Ellenőr, 1880. február (12. évfolyam, 54-101. szám)
1880-02-14 / 75. szám
Mi, fizetési áraik ! 4 Egész évre . 20 frt — kr. 1 Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 100 — , 1 Egy hónapra . 1 , 80 . Szerkesztési Irodai Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem bontakozunk. — Posta által csak bérmintse levdeket fogadunk A. Egyes szám ára 4 kr. REGGELI KIADÁS. AnttAMi felvétel* a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kiirút 26. szám (főút sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.Frankfurtbaa. Hirdetésekért járd díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázó« számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő-út sarkán). Ide intézetullk tm előfietések is a lap szétküldésén honossd mém fusselés. 75. szám. Budapest, szombat, február 14. 1880. XII. évfolyam. Budapest, február 13 Az egyik bécsi lap szerint parliamentáris körökben az a hír kering, hogy a közoktatási tárczának akadt már ura. Nagy határozottsággal emlegetik ugyanis, hogy Conrad báró alsó-ausztriai helytartó van kiszemelve Stremayr utódjává. Mondják, hogy Taaffe gróf mindent elkövet, hogy lehetőleg színtelen utóddal helyettesítse Stremayrt, hogy így megőrizze a minisztériumának coalitionális jellegét. Találkoznak azonban olyanok is, akik azt jövendölik, hogy ezen igyekezetének nem lesz sikere, mert a minisztérium tagjai közt nagyon csekély az egyetértés, így Stremayr és Horst miniszterek, habár csak jelentéktelen kérdés fölött, Prazak és Falkenhayn miniszterek ellen szavaztak a képviselőházban. A „Narodni Listy“ jelenti, hogy a cseh clubban többen, ifjú- és ó-csehek, felszólaltak Liechtenstein herczeg indítványa ellen, és időszerűtlennek, tapintatlannak nevezték. A dlubbok tehát föl fogják szólítani a herczeget, hogy vegye vissza javaslatát. E lap különben azt is jelenti, hogy az ifjú csehek népgyűlést fognak tartani a püspökök emlékiratának kárhoztatása végett. A „Politik“, Rieger lapja, azonban azt írja, hogy a jobb párt bizottsághoz fogja utasítani Liechtenstein herczeg indítványát. * A német birodalmi gyűlés megválasztotta elnökét, Arnim Boitzenburg conservativ. Ha tehát e választásból következtetni lehetne a birodalmi gyűlés pártjainak arányára, ismét a conservativek lesznek benne az irányadók. A „Köln. Ztg.“ azonban azt hiszi, hogy a „szabadelvű conservativek“ kezet fognak nyújtani a „nemzeti szabadelvű pártnak“, mint a porosz országgyűlésben, és nagyobb sikerrel fogják érvényesíteni befolyásukat, mert a birodalmi gyűlésben többen vannak. De Putkammernek sajtó nyilatkozatai, amelyeket a centrumra mért, szintén arra vallanak, hogy Bismarck hermáén nem a clericalis-conservativ többség vezére akar lenni. A császár trónbeszédjét Németországban sem fogadták nagy lelkesedéssel. Mint jellemzőt megemlítjük a „National Zeitung“ azon megjegyzését, hogy a trónbeszéd hétszer hangsúlyozza a békés politikához való ragaszkodást. * A „Siécle“ ilyen békés időben jelenti, hogy a franczia kormány végleg megállapította, hogy mibe került Francziaországnak az 1870-ben Napóleon által indított háború. Mint a nevezett lap értesül, 1870-ben a költségvetésen kívül 1.315 milliót költöt Francziaország a hadseregre, a hadikárpótlás és kamatjai 5.315 millióra rúgnak, a német sereg ellátása 340 millióba került, a háború által sújtott vidékek kárpótlása fejében 487 milliót fizetett ki a kormány, az adó csökkenése és az elzászi állami jövedelmek elvesztése, négy percenttel tőkésítve 2.420 millió veszteséget képvisel, a hadiszerek pótlása 2.144 millió költséget okozott, végtére a pensio által okozott költségek, az annedálás következtében elveszett csatornák jövedelme stb. 1.314 millió frank veszteséget képvisel. Vagyis 14.456 millió frankjába került Francziaországnak e háború, amely óriási összeg fedezésére fölvett kölcsönök 632 millió évi kamattal szaporították Francziaország terhét. * A bolgár fejedelem proclamatiót intézett a bolgárokhoz, mielőtt Oroszországba távozott, amelyben „szeretett népének“ nevezi alattvalóit. Oroszország öröme és szerencséje — mondja továbbá Sándor fejedelem — Bulgária öröme és szerencséje is, ő tehát szent kötelességének tartja, hogy maga menjen Oroszországba és tolmácsolja Bulgária legőszintébb háláját a czár előtt. Mi ez, mesteri színészkedés, vagy pedig szláv stílus? Az általános népszámlálás ügyében a kereskedelmi minisztériumban legközelebb tanácskozások lesznek. Kereskedelmi szerződés Németország s monarchiánk között. Mint Berlinből tegnap jelentették, az Ausztria-Magyarország és Németország között kötendő kereskedelmi szerződésre vonatkozólag az előleges értekezletek már kezdetüket vették, ez ideig azonban csak a német meghatalmazottak között. A „Frf. Ztg.“ mai száma azon hírt közli, hogy Maya bajor vámigazgató a német birodalom fővárosába érkezett. Ez utóbbi hír mindenesetre az előbbinek megerősítését képezi, s tény gyanánt fogadhatjuk, hogy Berlinben már kezdetüket vették a tanácskozások, melyeknek czélja megállapítani a német megbízottaknak adandó instructiókat, a néhány hét múlva Ausztria-Magyarországgal megkezdendő tárgyalásokra vonatkozólag. Arról még nincs tudomásunk — írja a „Fremdenblatt“ — hogy az osztrák-magyar delegátusoknak adandó informatiók megállapítására nézve kezdetüket vették nálunk a tanácskozások. Azon köröknek, melyekben, tekintettel a mostani provisorium rövid tartamára, a végleges kereskedelmi szerződés megkötését czélzó tárgyalások mielőbbi megkezdésére a legnagyobb súlyt fektetik, az a nézete, hogy a két kormánynak e tárgyban már végleges megállapodásra kellett volna jutni. Reméljük, írja tovább az említett lap, hogy iparosaink, kik könnyen felfogható okokból részint a kereskedelmi s politikai viszonyok megszilárdulása végett, részint jogos követeléseik érdekében, hogy az új vám- és kereskedelmi szerződésben panaszaik orvosolva lesznek, izgatottan várják annak minél gyorsabb megalkotását, várakozásaikban épen nem fognak csalatkozni. Pest megye alispánját átiratilag megkereste a pestvidéki kir. ügyészség, hogy közölnék vele az ínség által sújtott azon községek névsorát, melyeket az ínség miatt a kormány segélyben részesít, vagy fog részesíteni. Ez azért történik, hogy a bűnvádi eljárási és rabtartási költségek körül enyhébb eljárást kövessen az ügyészség. Földváry alispán válasza szerint a pestvidéki kir. törvényszék területéhez tartozó pestmegyei községek eddig állami segélyezésben nem részesülnek, egyedül Dab község ínségesei részére kéretett 1500 frtnyi segély, melyre nézve a belügyminisztereiumtől a leirat még nem érkezett meg, azonban számos oly község van, ahol a munka és kereset nélküli szegényebb sorsú lakosság községi és társadalmi uton segélyeztetik, igy a többek közt Új-Pesten jótékonysági adományokból s részben a közpénztár terhére népkonyha állíttatott, hónaponkint 60—80 egyén részesül élelemben. — Haraszti község lakosainak nagy része szintén nyomasztó körülmények közt van, úgy hogy az adóvégrehajtást is felfüggesztették. Az Ínséggel küzdő csepel-szigeti községek, valamint Pereg és Kiskun-Laczháza községek lakosai a soroksári dunaág medre tisztításánál láttatnak el munkával; a pilisi felsőjárási leginségesebb Pilis-Szent-Kereszt és Pócs-Megyer községek lakosai pedig a kalóz-vörösvári útépítéshez szükséges kőszállításnál és törésnél nyernek munkát, miáltal a legszükségesebbek beszerzésére keresetmódjuk van. Táviratok. Zágráb, febr. 13. A bán Bécsbe utazott, hogy — amint az „Agramer Zeitung“ állítja — jelen legyen a nagyfontosságú tárgyalásokon, melyekben Tisza és Bedekovics miniszterek is részt fognak venni. Bécs, febr. 18. A magyar delegatio zárt ülése után közös értekezletre gyűltek össze a hetes bizottságok. Az értekezlet fél 2 óráig tartott. A nyilvános ülést Haynald érsek elnök 3/42 órakor megnyitja. A közös kormány tagjai közül jelenvannak : Byrandt-Rheidt gróf, Haymere báró, Hofmann báró, Falke osztályfőnök, Rá-4 ^ 15 x ® 11 — ~cx.r‡ ^ A x 1 A marinov kormány tagjai közül jelen vannak: T i 3 z a miniszterelnök, Orczy és Trrefort miniszterek. Elnök jelenti, hogy Tisza László és Bánffy Miklós gróf helyett, kik betegség folytán az ülésben részt nem vehetnek, Rohonczy Gedeon és Nyári báró póttagokat táviratilag behívatá, következik a napirend. A hetes bizottság jelentése: Hegedűs Sándor jelenti, hogy a szegedi kaszárnya építését illetőleg az osztrák hetes, bizottságot nem tudták meggyőzni a magyar delegáció álláspontjának méltányosságáról. E különbség tehát nincs még kiegyenlítve. A delegatio egyhangúlag elhatározza, hogy ragaszkodik határozatához és ezt 3-ik üzenettel tudatni fogja az osztrák delegatióval. Hegedűs továbbá jelenti, hogy a hadügyi rendes költségvetés 7., 22. és 23. czikkein belül megszavazott virementra vonatkozó különbség félreértésből származott, mert ezt a virementt az osztrák delegatio is megszavazta. Ezen pontra nézve tehát teljes az egyetértés. Dániel Ernő jelentést tesz a tengerészeti költségvetésre nézve fölmerült különbségekről és a hetes bizottságnak azok kiegyenlítése czéljából tett intézkedéseiről, a delegatio ezen kiegyenlítést helyesléssel tudomásul veszi. Harkányi Frigyes jelenti, hogy a magyar hetes bizottság, megegyezőleg az osztrák delegatio javaslatával, a vámilletékek tételéből 942.000 frt törlését illetőleg ezen tételnek 5.000.000 írtban való megállapítását indítványozza. A delegatió elfogadja az indítványt, és így ezt a különbséget is kiegyenlíti. — Fálk Miksa jelenti, hogy az osztrák hetes bizottság belátván a magyar delegatió álláspontjának helyességét, elhatározta, hogy az osztrák delegátiónak a bosnyák segélypénzek tételéből „a közös activált“ szavak törlését fogja indítványozni. Tudomásul veszik: Wahrmann Mór indítványozza, hogy a határvám-illetékre vonatkozó határozatot úgy szövegezzék, hogy abból világosan kitűnjék, hogy a nevezett tételt a kezelési költségek levonása és Boszniára s Herczegovinára eső vámkárpótlás megtérítése után 5.000.000 írtban állapítják meg. Ez indítvány elfogadása után 1/13 órakor bezárja az elnök az ülést. Bécs, febr. 13. Haynald érsek a magyar delegáció elnöke, a ma délutáni ülés után meglátogatta Sehmerlinget, hogy ez utóbbival megállapítsa a közös szavazás módozatait. A közös szavazás szombaton délután az aulában fog végbe menni. A magyar delegatió vasárnap délben tartja utolsó ülését, melyben kihirdetik a szentesített határozatokat. A magyar delegátió tagjai vasárnap délután utaznak el Bécsből. Bécs, febr. 13. (Bud. Corr.) A magyar delegátió holnap délelőtt teljes ülést tart, melyben az osztrák delegátió harmadik üzenetét fogja átvenni. Déli tizenkét órakor az egyetem nagy termében mind a két delegátiónak közös ülése gyűl össze, melyet egy órakor a magyar delegáció teljes ülése fog követni. Ezen ülésben meg fogják állapíttatni a pénzügyi törvényt, melyet hétfőn fognak kihirdetni. Bécs, febr. 13. (Bud. Corr.) Szápáry Gyula pénzügyminiszter Beretvás Endre osztálytanácsos kíséretében ma délután ide érkezett. A pénzügyminiszter több napig fog itt maradni. Bécs, febr. 13. A képviselőház elfogadta a bizottság szövegezése szerint a mesterséges bor készítése ellen hozandó törvényt. — A központi állandó árvízbizottság ma délután összeült. Bécs, február 13. Az osztrák delegatio mai ülésében jelentést tett a hetesbizottság, hogy a két delegáció közt felmerült különbségek, a Szegeden építendő kaszárnyára vonatkozó különbség kivételével , kiegyenlíttettek. Demel előadó erre nézve ajánlja, hogy a delegatio ragaszkodjék ezen határozatához. Grocholski kijelenti, hogy ő ugyan most is ellenezni fogja a kaszárnya építését, mindazonáltal ő nem osztja azt a nézetet, hogy az új beszállásolási törvény következtében a monarchiának most már nem volna joga kaszár Még egyszer a tiszavidéki vasút ügyéről. György Endre barátom a „Hon“ mai czikkében többi között ezeket mondja: „Ne méltóztassék feledni azt sem, hogy a Móricz Pál által idézett engedélyokmány szerinti beváltásnál az utolsó öt év alatt az államkincstár is kezelheti a pályát, s hogy egészséges tarifapolitika, s nem önkénykedő helyzetkizsákmányolás esetén mily jövedelmezőség vár a tiszavidéki vasútra.“ Épen ezen pont lévén leginkább az, amit a hírlapok által közzétett kormányjavaslatban elfogadhatatlannak tartok, elmondom reá tisztelt barátomnak a nézetemet, épen azért, mert a fentebbi idézet szerint ő is lehetőnek tartja azt, hogy a kormány hét évig kezelje a Tiszavasutat az államvasutak igazgatósága alatt, és nem a Tiszavasút kormányzata mellett, s lehetőnek tartja, hogyy a hét év alatt előállandó jövedelem legyen a megváltás kulcsa. Véleményem szerint a Tiszavasút főigazgatósága sem a külön számadások vezetésével, sem a tiszai pályának feldarabolása ---i- j - - - t bovna.Mamétiirenkint leendő felosztásával meg nem elégedhetik meg a tiszavidéki vaspálya vezénylő igazgatóságának vagy felügyelő bizottságának fentartott betekintési jog mellett sem, mert: 1. Egy pálya jövedelmezősége mindenekelőtt függ a vitelbérektől, s mihelyt a tarifa megszabására vonatkozó jogát a tiszai vasút igazgatósága kezéből kiadná, azonnal kétessé válnék vonalainak a mostani bevételével egybehasonlítandó jövedelmezősége. 2. Egy vasútnak jövedelmezősége több tekintetben föltételeztetik a kezelés egyszerűségétől, olcsóságától, hogy többet ne említsek, az államellenőrzés tekintetében nem elégedhetik meg annyival, amennyivel egyesek vagy társulatok megelégesznek. Az államoknál e tekintetben egy költségesebb rendszer uralkodik és kell, hogy uralkodjék. 3. A pályák jövedelmezősége sok tekintetben függ a vonatmozgósítás, a pályaföntartás körül folytatott takarékos és körültekintő eljárástól, függ továbbá a pálya szerkezetétől, emelkedési viszonyaitól, tehervonatainak hordképességétől és mindenekfölött azon vidéknek termékenységétől, productivitásától, melyen a pályák elfutnak. Ha pedig a tarifa kérdésénél az állam talán helyesebben is, a státusgazdasági princípiumokat követné a pénzügyi tekintetek mellőzésével, ha pályáinkat akár részben, akár egészben kevésbé termékeny vidéken elfutó, emelkedési viszonyaiban a mienktől elütő, hordképességére csekélyebb, szerkezetére nézve rosszabb, forgalmi eszközeire nézve szegényebb pályákkal fűzné össze, akármikép győződnék meg a Tiszavasút igazgatósága a számadások helyességéről, az alkalmazott kulcs igazságosságával ezek nyomán a technikailag helyesen, s hibátlanul huszonkilométerenként fölosztott tiszta jövedelemről, mert az a nettó bevétel nem lenne a tiszai pálya tiszta jövedelme, de lenne azon újabban egybefűzött pálya haszna és az egész hét év alatt a tiszai vasútra nézve nem történnék egyéb, mint egy sikertelen experimentatio. Mindezek mellett kinyilatkoztatom, hogy a kormányjavaslatban a jó szándékot és a kiindulási alap helyességét fel kellett ismernem ; azonban tekintve azon nagy erkölcsi felelősséget, mely egy 50 milliót meghaladó objectum eladásánál az igazgatóságot terheli; tekintve azon anyagi felelősséget, melyet ily esetekben a kereskedelmi törvény az igazgatóságra egyetemlegesen és annak minden tagjára külön rá tekintve azon jogot, melyet a kereskedelmi törvény 174. §-a minden egyes részvény tulajdonosának még közgyűlési határozatok ellenében is biztosít, a következő elveket ajánljam társaimnak elfogadás végett. 1. A tiszai vasút tulajdonjoara*" mindaddig, míg annak értéke teljesen le nem fizettetett, az államra át nem ruházhatjuk. Oly megoldást, mely a váltsági összeget praecariussá teszi, el nem fogadhatunk. Az adásvevési szerződés körül oly eljárást kell követnünk, hogy az eladás teljesen végrehajtassák és az eladási ár, annak fizetési ideje, a pénznem, melyben az fizettetik, véglegesen és definitíve meghatároztassék, úgyhogy az egyezségnek az országgyűlése a társulat közgyűlése által leendő elfogadása esetében más, mint annak szabatos végrehajtása fenn ne maradjon. Én tehát részemről az eladási ár meghatározására nézve szorosan ragaszkodnám az engedélyokmány 23. §-ban előírt feltételekhez, és amennyiben számításai alapjául ezt a kormány felvette, tehát a kiindulási pontban a kormánynyal és a kormányjóslattal teljesen egyetértek. A különbség csak az, hogy a kormány javaslatainak megtétele óta az 1879. év lejárt és ma 1880-ban vagyunk. Mi nem mehetünk vissza 1872-ig, hanem csak 1873-ig, mert különben mellőznék az engedélyokmány kikötéseit. A vételár meghatározhatására nézve tehát menjünk vissza 7 évvel, lökjük ki abból a két legrosszabb esztendőt, s az 5 évre kiszámítható tiszta jövedelem 5 százalékával tőkésítve kiadja a részvényeinkért fizetendő vételárt. Nagyok azok az előnyök, melyeket a magyar állam a tiszavidéki vaspálya megvétele által elérhet. A csoportosítás és a vasutak államosításának nagy eszméje a Tisza-vasút megvétele nélkül keresztül nem vihető. Nagy erkölcsi vívmány lenne ez a kormányra és nagy a magyar állam hitelére nézve. Alkalmasabb időt a kormány a beváltásra soha se választhatott volna. Hét szerencsétlen esztendő, melyek közül háromban felülosztalékot a tiszai vasút nem adhatott, a megváltási kulcsot egészen az állam javára állítja egybe. És tekintve azt, hogy a Tiszai vasútnak sem részvényesei, sem igazgazgatósága előbb, mint 1886 előtt a megvételt nem vár*—.. „o „ . -- - -u.1 KAi fWW pályánkat a legnagyobb költséggel és szigorral gondoztuk és a pálya fentartására igen sokat fordítottunk. Rezervfondunkat 4 százalék helyett 10 százalékkal öregbítettük, új gőzmozdonyt készíttettünk, vagyonaink nagy számát újra kiigazíttattuk, tekintettel a romániai forgalomra hat új szalonkocsit rendeltünk, szorgalmas hivatalnokainkat gyorsan magasabb hivatalba előléptettük és különös díjazásban részesítettük. Vitelbéreinket — ami igen fontos — kőre, fára, szénre tetemesen leszállítottuk. Ha mindezeket összevéve és egészben mellőzzük és pályánk kezelésében csak a magas jövedelmezőséget tekintjük, akkor a Tiszai vaspályának jövedelme 7 éves átlagban egészen máskép alakul, és ha a kormány a megvételt jelenben bármi okon elhalasztaná és csak kicsivel kedvezőbb évek jönnének, a megváltásért sokkal nagyobb öszszeget fogna fizetni. De ha fölvesszük azt, hogy a vasút értékén és állományán kívül: 1. anyagszerekben 880,802 frt 96 kr 2. leltári vagyonban 841,864 frt 74 kr 3. társulati ház vételárában 335,141 frt 52 kr 4. az elsőbbségi kötvényeknek jelenlegi cursus szerint értékesítendő és átszolgáltatandó árából 1.884,727 frt — kr készpénzben számítva, 3.942,536 frt 22 kr tehát csaknem 4 millió frt áru külön vagyont a vasút értékén kívül kapna a magyar állam, elvitathatatlan, hogy a tiszai vasút mostani megszerzése az államkincstárra nagy pénzügyi előnyökkel jár végre. Azt írja tisztelt barátom, hogy: „a végleges átvételt elfogadja már most és e tekintetben módosítható a szerződés tervezete. De ha más lappang ez alatt s majd elhalasztás vagy üzleti átvétel képében merülne fel az ártatlan ellentállás, ne akkor legyen elkészülve a vasúti igazgatóság, hogy a kormány nem engedhet, mert a haladéknélküli átvételt, feldarabolást ma már nem egy csomó ember kéri, hanem egész Magyarország közgazdasági közvéleménye követeli.“ Ezekre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy ha igazgatósági társaim az általam készített memorandum alapján a végleges eladást már most elhatározzák és a kormány e tekintetben tervének módosításához hozzájárul, akkor egy hó alatt a tiszai vasút a magyar államé lehet. Sőt azt is megsúgom tisztelt barátomnak, hogy az ártatlan ellenállásra nézve legyen tisztában. Én vasút nélkül vasúti igazgatóságot nem képzelek, véleményem szerint az igazgatóság az eladással meg fog szűnni s be kell következni a liquidatiónak. MÓRICZ PÁL nyákat építeni. Ezután elfogadták az előadó indítványát. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 11 órakor lesz. Berlin, febr. 13. A birodalmi gyűlés mai ülésében Arnim Boitzenburg grófot (német birodalmi grófok pártja) választották elnökké 154, szavazattal, 244 érvényes szavazat közül. Bennigsen (nemzeti szabadelvű) 89 szavazatot nyert, első alelnökké Frankenstein (centrum) 164 szavattal (92 szavazójegy üres volt), második alelnökké Hoeldert (nemzeti szabadelvű) 149 szavazattal 231 közül. (82 jegy üres volt). London, febr. 13. A felsőházban Granville felvilágosítást kért Beaconsfieldtől tegnapi válaszát illetőleg, nevezetesen azt kérdezte, vájjon Beaconsfield csak érinteni óhajtotta-e, hogy Hérát tartományt illetőleg Persiának semmiféle engedményt sem tett még, vagy pedig azt akarta mondani, hogy az engedmény ellenkezik a kormány által követett politikával. Beaconsfield erre kijelenti, hogy ami a kérdés utolsó részét illeti, csak félreértésekre adna alkalmat, ha túl menne adott határozott nyilatkozatán, és hangsúlyozza egyszersmind, hogy a kormány nem oldotta föl Perzsiát kérdéses kötelezettsége alól. Budapest, február 13. Aki a reactio nyílt, minden tartózkodás nélküli, szint vallását akarja látni, olvassa el a német trónbeszédet. Nem az a reactio az, mely a vélemények hullámzásának, sőt minden emberi dolog fejlődésének szükséges velejárója, elkerülhetlenül nyilatkozó tünete, hanem nyers, durva reactio. Az emelkedés és sülyedéstől, sőt bizonyos mérvű körfutástól a szabadság sem mentes. A szabadságnak is megvannak természetes túlzásai, mint e túlzásra következő visszaesései. Bizonyos az, hogy Európa legszabadabb államaiban is törekvés nyilvánul, melynek czélja gátolni a szabadsággal való visszaélést. Ez azonban nem reactio, nem legalább e szó conventional értelmében vett reactio. Ellenben valódi reactio az, mely megmutatta sisakkal és Pickelhaubeval körített arczát a német trónbeszédben. Erre a fenyegető arczra tekintsenek, akik nálunk merik emlegetni a reactiót. Bismarckra tekintsen, aki reactionáriusnak tartja Tisza Kálmánt. Németország, mely Wörthnél, Gravelottenál, Sedánnál, Párisnál vérzett egységéért, egy pillanatig sem érezte a szabadság jótéteményét. Szabadelvű pártja volt, de nem volt szabadelvű kormánya. Szabadelvű pártját leküzdték a conservativek és ultramontának. Kormánya eztán még reactionáriusabb lett. A múlt évben, úgy látszott, hogy a reactio elérte tetőpontját. A gazdasági és politikai reactio kezet fogott egymással. A socialista törvény ideiglenes ostromállapotot létesített. A trónbeszéd azonban kijelenti, hogy a kormány nem ment még el azon határig, melynek elérését feltette magában. A német nemzetnek még vannak jogai, melytől meg kell azt fosztani. Az ostromállapot csendessé tette Berlint, csendessé Németországot. A szabad szó elfuladt. A toll parancsszóra ir. Varsói rend uralkodik Németországban. A német nemzet képviselői meghozták az áldozatot, hogy 1881. tavaszáig ez a rend uralkodjék Megftfir»« or»i Try«/ ^("ttrv ntr l^of^aa melyet az agg császár veres alakja nyújtott, midőn majdnem áldozatává lett a socialista merényletnek. De még e látványnyal szeme előtt sem egyezett volna bele abba, hogy szabadságairól állandóan, vagy bizonytalan időre lemondjon. S a kormány most mégis azt követeli tőle, hogy midőn a socialista merényletek megszűntek, s midőn e merényletek megszűntét kevésbé a socialista törvény, mint inkább a német nemzetnek a rend zászlaja alatt való sorakozása idézte elő, mégis most azt követeli, hogy a kivételes állapot hosszabbittassák meg 1886-ig. S ez még nem mindaz, amit a német kormány követel a német nemzettől. Követeli a hadsereg létszámának felemelését, tehát új áldozatokat. E követelést azonban legalább indolja az európai helyzet, indokolja az, hogy Németország, ha mint katonai állam, az őrült versenyben, nem akar túlszárnyaltatni, hadseregét növelnie kell. De mi indokolja azon merényletet, melyet Bismarck a parlament ellen intéz? Ez a parlament nem okozott nagy bajt a kormánynak. Be volt fegyelmezve, mint valamelyik gárdaezred. Megszavazott mindent, mit Bismarck követelt tőle. A németországi reactio azonban akként okoskodik, hogy ha a parlament úgyis csak látszólagos jogokkal bír, mit sem változtat a dolgon, ha e látszólagos jogoktól megfosztatik. Ez az okoskodás az őszinteség tekintetében mi kívánni valót sem hagy fenn. A német parlamentnek innéttől nem lesz évi budget-megszavazási joga. Két évenkint előre állapítja meg a költségvetést. E rendszabályban fogja elérni a német kormány reactiójának tetőpontját. Ezen is túlmenve nem következhetnék egyéb, mint a parlament teljes megszüntetése és a személyes uralomnak minden körülírás nélküli proclamálása. De azt hiszszük, hogy erre nem kerül a dolog. A parlament szavazni fog s meg fogja szavazni a kormány követeléseit. Azután a kormány nyugodt lehet. A Parlamentarismus halavány árnya, mely még megmarad Németországban, egy német államférfi álmát sem fogja megzavarni. A szabadság barátai elkárhoztathatják ezt a reactiót, mely jól fegyelmezett kaszárnyává változtatja Németországot. Német állásponton azonban feltalálható e reactio indoka. Bismarck nem az elvek, nem a theoriák embere. Époly kevéssé elvi ellensége a szabadságnak, mint amily kevéssé elvi barátja a reactiónak. Ő egyiket, úgy mint a másikat csak eszközül használja messzeható czéljaira. Ha e czélokat a szabadelvűség által vélné elérhetőknek, époly erősen tartaná kezében a szabadság zászlaját, mint amily vaskézzel töri meg most a gondolkodók népének szabadságait. Az ő czélja a német egység fentartása. Nem jelen alakjában, hanem szorosabb, szilárdabban összefüggő alakban való fentartása. A német szövetség