szavak csodás hatással látszottak lenni a báróra. Mosolygott, nevetett. A nevetés ragadós, azért nevetett a bárónő is. Azért nevettek a szomszéd szobában is. Kinyílt az ajtó s belépett. . . Riviere asszony, Garnier oldalán. Riviere úr nem akart hinni szemeinek, midőn látta, hogy unokahugát átöleli a báró, don Hernando d’Esplanado pedig kezet csókol a bárónőnek. Garnier megfejté neki a titkot. — Elvesztette a fogadást, kedves barátom ! — mondá. — Hogyan, nemes don ? Hát mi történik velem ? — Vígjátékot játszunk, sőt bohózatot. — És a báró meg a bárónő? — A bárónő nem más mint Stella kisasszony, a Theatre Français színésznője, a bárónak neve pedig a színpadon kívül Noiré ur, jelenleg az ön kedves unokahugának boldog jegyese. Csoportozat ! Másnap következő hirdetést közölték a lapok : „Noiré ur, a Theatre Français ismert bonvivantja, tegnap tartotta baráti körben eljegyzését Riviere asszonynyal.“ .