Ellenőr, 1880. január (12. évfolyam, 1-53. szám)
1880-01-13 / 19. szám
Jeremtési árak: Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 . — . I Egy hónapra . 1980 . Szerkesztési iroda: Budapesten, váczi kiir út 26. szám (fő-út sarkán.) Semmit, tömködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Egyes számra 4 fer. péttanto-Mik. — Posta által calt bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. MhrdmutA felvétel* a kiadóhivatalba». Budapesten, váczi kör-út 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Daube 8. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járd díj csakis az „Ellenőr* kiadó hivatala által nyugtára a számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör-út 26. sz. (fő-út sarkán). Ida intézaidők az előfizetések az a lap nítküldésére vonatkozó «MaffitzHMz. 19. szám. Budapest kedd, január 13. 1880. XII. évfolyam. Budapest, január 12 Németországban kedvező jelenségnek veszik, hogy a franczia hadügyminisztérium legfőbb hivatalnokait mind megváltoztatták. E változás a franczia kormány békés szándékairól tanúskodik, mert sok ideig zavarni fogja a hadsereg közigazgatását. Ez állapotban aggodalmas lenne háborúba keverednie Francziaországnak. A „République Frangaise“ különben azt jelenti, hogy a hadügyminisztérium alsóbbrendű hivatalnokai közt is lesz változás. * A török-görög kérdés állapotáról officiosus közleményt hoz a „Temps“. Waddington azt indítványozta, hogy Tesszália nagy részét engedje át a porta Görögországnak, hogy Epirusban megtarthassa Janinát és környékét. E javaslatba Ausztria- Magyarország, Németország, Olaszország és Oroszország beleegyeztek. Anglia azonban Waddington lemondásáig nem tudatta nézetét, sőt mai napig sem nyilatkozott e kérdés fölött. A képviselőház elnökének Pest megyéhez intézett megkeresvénye folytán, Földváry Mihály alispán f. hó 19-ére hívta össze a megye választmányi tagjait, hogy Katona Lajos a monori kerület volt orsz. képviselőjének halála által megürült képviselőség ügyében az új választás napját kitűzzék, és a választási küldöttség tagjait kijelöljék. ________ A szerb congressus költségvetéséhez szükséges congressusi jegyzőkönyveket most készítteti An gyelics helyettes patriarchs. Azjegyzőkönyvek a közoktatási miniszter útján ő felségéhez fognak fölterjesztetni jóváhagyás végett. A „Függetlenség“ tegnapi számában a következő nyilatkozat jelent meg: Miután gróf Károlyi Tibor és Szeniczey Ödön urak Tisza László úr nevében a leghatározottabban kijelentették, hogy azon vádak, melyeket én a „Függetlenség“ január 6-diki számában a hamis váltókra vonatkozólag — mintha a váltókra Tisza László ur tudtával írattak volna hamis nevek — közöltem, nem igazak, annálfogva én ezen vádat ezennel visszavonom. Budapest, 1880. január 10. Hoitsy Pál. " Az országos erdészeti egyesület a közmunka-és közlekedési miniszterhez kérelmet intézett az iránt, hogy a m. k. államvasutak közelebbről újraszervezendő igazgatótanácsába egy erdészeti és faüzleti ismeretekkel bíró tanácstag is vétessék fel. A faanyagok a vasúton szállított áruk igen tekintélyes részét s külkereskedésünknek is egyik legfontosabb ágát képezvén, alkérelem teljesen jogosultnak ismerhető. senatus elnöke tudatja, hogy Acton tengerészeti minisztert senátorrá nevezték ki. London, jan. 12. Egy Schossa Sándor nevű ember a katholikus Szent Péter egyházban, szombaton az isteni tisztelet alatt öt lövést, intézett a misét mondó lelkészre, az oltár díszítéseit, összeszaggatta és a függönyöket megégette. Schossát elfogták, ki már be is vallotta, hogy meg akarta gyilkolni a lelkészt. A rendőrség azt gyanúsítja, hogy Schossa a német socialistákkal áll összeköttetésben. Berlin, jan. 12. A képviselőház az ínségesek segélyezésére vonatkozó törvényjavaslatot kiadta a költségvetési bizottságnak. Fáris, jan. 12. Az „Agence Havas“ jelenti, hogy az új kabinet elő fogja sorolni programjában a függő kérdéseket, de nem fogja jelezni megoldásuk módját. A kabinet a legjobb szándékkal telve, világos és erélyes hangon fog nyilatkozni. A minisztérium különben várni fog nyilatkozataival, míg a parlamentben kérdést nem intéznek hozzá. Táviratok. Bécs, jan. 12. (Bud. Corr.) Tisza Kálmán miniszterelnök, Péchy Tamás közlekedési miniszter, Ribáry Sándor miniszteri tanácsos és Beretvás Endre osztálytanácsos közt egyrészről és báró Wodianer Mór valamint Kopp vezérigazgató közt másrészről értekezletek folytak. Ez értekezleteket ma egyelőre befejezték, miután az osztrák államvasut képviselői készeknek nyilatkoztak, hogy a nevezett államvasut mielőbb önálló forgalmi igazgatóságot öllít Budapesten, s miután az osztrák államvasut által felvetett egyéb vasúti kérdéseket megvitatták. A magyar miniszterek felszólították az osztrák államvasut igazgatóságát, hogy óhajtásait és ajánlatait írásban terjeszsze a magyar kormány elé. Mihelyt ez meg fog történni, a tárgyalásokat folytatni fogják. Bécs, jan. 12. Az osztrák-magyar bank ma közzétett kimutatása szerint az 1879. évi ki nem osztott jövedelem 2.853.676 frtot teszen; maradékosztalékkép tehát minden részvényre 19 frt esik. A ki nem osztott nyereség maradéka 3676 frtban uj számlára könyveztetett. Az 1879. évre eső öszszes osztalék részvényenkint 39 frtot teszen, vagyis 61/* százalékot. Panesova, jan. 12. (Eredeti távirat.) Itt általában azt hiszik, hogy a „Pesse“ és a temesvári „Narodni Glasznik“ hírének, mely szerint Karagyorgyevics lázadást akar előidézni Szerbiában, csak az a czélja, hogy ismét megtöltsék Karagyorgyevicsnak és társainak kiürült zsebét. A hazafias szerbeket megbotránykoztatta a „Narodni Glasznik“ azon állítása, hogy a magyar cultusminiszter kierőszakolta Ivacskovics pátriárka lemondását a király nevében. A „Zasztava“ és a „Narodni Glasznik“ a nemzet vezérévé és vértanúvá proclamálják Mileticset. A „Narodni Glasznik“ meg akarja nyerni Mileticset Karagyorgyevics részére. Konstantinápoly, jan. 12. (Polit. Corr.) Alaptalan az a hír, hogy a porta és Görögország között a határszabályozás, kérdésében teljes szakadás állott be, azonban kétséges, hogy az alkudozásokat közvetlenül folytatni fogják-e. A filippopoli görög egyház, melyet a bolgárok karácsony napján megszállottak, az ottani görög községnek ismét átadatott. — Montenegro vonakodik a terület átadásáról szóló okmány kicserélése czéljából biztosokat kinevezni, követeli, hogy előbb fegyverezzék le Gusinye lakosságát, a Gusinyébe özönlött albánokat pedig szállítsák haza. Csetinye, jan. 12. (Eredeti távirat.) Az albán liga vezérei proclamatiót fognak a megszállandó terület lakosságához intézni, amelyben erélyes ellentállás kifejtésére szólítják föl. Róma, jan. 12. A senatus mai ülésében a központi bizottság a lisztadóról szóló javaslatra vonatkozólag a következő napirendet indítványozta: „A senatus hatásos rendszabályokat vár, hogy azok segítségével a pénzügyek károsítása nélkül fokonként töröltessék el a tisztadó.“ A senatus félbeszakította a tsztadó tárgyalását és áttért a napirendre. A vitát holnap folytatják. A A magyar delegatió bizottságai. (A „Pester Corr.“ távirata.) A magyar delegatió külügyi bizottsága ma délelőtt 11 órakor megnyitott ülésében tárgyalta a külügyminisztérium költségvetését. Fálk Miksa előadó megjegyzi, hogy a bruttó szükséglet 1880. évre 4.159,490 frtnyi összegben megegyezik az 1879. évre megszavazottal; minthogy azonban az 1880. évre előirányzott fedezet 632,880 írtban van megállapítva, az ez évi költségvetés 126,640 írttal kedvezőbbnek tekinthető. Ez azonban nem valami megtakarítás eredménye, hanem egyes rendes tételek emelésének természetes következménye. A rendes kiadások 4-dik tételének 1-fő czikkénél (állami irattár) Fálk Miksa előadó* figyelmezteti a bizottságot, a delegátió által már többször kifejezett azon óhajtásra, hogy az állami irattár előkelő hivatalnoki, testületében a tudomány érdekében képviselve legyen a magyar elem is, mely óhajtás teljesítsét az előbbi külügyér meg is ígérte. Előadó hozzáfüggeszti,hogy itt nem valami alsóbb rendű hivatalnok alkalmazásáról lehet szó, hanem világosan hangsúlyoztatott, hogy az összes irattár főbb hivatalnokává magyar ember neveztessék ki. Kállay osztályfőnök kijelenti, hogy a minisztérium a delegátia ezen óhajtásának, mihelyt megfelelő állás megürül, haladék nélkül eleget fog tenni, feltéve, ha arra alkalmas egyén találkozik, mert az ilyen állás megköveteli a disérete és a szakképzettség kiváló tulajdonságait. Széchen Antal gróf utalván az előléptetési szabályzatra, igazságtalannak találja, ha érdemteljes hivatalnokokat, kik előléptetésre jogot tarthatnak, egy esetleges megürülés esetén mellőznének. Ő inkább szeretné, ha egy új állást szerveznének. Ennek ellenében a bizottság több tagja megjegyzi, hogy ez az eljárás a kiadásokat szaporítaná, ami olyan tényezők helyeslését, melyek a magyar delegáción kívül állanak, aligha fogná megnyerni. Ipolyi Arnold püspök kiemeli ama nehézséget, melylyel a magyar tudósoknak a nevezett irattárakban küzdeniük kell, bárha ottan nem rejlenek titkok, mert az igazán titkos iratok már egy évszázad óta nem itt, hanem a cabinet-irattárban őriztetnek. Kállay osztályfőnök erre azt válaszolja, hogy a házi és udvari irattár hivatalnokai a fennálló alapszabályok szerint működnek. Tagadja azonban, hogy az alapszabályok hiányosak. Ezen hiányokat csak azok fedezhették volna fel, kik az irattárban tudományos kutatásokkal foglalkoztak; a minisztérium ez ügyben, anélkül hogy kölcsönösen figyelmeztetnék, ítéletet nem hozhat. Szóló kéri tehát, hogy a bizottság tagjai oda hassanak, hogy a jelenlegi alapszabályokban rejlő nehézségek emlékiratban összegyűjtve, benyujtassanak a külügyminisztériumhoz, mely a szükséges intézkedéseket, az említett irányban a legkészségesebben fogja megtenni. Az I. czim B. tétele (rendelkezési alap) 440.000 főt egyhangúlag megszavaztatik Szilágyi Dezsőnek egy rövid megjegyzése után, melyben kiemeli, hogy a közös külügyminisztériumnál ezen rendelkezési alapot mint gouvernementalis czélokra forditandót tekinti és igy tekintet nélkül a személyes kérdésre, állami érdek szempontjából megszavazandónak véli. A II. czim. diplomatikai költségek, az 1879. évi budgethez képest 83.525 frtnyi többletet mutat, ami onnan ered, hogy az 1879. évi költségvetésben még a rendkívüli rovatban megjelent romániai, szerbiai és montenegrói diplomatiai képviselők most a rendesek rovatába tétettek át, még pedig nemcsak az illető követségi főnökök, hanem az egész személyzet is, ami a rendes szükséglet kiadásait 70.000 írttal szaporítja. Ezen követségek felállítása folytán a követség személyzeti kiadásaira vonatkozó szükséglet 12.500 írttal emelkedik. Az albizottság a II. czím tételeit elfogadja. Kállay Béni osztályfőnök ez alkalommal megjegyzi, hogy az osztrák-magyar diplomatia anyagi helyzete talán a legkedvezőtlenebb egész Európában. A minisztérium nem akar e tekintetben jelenleg javaslatot tenni, de megemlítendő először az, hogy a szolgálatban levő diplomaták fizetése átalában aránylag csekély és e mértékben talán nem lesz sokáig fentartható; másodszor, hogy nálunk a fizetés nélküli attadék rendesen 5—6, néha-néha 8 évig ingyen kénytelenek szolgálni, úgy hogy a vagyonosabbak csekély számmal jelentkezve ily szolgálatra, a szegényeket pedig ingyen szolgálatra kötelezni nem lehetvén, néhány év múlva vagy hiány fog beállni alkalmasabb fiatal erőben, vagy pedig a vizsgálatoknál kellene elnézőbben eljárni, mi a diplomatiai szolgálatnak bizonyosan nem fog előnyére válni. Szilágyi Dezső tudomásul veszi, hogy a minisztérium ez irányban felemelést nem indítványoz, de már előre is kijelenti, hogy jövőben is pénzügyeink javulásáig ily felemelésről szó sem lehet, mert financiális bajaink a kormányzat minden ágában érezhetők és Magyarországon is nem egy megtakarítást tesznek szükségessé, mely az ország érdekében nem áll. Kéri a minisztériumot, hogy minden felemelési szándékától elálljon. Kállay azt válaszolja, hogy a Szilágyi által felhozott körülményeket a miniszter is érzi, azért csak reá akar utalni a létező bajokra anélkül, hogy erre vonatkozó javaslatot tegyen. Falk Miksa miután a minisztérium részéről javaslat nem létezik, nem akar érdemlegesen hozzászólni a dologhoz, de kifejezést akar adni abbeli meggyőződésének, hogy mielőtt a külügyminiszter e tekintetben bárminemű indítványt teend, figyelmesen körül fog nézni a központi igazgatás költségei között, és komolyan megfontolandja azon kérdést, vajjon nem lehetne-e ott bizonyos összegeket megtakaríthatni, amelyek azután az egyes diplomatikai állomások javadalmazásának szaporítására volnának fordíthatók. A III. czím. consulsági hivatalok költségei 694,525 frt, ugyanazon összegben praelimináltatnak, mint 1879-re. Éles Henrik azt kérdezi, mire valók az occupált tartományokban a még ma is fennálló consulságok? amire Kállay azt feleli, hogy azok még most is a régi teendőket végzik, nevezetesen az osztrák-magyar alattvalók jurisdictionális ügyeivel foglalkoznak, amire mindaddig szükség lesz, míg ezen teendőket más kormányzati közegekre átruházni nem lehet. Erre nézve azonban folyamatban vannak a tárgyalások és a legrövidebb idő alatt a boszniai és herczegovinai consulságok meg fognak szűnni. Megszavaztatnak ezután minden megjegyzés nélkül a rendes kiadások IV. czime, Javadalmazás az osztrák-magyar Lloyd részére 1.300,000 frt. Rendkívüli kiadások I. czime 3300 frt, II. czime diplomatiai költségek 28,535 frt. Tehát körülbelül 83,000 írttal kevesebb mint 1879-re, miáltal a diplomatiai költségekben előforduló hasonló összegű többlet paralisáltatik. Végre megszavaztatik a rendkívüli költségek III. czime consulsági költségek 19,000 írttal. Szintúgy megszavaztatnak fedezési tételek. A keleti akadémia bevételei 24,000 frt, a diplomatikai kar jövedelmi adója 14,000 frt, a consulatusi jövedelmek 100,000 frt, jövedelmi adó 5500 frt, szolgálati díjak 3500 frt, az osztrák-magyar Lloyd állami előlege törlési részletei 134,000 frt, a Lloydtársulat adósságának kamatai 42,880 frt, az osztrákmagyar Lloyd jövedelmi adója 215,000, a Lloyd postabevételei 95,000 frt, összesen 632,880 frt. Ekként letárgyaltatván az egész költségvetés, előadót megbízzák a jelentés elkészítésével és elhatározták, hogy a külügyi albizottság szerdán (f. évi január hó 14-én) d. e. 11 órakor tartandó ülésében tárgyaltatni fog a boszniai menekültek számára igénybevett összegekre vonatkozó előterjesztés, és hogy erre a tárgyalásra a közös külügyminiszteren kívül a közös pénzügyminiszter és a magyar miniszterelnök is meghivassék. Ezzel az ülés bezáratott. A magyar delegáció hadügyi bizottsága ma délelőtt 11 órakor megnyitott ülésében elintézte a hadügyi költségvetés ordináriumát. Előbb azon tételeket tárgyalták, melyeknek előirányzata változást szenvedett. Hosszabb vita után elfogadták az auditori állomány szaporítását, anélkül, hogy újjászervezésének kérdésével foglalkoztak volna, mert ez újjászervezés a katonai büntető eljárás előbbi megállapítása nélkül nem képzelhető. A szekerészeti osztály átalakítására, az előirányzat értelmében beleegyeztek. A VII. tételnél kérdés intéztetett, vájjon feltétlenül ragaszkodik-e a hadügyminisztérium az általa kibocsátott szabályzat azon rendeleteihez, mely a lovassági kaszárnyákban elszállásolt csapatok minimumát három században, illetőleg egy lovassági osztályban állapítja meg? A hadügyminiszter e kérdésre kijelenti, hogy ő ezen rendeletet katonai szempontból felette szükségesnek tekinti és pedig azon okból, hogy az ezután építendő kaszárnyák legalább 3—4 század számára elegendő helylyel bírjanak. Különben a minisztérium hajlandónak nyilatkozik egyes kivételes esetben eltérni. Ezután a következő tételeket a XI. tételig változatlanul elfogadták. A XI. tételnél a bizottzottság elé részleges kimutatás terjesztetett, azon közigazgatási rendszabályokról, melyek következtében a hadügyér 2 milliót remél megtakaríthatni. A XXII., XXIII. és XXIV. tételeken kívül, a többi tételek, valamint a rendőr hadügyi szükséglet fedezeteit elfogadták. Ami a megnevezett három tételt illeti, előbb az e czélra kiküldött két albizottság jelentéseit kell bevárni. Ezen albizottságok szerdán tartanak ülést és jelentéseiket a boszniai hitelre vonatkozó javaslattal együtt a csütörtökön tartandó ülés fogja tárgyalni. A hadügyi bizottság holnap ismét ülést tart, melyben a rendkívüli hadügyi szükséglet kerül tárgyalás alá. * A tengerészeti albizottság ma délelőtt 11 órakor ülést tartott, melyben tárgyalás alá vette haditengerészet költségvetését. A II. czim: zsoldok és ruházati átalányok 500,000 frt törléssel, a III. czim: szolgálat a szárazon 5300 frt törléssel, a VI. czim: a hajóhad jókarbantartása 188,000 ffrt törléssel, és pedig a 3. tételnél ágyunaszád 140,000 frt, a 4. tételnél kazánokra 48.000 törlésével. A költségvetés többi czimei és tételei változatlanul elfogadtattak. Vácz, (érk. 4 ó. 5 p.) Jég egészben áll, vízállás 493 m. 10 fok meleg. v Ercsi, (érk. 4 ó. 40 p.) Időjárás hűvös s fagy, viz 468 m., víz igen lassan árad, jég keményen áll. A Duna vize Budapesten a Petőfi-mércte szerint így áll: Déli 12 órakor 540, d. u. 1 óra 5-40, 2 ó. 5-40 cm. 3 és 4 ó. 5-41, 5 óra 5-42 m. A közlekedési minisztériumba a következő táviratok érkeztek: Tácz, (12 óra.) Jég áll, vízállás 484 m. Esztergom, (12 óra.) Jég áll, vízállás 12 órakor délben 4.08 m. Idő derült. Komárom, (12 óra.) Vízállás 5.72 m. Jég változatlan. Újvidék, (2 óra.) Vízállás 3.35 m. Jég áll. Hőmérséklet 4°. Gyönge havazás. Zimony. Vízállás 2.90. Jég áll. Promontor, jan. 12. (Feladatott 5 óra 55 p.) Vízállás reggel 6 órakor 5.14. Délután 5.16. A jég áll. Égboltozat borult. Idő lanyha. Komárom, jan. 12. (Felad. 6 óra) Vizállás 18 láb, 5 hüvelyk, ma reggel óta 5 hüvelyk áradás. A Duna termésségtől folyton zajlik, a torlasz ennek folytán nő. Vízállás Az áradás- A Duna folyton árad s most már nagyobb arányokban mint ezelőtt, habár a situtatio sem az Al- sem a Fel-Dunán nem változott. Tény, hogy a kritikus pillananat egyre közeledik, hacsak az újra beállani látszó hideg idő ismét el nem odázza azt. S erre nem kevés a kilátásunk. Legalább a párisi meteorológiai intézet holnapra 300 hideget helyez kilátásba. Ha ez állítást egy kissé túlmerésznek is tartjuk, tény, hogy a hideg mindinkább nagyobb intenzivitással kezd fellépni! Ami a Duna vízátállását a fővárosban illeti: 4 órakor volt 5.41 méter 5—10 óráig „ 5.42 „ 10-12 „ „ 5.43 „ Mint ebből is látjuk, az áradás fölötte csekély a mintegy nyolcz órát felölelő időszak alatt a víz csak 2 centimétert áradt. * A fővárosi árvízbizottsághoz ma a délután folyamán a következő táviratok érkeztek: Újvidék, (érk. 12 ó. 20 p.) Vízállás 3.31 m. jég áll, hőmérsékl 7°. Mohács, (érk. 1 ó.) Időjárás lanyha, jég még erős, áll, viz lassan árad. Komárom, (érk. 1 ó. 15 p.) Viz 18'10 tegnap óta 10' áradás. Duna termésjégtől zajlik, jégtorlasz áll. Pozsony, (érk. 1 ó. 15 p.) Viz 542 cm. Reggel óta 9 cm. apadás, felülről jég nem jön. Morva jege még áll. Határunk végén a fő-Dunán jégtorlasz, mögötte jég áll. Oroszváron egy darab nyílás, Csungnál ismét torlasz. Esztergom, (érk. 1 ó. 15 p.) Kilenczszáz ölnyi tisztáson fölül, alul jég szilárdan áll, reáfagyott vízzel erősbödött. Viz folyton áradt 400 m. Fagy, —5°. Tétény, (érk. 4 u. 5 p.) A víz tegnap óta 12 cm. áradt. A jég — mint eddig — áll, időjárás csöndes, lanyha. Budapest, január 12. Oroszország kardcsörtetésére méltó válasz érkezett Parisból. Az új franczia kabinet külügyi politikáját a „République Frangaise“ oroszellenes nyilatkozattal inaugurálta. Kétszeresen fontos a jelen pillanatban ez a nyilatkozat. Francziaország ügyeinek élén új kormány áll, Oroszország hadikészülődéseket tesz. Nem hiszszük, hogy komoly politikus Francziaországot Oroszország bűnrészesének tartaná. Oroszország tervezhet bűntetteket az európai béke ellen, de Francziaország bizonyára nem szerepelt mellette sem felbujtó, sem társ gyanánt. És mégis, látva az éjszaki hatalom hadi készülődéseit, lehetetlen, hogy sokan önkénytelenül is Francziaországra ne gondoljanak. Miért? Oroszország kardját feni. Képtelenségnek tűnik fel, hogy szövetségesek nélkül, bármelyik európai nagyhatalmat is meg merje rohanni. S ki ellen irányulhatnak Oroszország háborús tervei, ha csakugyan háborút tervez? Csak Ausztria-Magyarország, vagy Németország, avagy mindkettő ellen. De az egyszeregy bizonyosságával meg lehetne jövendölni egy ily esztelen támadás következményét. Oroszország oly katasztrófába dőlne, minő még sohasem csapott le rá. Hadserege megsemmisülne. Ausztria-Magyarország és Németország összes ereje nem is volna szükséges, hogy Oroszország porba tiportassék. Hasztalan volna az I. Napóleon ellenében sikerrel alkalmazott taktika. A mai segélyforrások mellett a muszka tél sem legyőzhetlen; a vasutak korában nem lehet győzelmes hadseregeket kiéheztetni. Egy ily háború Oroszországra oly csapást mérne, mely azt egy századra megbénítaná, a pénzügyi bukás örvényébe döntené. A czarismust pedig elérné kikerülhetlen végzete. Tapasztalná, hogy azon Oroszország, mely eddig szerencsétlenségeiben nem hagyta el, most ellene fordulna. Egy döntő csata elvesztése után fellázadna vert serege mögött Oroszország. Az ellenségtől űzött czárt a nihilizmus borzasztó kivilágítással Moszkva és Szent-Pétervár tetőire vetett petróleum-bombákkal fogadná. Bármily megfontolatlanságokra tartja is tehát valaki képesnek az orosz kormányt, lehetetlen, hogy ez vissza ne riadjon a katasztrófa e szörnyű képétől; lehetetlen, hogy szándékosan felidézze e katasztrófát Ausztria- Magyarország, vagy Németország megtámadása által. Aki tehát azt hiszi, hogy Oroszország a tavaszszal háborút kezd, szükségkép fel kell tételeznie, hogy szövetségesei vannak. Ha Oroszország mellett Francziaország és Itália foglalnának állást, úgy a küzdelem kimenetelének egészen más esélyei lennének. Meg vagyunk győződve, hogy monarchiánk és Németország e hármas szövetség ellenében is diadallal állná meg helyét, annál inkább, mivel ez esetben Anglia sem maradhatna közönyös és szükségkép Ausztria- Magyarországhoz és Németországhoz csatlakoznék. Oroszország azonban mégsem menne biztos romlása elé. De egy ily hármas szövetség a lehetetlenségek közé tartozik. Nem Oroszország, vagy Itália jóakarata, hanem Francziaország miatt. Francziaországban lehetnek exáltáltak, kik a revanche-ra gondolnak; a franczia nép azonban nem tervez revanche-ot. A népek felejtik és megbocsátják szerencsétlenségüket. Mikor akart Francziaország boszút állni Waterloo ért? Nem harczoltak-e egymás mellett azon franczia és angol hősök fiai, akik Waterloonál halálos tusában küzdöttek egymás ellen? Meg vagyunk győződve, hogy Fancziaország, legalább míg köztársaság marad, nem rohan Németország ellen revancke-háborúba. A köztársaság nem teheti koczkára, amit épített, nem teheti koczkára Francziaország nyugalmát, jóllétét, magát a köztársaságot. Nem játszhatja el a népeknek Francziaország iránt való rokonszenvét és becsülését, pedig okvetlenül eljátszaná, ha mint Oroszország bűntársa meggyilkolná világrészünk békéjét. A franczia köztársaság nem lehet a czárizmus bérencze; a respublica nem köthet gyalázatos mesalliance-ot a czárral. E felől bizonyosak voltunk. De azért örömmel üdvözlünk oly franczia nyilatkozatot, mely e bizonyosságot, ha lehet, még bizonyosabbá teszi. Tudják Francziaországban, hogy a köztársaság egyik hatalom előtt sem áll gyanúban. S ha Gambetta lapja mégis oroszellenes nyilatkozatot tett, ezáltal be akarta bizonyítani, hogy Francziaország megérdemli a bizalmat, legfőkép pedig inteni akarta Oroszországot. Figyelmeztette jelzavaróira, melyek minden külügyi vállalatot, rá nézve, lehetetlenné tesznek. S ez az intelem teljesen alkalmas rá, hogy Oroszországot megfoszsza minden reményétől, mely tán a franczia szövetségre vonatkoznék. Nem, Francziaországot még azon esetben sem ragadná ki békés állásából a revanche-politika, ha Oroszország tényleg háborúba rohanna. A visszautasítás feltétlen. Egyszer mindenkorra szól. Olaszország békés szándékai nem állnák ki ily szilárdan a bírálat tűzpróbáját. A monarchiánk elleni tüntetések ott egyre folynak. Nem is csinálnak belőle nagy titkot, hogy Itália szívesen felhasználna valamely „kedvező alkalmat“ az ellenünk való támadásra. De bármennyire kicsinyeljük is az egymással torzsalkodó olasz pártok politikai eszélyét, nem hiszszük, hogy a beszámíthatlan szélsők kivételével valaki Olaszországban elérkezettnek látná ezt a „kedvező alkalmat.“ Gambetta lapjának nyilatkozata bizonyára üdvös hatást gyakoroland Olaszországban is, s lehűti azok hevét, akik reményteljes pillantásokat vetnek Francziaországra. Oroszországnak tehát nincsenek szövetségesei. Mikor pedig magára hagyatva, mikor elszigetelve van, akkor senkit sem ijeszthet meg kardcsörtetéseivel, sőt még azt sem hisszük el neki, hogy puszta kardcsörtetésnél egyebet akar. Verhovay Gyula állapotában habár lassú, de folytonos a javulás. A ma délután megtartott orvosi consilium constatálta, hogy most már egyáltalában nem lehet veszélytől tartani s a beteg felgyógyulását minden körülmény lehetővé teszi. Ma kevés megszakítással csaknem egész nap aludt. A láz aláhagyott s általában minden tekintetben a javulás jeleivel találkozunk. * Majthényi Izidor báró, hír szerint, a párbaj után csakugyan eltávozott a fővárosból, de ismét visszajött s jelentkezett a rendőrségnél. * A tegnapi tüntetéseknek a casino előtt ma folytatása akadt. 9 órakor este már meglehetős nagy néptömeg gyűlt össze a hatvani utczán, s néhány pártatlan fiatal forradalmár hajtogatására meglehetős nagy zajt csaptak, melynek hogy komolyabb oldala is lett, csak a kirendelt lovas- és gyalogrendőrök tapintatlansága azt olta. Ezek az emberek ugyanis minden áron mutogatni akarták az erejüket, s nemcsak az cselekedték meg, hogy a járdán tolongókat szétugrasztották, megkergették lovaikkal, de épen a legbékésebb, s nyugodtan néző elemeket is durván megtámadták, s ismételten insultálták. Az ilyen helytelen eljárásnak természetesen az lett a következménye, hogy a közönség felbőszült, szitkokkal, füttyel, lármával illette a rendőröket, sőt repült néhány tojás és talált is. A jelszó különben ma is az volt, ami tegnap: „Le a kaszinóval! Éljen Verhovay!“ A tömeg körülbelül éjfélig maradt együtt, hol éljenezve, hol életelve demonstrált. A rendőrség több egyént elfogott, kiket azonban maguk igazolása után ismét elbocsátott. Az emmersdorfi értekezlet Volt idő, mikor az osztrák alkotmányhívek ki akarták békíteni a cseheket, vagy, mint az alkotmányhű párt ellenségei állítják, szövetkezni akartak a csehekkel Auersperg és Andrássy ellen és ki tudja még ki ellen. Az emmersdorfi találkozás ebbe az időbe esik. E dicséretes terv végrehajtására öten egyesültek: Herbst, Rieger, Etienne a „Neue Freie Presse“ volt főszerkesztője, Fischhof és Scharf Sándor. Az utóbbi ezeket írja a „Sonn- és Montagszeitung“-ban ötük találkozásáról. „ Rieger, Etienne és én Klagenfurtba utaztunk 1878. okt. 30-kán, másnap dr. Fischhof vendégei voltunk Emmersdorfban. Délelőtt megbeszéltük a találkozás czélját, amely alkalommal nézetkülönbség és ellenkező törekvés is nyilvánult. Etiennet oly békülékeny hangulat és engedékenység szállta meg, hogy Fischhof és én egészen csodálkoztunk. Ebéd után leírtuk a délelőtti elvi megállapodásokat. Több pontból álló memorandumot szerkesztettünk, három példányban leírtuk, és nevünkkel megerősítettük. Az egyik példányt én írtam le, a másik kettőt Rieger és Herbst másolták. Ez okmányt Rieger szerkesztette, azután pedig dr. Fischhof és Etienne futólag kijavították. Hangsúlyoznom kell, hogy Etienne a szerkesztés előtt és után is kijelentette, amit mindenki természetesnek tartott, hogy ő semmi kötelezettséget sem vállalhat az alkotmány hű párt nevében, mert