Ellenőr, 1878. november (10. évfolyam, 551-605. szám)
1878-11-01 / 551. szám
Előfizetési írok: Egész évre . 10 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 1O „ —- „ Egy hónapra . 1 „ §0 „ Egyes szám ára 40 krajezár. (Szerkesztési inda: gf ti dap esten, ndcLo r-uécza Q. szcLrrt. Semmit sem ködünk, ha nem tudjuk, kitti jön. — Köziratok muxakiUdőre nem vállalkozunk. — Poéta által csak bormentes leveleket fogadunk el. 551. szám. S tieggerlt JischLeis. Budapest, péntek, november 1. 1878. fürdetések felvétele a Toladóhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafire & Cie czegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az »Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. (Kiadó-hivatal: &v.dajssten, ncLdor zitcza 6. szdLnx. Ide inl&endtk <w eUfigetdtek de a lap etdtlciUddiére vonatkoeó minden jelaólalde. 1 évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése október hó végével lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. A lap ára marad mint eddig: egész évre....................................20 frt — félévre..........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 H 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, október 31. A berlini congressus félbeszakította csak a keleti kérdés megoldását. A szünetet egész erejével kizsákmányolja Oroszország A Balkán félszigeten pihent és nagy haderőt gyűjt, a bolgárokat már föllázította, Szerbia és Montenegro csak parancsaira vár, de Görögország és Románia sem számíthatók a török állameszme fenntartói közé, végre legújabban Persia is készül sorakozni a keleti kérdés tényezőinek sorába. Hogy kedvünk legyen megbirkózni mindezekkel a tényezőkkel, biztatnak bennünket a nyugati hatalmak szövetségével és a porta barátságával. De, könnyű annak végeznie ellenségeivel, aki meg sem számítja azokat. Olaszországra csak akkor számíthatunk, ha neki adjuk az Italia irredentát. Ily föltétel mellett ki akarja Olaszországot is belefoglalni nyugati szövetségeseink közé, e nélküle pedig a következőképen áll a nyugati hatalmak szövetsége : Francziaország sakkban tartaná Németországot, a porta teljes erejével talán féken tudná tartani mohamedán és keresztyén lázadó alattvalóit, Anglia el lenne foglalva Indiában, Ausztria- Magyarország pedig megküzdene Olaszországgal, leverné Oroszországot, arra mindenesetre építhetne, hogy Anglia segíteni fogja hatalmas hajóhadával. És Ausztria-Magyarország elhisszük, hogy így is győzne, helyreállítaná Törökországot, átadná neki Boszniát és Herczegovinát, és lelket lehelne belé, hogy megélhessen. Gyönyörű szép combinatio ez, amelyet váltig ajánlanak némelyek külügyminiszterünknek, de azt elfelejtik, hogy ugyanazoknak a nyugati hatalmaknak már a berlini congressuson is alkalmuk lett volna megzabolázni Oroszországot, ha akarták volna, vagy ezzélért kedvük lett volna háborúba keveredni. Ezek a vérmes politikusok is emlékezhetnek reá, hogy a mi külügyminiszterünk volt az, aki fölszólalt az orosz megszálló csapatok számának csökkentése és a megszállás idejének megrövidítése végett. Miben nem pártolta külügyminiszterünk a congressuson a nyugati hatalmak követjeit, ha ezek az orosz hatalom megfékezését ajánlották. Andrássy gróf mindenesetre kivívott annyit a berlini congressuson, amennyit békében kivívni lehetett. Ezt azonban kérésük a mi rettenthetlen embereink. Ők rész néven veszik Andrássynak, hogy nem indult el megverni a félvilágot. Ezért meg kell buknia. Ezért a szent czélért szövetségre lépnek a reiehsrath kétes elemeivel, elfeledvén, hogy azok csak azért akarják megbuktatni Andrássy grófot, hogy minél többet annectálhassanak. ________ A képviselőház elnökségétől a következő értesítést kapták: Holnap pénteken november hélső napján 11 órakor országos ülés lévén tartandó a képviselőház ma hozott határozata szerint, a tanácskozó bizottságok közül holnap Csak kettő alakul délelőtt 10 órakor a. m. a válaszfelirati bizottság az I. osztály, s a naplóbíráló bizottság a IX. osztály termében ; a többi bizottságoknak alakulása iránt a ház későbben fog intézkedni. A főrendiház mai ülésében az elnök jelentést tett azon főrendi tagokról, kik magukat az üléseken való megjelenés alól különböző okokból felmentetni kérték. Felolvastatott ezután a delegátiók egybehívására vonatkozó ministeri átirat. A delegátusok választása nov 5-dikére tűzetett ki. Végül Beöthy Algernon képviselőházi jegyző áthozta a függő államadósságokat ellenőrző bizottságba eszközölt választásról szóló üzenetet. Molnár Aladár — írja a PesterKorrespondenz — határozati javaslatot terjeszt elő a képviselőház holnapi ülésében, melyben kívánni fogja a berlini szerződés előterjesztését. A Kabarékpárt azért tartja szükségesnek ezt a határozatot, mert a kormányelnök nem adott választ Szilágyi és Apponyi gróf kérdéseire. A Neue freie Presse értesül, hogy az osztrák kormány szilárdul el van határozva föloszlatni a reichsrathot, ha egyszerűen visszautasítja 25 milliós hitelt. Mint a Pester Lloydnak távírják, az alsó-ausztriai kereskedelmi kamara kereskedelmi és iparosztályainak tegnapi közös ülésén Neustadt kamaratanácsos azon indítványt téve, hogy nyilatkozzék a kamara Bosznia és Herczegovina annexiója mellett és egy ily államcselekmény gazdasági előnyeit tüzetes emlékiratban fejtse ki a törvényhozási tényezők előtt. Hosszabb vita után, melyben az indítványozó és Enger kamara-tanácsos kivételével valamennyi Arcicisráthban indokolta Schöner-* ■'.noditványát, melyben a Tagespost nyilatkozatának bizottsághoz való utasítását kívánta. A szónok elmondja, hogy a ház méltóságáról és becsületéről van szó. Azt mondják, hogy a törvényszéknek kell ez ügygyel foglalkoznia, de a tapasztalás bizonyítja, hogy a törvényszékek ily esetekben alig nyújtanak valami ténylegeset. Auersperg és a lagespost nyilatkozatai homlokegyenest ellenkeznek egymással. Szónok nem hiszi, hogy itt a középen van az igazság. Egyszer már nagyban űzte ez a kormány a szavazatok megvásárlását a Chabrus-választások alkalmával Csehországban. Ha tekervényes nyilatkozat helyett azt mondta volna a miniszterelnök : „Becsületemre állítom, hogy a Tagepost nyilatkozata hazug,s ez kielégített volna. Mindenütt vannak képviselők, akik concessiókat tesznek a kormányért, czímért és rendjelért. A kiegyezési tárgyalások után a miniszterek előterjesztésére egész fractiókat tüntettek ki nálunk is titkos tanácsossággal és rendjelekkel elnökük személyében (Ohó !) Az elnök fölszólítja a szónokot, hogy ragaszkodjék a kérdéshez, és ne bírálja a fractiók magatartását. Schönerer folytatja : Ma nincs szó czímekről s rendjelekről, hanem a miniszterelnök a szerkesztővel tartott beszélgetésben határozottan pénzösszegekről szólott. (Nem igaz!) Ne kényszerítsenek, hogy több részletet is mondjak. Én jól vagyok informálva, és több kellemetlen dolgot említhetnék meg. (Csak szóljon!) Fönn is tartom magamnak, hogy a bizottságban szólni fogok; nemcsak áldomásokról van szó, mint némely pörökben. Ilyen ártatlan magyarázatnak itt nincs helye. A miniszterelnöknek ma jelen kellene lennie, ahelyett, hogy vadászni jár Csehországban. Kötelessége helyt állani a parlamentben. Hogy a parlamentben vásárlottak szavazatokat, a történelem bizonyítja. Az alkotmányhű pártra appellálok, váljon értéket helyez-e arra, hogy tiszta maradjon czimere, és látszólagos mocskot eltávolítsa róla; aki ezt akarja, annak bizottsághoz kell utasítania az indítványt. (Zajos ellenmondás!) Bechbauer válasza után valamenyi szóval 19 ellenében elvetették Schönerer indítványát. szónok hangsúlyoza, hogy csupán nyugalmat és békét biztosító politika fekszik a hazai kereskedelem és termelés érdekében. Altmann kamaratanácsos indítványára Neustadtl javaslata felett napirendre térés lett elhatározva. A bécsi kereskedők „Reformverein“-jának mai teljes ülésében következő resolutio fog határozat alá bocsáttatni: „Szemben a Balkán félszigeten beállott helyzettel, keleti érdekeink csak elő fognak mozdulani az elfoglalt területeknek Ausztria-Magyarország által állandó megszállásával, miután e módon a Duna mellett fekvő és az adriai tenger felé gravitáló államokkal, úgy ezeknek, mint Ausztria- Magyarország érdekében, a szorosabb gazdasági egyesülés útja előkészíttetik és biztosíttatik.“ Táviratok:. BéCs, okt. 31. Konstantinápolyból jelenti a PolitischeKorrespondenz: Burgaszban új orosz csapatokat szállítanak partra. A Drinápoly és Lule Burgasz közt összpontosított orosz csapatok száma igen jelentékeny. A hazatérő fogolyszámokat, kiknek szolgálati idejük még nem telt el, újonnan fölszerelik, és a Koszovóban összpontosított hadtestbe osztják be. BéCS, okt. 31. Athénból jelenti a Politische Correspondenz: Trikupis és Jaimis minisztereket bízta meg a király az új kabinet alakításával. Ezek két napi időt kértek. A távollevő Deligiorgis visszautasította a neki felajánlott külügyi tárczát. Bécsi, okt. 31. Bukarestből jelentik a Politische Correspondenznek : Bratianu és Rigolniceanu miniszterek holnap Szilisztriába utaznak, hogy inaugurálják a határrendező bizottság munkálatait. Bécs, okt. 31. A reichsrathban Fux interpellálja az elnököt esetleg a kormányt, váljon el akarják-e napolni a reichsrathot, esetleg elhalasztaná a delegátusok megválasztását november 5- kéig. Az elnök kijelenti, hogy semmi tudomása sincs az elnapolásról. A közoktatási miniszter határozottan kijelenti a kormány nevében, hogy nincs ilyen szándékuk. Erre Fox visszavonja indítványát és a ház megválasztja a delegátió tagjait. Megválasztottak Csehországból: Herbst, Streernovitz, Klier, Schier, Russ, Schaarschmid, Bareuther, Stöhr, Nitsche és Oppenheimer. Dalmácziából: Klaics. Galicziából: Grocholski, Janovski, Gerkawski, DuuajoTí’oki , Joworeki 7 Kabát , Smaiczcwski. Alsó Ausztriából: Kuranda, Pirquet, Dumba. (a bécsi demokraták nem akartak választani a berlini szerződés előterjesztéséig.) Felső Austriából: Schaup, Dehne. Salzburgból: Lienbacher. Sziriából: Walterskirchen és Foregger. (a vidéki képviselők nem szavaztak.) Karintiából: Ritter. Krajnából: Langer. Bukovinából: Kochanowski. Morvaországból: Giskra, Neuwirth, Sturm, Kübeck. (a morvaországi cseh képviselők írásban jelentették be, hogy nem választanak.) Sléziából: Deme. Tirolból: Blaas és Terrago. Vorarlbergből: Oelz. Istriából: Stradi. Görözből: Coronini. Triesztből: Teuschl. Ezután a póttagokat v választották meg. A legközelebbi ülés hétfőn lesz, napirend a felirati és a költségvetési bizottság jelentései. Bécs, okt. 31. A reichsrathban interpellálta Brandis az igazságügyi minisztert, hogy miért nem tárgyalták nyilvánosan Steiner Katalin perét. Lienbacher indítványát, mely szerint bizottság választandó a rendőri törvény kidolgozására, elfogadták. Schönerer indokolta javaslatát. Azon nyilatkozata miatt, hogy Angliában is vásárolnak szavazatokat, ha szükség van rájuk, és ez itt is lehetséges, zajosan félbeszakították és rendreutasítását kívánták. Valamennyi szavazattal 19 ellenében elvetették javaslatát. Bécs, okt. 31. Az urak házában megemlékszik az elnök a hadsereg áldozatkészségéről és vitézségéről. A ház föláll és tetszését nyilvánítja. Megválasztatták a delegátióba: Ceschi báró, Czartoryski herczeg, Hackelberg báró, Helferstorfer apát, Pablonowski herczeg, Kellner báró, Koller báró, Khevenhüller herczeg, Latour, Lichtenstein herczeg, Rosenberg herczeg, Salm gr., Lervnzi lovag, Thun Oszwald gr., Thun László gr., Thurn-Taxis Hugó herczeg, Trautmannsdorff gr., Wildstein gr. és Widmann gr. Póttagokba: Hoyos gr., Wilczek gr., Falkenhayn gr., Goegl, Mladota gróf, Felder báró Trautmannsdorff herczeg, Wehn báró, Rudenbove gr. és Auersperg József gróf. Szerajevóból jelentik a Neue freie Pressének. Az 52. Ferencz Károly gyalogezred és a 27. vadászzászlóalj ma indult el Szerajevóból haza felé. A Mollináry ezred és a 9. vadászzászlóalj tegnap indult el innét, tegnapelőtt pedig a Marolcsics és a belga király ezred. Mint uj helyőrség a 8. Abele, a .Uy^rfeek“ ide. " " '"'"k és 2?. vadoa**A«Beck altábornagy 8 felsége főhadsegéde ideérkezett. A több napig tartó eső minden utat elrontott. A rodopei bizottság jelentését, mely súlyos vádakat tartalmaz Oroszország ellen, Londonban hivatalosan közzétették. Ez azt bizonyítja, hogy Anglia és Oroszország közt feszültebbé lesz a viszony Indiából. A Daily Telegraph jelenti Simlából 28-ról. A helyzet nem változott, de komoly elhatározások küszöbén állunk. A belügyminisztérium és az indiai kormány közt folyik a jegyzékváltás, és okunk van hinni, hogy legközelebb kitör a háború, melyet elkerülhetlenné tetek az események. A hadikészülődés hanyatlásáról szóló hírek alaptalanok. A központokban nagy sietséggel és sikerrel folytatják a felszerelést, mely közel van a befejezéshez. Akkorra, midőn elérkezik az actia ideje, minden kész lesz, amit czélba vettek, sőt még több is. A quettahi csapatokat erélyesen szállítják a határra, zászlóaljanként, nem pedig a Mooltanban való összpontosítás után, amint eleintén akarták. Amint valamelyik ezred megérkezik a határra, rögtön fölvonul a trainnel együtt és összes munitiójával, amelyet nagy mennyiségben halmoztak össze Quet abban. A bennszülött csapatokat nagy lelkesedés tölti el és a legnagyobb bizalommal viseltetnek a császárné sikerei iránt. Az indiai főnökök a legnagyobb lojalitást nyilvánítják őfelsége iránt, úgy a félsziget távoli vidékein, mint azon határszéli kerületekben, ahol hagyományos az afgánok ellen való gyűlölet. A bennszülött fejedelmek és előkelők nagyrészt fölajánlották csapataikat és személyes segítségüket. A határhoz közel lakók segítségét, akik legkönynyebben elmozdíthatják a háború sikerét, azonnal elfogadta a kormány, legalább is ötezer emberrel szaporodott ily módon rendes seregünk, akik nagyrészt jól vannak fölszerelve, és semmi költségébe sem kerültek a kormánynak. A Standardnak jelentik Simlából október 28- káról. Az emir azt mondotta az alkirály követténese, hogy nem akarja védelmezni Candabart, hanem egész seregét concentrálja, hogy megakadályozza Kabul ellen való előnyomulásunkat. Afganisztánból érkező hírek szerint azonban Herátból visszavonja csapatjait az emir és Candabar felé küldi. De mégis valószínű, hogy az emir őszintén elmondotta szándékát, mert azt jelentik, hogy persa csapatok vannak útban Afganisztán határa felé. Ez esetben nehezen gyöngítette volna az emirheráti helyőrségét, hacsak nem győzték meg őt az oroszok arról, hogy a perzsa csapatok mint barátjai jönnek ellenünk. A belügyminisztérium végleges határozatát nagy izgatottsággal várják itt. Azt hiszik, hogy az alkirály szerdán fog nyilatkozni az actió iránt. Budapest, október 31. Aki azt hitte, hogy az egyesült ellenzékből valaha komoly parliamentáris oppositió lesz, az nem ismerte e párt létrejöttének indokait és nem ismerte Szilágyi Dezsőt. Egy oly párt, mely az apró ambitiócskák, sértett hiúságok, a telhetetlen nagyravágyás és telhetetlen cselekedni-nem-tudás hamleti tépelődésének, kötött kezű harag és kislelkű irigység parányáiból verődött össze, véletlenül, a görög bölcs kozmosza szerint, egy ily párt sohasem válhat egészséges tagjává egy ép idegű parliamentnek. Hogy aztán még hozzá, egy ily pártban Szilágyi Dezső játsza a vezértársak közt a parliamenti „beszélőgép“ szerepét: ez a párt igen alkalmas lehet a parliamentáris viszonyok decomponálására, de hogy valami jót létrehozzon, sőt egyátalán hogy valamit teremtsen, arra már eleve képtelennek mondható. Szilágyi Dezső a tagadás szellemének, s a mértékletlen hiúságnak e megtestesülése, ki mindennek ellensége a mit ő nem alkotott, mivel pedig meddő képessége eddig csak vajúdott, de szülni semmiféle monstrum horrendumot, vagy formosamque puellam nem tudott, hát esküdt ellensége minden földi és földöntúli dolgoknak, melyek az ő közreműködése nélkül bátorkodtak létrejönni. Mérhetetlen önimádása egész addig terjed, hogy mint Xenophon mondja: tav (tavanopsnei) az árnyékát nézi, s még árnyékában is tud gyönyörködni, mert árnyoldalai is azon szeretett lényhez tartoznak, akiben saját becses énjét ismeri fel. Ezek közül az árnyoldalaiból mutatott be a mai ülés alkalmával néhányat, az egyesültek decemvirátusának a legnevezetesebb tagja, ki bizonyára sajnálja, hogy a papirost feltalálták, s igy nem gránitba vésik minden szavát, amint a római decemvirek korában volt szokás. A beteges izgatottság, a fékezni nem birt düh, az ügyvédi rabulistkának egy magában nagy államférfit tisztelő egyénhez nem illő cselfogásai voltak ma azon árnyoldalak, melyekben, úgy látszik, felettébb tetszett önmagának Szilágyi Dezső, de amelyek eljátszatják vele parlamenti hitelének végső maradványait is, s amelyek csakhamar türhetlenekké lesznek pártjára nézve is, ha ez nem akar vállalkozni azon silány szerepre , hogy Szilágyi Dezső parliamenti Bosco-mutatványai számára ő képezze az emelvényt. Szilágyi Dezső első t3frg?ge r1fel0tte)Ja cára) vírcíípusfeíít sem mondani, önmagát minduntalan ismételni azon magas önérzettel, hogy a világ el fog ámulni a hallottakon. A házszabályok magyarázata alkalmával pedig — midőn a megszorult Madarász segítségére sietett — megmutatta, miként lehet egy zugügyvédhez is méltatlan furfangnak parlamenti szalonképességet adni. Mi azonban Szilágyi Dezső szónoki határainak minden megtépéséről lemondva, nem arra helyezünk súlyt, hogy mit mondott, mily szarvas okoskodások mezébe öltöztette azt a semmit, amit a t. ház asztalára ma feltálalt, hanem arra, hogy mit tett és mit indítványozott. Madarász a szélsők nevében azt a javaslatot terjesztette be, hogy a delegáció tagjainak megválasztása halasztassék el a felirati vita befejeztéig, tehát, hogy a felség által összehitt delegatiók megnyitásának határideje illusoriussá tétessék. Erre a miniszterelnök, hivatkozva a felségre, oly választ adott, mely ellen a Parlamentarismus és alkotmányosság keretében, nincs felebbezés. Szilágyi Dezső mégis megtalálta a felebbezés módját, megmutatva, hogy nem hiában tett ő szert — maga sem tudja hogyan — a nagy jogász hírnevére. Egy más alakban megújította a szélsők indítványát, mely alak nem ütközik ugyan a felségi jogokba, de azért, ha a ház elfogadná, az eredmény egyre menne ki. Azt indítványozta, hogy egy feliratban kérje fel a ház ő felségét a delegációk megnyitásának elhalasztására.. . Hogy Madarászék megengednek maguknak sok mindent bent a simplicitásból vagy párttaktikából, ezt értjük; de hogy Szilágyi Dezső és pártja megenged magának ily rész tréfákat, azon van oka bámulni mindenki ,nek, aki az egyesült ellenzéknek, a szélsőbalénál komolyabb politikai és parlamenti szerepet tulajdonított. Pedig a tegnapi és mai vita egyaránt megmutatta, hogy az egyesült ellenzék és a szélsőbal, Szilágyi, Apponyi és Madarász-Simonyi egy gyékényen árulnak, s a különbség köztük legfelébb annyi, hogy nem rejtegetik cselfogások és a külszínt megmenteni akaró mesterkedések alá valódi czéljaikat. De hát tulajdonkép mit akar az ekként szövetkezett szélső és egyesült ellenzék ? Szavai és tettei nem adnak e kérdésre határozott választ. Mindkettő arról panaszko-dik, hogy a delegációk korai összehívása miatt nem lesz idő a kormány számadásra való vonására, de azért mindkettő mindent elkövet, hogy haszontalan viták felidézése által elfecsérelje az időt. Hiszen ha az ellenzék komolyan akarná, hogy a felirati vita ideje mielőbb elérkezzék, meg kell ragadnia minden eszközt e vita siettetésére. E helyett azonban gátolja azt. A kormány pedig sietteti, hogy még a delegációk összeülte előtt nyilatkozhassék politikája felől s véget vessen az ideiglenes állapotnak. Ezt az állapotot tehát nem a kormány, hanem az ellenzék iparkodik fentartani, mit a mai házszabály vita is igazolt, midőn a szabadelvű párt és a kormány folytatni akarta volna a mai intermezzót, hogy mielőbb végezzen vele és így siettesse a felirati vita bekövetkezését, az ellenzék pedig nem engedte, hogy Molnár Aladár és mások még ma elmondhassák mondókájukat. A házszabályok ugyan a többség és a kormány mellett szólnak, de az ügy oly megoldást nyert Tisza felszólalására, hogy a mai mondókák holnapra maradnak, s így az ellenzéknek nem sikerült még a szombati napot is elharácsolni. Mit bizonyít az ellenzék ez eljárása? Azt, hogy az ellenzék nem a delegációk korai összehívása miatt haragszik, hanem taktikája oda irányul, hogy lehetetlenné tegye a delegátiók előtt a felirati vitát, hogy azt mondhassa: ime, a kormány keresztül vitte, hogy a delegátiók előbb tárgyalják a külügyi kérdést, mint a parliament. A tárgyalási illetékesség és sorrend tekintetében teljesen osztjuk azt, amit Tóth Vilmos mondott, ki igen helyesen hangsúlyozta a külügyek közös természetét, de azért egészen helyeseltük és helyeseljük a kormány azon eljárását, hogy a felirati vitát sietteti. Az ellenzék látva, hogy a kormány nem fél e vitától, most el akarja azt halasztani, de úgy, hogy a halasztás ódiuma mégis a kormányon maradjon. Ez az ellenzék legújabb, a mai naptól keltezett taktikája. Ámde legális eljárás-e ez, legális-e különösen akkor, midőn az ellenzék, czéljának elérése miatt, nem átall még a koronára is appellálni ? E kérdésre megadhatja a választ minden józan emberi ész, s ez a válasz bizonyára nem kedvező az egyesült és nemegyesült ellenzék politikai beszámításké_________...y /----------------------—................. Bosznia rendezése. ni. A megszállott tartományok végleges rendezésének kérdése csak akkor kerülhet szőnyegre, mikor 1. A tisztán katonai kormányzás megszűntét Bosznia és Herczegovina teljes pacificálása lehetségessé és kívánatossá teszi; 2. a berlini szerződésben elvállalt occupatio (ideiglenes foglalás) helyébe egy újabb nemzetközi jogalap a végleges birtokba vételre fogja fölhatalmazni monarchiánkat. Nem akarok abba a hibába esni, mint a keleti kérdésben csaknem valamennyi magyar hírlapíró, hogy a bizonytalan jövendőt bizonyosan tudottnak véve abból következtessem aztán, hogy nagyon jogos ilyennek vagy amolyannak tartani a jelent. De valószínűnek látszik: egyfelől az, hogy a fentebbi föltételek egyike sem megy oly hamar teljesedésbe, hogy még az 1879- diki budgetben kelljen leszámolni az eshetőséget, s következőleg, hogy akár a delegátiónak, akár az országgyűlésnek most kelljen foglalkoznia a megszállott tartományok kormányzásának végleges rendezésével. De valószínű másfelől az, hogy az ideiglenes állapot nem fog örökre vagy csak számos évekig is elhúzódni. Boszniának és Herczegovinának katonai kormányzatára úgy kell a delegációknak s a minisztériumoknak az ellenőrzést gyakorolni, hogy az ne legyen egyéb átmenetnél, előkészítésnél, eszköznél arra, hogy helyette mielőbb normális rendezés, polgári kormányzás lépjen életbe. Ami pedig a nemzetközi jogalap továbbfejtését illeti, azt ha egy új congressus nem, létre fogják hozni talán maguk az események. Ha ez a két múlhatlan föltétel nem egyszerre jut is megvalósulásra, de mindkettőnek meg kell lenni, midőn beáll annak szüksége, hogy a tartományok kormányzására törvény alkottassák. S megjegyzendő, hogy mind a tartományokra, mind a törvényhozás sikerére igen jó a mostani provisorius állapot, melyet a tárgy bővebb tanulmányozására anynyival sikeresebben lehet fordítni, mivel gyakorlati experimentum foly le szemeink előtt. Mivel ha most nem is, de nem távoli jövőben a tartományok számára törvényt kell csinálni vagy elfogadni, nem árt legalább körvonalaiban fogalmat alkotni a tartomány eddig ismert viszonyai nyomán ama törvény minőségéről.em árt azért, mivel sokan a jövendő éjszakai sötétségébe, a viszonyok ignorálásával, tapogatódzva, merőben alaktalan rémképeket rajzolnak róla. Már eddigi ismereteink elegendők némely átalános elvek megállapítására. Bosznia és Herczegovina annexiója lehetetlen, még ha egészen magunké lesz is a jog minden formái szerint. Nem oly tartományok azok, hogy bármely törvényeinket oda bevihessük. Sem az administratióban, sem igazságszolgáltatásban, sem autonóm törvényhozásban nem járják ott azok a formák, amik nálunk, mert az írásbeliség ott még ismeretlen. Még szerződéseket sem szoktak írásban kötni. Lehet-e ott a bureaucratiának csak árnyéka is! Hozzá kell tennünk, hogy a mohamedán lakosság erkölcseihez, szokásaihoz, igazságszolgáltatásához nyúlnunk nem lesz jó. Még az sem járja, hogy a két tartomány képviselőket, küldjön akár a magyar, akár az osztrák törvényhozó testületbe. • Nem marad más fenn, mint egészen elkülönzött törvényhozás és kormányzat a két tartomány számára. Legjobb a függés azon nemét hozni be rájuk nézve, amit Anglia hozott be coloniáira nézve. Ezen coloniális közjogi forma pedig igen sokféle alkalmazkodik a viszonyokhoz, ígyKanadának egy az angol király által kinevezett teljhatalmú kormányzója mellett van külön parlamentje felső- és alsóházzal, van a teljhatalmú kormányzó mellett kormánytanács, mely felelős a parlamentnek. E szerint a főkormányzó a lefelé felelősség nélküli souverain hatalom képe, a kormánytanács pedig egy parlamentáris minisztériumé. Canada, mint Colonia az anyaország képére