Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)
1879-01-14 / 22. szám
rElSfizetni árak: segész évre • £0 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... I© „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nctdor-utcza Q. szdm.. Semmit nem ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Poéta által teák bérmintee leveleket fogadunk el. (Reggeli feladás* 22. szám. Budapest, kedd, január 14. 1879. (Hirdetések felvétele a kiadóhivatalba.TL: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrád testvérek irodájában). Továbbá Havas, I.unite & Cit. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Budapesten, addor-uteza. 6. szdm.. Ide intézendők a* előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólaló*. XI. évfolyam. ..................................... Budapest, január 13. A napokban érkezett tudósítások szerint már eddig meg kellett volna történnie az orosz-török végleges szerződés aláírásának. E hírek azonban mindeddig nem valósultak. Konstantinápolyból jelentik, hogy több pontra nézve nem tudtak megegyezni az alkudozó felek. A porta nagyon nehezen adja fejét azon szerződés aláírására. Lehetséges, hogy az orosz kormány olyasmit akar kicsikarni tőle, amit nem nyerhetett meg a congressuson. A „Kei. Zeit.“ jelenti ugyan Berlinből, hogy az orosz-török alkudozások a hatalmaknak, nevezetesen Angliának tetszésével folytak, de az orosz kormány gyanúban áll, hogy a Londonban folytatott bizalmas értekezésekben Nagy-Bulgária eszméjének akarja megnyerni Angliát. Ez igaz lehet, de kételkedünk, hogy Anglia ilyesmire vállalkozzék. Különben a keleti kérdés elintézéséhez nagyon kevés köze van a végleges szerződésnek. A berlini szerződés világosan kimondja, hogy a ratificatio napjától számítva kilencz hónapig tarthatják megszállva az orosz csapatok Bulgáriát és Ruméliát. Ez a punctum saliens. Az orosz lapok már régóta pengetik , talán az orosz kormány hivatalosan is megpendítette, hogy tovább tarthat az occupatió. Hogy tovább fog-e tartani, kétség nélkül attól függ, hogy minő szilárdságot fognak tanúsítani a hatalmak. Az oroszok mindenesetre fognak ürügyet találni, hogy ott maradhassanak. Legfőbb argumentumuk az lesz, hogy Keleti-Rumélia nincs szervezve, és nincs a belső rend föntartására hadereje. De a berlini szerződés gondoskodott erről az eshetőségről: a 16. czikk följogosítja a kormányzót, hogy a belső vagy külső rend veszélyének esetében segítségül hívja az ottopián csapatokat. Vegyes megszállásra sem lesz tehát szükség, de a rend miatt az oroszok is bátran pusztulhatnak. magyar nyelvnek a népoktatási tanintézetekben való tanításának kötelezettségéről szóló törvényjavaslat, mely jóváhagyás végett 13 felségének már fel lett terjesztve és legközelebb a képvielőháznak is be fog nyujtatni, a „Pest. Corr.“ szerint a következő: Szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének elsajátítására minden állampogárnak kellő mód nyújtassék, e végből a következő intézkedések állapíttatnak meg: Nem magyar nyelvű felekezeti tanitképző intézetekben, melyekben a magyar nyelv az 1868. XXXVIII. t. sz. 13. és 88. §§. értelmében különben is kötelezett tantárgy, jövőre oly óraszámban veendő fel az, hogy az egész tanfolyam alatt annak beszédben és írásban elsajátítása minden tanítójelöltnek lehetővé tétessék. A jelen törvény hatályban léptét követő tanévtől kezdve három év (vagyis egy tanit képzőintézeti tanfolyam) eltelte után, tanítói oklevelet senki sem nyerhet és tanítóul és segédtanítón senki sem alkalmazható, aki a magyar nyelvet annyira nem bírja, hogy azt a népiskolákban taníthassa.— A már hivatalban lévő, vagy az előbbi §-ban említett három év alatt hivatalba lépendő tanítók, a jelen törvény hatályba léptétől számítandó hat év alatt köteleztetek a magyar nyelvet annyira elsajátítani, hogy azon való tanítási képességüket vizsgálattételel igazolhassák. Életük ötvenedik évét a jelen törvény hatályba léptekor már betöltött tanítókat, saját kérelmükre, e kötelezettség alól a vallás- és közoktatásügyi miniszter fel is menthe*. — Oly elemi vagy felső népiskolákban, ahol a magyar nyev eddig nem volt kötelező, tantárgy, de oly tanító van alkalmazva, aki annak tanítására képes, a magyar nyelv a jelen törvény hatálybaléptét követő tanévben azonnal köteles tantárgygyá tenni. — Álalában az egész országban a jelen törvény hatálybaléptétől számítandó hat év alatt a magyar nyelv kötelezett tantárgy lesz minden elemi vagy felsőnépiskolákban. Az előbbi pontban kitett határidő bekövetkezte előtt is, ha valamely iskolában oly tanító alkalmaztatik, aki a magyar nyelvet tanítani képes ez azonnal köteles tantárgygyá teendő. — A vallás és közoktatásügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértőleg, meghatározhatja, mely megyékben, vagy azok egyes részeiben legyen a magyar nyelv tanításának kötelezettége a kitűzött határidő eltelte élő is, fkozatosan életbe léptetetendő. — Az előbbi pontokban foglalt határozatok és átmeneti intézkedések foganatositása a vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanfelügyelők és egyéb, a népiskolai hatóságokról szóló (1876. XXVIII. törvényben (3. §.) megnevezet közegei által ellenőrzi. A jelen törvény végrehajtásával a vallás és likoktatásügyi és a beügyi miiszterek bízatnak meg. A budapesti leír. ítéli tábla, múlt évi ügyforgalmának kimutatása, mint értesülünk, a hátralék jelentékeny apadását tünteti fel. A hátralék a múlt évben 13,303 volt, az idén csak 10,445. Ez eredmény azon körülményen kívül, hogy a múlt évben — nyilván a bagatelltörvény hatása következtében — közel háromezer ügydarabbal kevesebb érkezett a kir. táblához, kétségkívül e felső bíróságnak kitűnő vezetésének is a bírák önfeláldozó buzgalmának köszönhető. Az az perrendtartási törvények következtében felhalmozódott hátralékot — bíróságaik minden fokán — csak jó perrendtartások szüntethetik meg teljesen (fogy), az ügymenet curenssé váljék,de a budapesti kir. Ítélőtáblánál elért ez eredmény utal rá, hogy a jelenlegi keretben is sokat lehet tenni. A múlt évi ügyforgalom statisztikája összehasonlítva az 1877-iki ügyforgalommal a következő: Hátralék maradt 1876-ról 1877-re 8209 polgári, 29 úrbéri, 378 váltó, 2279 büntető, összesen 10.895 ügydarab. Érkezett 1877-ben 73.396 polgári, 791 úrbéri, 6300 váltó, 41.056 büntető, öszszesen 121.543. E intézetett 71.385 polgári, 741 úrbéri, 6421 váltó, 40.588 büntető, összesen 119.135. Hátramaradt összesen 13.303. Érkezett 1878 ban 71.135 polgári, 721 úrbéri, 5187 váltó, 41.587 büntető, összesen 118.628. Elintéztetett 73.944 polgári, 690 úrbéri, 5061 váltó, 41.791 büntető, öszszesen 121.486. Hátramaradt 7411 polgári, 110 úrbéri, 383 váltó, 2541 büntető, összesen 10.445. Az új bankjegyek és záloglevelek német szövegét már közölték a lapok. A „B. C.“ közli most az osztrák-magyar bank által jegyeire és zálogleveleire nézve megalapított szöveget, valamint a bank által megállapított s a hamisításokra vonatkozó jegyzetet is. A bankjegyek szövege magyar nyelven következőképen hangzi : „Az osztrák magyar bank ez utalvány a vétele mellett bécsi és budapesti főintézeteinél fizet legott kívánatra az előmutatónak osztrák értékű TÍZ FORINTOT törvényes érezpénzben. Bécs 1880. január 1-jén Osztrák-magyar bank Kormányzó Főtanácsos. Vezérlitkér. * A hamisításokra vonatkozó megjegyzés magyarul igy szól : „Az osztrák-magyar bank által kibocsátot jegyeknek hamisítása (vonzása vagy megmászása) a monarchia mindkét részében mint nyilvános hitelpapírok hamisításának bűnténye a büntető törvény határozmányai szerint büntettetik.“ Ezen a hamisításra vonatkozó jegyzet magyar szövegében „monarchia“ a németben pedig „birodalom“ van felvéve s miután Magyarországon és Ausztriában a bankjegyhamisitásra nézve eltérő büntetések vannak felvéve, természetes, hogy a hamisitás azon ország törvényei szerint fenyittetik, a melyben az felfedeztetett. * A záloglevelek (100 frtra szólók zöld, 1000 frtra szólók barna és 5000 frtra szólók rózsaszín alapnyomattal) angyalul következőképen hangzanak: „Kisorsolható. 5000 frt osztr. ért. Záloglevél. Ötezer osztr. értékű forintról, mely öt százalékkal, félévenként minden év január 1-én és július 1-én a lejárt szelvény átadása mellett kamatoztatik és ezen záloglevél kisorsoására következő naptól fogva, legkésőbben pedig 32 év letelte után annak előmutatójának készpénzben kifizettetik. Az osztrák-magyar bank ezen záloglevél tőkéjének pontos kamatoztatásáért és kifizetéséért a társulati alapszabályok 6. czikke értelmében (a jelzálog-hitelosztály alapszabályainak 58-ik §-a) ke■rociirpn i Bécs, 1879. évi január 1-éi. P. Moser A. s. k. kormányzó. Wodianer s. b. Leonhirdt s. k. főtanácsos, vezértitkár. * Hogy ezen záloglevél az osztrák-magyar bank alapszabályszerűen biztosított, a nyilvános könyveibe bevezetett követeléseivel van fedezve, az alálirt két kormánybiztos által hitelesíttetik. Bécs, 1879. évi január 1-én. Niebau°r Antal lovag s. k. csász. kir. kormánybiztos. Dr. Köffinger Frigyes a. k. magyar kir. kormánybiztos. A szelvények szövege a következő: „Osztrákmagyar bank.“ Záloglevél-szelvény. Egyszázhuszonöt forint o. é.* Az osztrák-magyar bank pénztári utalványainak szövege csupán német nyelven van kiállítva. A budapesti Összekötő vasút fővámhivatali szárnyvonala e hó 15-én — jövő szerdán — reggel a forgalomnak át fog adatni. A „B. C.“ szerint minden vaspályán beérkező áru, mely arra van rendeletve, hogy a budapesti fővámhivatalnál vámkezelés alá vétessék, ezen a szárnyvonalon fog a fővámház épületébe szállítatni s a szállítás alól csakis terjedelmes áruk mint pl. gazdasági gépek, mozdonyok stb. továbbá tűzveszélyes és robbanó anyagok mint kőolaj, lőpor valamint maró és résztagú küldemények lesznek kizárva. Intézkedés történt, hogy a fővámházi állomásra érkező áruk lerakása mind a nap reggeli 9 óráig be legyen fejezve mi végből az állomás sz erre szükséges eszközökkel már el is láttatott. A honvédelmi miniszter a képviselőház legközelebbi ülésén törvényjavaslatot fog beterjeszteni a katonai kaszálásolás tárgyában. E törvényjavaslattal egyidejűleg a belügyminiszter egy rövid, e törvényjavaslatot kiegészítő tervezetet fog benyújtani, mely a törvényhatóságokat a laktanyák építési költségeinek fedezésére szükséges adópótlékok kivetésére hatalmazza fel. (B. C.) Mint a Neue Freie Pressének Berlinből távúját, nagy hatást ketett ott Bambergernek a nemzetgazdasági egylet tegnapelőtt végén a birodalmi kanczelár hírhedt leveléről láttott előadása. Monarchiánkra nézve ér a két szónoknak azon nyilatkozata, hogy ő és barátai a birodalmi gyűlésen be fogják bizonyítai, miszrint a tavalyi alkudozások meghiúsulásában korántsem csupán Ausztria hibás. Osztrák-magyar bank. A Boszniát és Herczegovinát szervező bizottság hatáskörét, a Presse értesülése szerint, a következő statutum szabályozza : 1. §. Minthogy Bosznia és Herczegovina legfelsőbb köry ugatását a közös minisztérium, saját felelőssége mellett vezeti, Bécsben mint tanácskozó közeg bizotság szerveztetett. Ez a három közös minisztérium és a két miniszterelnök egy-egy delegáltjából áll. 2. §. A bizottság tagjainak és azok helyesteseinek kineve ősét ő felsége szentesíti. A bzottságban a külügyminisztérium delegáltját illeti meg az elnökösködés. 3. §. A bizottság hetenkint tart egy ülést, szükség esetében rendkívüli üléseket i?. 4. §. Bosznia és Herczegovina közigazgatásával összefüggő mindazon javaslatok és rendeletek a bizottság elé terjesztetnek, amelyek a közös minisztérium hatáskörébe vágnak. 5. §. A pénzügyi és katonai kérdésekről a közös pénzügy és hadügyminiszerium delegáltjai referálnak, minden egyébb kérdésről a külügyminsztérium delegáltja. 6. §. Speciális kérdések elintézésére szakértőket hív meg a bizottság. 7. §. A bizottság jegyzőkönyvet vezet tanácskozásairól és határozatairól. 8. §. A bizottság előterjesztéseit a külügyminisztérium intézi el. 9. §. A bizottságból albizottság választatik a közös minisztérium teendőibe vágó ügyek elintézésére. 10. §. Ezen bizotság ezenkívül a folyó ügyeket is intézi. 11. §• Azok a kérdések, amelyekre nézve nem tudnak megállapodni a delegáltak, vagy a bizottság hatáskörén kívül esnek, a közös minisztertanács elé terjesztetnek elintézés végett. Bródból írják a „B. C.“-nek: A Száva folyó vize végre lassanként apadni kezd s ha a nagy hótömegek nem fognak egyszerre olvadásnak indulni, további veszélytől nincs mit tartani. Ennek folytán a hídépítési előmunkálatokat végre vakbára ismét folytatni lehet. A viz által elsodort pillérek és czölöpök a Jochenz-féle építési vállalkozás által már újból építtetnek s ha új akadály nem merül fel, kilátás van rá, hogy a hídépítés a legrövidebb idő alatt be fog fejeztetni. Táviratotf, Bécs, jan. II. Konstantinápolyból jelenti a Pol. (Korrespondenz : Lobanoff herczeg a régi naptár újéve napján akarta aláírni a végleges békeszerződést. De eddig több pontban nem jöhetett létre megállapodás. A tárgyalásokat holnap kezdik meg újra. Totlebeu tábornok elrendelte Orkhanie megerősítését. Skutariból jelentik, hogy Podgoriczának küszöbön álló átadása alkalmából néhány zászlóaljat hívott be a montenegrói fejedelem. Konstantinápoly, jan. 13. Az Arda folyó hídja, Drinápoly mellett, ma reggel összeroskadt a vonat alatt. Sokan meghaltak és megsebesültek. A híd helyreigazítása tovább fog tartani egy hónapnál. Nevcsinye, jan. 13. Ma a görög újév napján ünnepélyes isteni szolgálatot tartottak sátorban, ő felségéért is imádkoztak. Az állomás parancsnoka, sok tiszt és hivatalnok, számos elkelő mohamedán és nagy néptömeg volt jelen az ünnepélyen, amelynek végén lelkesült zsidókat mondottak őfelségére. Luxenburg, jan. 13. Henrik bg baja tegnap déltájban sulyosodott, a láz nagy erővel tért vissza. Szombat esta még constatálták az orvosok, hogy a herczg állapota kielégítő. Tegnap este teljesen erőt vett rajta a betegség és ma reggel öt órakor egy szélhüdésben hirtelen meghalt Waterdargeban. Paris, jan. 13. Boréi hadügyminiszter lemondása elfogadatott. Faidherbe tábornokot emlegetik utódja gyanánt. Chalemel Lacom berni követté neveztetett ki. Berlin, jan. 10. A socialista törvény alapján összesen 62 embert utasítottk ki. Pétervár, jan. 13. A hivatalos lap közli a czár rendeletét, amelyben a pénzügyminiszter decz. 29 isi (régi naptár szerint) előterjesztése alapján megbizza azon eszközök kikutatására, amelyek segítségével csökkentetnek a birodalom kadásai. E czélból bizottságot alakítanak Abaza titkos tanácsos elnöklete alatt, amelynek tagjai lesznek a pénzügyminiszter, a vezér lenőr, Baranoff báró birodalmi tanácsos és Nikolaj, Sabletzki, Grote, D.’ssajatovsky, Ostrovsky államtitkárok. Még más alkalmas egyének is meghívhatók a bizottságba. Jeleni továbbá a hivatalos lap, hogy Gers Sándor senator a pénzügyminiszter segédévé neveztetett ki, Martinoff senator pedig a belügyminiszter segédévé. Budapest, január 13. Csengery Antal felszólalása a jog- 63 államtudományi tanulmányi és vizsgálati rendszer tárgyában tartott enquete en momentuosus nyilatkozat, s mint ilyen egyszerre a legnagyobb érdeklődést és várakozást támaszthatja a fenforgó tárgy iránt, mely eddig egy kicsiny, legközelebbről érdekelt körön kívül alig számíthatott figyelemre. Az egyetemi reformtörekvés azon alakjában, melyben eddig nyilvánult, alig volt egyéb mint a jogászok harcza az államtudományok ellen. Ez volt a lényeg, s amit mellette felhoztak, az rendesen csak staffage-t képezte. Csengery Antal nagy érdeme, hogy kiragadta a vitát e szűk körből, magasabb nézpontra emelte az egész kérdést, s avatott kezekkel mutatta ki ama szálakat melyek az egyetmi oktatás rendszerét legfontosabb tudományos, sőt nemzeti és társadalmi érdekeinkkel összekötik. Az egyetemi reform kérdése ezáltal a kicsinyes érdekek pártharczából, közérdekű eseménynyé vált, mely egészen más szempontból ítélendő meg, mint amelyet eddig azzal szemben elfoglaltunk. Két dolog az, mi e nyilatkozatban különös figyelmet érdemel. Az első az, hogy kijelöli az egyetemnek nálunk annyira félreismert szerepét. A második az, hogy rámutatott ama visszaélésekre, melyek a mindenütt oly fontos szerepet játszó magánérdekek mellett valóságos darázsfészekké nőtték ki magukat. Csengery Antal nyilatkozata meggyőzhetett mindenkit arról, miszerint a jogi egyetem czélja nem lehet más mint az, hogy a fiatal ember a tudomány alaptörvényeit megértse, főbb eszméibe, lényegébe behatoljon. Önálló bölcseleti nézpontra emelkedjék s természetévé váljék mintegy mindent tudományos szempontból tekinteni.1.1 A részletek tanítása a semináriumok, a további, önképzés és tapasztalás dolga. Mig ellenkezőleg a mi egyetemünkön minél több és főleg gyakorlati tárgyat tanítanak, a tanulónak csupán emlékezetét terhelik, de tudományos kiképeztetését önálló tudományos munkára, sőt talán még gondolkozásra való előkészítését pedig megakadályozzák vagy épen lehetetlenné teszik. Ha tehát azt akarjuk, hogy egyetemünk megfeleljen czéljának, úgy mindenekelőtt ki kell törülnünk a köteles tantárgyak sorából azokat, melyek akár mint pusztán gyakorlati, akár mint másodrendű fontosságú tárgyak, csak a legfontosabb tárgyak alapos tanítását veszélyeztetik. Ilyenekül hozta föl Csengery a statisztikát, a pénzügyi jogot, az észjogot és jogtörténelmet, melyek mellőzése után annál több tér jutna elsőrendű fontosságú tárgyak beható, tudományos művelésére. Bármily fontos legyen azonban az egyetemi oktatás e kétségtelen czéljának határozott formulázása, viszonyaink között talán még nagyobb köszönettel tartozunk a felszólalónak azért, hogy kimutatta, miszerint az, mi egyetemünkön a felsőoktatás eme világos rendeltetésének megtagadásával életbe lépett , a legnagyobb visszaéléseket vonta maga után, így a tantárgyak szaporodása, mely lehetetlenné teszi ifjainknak a tudományos elmélyedést, s külföldi egyetemek látogatását; a némely vizsgálóknál lábrakapott vizsgálati mód, melynek következtében a tanuló ugyanegy tárgyat kétszer és háromszor is hallgat, sőt több időt fordít a vizsgálatok, mint az előadások megfigyelésére. Mindez származhatik a legtöbbnél tudományos túlbuzgóságból tárgya iránt vagy saját tudományos nézetének és felfogásának megbocsátható túlbecsülésből. Annyi azonban kétségtelen, hogy e sajátságos tudományos elfogultság kézzelfogható gyakorlati következményekben mutatkozik, melyek kedvezőek lehetnek az illető tanárra nézve, de semmiesetre sem azok a tanulóra nézve. A politikai tanárok közül Kaidz Gyula egészben véve Csengeryhez csatlakozott, habár nem is accentuálta nézeteit oly határozottan. Kerkápolyi Károly ellenben egész határozottan helyeselte Csengery nézeteit, sőt némi kétségtelenül alapos adatokkal is támogatta azt, de csak elvben, mert, gyakorlatban ellenzi az újítást mindaddig, míg gymnasiumaink nem lesznek jobbak. A jogász meghívottak eddig felszólalt legnagyobb része, nagy sajnálatunkra, igen szűkkörű szempontból indultak ki és egyedül a jogi szakoktatás követelményeit tartották szem előtt, s különben is nagyon röviden szóltak a tárgyhoz. Csupán Vajkai Károly, bírói karunk e kiváló tagja, beszélt valamivel behatóbban s egyszersmind általánosabb nézpontról. Az enquéteben magában tehát még igen keskeny mederben folyt a vita. De bizton reméljük, hogy melegebben fogja felkarolni az ügyet a közvélemény, mely Csengery Antal felszólalásában a legbecsesebb útmutatót nyerte. Sokszor halljuk ellenfeleinktől azt a vádat, hogy túlságosan sokat foglalkozunk politikával, elhanyagolva legfontosabb kulturális érdekeinket. Szeretjük hinni, hogy e kiváló nyilatkozat hatása az ellenkezőről fog tanúskodni. Biztosabb támpont hiányában ez 3 más kibocsátási árt fogadván el, a 100 millió forint effektív szükséglet beszerzésére tehát 137 millió forint értékű aranyjáradék lesz kibocsátandó, melynek évi 6°/0-os kamata 8.220.000 frtot tesz, és így e kölcsönért tényleg 8,22%-as kamatot kellene fizetnünk. Tagadhatlan, hogy igen magas e kamatláb és benne igen kedvezőtlenül van megbecsülve államhitelünk. Hogy egyebet ne említsünk, a 4%-as osztrák aranyjáradék ma papírértékben 73,95-ön áll, tehát 6,11% -val kamatozik, úgy hogy azon 8 frt 22 kv évi kamatra, melyet nekünk 100 frt után kell fizetnünk, az osztrák aranyjáradékból 13073 frt tőke jut. Hanem e kedvezőtlen taksáltatásnak aztán mi magunkban, saját indolenciánkban rejlik csaknem egyedüli oka. Saját ellenzékünk károgásával szemben maguk az osztrák körök is beismerik ma már, miszerint nincs reá semmi reális ok, hogy államhitelünk a velünk társállamot képező, tehát, hogy úgy mondjuk társüzletet folytató Ausztriáénál bármennyivel is csekélyebbre becsültessék, fizetjük tartozásainkat pontosan s nemcsak adóképességünkben, hanem ezenfelül még külön állambirtokainkban is megvan bőven az anyagi garantia. A pénzvilág azonban s különösen a Rothschild csoport nem kedélyeskedik. Hogy fizetésképességünkben bízik, ezt mutatja az, hogy kölcsönöz, ha nem, aztán érte természetesen minél több előnyt iparkodik tőlünk kiszorítani magának,amit annyival könnyebben megtehet, mert korábbi pénzügyi gazdálkodásunk szerencsétlen transactiói minden más külföldi tőke versenyre kelését lehetlenné tették mellette. Csupán a hazai tőke szállhatna vele szembe, vagy legalább gyakorolhatna reá mérséklő hatást és korlátozhatná kamatköveteléseit. Itt van azonban épen a bökkenő s itt rejlik államhitelünk aránytalanul kedvezőtlenül taksáltatásának fő oka: a mi hazai tőkénk mit sem akar tudni az állami hitelszükségletek előállításában való részvételről s korlátlanul a maga szabadjára hagyja a külföldi tőkét, mely aztán természetesen annál magasabbra csigázza feltételeit, minél kevésbé van oka a biztos és jó üzletet valamely versenytől féltenie. Nem bíbelődünk saját tőkeerőnk mekkoraságának kikalkulálgatásával. Hogy e tőkeerő okvetlenül képes lett volna az eddigi hitelszükségleteket fedezni, azt csak az vonhatja kétségbe, aki tagadja, hogy azoknak utóvégre is s minden kamatostól együtt csakugyan ép ezen tőkeerőből kell kikerülniük, mégis azon különbséggel, hogy aztán a kamatnyereség tejfölét idegenek szedik le. És ez egyetlen érv, azt hisszük, teljesen elég azok ellenvetésével szemben, kik a hazai részvétlenséget hazafias óbégatással takargatják. Beismerjük azonban, hogy e részvétlenség bűne nem csupán az egyeseket terheli, hanem részes benne a társadalom, kormány, törvényhozás is egyaránt. Egyik oldalról sem történt még semmi komoly törekvés arra, hogy az egyesek ez indolenciából felserkentessenek, hanem hagyták őket teljesen saját ösztönükre. Ez az, amely irányban mi mindenekelőtt változást óhajtanánk. Hiszen megtörténik, hogy valaki megtanul úszni saját magától és saját jó szántából is ; de okvetlenül könnyebben fog neki menni a tanulás, ha van, a kioktassa és ha úszni tudása valamely előnyt szerez meg számára, vagy nagy veszélytől óvja meg őt , csakugyan hiba saját ösztönére hagyni s az oktatást tőle megvonni. Az a 8’lítjai, mennyit járadékkötvényeink jövedelmezni fognak, okvetlenül oly előny a tőkéit bennük biztosan elhelyezhető közönség részére, mely még nálunk is számot tesz ; az a másik factum pedig, hogy e kamatot csakugyan a magyar adózó közönségnek kell és pedig minél csekélyebb mértékben veszi maga e járadékkötvényeket, annál inkább külföldre fizetnie, oly veszély, mely úgy az egyesre, mint az államra nézve hovatovább végzetessé válhatik. Ily két indok mellett a hivatottak részéről a vezetés elmulasztása hiba, hogy ne mondjuk bűn. Többször volt már előadva e lapokban, hogy Európa legpénzerősebb s közgazdaságilag legfejlettebb államában is mily államintézkedések állanak fenn arra nézve, hogy az állami hitelértékek benntartassa,naki a hazai közönség közt terjesztessenek, egy szóva, hogy az állami hitelszükségletbenn a hazában fedeztessék. Fel volt említve, hogy Francziaországban, Angliában stb. a takarékpénztárak csupán hazai állampapírok vásárlására fordíthatják a náluk történő betéteket és hogy Angliában külön országos hivatal, a „National Debt Office“ létezik, melynek legfőbb feladata, abban közreműködni, hogy Anglia saját hitelpapírjai saját lakosai által vásároltassanak ősze, és sürgetve volt hasonló törvényhozási intézkedések foganatosítása tiat Budapest, január 13. A magyar kölcsönügylet felől jelentve volt már, hogy az iránt a kormány illető tagjai és a Rothschild-hitelintézeti csoport vezérférfiai közt létrejött a megállapodás, melyhez képest a száz millió forint effektivösszegben megállapított szükségletet a consortium aranyjáradékok kibocsátása útján fogja beszerezni s csak azon esetben és arányban fognak domaiiális záloglevelek kibocsáttatni, ha és amennyiben az összes aranyjáradékok nem lennének elhelyezhetők a pénzpiacon. Egyelőre ennyira szorítkozik minden tudomásunk az ügyletről, a részletek ellenben még ismeretlenek, s valószínűleg azok is fognak maradni mindaddig, míg törvényjavaslatát a pénzügyminiszter irántuk a törvényhozás elé nem terjeszti. Csupán egy helybeli kőnyomatú lapnak különben nem authenticus hite sejtet annyit, hogy a kibocsátási ár 73 arany forintban lett megállapítva, minek valószínűsége mellett szól némileg az is, hogy aranyjáradékunk tőzsdei cursusa utóbbi napokban csakugyan e kibocsátási árnak megfelelő átálláson feneklett meg.