Ellenőr, 1878. december (10. évfolyam, 606-659. szám)
1878-12-14 / 631. szám
Budapest, december 14. A képviselőház mai rövid ülésében a kérvényeket tárgyalta, s ezenkívül Thaly interpellálta a miniszterelnököt Spizza és Uj Orsova bekebelezésére vonatkozólag. A miniszterelnök azt felelte, hogy mindkettőt illetőleg törvényjavaslatok fognak benyújtatni, s e választ a ház tudomásul vette. Osztrák-magyar-német kereskedelmi szerződés. Mint a Bad. Corr. bécsi távirata jelenti, Bazant és Matlekovics miniszteri tanácsosok tegnap reggel Berlinből Bécsbe érkeztek. (Matlekovics urat ma már Budapesten látták.) Tegnapelőtt reggel utaztak el Berlinből, anélkül, hogy a német kormánynyal a legtöbb kedvezményt biztosító szerződés iránt végleges megállapodásra jutottak volna, miután egy, a nyers lenáruk forgalmára vonatkozó pont felett, nem jött még létre egyezség, de csak csekély differencia forgott fenn. Tegnapelőtt kapta gr. Volkenstein külügyi hivatalunktól azon távirati utasítást, hogy az osztrák és magyar kormányok hozzájárulnak az eddigi nyers lenáru vásárhelyeknek fenntartásához, s hogy írja alá a külügyi hivatal megbízásából az előzetes szerződést, ami tegnapelőtt este meg is történt. Ezen egy évre szóló, legtöbb kedvezményt biztosító szerződés a kikészítési eljárás és a nyers len-áruk forgalmának fenntartásával köttetett meg. Az olasz megbízottak Rómából újabb utasításokkal visszatértek, s ma délben a tárgyalások velük újra megkezdettek , csak a selyem vámtétele iránt nincs még megállapodás s nem tudhatni, van-e az olaszoknak elfogadható ajánlatuk. A Németországgal kötött szerződés is, ha létrejön, az olasz szerződés is, még az idén a törvényhozás elé fognak terjesztetni beczikkelyezés végett. Ez utóbbi vonatkozásában a „Fremdenblatt“ arról értesül, hogy Chlumecsky, az ostrák kereskedelmi miniszter az osztrák képviselőház jövő szerdai teljes ülésén fogja alkotmányos tárgyaltatás végett előterjeszti e szerződést, melynek a birodalmi tanács által elfogadtatása még a karácsonyi szünidők előtt remélhető. Ugyane tárgyról a Neue Freis Presse Berlinből tegnapról következő jelentét közöl: »Tegnap köttetett meg Németország és Ausztria-Magyarország közt a kereskedelmi szerződés, mely tulajdonképen helytelenül neveztetett el „legnagyobb kedvezményű szerződés“-nek. Az egyezmény nem tartalmaz ugyan semminemű tabatételeket, azonban a kölcsönös forgalom igen fontos ügyeit szabályozza és remélhetőleg hidat képezend a gazdasági béke újra visszaállításához. A szerződés egy év tartamára köttetett s 1879. január 1 jén lép érvénybe, daczára annak, hogy a német birodalmi gyűlés jelenleg nncs együtt és igy nem is adhatja meg hozzá helybenhagyását. Még az utolsó napokban is igy kétséges volt az alkudozások k menete s nevezeteren a nyersvászon-forgalom ügye okozott rendkívüli nehézségeket. Csak az utolsó 24 órában jött létre teljes egyetértés, mely után a szerződés-tervezeten még számos szöveg- és irálymódosítás létezett. A jelenlegi értekezéseknél azon jellemző körülmény domborodik ki, hogy herczeg Bismarck teljes befolyását latba vetette a szerződés érdekében, sőt ámbár hiába, iparkodott a szász kormányt is egy vászonpiacz felállítására rábírni. — Ül az egyezményben a vasuttarifákra és vasúti járművekre vonatkozó határozat. Előbbi tekintetében az lett megállapítva, hogy a monarchiánkban termelt árukat a német vasutakon a hazaiakkal egyenlő tarifákban és kedvezményekben kell részesítni, mely határozat természetesen kölcsönös és kiterjed az osztr.magyar vasutakon szálított német származású árukra is. A német kormány kezdetben csak a legnagyobb kedvezménységet volt hajlandó megadni, végre a bécsi kabinet óhajához képest bejegyezett azonban mindkét rész áruinak egyformás tásaba is. A legnagyobb horderejű és elvi jelentőségű a vagyonok lefoglalására vonatkozó határozat. Van a szerződésnek egy czikke, melyben mindkét kormány kötelezi magát, hogy a vasútforgalmat lehetőleg felnynyítik és előmozdítják. Ez általános határozmányok coroláriumául tekinthető a körülbelül következőleg hangzó egyik pontozat: „A két kormány egyike sem fogja megengedni, hogy a vasúti járművek és üzemszerek sequestráltassanak, lezárhassanak és lefoglaltassanak.“ A kikészítési eljárás fenntartatik. A kormányunk által kívánt és keresztüli ez irányú megszorításoknak ér céljük az, hogy biztosítás szereztessék arra nézve, miszerint az osztrák ipartelepeknek valóban csak félgyártmányai vizetnek ki nyomatás végett vámmentesen a német határokon és hozatnak vissza onnan kikészített állapotban ismét vámmentesen és hogy megakadályoztassék, hogy angol, franczia, belga vagy akár német termelők is félgyártmányaikat olcsó vám mellett osztrák határállomásokra hozzák, hogy aztán az ekkép naturalizált terméket a kikészitési eljárás védve alatt vámmentesen Németországba vihessék s ott megnyomtatva, megint vámmentesen Ausztriába szállíthassák. A legnagyobb nehézséget a nyersvászon-forgalom szolgáltatta. A német biztosok e pontnál a legnagyobb szívósságot tanúsították és hogy végre mégis létrejött az egyezség, az csupán a birodalmi kanczellár közbeléptének köszönhető. Az értekezések eredményei körülbelől következőleg összegezhetők: a cseh-porosz határon, Neurode-ban és Landshut-ban vászonpiaczok állíttatnak fék A landshuti piacz engedélyezése azon okon kiváló fontosságú, mert e hely vasúttal is érinthető, ennélfogva a szállítási költség csekélyebb. A nyersvászonnak Németországba vitelekor kell ugyan vámot fizetni, ez azonban a kikészített állapotban ismét kivitt áru azonosságának megállapítása után visszatéríttetik. A fehérítési forgalom e szerint fennmaradt a nyersfonal a határforgalomban ezentúl nem nyírt lánczolatokban, hanem kötegekben lesz az említett vásárhelyekre szállítható. Elmaradnak azon terhes formaiságok is, melyek eddig követeltettek, s amelyek szerint a vászonvásárhelyen árubódét kellett állítani s formális adás-vételi szerződést kellett kötni. Az adott kedvezmény Leobschütztől Seidenbergig az egész hazár vászonforgalmára kiterjed; a szász kormány absoluta vonakodott valamely vászonvásárhely felállítását megengedni. Megemlítendő végül, hogy némi módosítással a vámkartell is meg lett nyitva. A német kormány annyival inkább hajlandó volt a vámszolgálatnál egymás támogatásának amputálására, mert hiszen ő maga is éppen fel szándékszik emelni vámját. A „Politische Correspondenz“ következőket írja: Azon fokozott érdekkel szemben, melylyel a magyar pénzügyi műveleteket jelenleg Bécsben is kísérik, nem lesz érdektelen megtudni, hogy az államjószágok alapján felveendő kölcsönre vonatkozó tárgyalások már közelednek teljes és kielégítő befejeztetésükhez. A kereskedelmi megkötés jövő hét első napjaira, a financpolitikai ralifikáció pedig a hét utoljára várható, amikor az új pénzügyminiszter gróf Szapáry Gyula is Bécsba érkezik, hogy divatosan és személyesen értekezik a hitelintézeti csoporttal. E közleménynyel kapcsolatban oly jelentékeny félreértésre akarunk figyelmeztetni, melyben a gyors felvilágosítás úgy politikai, mint pénzügyi tekintetben égető szükség. Értjük a „közös kölcsönt“, mely miatt már-már oly élénken vitatkoztak. Tisza miniszterelnököt e „közös vállalatot“ illetőleg határozottan félreértették , ő legkevésbé sem akarta látásba helyezni közös kölcsönt a szó szoros értelmében, azaz közös járadékot talál, vagy a két állam solidarius jótállása alá eső s ép e solidarius jótállás által fedett valamely más kölcsönt, hanem szükség esetére lehetőnek állított valamely közös pénzügyi műveletet, például a közös activált , esetleg a közös vámjövedelmek alapján. És ez bizonynyal jelentékeny különbség. Lyfton ellen, amely árt tekintélyének. A kormány politikája a viszonyok eredménye. A kormány nem fél, hogy az ország elégedetlenségét idézi föl maga ellen, mert a birodalom érdekeit és biztosságát tartja szem előtt. Brnan Whitbread indítványát 328 szóval 227 ellenében elvetették és a többség feliratát szavazás nélkül elfogadták. Róma, decz. 13. A király hosszasan értekezett Cairolival. Némely Up serint a király kérdezte volna, hogy elvállalja-e az új cabinet megalakítását, Cairoli gondolkozási időt kért. Az „Otservatore Romano“ és „Voce della Verita“, azon hírre vonatkozólag, hogy a berlini centrum által a szerzetesrendeket illetőleg beterjesztett javaslatot valóságos megelégedéssel fogadták a katholikusok, sejthetőleg offciosus communiquét közölnek, amelyben ezt írják : Általános az a meggyőződés, hogy ez az eljárás a Vatikán és Németomág közt a közeledés czéljából megkezdett tárgyalásokat nem hátráltatja, sőt elősegíti a közeledést. Itt nagyon számítanak Vilmos császár jó érzelmeire és Bismarck herczeg elvitszhatlan éles eszére, aki feltalálja azon eszközöket, melyekkel a pápa kívánságait kielégítse. Darmstadt, decz. 14. Alice darmstadti nagyherczegné, ma reggel nyolczadfél órakor meghalt. Éjjeli 2 és fél órától kezdve öntudatlan állapotban feküdt. Réce, decz. 14. Megnyitás: O'Zk. hitelrészv. 231.50, magy. hitelr. 213.90, magy. járadék 84.67, Napoleond’or 9.36. Szilárd. Bécs, decz. 14. Előtőzsde. Osztr. hitelrészv. 231.40, magy. hitelt 213.40, Lombard 68.70, Angol-osztrák 98.9, Autobank 66.50, Magyar járadék 84.62, Napoleond’or 9.352. Csekély üzlet. Paris, decz. 13. Boulev. kölcsön 112.88, Magyar járadék 74.75. Bágyadt. London, decz. 13. Gabona lanyha, irányzat valamivel jobb, mat helyben 297 é shuliui. B0 szállítás: búza 16500, árpa 91000, zab 68820. Szép hideg idő. Frankfurt, decz. 13. Esti társaság. Osztr. hitelrészv. 198%, osztr. államvasut 221%, Lombard 57-75, osztr. aranyjáradék 62.56, Magyar járadék 72.75. Csekély üzlet. London, deczember 13. Consolok 94% ezüst 50.—. London, decz. 13. Esti 6 óra. Consolok 94%, ezüst 507. Párisi árfolyamok következtében lanyha. Egyes szám ára 2 kr. Szentetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ — „ Egy hónapra . 1 , 8. 631. szám. Budapest, szombat, deczember 14. .Szerkesztést írod*: Budapesten, nádor-utcza 6. esti kiadó-hivatal. Budapesten, nádor-utcza 6. ex. Táviratok. London, decz. 13. A képviselőházban tiltakozik Hartington azon állítás ellen, hogy a parliamentnek nem szabad nyilvánítania véleményét, ha már megkezdődött a háború. Az események bizonyítják, hogy Northbrooknak igaza volt, Salisburynak ellenben nem. Elérkezett ugyan az ideje, hogy revideálja a kormány az angol-afgán viszonyt, de négy mód közül a legrosszabbikat választotta, vagyis egész Afganisztán vagy legalább egy részének hadi megszállását. Az orosz invasiótól való aggodalom nevetséges, katonai tekintélyek alaptalannak mondják. Az emír megbüntetése nem szünteti meg az oroszok csehszövényeit. Afganisztán megszállása, a lakosság bejegyezése nélkül, nem szentesíthető. A szónok hevesen megtámadja Lyttont és követeli letételét, ami azonban a jelen kormány alatt nem sikerülhet. Midőn a kormány dicsekedett bátorságával, Oroszország tőrt vestt, amelybe, amint az orosz kormány előre látta, belement Anglia. Az őrség megelégelte ezt a politikát, és reméli, hogy rövid időn ítéletet tartoat fölötte. Northcote sajnálja, hogy támadást intéznek A drinápolyi affairet — jelenti a Standard Konstantinápolyból — mely a drinápolyi angol consul és az orosz katonai hatóságok közt történt, nagyítva adták elő a hírlapok. Stock nevű angol alattvalót ugyanis rajtakapták, hogy a vasúti üzeti rendszabály áthágásával puskaport szállt. Ő tehát csak az üzleti rendszabály ellen vétett. Az orosz katonai hatóság elfogta, de megengedte neki, hogy becsületszóra a brit consulatmba mehet; midőn azonban félni lehetett attól, hogy megszökik, ismét elfogták. Semmiféle erőszak nem használtatott. Totleben fölvilágosítást adott, és a brit nagykövet teljesen eérdésesnek találta. A legjobb forrásból eredő hír szerint a porta és az ameikai képviselő közt egy amerikai alattvaló elfogása miat támad, oszály könnyűséggel ki fog egyenlíttetni. Úgy látszk félreértésből támadt az egész. A ruméliai bizottság kínlódása. Filippopolból írják a Politische Correspondenznek decz. 3-káról: A keleti-ruméliai bizottság munkálkodása mindeddig nem bír a siker jellegével. Az antagonismus, amely tagjait, nevezetesen az angol és orosz meghatalmazottat, elválasztja egymástól, óriási akadályokat gördt a pozitív eredmények útjába. Pedg a berlini szerződés 18. pontja decz. 20-kát tud ki a bizottság tárgyalásainak határnapjául. Ami a munkában tölölt időtölti, bámulatos a meghatalmazottak kitartása, de a legtöbb esetben nem tudnak kibonyolódni a végtelen vita tömkelegéből. Azon kérdések közé, ameyek végtelen és eredménytelen vitát idéztek elő, távozik a kelet-ruméliai mohamedán menekültek repatriálása is. Cseredei herczeg, az orosz meghatalmazott, be akarta bizonyítani, hogy ez az ügy nem is tartozik e bizottság hatáskörébe. Sir Drummond- Wolf ellen hathatós érvekkel támogatta, hogy a bizóság illetékessége kétségtelen e kérdésben Ámbár az au-*