Ellenőr, 1880. április (12. évfolyam, 152-203. szám)
1880-04-01 / 152. szám
utőfizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . , 10 , , I Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztési irodát Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit ima közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkoznk. — Potty által csak Hmusatti leneteket fogadtak A 152. szám. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, szerda, április 1. 1880. a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi korár 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube G. t. és társánál M.FrinkLmben. Hirdetésekért járd díj csakis a „Ellanőr* kiadó-hivatala által nyugtalén számla ellenében fizetendő. Miadó hivatott Budapesten, váczi körút 26. sz. (fö út sarkán). „ Ide Mézmdök az eUfinaUtikét a lap tA'JaIlditére tanaiként m/whmt fdmáUUa. XII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára reggeli és esti lap együtt : Egy évre . . . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Negyedévre ... 5 » — „ Két hóra ... 3 „ 60 „ Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldéséért 1 frt jár évnegyedenként. Budapest, márczius 31. A „Reuter-ügynökség“ azt jelentette a napokban, hogy Dubsky gróf nem kötött conventiót a konstantinápolyi görög patriarchával a boszniai orthodox egyház ügyeinek rendezése végett, és pedig azért, mert az ily conventio ellenkeznék a megszállás ideiglenes természetével. A „Presse“ megcáfolja a „Reuter-ügynökség“ ezen hírét és azt írja, hogy az ő értesülése szerint görög és franczia nyelven irt conventiót kötött kormányunk a patriarchával. A „Presse“, Bosznia államjogi helyzetéből következtetve, természetesnek mondja, hogy e megállapodás is, valamint az áprilisi conventio, csak a megszállás tartamára bír érvénynyel. * Hire járt, hogy Gladstone megbetegedett a sok beszéléstől. E hír csak annyiban lehet igaz, hogy még badarabb dolgokat beszél. Gladstone úr kijelentette ugyanis valamelyik új beszédjében, hogy ő nem hiszi, hogy az osztrákok, a németek és a francziák kárhoztatják az angol liberálisok politikáját. Vannak ugyan a politikának fanatikus ellenségei, de rokonszenveznek vele az ausztriai szlávok, akik háromszorta számosabbak mint a magyarok. De ha kárhoztatják is a liberálisok politikáját a németek és az osztrákok, más népek rokonszenveznek vele, így az oroszok, a balkán-félszigeti szlávok, az olaszok, akiket mindenkor kedveltek a liberálisok, a toryk ellenben gyűlöltek, végre Európa kis szabad államai és Amerika liberális angoljai. Hartington marquis, az ellenzék vezére, beszédet tartott szombaton a blackburni választók előtt, és azzal a váddal illette a kormányt, hogy nem tartott lépést a szárazföldi hatalmak készülődésével és semmit sem tett az angol hadsereg és tengerészet szaporítása érdekében. A kormánynak illő készületeket kellett volna tennie és csak azután léphetett volna Európa szemei elé oly kérkedő nyilatkozatokkal. A kormány veszedelmes állást foglal el, jegyezte meg végre Hartington, amelyet esetleg megaláztatva és szégyennel kell oda hagynia az országnak.* A franczia clericalis lapok kigyót-békát kiáltanak a kormányra. Az „Univers“ és a „Monde“ kijelentik, hogy az egész franczia püspöki kar magáévá fogja tenni a jezsuiták és a tűrt congregatiók ügyét, és hogy a rendeletben megemlített tűrt szerzet közül egyetlen egy sem fog kérni felhatalmazást. A „Temps“ szerint a legújabb hivatalos kimutatás szerint 602 intézettel bírnak Francziaországban a nőszerzetek, amelyekben 14,033 apácza lakik ; a barátok házainak száma 382, amelyekben 7444 szerzetes lakik. Seine megyében (Párisban) 571 barát és 872 apácza él, akik a tűrt szerzetek tagjai. * Orlov párisi nagykövet, amint hire járt, nagy csodákat művelt Berlinben. A „Kölnische Zeitung“ azt írja róla, hogy eddig csakugyan a franczia-orosz barátság hívének tartották őt. Most azonban megváltozott, talán azért, mert belátta iparkodásának sikeretlenségét, vagy pedig azért, mert érezte, hogy a köpönyeget megfordítják Péterváron. Szóval Berlinben kijelentette Orlov gróf, hogy ő Párisban ápolta ugyan a jó viszonyt, de nem Németország ellen irányzott indulattal. Komerau orosz ezredes gyilkosának lelki állapotát fogja megvizsgálni. Berlin, márcz. 31. A „Nordd. Alig. Ztg.“ írja: „A Hartmann ügyének tárgyalása alkalmával, akinek kiadatását Francziaország az azonosság hiányos bebizonyítása miatt tagadta meg, nem kerültek szőnyegre azok a kérdések, vájjon a Hartmannak tulajdonított gonosztett politikai-e és vájjon a politikai gonosztett, kiadatás esetében másnak tekintendő-e mint közönséges bűntettnek. A sajtó azonban oly kérdésekkel is foglalkozott melyeket maholnap más valamely eset hozhatna napirendre. A tudománytól ez iránt csak kevés tanácsot lehet nyerni ; folyamodni kell tehát az egészséges emberi észhez és az erkölcsi érzékhez és ezek azt tanítják, hogy az a gonosztett, mely tényállása szerint a közönségesekhez sorozandó, az marad akkor is, ha politikai okokból követtetett el. A politikai gonosztevőknek, a vendégjog által nyújtott oltalmat aligha lehet másokra kiterjeszteni, mint azokra a szökevényekre, akiket véleményeik és nyilatkozataik miatt, de azokra nem, akiket véleményüknek tettel való nyilvánítása miatt üldöznek.“ Az idézett hírlap így végzi czikkét : Ha nálunk fordul elő ilyen eset, mi legcsekélyebb habozás nélkül szolgáltatnánk az illető túrájának minden dynamitos gonosztevőt, aki nem irtózik számos ember föláldozásától, aki közönbös előtte, csakhogy saját magát födözze, idézne bár gonosztettének mentségére politikai okokat, vagy azt, hogy hirtelen akart meggazdagodni vagy helyzetén javítani. Darmstadt, márcz. 31. Az angol királynő ma meglátogatta Alice nagyherczegné sirját és holnap délután elutazik. Bukarest, márcz. 31. (Polit. Corr.) A román diplomatiai testületben legközelebb nagy változás fog történni. Táviratok. Bécs, márcz. 31. Az osztrák hitelintézet mai közgyűlése elhatározta, hogy a május 1-jén esedékes szelvényt 18 írttal fogja beváltani. Az üzleti jelentés felemlíti, hogy a magyar általános hitelbankkal 1870. évben kötött szerződés, hogy ha máig a szerződő felek egyike sem mond fel, a szerződés további öt évre meghosszabbítottnak tekintetik. Róma, márcz. 31. Desprez franczia nagykövet ma nyújtotta át ünnepélyes kihallgatáson, megbízó levelét a pápának. Konstantinápoly, márcz. 31. Minthogy az első költségvetést nem fogadta el a szultán, a volt nagyvezírekből álló rendkívüli tanács ismét összeült, hogy a költségvetés felett tanácskozzék. — A franczia nagykövet a november 22-ei pénzügyi egyezség ellen intézett tiltakozásában felsorolja mindazon határozatokat, melyek a franczia hitelezők jogait sértik. Konstantinápoly, márcz. 31. (Polit. Corr.) Azt hiszik, hogy a porta kielégítő választ fog adni Corti gróf olasz követnek legutóbbi közvetítő javaslatára. A porta a követségek képviselőiből és orvosokból álló bizottságot hívott össze, amely 14JIU .«JJIWIJ Budapest, márczius 31. Az osztrák-magyar-német szövetség hatalmas békefentartó ereje mindinkább megbizonyul. Ez a szövetség nélkülöz minden provocatiót, ellenben üdvös félelmet kelt a békebontásra hajlamot érző kormányokban. Mi sem bizonyítja inkább e kettős hatást, mint azon tény, hogy eddig elé komoly kísérlet sem történt ellenszövetség létrehozására; amennyiben ugyanis a muszka diplomátia minden követ megmozdított a háttérben, törekvésével teljesen elszigetelve maradt. Ellenben több oldalról történtek lépések e békeszövetséghez való — többé-kevésbé szoros — csatlakozásiba. Olaszországban mindinkább szaporodnak azon eszme hívei, hogy Itáliának barátságos viszonyba kell lépnie Ausztria-Magyarország és Németországhoz. Angliában, a jelenleg folyó választási küzdelemben, élénken vitatják a két szárazföldi vezérhatalomhoz való csatlakozás kérdését. A kis Románia pedig elküldte Bratianut Bécsbe és Berlinbe, hogy helyzete az osztrák-magyar-német szövetség irányában körvonalaztassék. Oroszország, teljes elszigeteltségében, reménytelen boszúterveit forralja tovább. Francziaország jezsuitáival vesződik, s a hivatalos lapban közzé tett rendelet ránézve oly belső harcz kezdetét jelenti, mely, tán hosszú időre, ismét megbénítja külügyi adióképességét. A helyzet tehát ma az, hogy Ausztria- Magyarország és Németország oly békeszövetség magvát képezik, melylyel szemben csak egyetlen hatalom — Oroszország — foglal el, minden czári és császári levélváltás daczára, ellenséges állást, míg a többi hatalmak vagy egészen semlegesek, vagy több-kevesebb hajlamot mutatnak e szövetséghez való csatlakozásra. Egy évtized óta most nyert először biztos alapot az európai politika. Francziaország bukása után nem volt központ, mely körül világrészünk ügyei foroghattak volna. A hatalmak egymástól különválva, elszigetelve csak saját érdekeik felett őrködtek, az európai érdekeknek nem voltak képviselői és őrei. Azért volt örökös bizonytalanság, azért volt permanens a háború veszélye. A keleti háború képezte a zűrzavar megszűnésének kezdetét. Ausztria-Magyarországnak egyrészt Angliához, másrészt Németországhoz való szoros baráti viszonya már akkor megakadályozta, hogy a keleti válság Európára nézve veszélyes alakot öltsön. Ez az esetről esetre való egyetértés azonban nem képezhette a béke tartós garantiáját Az osztrák-magyar-német szövetségadta meg világrészünknek ezt a biztosítékot. S habár ez a szövetség védelmi szövetség, mert nem sülhetne el ágyú, mely közvetlenül, vagy közvetve Ausztria-Magyarország, vagy Németország ellen nem irányulna, e szövetség egyszersmind Európa békéjét biztosító szövetség. Ez általános jellege dacára sem szünhetik meg azonban szorosan zárkózott szövetségnek lenni már csak azért sem, mert az európai érdekek mellett — és főleg — osztrák-magyar és német érdekek képezik alapját. Ha minden hatalom, mely állítja, hogy szintén a béke fentartását óhajtja, felvétetnék abba, úgy magában hordozná feloszlásának csíráit. Könnyű munkája lenne a muszka intrigának. Mi sem volna természetesebb, mint hogy az orosz diplomácia e szövetségbe való belépésre izgatna a hatalmaknál, s elsősorban Oroszország csatlakozását ajánlaná fel, mert hisz utalva belügyi állapotainak züllöttségére, elhitethetné, hogy a béke ügyét szívén hordozza, így azután az összes hatalmak a békeszövetségben egyesülvén, a szétrobbanás, az érdekek első zsurlódására bekövetkeznek. Azt hisszük tehát, teljesen igazuk van a bécsi és berlini „beavatott“ levelezőknek, midőn az osztrák-magyar-német szövetséget zárkózottnak mondják minden hatalom, még Anglia irányában is. Ezek a nyilatkozatok kétségkívül jó hatással lesznek a jelenleg folyó angol választásokra, mert az ellenzék, ügyes taktikával azzal vádolja Beaconsfield kormányát, hogy continentális véd- és daczszövetséget akar kötni. Az osztrák-magyar-német szövetség zárkózott jellege azonban nem teszi lehetetlenné az ahoz való csatlakozást bizonyos eshetőségekkel szemben, mely csatlakozás nem képez kölcsönös védelmi szövetséget. Ily csatlakozást tervez Beaconsfield. E csatlakozást bizonyára óhajthatja a continentalis politikába való túlságos beavatkozást visszautasító angol közvéleményt elő fogja mozdítani Viktória királynő németországi útja. Ily csatlakozás nem képezhet provocatiót, sőt határozottan békés hatást fog gyakorolni , mert ha Francziaország tán még kétkedett az osztrák-magyar-német szövetség tendentiája tekintetében, Anglia csatlakozása biztosíthatja — ha Ausztria-Magyarországban nem látott volna elég garantiát — hogy e szövetség nem irányul ellene. A Balkán-félsziget kis népei politikájának irányát pedig határozottan kijelöli az a viszony, mely Ausztria-Magyarország és Németország közt fennáll. E népek a középeurópai nagy békeszövetség ellenőrködése alatt állnak, s máris érzik e nagy alakulás ellenállhatatlan vonzerejét. Egyrészt látják Oroszország elszigeteltségét és gyengeségét, másrészt pedig azt, hogy sorsuk Ausztria- Magyarország és Németország, de különösen az első kezében van, mert Németországnak nincsenek oly közvetlen érdekei a Balkánfélszigeten, mint vannak nekünk. Az Ausztria-Magyarország irányában való előzékenységük tehát a helyzet szükséges kifolyása. Erről bizonyára sokat hallott a román küldött Berlinben, sőt már ez idő szerint sem kétséges, hogy Románia különválasztotta sorsát Oroszországétt. S amit önkényt, helyes politikai érzékétől vezetve megtett Románia, többé-kevéssé önkénytelenül, a viszonyok nyomása att, részben megtett, s meg fog tenni Szerda, ami jelentékeny tényező lesz egész keleti közgazdasági politikánkban. Ezt eredményezte nekünk ellenzéki részről annyiszor elkárhoztatott külügyi politikánk. Tengeri-bántás. A „Szegedi íroizkönyv“-ből. Ropog a tűz, mess® süt a vidékre, Pirosan száll füstja fel a nagy égre- Körül állja egyneháy fa, Tovanyulik rémes anya ; S körül üll a tanyáinak Szép legénye, szép eánya. „Szaporán, hé ! vagy aakás — mozogni ! Nem is illik összekuvacsogni. Ki először piros eset el, Lakod dma lesz az őszsel... Tegyetek rá, hadd lobojon ! Te, gyerek, gondolj azzel. „Dalos Eszti szép leány volt, de árva, Fiatal még a mezei mukára . Sanyarú volt beleszokni Napon égni, pirosodni, — Hűvös éj lesz, fogási szél — Derekának hajladozni. Deli karcsú derekában ssalló, Puh lábán nem teve kit a talló . Mint a buza piros telje Kerek arcza, maga mekes, — Teli a hold, most lovik el — Az egész lány ugyan Hyes. Tuba Ferkó jabot őrizi tájon, Juha mételyt legel a isszapályon. Maga oly bus .. . mi im éri ? Furulyája mindig sirí. . — Aha! rókát hajt a odri! — Dalos Esztert úgy kisé. Dalos Eszti — a mezői kimentő, Aratókkal puha füvön jhent, De ha álom ért reátok Odahagyta kis tanyájok — Töri a vadkan az insta — Ne tegyétek ti leányok Szederinda gyolcsruhás szakasztja, Tövis, talló piros vérétakasztja ; Hova jár mint kószülek, Ha alusznak más cseések ? — Syha mennyi csillg hull ma! — Ti leányok, ne tegyék. Tuba Ferkó a legelőmegunta Tova hajtott, furulyát se futta ; Dalos Eszter nem kiri, Maga halvány, dala rí: — Nagy a harmat, ik egyre — Csak az isten tudja, lér’ rí. Szomorún jár, téboly, a mezőben, Nem is áll jól semrrdolog kezében; Éje hosszú, napja lisadt, Szive sóhajt — csakgy vágyat: — De suhogjonz a munka ! — Te, halál, vess puhaigyat. Ködös őszre vált az í5 azonban: Törik is már a tene A Monyban ; Dalos Eszter csak nem jött ki . Temetőbe költözött ki . — Az a Lombár nagy harangja! — Ne gyalázza érte senki. Tuba Ferkó hazakerült sokára Dalos Esztit, hallja szegényt, hogy jára , Ki-kinéz a temetőbe, Rész időbe, jó időbe’: — Kuvikol már az eb anyja! — „Itt nyugosznak fagyos földbe földbe.* Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon, Behunyt szemmel jár-kel a hold világon ; Muzsikát hall nagyfenn, messze, Dalos Eszti hangja közte, — Ne aludj bé ! vele álmodsz — Azt danolja: gyere! jöszte! Nosza, Ferkó felszalad a boglyára, Azután a falu hegyes tornyára, Kapaszkodnék, de nem éri, Feje szédül: mi nem éri? . . . — Tizenkettőt ver Adonyban, Elég is volt ma regélni. —“ Lohad a tűz , a legények subába — Lefeküsznek a leányok csuhába ; Magasan a levegőben Repül egy nagy lepedő fenn. Azon ülve muzsikálnak, Furulyáinak eltűnőben. Arany János. A középiskolai törvényjavaslatról — Két czikk. — II. (—Iy.) Az állami főfelügyelet kérdéseit, különösen a felekezeti iskolák irányában, ismételve volt alkalmunk tüzetesen fejtegetni ; jelesen akkor, midőn a közoktatási miniszter, a protestánsok által oly rosszul fogadott híres „Pontozatait“ kiadta volt. Azokban a főfelügyelet kérdése, a középiskolák rendezésétől elkülönítve s ami még inkább szemet szúrt, kizárólag a felekezeti (nem egyszersmind a községi, társulati s magán, szóval az összes nem állami) iskolák irányában volt fölállítva s ép oly szigorú következetességgel, mint részletesen megoldva. Nekünk — mint lapunk olvasói emlékezhetnek — e megoldás ellen elvi kifogásunk nem volt, sőt örömmel üdvözöltük s helyeseltük azt, sőt constatálnunk kell, hogy a dolog lényege — a felügyelet tárgyai, köre és módja — ellen maguknak a protestánsoknak sem voltak valami érdemleges kifogásaik, legalább nem annyi s nem olyan, ami azt az éktelen zajt igazolta volna, mit e dolog miatt ütöttek ; s a por, melyet fölvertek, nem födözhette el lármájuk ürességét. Az indította fel a protestánsokat anynyira, hogy anyagi törvény nélkül czéloztatnak alaki intézkedések irányukban ; s most utólag bevalljuk, magunk is csalódtunk, midőn azt hittük, hogy az anyagi törvény meghozása legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik , és örömmel látjuk tényleg megczáfolva kishitűségünket, s készséggel valljuk be csalódásunkat. Örülünk, hogy a protestánsok fő kifogása, az anyagi törvény beterjesztésével, el van oszlatva — ha ugyan őszintén emelték e kifogást s nemcsak ürügyből, most majd meglátjuk. Nem kisebb örömmel látjuk, hogy a közoktatásügyi miniszter, a protestánsok által nyilvánított kevés, érdemleges aggodalmakat törvényjavaslatában orvosolta s nem ragaszkodott makacsul a Pontozatokban felállított szigorú rendszabályokhoz. Illett hozzá az engedékenység, bár csak emberi dolog lett volna az ellenkező, annyi méltatlan sérelem után, amit rajta a Pontozatokért ejtettek. Jobb így : a törvényjavaslatban ami a főfelügyeletről van, megfelel előt felállított mindkét követelményünknek. Erősen és szilárdul tartja fenn a főfelügyelet elvét ; eszközöket nyújt, hogy az állam ez elidegeníthetetlen eminens jogát, mely eddig csak papíron volt s illustrius frázisnál alig volt több, ezentúl igazán gyakorolhassa ; de mellőzvén az aprólékoskodást, holmi tanjegykijavítási, fölmentési s más ily dolgokba való beleszólást, megóvta az intézményt attól, hogy cikaneriává törpüljön. Meg vagyunk győződve, hogy a protestánsok józanabb — s nem a tout prix ellenzékeskedő — részének nem lesz többé érdemleges kifogása a törvényjavaslatban czélzott intézkedések ellen. A sötétség baglyai, akik a rossz iskolák fennállhatása mellett lelkesednek, fognak huhogni. De a közvélemény már előre elítélte őket. Éz maga a protestáns közvélemény, mert a Molnár Aladár-féle ismeretes javaslatban nagyobb mérték van felállítva, mint a Trefort törvényjavaslatában. Amott a haladni kívánó protestáns szellem nyilatkozik , emitt az állam által követelhető minimum jut kifejezésre. Természetes , émoly örvendetes tény, hogy a protestánsok többet, jobbat akarnak, mint amire épen kötelezhetők. Az állami felügyeletről szóló fejezet azon intézkedései, melyek az államellenes tendentiák megelőzése és megtorlása czéljából vannak behozva, csak részben érintik a protestánsokat, ezek zömét a magyar és német kálvinistákat, lutheránusokat és unitáriusokat nem; az erdélyi szászok, a tótok egy töredéke s a görög keletiek irányában azonban nem feleslegesek ; mindenesetre üdvös tartalékul fognak szolgálni. De ez intézkedések nem újak. Majdnem változatlanul vannak átvéve a népiskolai hatóságokról szóló törvénynek a felügyeletet szabályozó szakaszaiból. Ami azonban a jelen törvényjavaslat felügyeleti részét oly előnyösen különbözteti meg a pontozatoktól: az, hogy ki van terjesztve a törvényhatóságok és községek s a társulatok és magánosok középiskoláira is , sőt ezekre nézve a felügyelet sokkal közelebb áll a rendelkezési joghoz, mint a felekezetieknél. Törvényhatóságok és községek az állam egyes darabjai ; autonómiájuk az állammal szemben sokkal korlátoltabb mint az egészen más természetű s más lételven nyugvó vallásfelekezeteké ; helyes azért, hogy iskolaügyeik szorosabban függjenek az államtól. Társulatok és magánosok pedig, ha iskoláiknak a nyilvánosságot kívánják s az állam érvényes bizonyitványadás előnyét akarják élvezni — alkalmazkodjanak az állam iskolarendjéhez. Más tekintet alá esnek a felekezetek , s a miniszter, méltányossági érzetének nem adhatta volna meggyőzőbb és szebb bizonyítványát, mint indokolása azon passusában, melylyel igazolja miért mér különböző mértékkel a főfelügyelet joggyakorlatánál, a felekezeteknek és a a törvényhatóságok stbnek. „Nem lehet tagadni, úgymond, hogy az állam után az autonóm egyházak a legtekintélyesebb iskolatartó testületek. Az egyház földéről hajtott ki eredetileg is az iskola, s e hagyományos kapcsolat a kettő között ma is sok tekintetben fennáll. Magyarországon a kath. egyház volt az első iskola állító, a keresztyénség idő behozatalával egyidejűleg, s a protestáns egyház mióta csak fennáll, mindig fősúlyt fektetett iskolába.............“Az állami iskolák csoportjával szemben, mondja továbbá az autonóm egyházak, jelesen a protestánsok középiskolái, szintén tekintélyes csoportot alkotnak, mind számban, mind súlyban. Fentartásuk, fejlesztésük nemcsak azért fontos, mert a különben az állam vállaira háromlandó tehernek egy igen tekintélyes részét viselik, hanem azért is, mert ha valahol, a közoktatás terén üdvös a verseny, az egyes irányok egyéni fejlődése, a decentralisatio. Természetes következménye ennek, hogy az autonóm egyházak iskoláiban bizonyos hagyományos szellem fejlődik ki, melyet épen az önkormányzat tart fenn és ápol, s melyet az állam csak annyiban korlátozhat főfelügyelete által, hogy egyfelől a közoktatás általános keretéből ki ne csapjon, másfelől az állam legfőbb érdekei ellen működő irányoknak köpenyül ne szolgálhasson. A közművelődés átalános színvonalát magasabbra emelni: ez a közoktatás legfőbb feladata; e színvonalon fentartani a felekezeti iskolákat is, az állami főfelügyelet legfőbb czélja ez iskolák irányában. Ebben gyökerezik az állam azon joga, hogy a közoktatás általános keretét s a színvonal minimumát ez iskolák irányában is megszabhatja, s hogy azt betöltik s elérik-e , ellenőrizheti.“ Egy érdemleges kifogásunk van csak a főfelügyelet alatt álló iskolák irányában felállított szempontok ellen, s ez az, hogy a törvényjavaslat a nyelv meghatározását nemcsak a felekezeti, hanem a törvényhatósági, községi, sőt a társulati s magániskolákban is a fentartó testületekre bízza. Ezt indokoltnak nem tarthatjuk, sőt egyenesen nemzetellenesnek kell mondanunk. Indokoltnak nem , mert ami a felekezetekre nézve törvénybiztosította jog, azt mások nem követelhetik az államtól; nemzetellenesnek, mert ha van mód és eszköz, jogosult, az állam nyelvének terjesztésére , az csak az iskolai oktatás, különösen a felsőbb fokozatokon. De általános közoktatásügyi állapotainkba sem illik bele, e túlságosan szabadelvű intézkedés. A felső (egyetemi) oktatás nyelve, Magyarországon kizárólag a magyar. S ha a középiskola a főiskolára képesít, mikép képesíthet, ha tannyelve nem a magyar ? A felekezeti középiskolánál legalább feltehető, hogy nem az egyetemekre, hanem a papnöveldékre akar képezni, melyek nyelve a felekezeti kormányé, de a törvényhatósági stb. középiskoláknál e föltevés is elesik. Legkevesebb ok van pedig ez engedélynek a magánosok által fentartott nyilvános iskolákra is kiterjesztésére. Akarnak ezek élni a nyilvánosság előnyeivel ? S még az állam nyelvéhez se alkalmazkodjanak? Akármi bírta rá a közoktatási minisztert, e túlságosan szabadelvű intézkedés javaslására, mi azt semmikép sem helyeselhetjük. Chauvinismus nincs bennünk , de Magyarországot magyarnak akarjuk. Más szempont alá esnek, a nyilvánossg jogával nem bíró magániskolák, melyekről a törvényjavaslat utolsó fejezete szól. Itt teljes szabadság még a tanrendszerben is! Valóban megszivlelésre méltó, amit e részben az Indokolás mond: „A közoktatás terén netalán felmerülő uj eszméknek és irányoknak, mig azok csak a kisérletek kö-