Ellenőr, 1881. szeptember (13. évfolyam, 437-491. szám)

1881-09-17 / 466. szám

k ill. évfolyam — 466. szám­­fizetési ár reggeli és esti lapra együtt: sz évre .........20 forint — kr. évre .......... 10 „ N­legyedre 5 n „­i hónapra.................................1 »­SO * Az esti lap postán való külön küldéséért az elő­­té­si áron felül, külön­­­írt jár évnegyedenkint. Az előfizeté­si pénzek és a lap szétküldésére vá­­ltozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap- u 22. sz.) intézendők. Egyes szám 4 kr. ■■■ 1 ' 11 ...1 1 1 '■ ' ' "■ POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, szombat, szeptember 17.1881. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap­ utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitü­l jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bermentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó­ hivatalban, to­vábbá DAUBE G L. és társánál M.­Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis Rudnyánszky A. az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla elle­nében fizetendő. Budapest, szeptember 16. I. Utép* és h­áziipar. I­znak és egyéb szövetek. — Csipkék. — Szőnyegek. — Szalma- ] »ökény- és vessző-fonatok. — Taplómunkák. — Játékszerek ) ^ (Folytatás.) (G. B.) Czegléd a kiállításon primitív szövő­kéivel jelent meg. A készítmények, minthogy primi­­eszközzel készültek, természetesen méreg­drágán­­ak jegyezve. De nem is lehet kívánni, hogy ily­közzel 1 méter szövet, melynek szélessége 62 cm, s szén gyér, métere 70 kmnál olcsóbban készíttessék, ceglédi szövészeti tanműhely felkarolta a női ruhák, rágszövetek, függönyök, törülköző kendők és bútor­ok készítését. Részünkről csak dicsérettel halm­oz­­tuk el ezen kezdeményezést s örvendünk, ha e ta­más helyen is ily ipari mozgalmat látunk, de az­­ érdekében egyúttal szükségesnek tartjuk kifejezni teli véleményünket, hogy semmi által sem látjuk in­góivá Czegléden a szövőipar meghonosítását, mert a itt korántsincs oly alkalmas talaj, mint az ország aki vidékein, a­hol leginkább van helye minden ipar­nak, de különösen a textil­iparnak. Ha valamely ki­­öl speciális érdekek azt kívánják, hogy Czegléden ez ipar meggyökereződjék, abban az esetben a ■osnak, társulatoknak, ipartársulatoknak és a kor­­ngnak oda kellene hatni, hogy azon intézet helyes ágba tereltessék s nevezetesen egészen modern esz­­mökkel láttassák el. Olvastunk a lapokban oly közlö­­nyeket, a melyek a czeglédi szövőszékeket különös­­ megdicsérték, s kiemelték azt, hogy azok a legtö­­letesebbek, mi pedig épen az ellenkezőről győződtünk ig s egész határozottan állíthatjuk, hogy ezek ép oly mitiv eszközök, mint a békés-csabai vagy pedig a rontási szövőszékek. Ezeknek a szövőszékeknek, m ilyeket különböző vidékek állítottak ki, kivévén a psi-szent-györgyi regulator szövőszéket, — csakis írmuzeumokban van helyük, hogy ott örök időkre igéziztessenek; de a kiállításon való létezésük csakis nyiltan okadatolt, hogy a modern és primitív eszkö­­k között a laikus látogató is különbséget tudjon mi, s ez vezérelte Kemény Gábor báró minisztert a ki a két eszköz között levő különbséget a látó­toknak több alkalommal személyesen magyarázta el. Ezen regulator-szövőszék előnyei a többiek fölött következők: 1. Gyorsan és kevés erővel legalább há­­mszor annyit produkálhat, mint a közönséges. 2. A övét szélessége mehet egész 2—3 méterig, a­mi be­bizonyult a kiállításon levő asztalterítőkön, a­melyek méter szélességűek. Ilyen regulátor­ szövőszékeket múlhatatlanul szüks­éges volna az ország mindazon vidékein kiosztani, előleg meghonosítani, ahol a szövő­iparnak megvan­­ak ugyan egyéb alapfeltételei, de az ősrégi primitív ezközök használata lehetetlenné teszi ezen iparág kellő­­fejlődését. Tolnamegye egyetlen kiállítóval képviseltette magát, de ez az egy kiállító is elégséges arra, hogy - tekintetbe véve Késmárkon tett hódításait — a leg­­agyobb dicsérettel halmozzuk el a tolnamegyei damasz­­löveteket. Egyedül azt kell rá megjegyeznünk, hogy nncs appretirozva, vagy nem elég tetszetős, azonkívül z árak magasak, mert egy asztalkendő, amely Kés­iárkon legfölebb 60 kr, itt 1 írttal van jegyezve, úgy­­zintén 1 forinttal 1 méter 10 centiméter hosszú törül­­köző kendő is. Rimaszombatból szintén igen szép és tiszta lázivásznakat láttunk kiállítva, melyek úgy a szálak ínomsága és egyenletessége, valamint a szövés tiszta­ága folytán elismerésre méltó háziiparról tesznek bi­­zonyságot. Hasonlóképen dicséretet érdemelnek gr. Eszte­r­­h­á­z­y Kálmánna g­y­a­l­u­­­vásznai és szövetei, melye­ket a grófné részben a háznál, részben a házon kivül részittet, hogy az ottani népnek munkát adjon. Ezek a szövetek az ottani népnek eredeti mintáit tüntetik elő, és ha jól tudjuk, a grófné ezeket a szöveteket, melye­ket szintén egyszerű, primitív eszközökkel készítenek, széles körben ismerteti és terjeszti. A szövetek közt említésre méltó végül Bubics Zsigmond nagyváradi kanonok szövet-összeállítása, mely Nagyvárad és környéke román lakosainak készítményeit tünteti fel. Színösszeállítás és eredeti minták tekinteté­ben e szövetek méltán lekötik a látogatók figyelmét. S ezzel befejeztük szemlénket a nőiparkiállításon bemutatott különféle vásznak és egyéb e fajta szövetek fölött. A hatás, mit a kiállítás e része bennünk keltett, nem mondható kedvezőnek, mert arról kellett meggyő­ződnünk, hogy a szövőipar nálunk még véghetetlen kez­detleges állapotban tengődik s gyors és erélyes intézke­désekre van szükség, hogy ez életképes iparág, mely­nek létföltételei épen nem hiányzanak nálunk, mielőbb kiemeltessék már primitív helyzetéből s oly terjedelmet öltsön, a melyre népünk ez irányú hivatottságánál s a szövőipar kiváló közgazdasági jelentőségénél fogva mél­tán hivatva van. A csipkekészités, mely nemcsak szorosan vett női ipar, de egyszersmind női találmány is, hazánk­ban igen csekély mértékben van elterjedve s ez az oka aztán, hogy az országos nőiparkiállitáson a csipkék aránylag igen szűk térre szorítkoznak. A hazai csipke­verésnek fő fészke Felső-Magyarország s ott is különö­sen Selmeczbánya, Rimaszombat, Urvölgy, Soóvár stb. Ez utóbbi helyen a csipkeverés már meglehetős régi keletű s az ottani bányásznők már rég idők óta foglal­­koz­nak ezen házi iparággal. Hogy mikor honosodott meg Soóvár­on a csipkekészités, azt biztosan meghatározni nem lehet. A legidősebb emberek előadásából azonban azt lehet következtetni, hogy a csipkekötés Gömör megyéből származott át Soóvárra s már az 1700-as évek második felében meg volt ez itt honosodva. A csipkekötés eleinte igen kezdetleges lévén, a bányásznők az általuk készí­tett fonálból kötötték a csipkéket s csakis saját ágyne­műik és asztalterítékeik ékítésére használták. Később,­­ az 1800 as években, midőn a divat már nagy változá­­­­sokat és nagyobb mérveket kezdett ölteni s a luxus a­­ munkásnépnél is kezdett elharapódzni, a soóvári bá­nyásznép ízlése is nemesedett s az ekként finomodott­­ ízlés a csipkekötés fejlődésének is lendületet adott, úgy, hogy a kötésnél kezdtek eltérni a folytonos egyforma­­­­ságtól s a csipkéknek saját eszméjük szerint különféle­­ mintázatokat adtak. Ezek a minták megmaradtak egész a jelenkorig, noha az 1840-es években a soóvári csip­kékkel kezdett a nép már a szomszédos megyékben is kereskedni. Ugyanarra az időre vezethető vissza, hogy­­ a bányásznők nemcsak csipkéket, de párnahéj-betéteket, gyermekéreküket és fejkötőket is készítettek. Minthogy pedig a soóvári bányásznők a csipkekészítésben ízlést és meglepő ügyességet tanúsítanak, nagyon föl lehet tenni, hogy szakértő vezetés mellett a legértékesebb s bármely divat követelményeinek megfelelő csipke mun­kálatokra meg lehetne őket tanítani. A csipkekészítés Erdélyben, nevezetesen Seges­váron szintén meglehetős kiterjedt népipari foglalkozást képez. A kiállításon Segesvár bemutatta azon 21 min­tából álló, 6-os számú pamutból kötött csipkéit, melye­ket Erdély román lakossága nagy mértékben fogyaszt. Segesváron körülbelül 60 család és azoknak tagjai fog­lalkoznak csipkeveréssel; ezen családok egy része az o­tani nagykereskedő részére dolgozik, a ki az anyagot szolgáltatja a csipkeverőknek s a munkáért rendes dijat fizet a csipke szélessége szerint. Ez a kereskedő látja el aztán a vidék kisebb szatócsait is ily csipkékkel. A csipkeveréssel foglalkozó többi családok, a­kik e ke­reskedővel nincsenek rendes üzleti összeköttetésben, a csipkéket maguk árusítják el az országos és heti vásá­rokon s elfogadnak megrendeléseket nemcsak pamutból, de egyszersmind gyapjúból és selyemből készítendő csipkékre is. A csipkéket rendszerint pamutból, lenből vagy czérnázott pamutból készítik. Minthogy a czérná­­zott pamut vastag, egy nő naponként 31/2—1'/1 méter hosszú csipkét képes készíteni, melynek méterét 5—8 krjával árusítja el. Az Úrvölgy és Selmeczbánya vidé­kéről kiállított csipkékből azonban aligha képes egy nő egy nap alatt 2 métert készíteni. A kiállításon levő csipkék közül legnevezetesebbek az Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök gyűjtemé­nyében levő urvölgyi csipkék lenből és pamutból, to­vábbá a Selmeczbánya vidékéről való különféle csip­kék, nemkülönben Siposs Paula kisasszonynak Urvölgy­­ről kiállított pamut-, len-, gyapjú-, selyem- és arany­szálból vert csipkéi. Nevezetes, hogy a csipkekötés iparának emelése czéljából hazánkban eddigelé még csak annyi történt, hogy azt egyes tanintézetekben mint a pozsonyi állami tanítónő képezdében, továbbá a pozsonyi női­ ipar tanító­­nő-képezdében s még több képezdékben tanítják, azon­­ban még semmi lépés sem történt arra nézve, hogy Urvölgyön vagy Selmeczbányán, vagy Segesváron a kül­föld, különösen Szászország példájára külön szaktanin­tézetek létesíttessenek, a­hol a csipkeverés úgyszintén annak elmélete előadassék. Bécsben daczára annak, hogy az nem is hazája a csipkeverésnek, van egy ilyen tanintézet, továbbá Szászországban Annaberg és kör­nyékén több tanintézet csak ezen ipar emelése czéljá­ból létesült, a cseh érczhegységben nem hogy felhagy­nának, de szaporítják az ily intézetek számát. Szászországban Freiberg és környéke lakosságá­nak egy része az arany és ezüst csipkeverésből él, mint­hogy az ottani két arany és ezüst­ fonóda ellátja őket munkával, továbbá Weipert és környéke csak csipkéket készít, azonban a divatnak és igényeknek megfelelőt, minthogy az ottani tanintézetek nemcsak a csipkeverésre tanítják meg a növendékeket, de emellett képesítik arra is, hogy egy adott mintát utánozzanak s esetleg valami újat is teremtsenek. A csipkekötés mint háziipar nálunk még meglehetős hátramaradottságban szenved, pedig kétségtelenül szintén megérdemli a gondozást és szakavatott fejlesztést, a­mi — reméljük — nem fog sem elmaradni sem hosszabb ideig magára váratni. (Folytatása következik.) KÖZLEMÉNYEK. Magyar arany-rente. A „W. A. Z.“ írja, hogy a hatszázalékos magyar arany-rentében az utóbbi napok­ban úgy Bécsben, mint külföldön történt vásárlások a tőzsde figyelmét újabban is a nagy conversióra irá­nyozták. A vásárlásból azt következtették, hogy a con­sortium ismét nagyobb mennyiséget készül átvenni a négyszázalékosokból. Eziránt a consortium az utóbbi napokban nem határozott, de az egész operatio úgy van tervezve, hogy további előkészületek nélkül is le­hetséges lesz a négyszázalékos aranyrentéből tetszés szerinti mennyiséget átvenni, illetve forgalomba hozni. Ez függ első­sorban a pénzpiaci dispositiójától, másod­sorban pedig a végleges czímletek elkészítésétől a ma­gyar államnyomdában. Ezek pedig október elejére el­készülnek. A pénzpiaci javulása pedig várható, s úgy lesz, hogy mielőtt a tőzsde észrevenné, a consortium megint átvett egy csomó új négyszázalékos rentét. Hogy a speculatív ez eshetőségre már számít, bizonyítja a­­ magyar négyszázalékos aranyrentének ma bekövetke­­n­zett nem jelentéktelen emelkedése.­­ A határzár és Bécs élelmezése. Az Alsó Ausztria a több járásában kitört marhavész, mivel az orosz határ a jelenleg szintén el van zárva, mint a „N. Fr. Pr.“ Írja, h­acuttá tette Bécs élelmezésének nehézségét. A pillanat­nyi szükségen ezúttal bizonyára segíteni fognak. Ez a­­ nehézség azonban állandó marad, ha 1882. jan. 1 én az­­ orosz és román határon eltávolítják a vesztegintézeteket , s a határt a marha behozatalra nézve véglegesen és tel­­d­e­­sen elzárják. A­mint 1879-ben a marhavész ellen tör­­t­vényt hoztak, azt hitték, hogy ennek folytán Galiczia és Bukovina állattenyésztése rohamos fejlődésnek fog­­ indulni s a főváros husszükségletét ez maga képes lesz s fedezni. Hogy ez nem fog oly könnyen menni, azt előre­­ lehetett látni, mivel a Bécsbe felhajtott vágómarhának 75 százaléka Oroszországból és Romániából jött, Buko-­­­vinában és Romániában csak hizlalták ezeket, míg a belföldi marhatenyésztésre csak 25°/0 esik. A h­atárzár­­ 1882-ben életbe lép s még eddig épen nincs kilátás arra,­­ hogy Bécs hússzükséglete a belföldről teljesen fedezhető legyen. Hogy ennek a hús árára igen érezhető hatása­­ lesz, az kétségtelen s a magyarországi marhatenyésztők ezután Bécsben az eddiginél sokkal nagyobb piaczot­­ fognak találni. A legélesebb figyelemmel kell azonban­­ őrködnünk a felett, hogy az osztrák marhavész hatá­­­­runkon át ne csapjon, de kitörése helyén teljesen lehe­tőleg lokalizáltassák.­­ A nyelvkérdés az államjegyeken. Az új államje­­­­gyeket már a legközelebbi hetekben forgalomba bocsát­ják. Szövegük csupán magyar és német. Az osztrák kormány azon törekvései, hogy az államjegyek több­­­nyelvűek legyenek, hajótörést szenvedett a magyar kor-­­­mány határozott ellentállásán, mely szentesített egyez­ményre támaszkodott. , A horvát szlavón 5%-os földválsági kötvények biztosíték gyanánt elfogadtatnak, s a kötvények és szel­vények következő módozatok mellett fizettetnek ki a pénzügyminiszter rendelete értelmében: 1. A horvát­­szlavónországi földváltsági kötvények a magyar korona összes országainak elvállalt jótállása alapján, a magyar állampapírok módjára, magyar biztosíték gyanánt min­denkor elfogadhatók. 2. A kötvények szelvényei, ha még egy év le nem járt, az adóhivatalok és központi állampénztárnál beváltandók, s külön e czélra használt naplóba vezetendők. 3. Azon szelvénytulajdonosok, kik egy évnél további időre lejárt szelvényeket akarnak be­váltani, a zágrábi állami főpénztárhoz utasítandók. A magyarországi vasúti igazgatók értekezletén, mely a napokban tartatott meg az osztrák államvasút helybeli forgalmi igazgatóságának kebelében, Kopp ve­zérigazgató elnöklete alatt, tárgyalás alá került a vas­­utaknak felterjesztése a kormányhoz a bélyegilletékek és adók tárgyában. Tárgyalták továbbá a közlekedési miniszternek leiratát a kisebb mennyiségekben szállított lisztnek nyújtandó olcsóbb díjtételekre vonatkozólag. Ezen, különösen a budapesti malmok kicsinyben való­­ üzletére nézve igen fontos tárgy, a tarifabizottságnak­­ adatik ki jelentéstétel végett. Ugyanezt határozták a soproni kereskedelmi kamara beadványa tárgyában, mely azt kéri, hogy a sertésszállításra nagyobb teherkocsik alkalmaztassanak, és hogy az állatok hajcsárai a menet­­díj fizetése alól kivétessenek. A vasúti részvények piaczán - mint a „Vasúti és K­t.“ írja, — legkülönfélébb áramlatok uralkodtak. A pénz szűk állománya lenyomta a gácsországi és elbevöl­­gyi vasutak részvényeinek, — Francziaország pedig felszöktette az osztrák állam vaspálya lombardjainak ár­folyamát, míg a Ferencz József vasút részvényei a most komolyabban felmerülő államosítási kérdés folytán emel­kedtek. Az elsőbbségek teljesen el voltak hanyagolva. A bécsi és budapesti magvásárok, langy lefolyásuk da­czára is, táplálandják a monarchia legtöbb vasutait, me­lyek üzletviszonyai már különben is lényegesen kedve­zőbbekké váltak. Az osztrák állam vaspálya, a dali- és az Erzsébetvasút épúgy, mint az északnyugati vasút mindkét vonala is hétről hétre magasb bevételeket mu­tatnak ki, mint az előző év megfelelő forgalmi idősza­kaiban, s most már a monarchia csaknem valamennyi vasutainak járműtelepeik nagyobbításáról kellene gon­doskodni, hogy a szállító közönség igényeit kielégít­hessék. Vámbevételek. Az osztrák-magyar vámterületen vám- és mellékilletékek fejében januártól, bezárólag jú­niusig befolyt: aranyban 6.022,773 frt, s igy 2.748,675 frttal több mint az előző év ugyanazon szakában; ezüstben 11.318,821 frt, 924,591 frttal kevesebb mint az előző évben és bankvalutában 82.871 frt, 27.256 frt­tal kevesebb mint 1880. első felében. A 17.424,465 frt egész összegből Ausztriában befolyt 15.572,354 frt, Ma­gyarországban 1.799,245 frt, Boszniában és Herczegovi­­nában 52.866 frt. A hársosi berek kiszárítása ügyében Somogy me­­gye és a közmunka-miniszter közt hosszabb idő óta tárgyalás van folyamatban. Az ezen ügy vitelével meg­bízott küldöttség legközelebb tett jelentése szerint a hársosi hídnál megkívántató aláfalazás, mely nélkül az ott szükséges csatornamélyítés meg nem történhetik, mindeddig nem foganatosíttatván, az érdekelt községek újabb záros határidő kitűzése mellett Somogy megye ál­tal utasíttattak az aláfalazás eszközlésére, melynek el­mulasztása esetében az aláfalazás hatóságilag az illető mulasztók költségére fog eszközöltetni. Méhkivitel. Tudnivaló, hogy Magyarország legna­gyobb méhtelepének tulajdonosa, báró Ambrózy Béla már évek óta méheket exportál kitűnő sikerrel. E­­ czélra fadobozokat használ, melyeknek szerkezete az ő találmánya. A méhkivitelt azonban Cyprus szigetéről­­ űzik a legnagyobb mértékben. E hó 8-án 15.000 db érkezett Londonba, hogy onnan Kanadába küldjék. Midőn a méhek az angol fővárosba megérkeztek, itt­­ egy kis kirándulást tétettek velük, aztán újból elzárat­­­­tak és a „Sardinián“ gőzössel Ontarioba szállíttattak.­­ I E méhek kis szekrényekbe voltak elhelyezve, melyek­nek egy része fémlemezekkel van bélelve. E szekrény­ 5 kék mézet és vizet tartalmaznak. Tavaly ugyanily szál-­­­litmány menesztetett Kanadába és szerencsésen érkezett meg rendeltetési helyére. A méhek ez uj világukban könnyen meghonosulnak. Magyar kir. államvasutak. A keletnémet-magyar­­ kötelékben 1880. január 1-je óta érvényes II. rész (B. (i I gabonadijszabás) valamennyi pótlékával 1881. október­­ 1 1-jével hatályon kívül lép s annak helyébe uj kiszabás érvényesíttetik, mely 1. gabonára, hüvelyes és olajvete­­ményekre, továbbá maláta s lisztre, 2. korpára és 3. üresen visszamenő zsákokra, uj nagyobbára tetemesen mérsékelt közvetlen tételeket tartalmaz. Példányok a magy. kir. államvasutak díjszabási osztályában kap­hatók. Cseh északi Vasút: A cseh északi vasút Warnsdorf állomá­sára s a dél északnév­et összekötő vasút Reichenberg, Friedland és Raspenau Liebwerda állomásaira szállítandó gabona, hüvelyes- és olajvet­etvények, továbbá maláta s őrleményekre nézve 1881. szep­tember 20-án uj s részben olcsóbb tételeket tartalmazó közvetlen díjszabás lép életbe, mely a m. kir. államvasutak kereskedelmi osz­tályában kapható Az osztrák államvasut keleti összeköttetése. A vasutügy évről-évre fejlődik Romániában s még gyor­sabban fejlődnék, — írja egy bécsi lap — ha a status quo a Balkán-félszigeten biztosítottnak lenne tekinthető. Akkor egyrészt a kapcsolat Konstantinápolylyal Ku­sz­­tendzsén keresztül lenne létesíthető, másrészt ki lenne építhető a tervezett vasút Krajovától Szimniczán, Szisz­­tovón és Tirnován keresztül. A román kormány támo­gatja az osztrák államvasút terveit, s e vonal nem üt­közvén nagyobb építési nehézségekbe, nem is lenne drága. Bulgáriában is csak Tirnovánál kezdődnek a ne­hézségek, de ezek sem túlságosak s a bolgárok szintén pártolják a tervet, de Szófiából érkezett újabb hírek szerint a pétervári kabinet ismét mindent elkövet Sán­dor fejedelemnél, hogy e vasuttervet meghiúsítsa. Szép osztalék. A legvirágzóbb franczia bányatár­sulat a „Mines d’Anzin“ a mult évre egy részjegy után 14,000 frank osztalékot fizetett. Minthogy 288 rész­jegy van, összesen 4.032.000 frank osztalékot fizettek 1880-ra. Amerika versenyéről érdekes fejtegetéseket közöl a bécsi „Fremdenblatt.“ A főtényező — írja — mely az amerikai versenyt előmozdítja, a valóságos rablógaz­daság által nagy mennyiségben termesztett gabona ol­csóságában rejlik. A malmok terményeire pedig az egész éven át hasznavehető olcsó vizierő s az olcsó szál­lítás mérvadók. 100 font búzát Chicagóból a kikötőig 7 centért, lisztet St.­Louisból, a­honnan néhány évvel ez­előtt 75—100 centért szállították, most 8 centért szállít­ják barrelenkint New-Yorkba. Ezen olcsó szállítás kö­vetkeztében lehet tapasztalni, hogy ma már oly födte­­rületek is műveltetnek, melyeken néhány év előtt alig lehetett egy-egy európait látni. Ehhez járul, hogy New­ Yorkból Manheimba, vagy Drezdába egy imázsa gabo­nát ép annyiért szállítanak, mint Dél Magyarországból Bécsbe. Így állnak a dolgok az állattenyésztést illetőleg is, mely utóbbi időkben szintén a mi hátrányunkra fej­lődik, a mi különösen mezőgazdaságunk kedvezőtlen helyzetének tulajdonítható. Ámbár a szabad kereskedők azt állítják, hogy a védvámokkal mit sem lehet elérni, s hogy azoknak mezőgazdaságunk emelésére legkeve­sebb befolyásuk sincs, részünkről mégis azon nézeten vagyunk, hogy helyesen alkalmazott észszerű védvám­­politika a mezőgazdaság érdekeit előmozdíthatná. Mező­gazdaságunk rossz helyzetét Észak-Amerika növényi- és állat­ kivitele még rosszabbá tette, s e veszedelmes ver­seny folyton oly mérveket ölt, melyeknek következmé­nyei a jövőre nézve beláthatatlanok. Segíteni csak úgy­­ lehetne, ha a baj alapjában kerestetnék és orvosoltat­nék, minden elfogulatlannak be kell ismernie, hogy me­zőgazdaságunk még távolról sem közelítette meg azt a magaslatot, melyen mint kultur­állam mezőgazdaságának állnia kellene. Ha azt akarjuk, hogy mezőgazdaságunk a jelen korban versenyképes legyen, szakítanunk kell a régi systemával, az úgynevezett hármas forgással s helyére a vetésváltást kell alkalmaznunk. Továbbá szük­séges, hogy a mezőgazdasági eszközökre is gondot fordítsunk. Ez­által a termelési költségek csökkentése mellett a bevételek növekedését érnék el. Hogy a vetés­váltásból mily haszon várható, kitűnik a következő ada­tokból. A búzaaratás eredménye hektáronkint átlag: Magyarországban 9, Ausztriában 13, Belgiumban 20 és a Németalföldön 26 hektoliter. E szerint Németalföldön közel háromszor annyi termett mint Magyarországban s épen kétszer annyi, mint Ausztriában. A földmivelési mi­niszternek oda kellene hatni tehát, hogy a vetésváltás Ausztria-Magyarországban hova-hamarabb elterjedjen, így aztán mezőgazdáink könnyebben szemébe nézhetné­nek az amerikai versenynek. Vásári tudósítás. Lóvásár, szept. 15-én. A mai napon tartott heti lóvásárra felhajtatott összesen 498 db ló , ebből eladatott átírás útján 173 db, új lólevél útján 40 db ló, összesen 213 db. A bécsi vágóra ebből 30 db ló vásároltatott. Budapesti marhavásár. A szeptember 15-én tartott heti vásárra felhajtatott összesen 2428 darab nagy és 4501 darab apró marha. Ebből eladatott: 51 db bika, darabja 68—147 frtig; 1150 db ökör, párja 108—365 frtig; 800 db vágó tehén, párja 126—240 frtig; 242 darab fejős tehén, dobja 70—194 frtig; 185 db bivaly, párja 185—260 frtig; 338 db borjú, darabja 16—34 forintig; 1163 db birka, párja 8—16 frtig.— Ökörhus 100 kilogr.-ja 49 —61,50 forint, tehénhus 100 kilogr.-ja 47—50 frt, borjuhus 100 kilogr.-ja 60—90 frt, bivalyhus 100 kilogr.-ja 43—47 frt, nyers-szalonna 100 kig.-ja 68—70 frtíg, sertészsír 100 kilogr.-ja 70-72 frtíg. Budapesti áru- és értéktőzsde. Szeptember 16. Árutőzsde. (Külön tudósítás.) Búza ma jobban volt kínálva malmaink nem akartak vásárolni, csak 20 — 25 krajczárral keveseb­bet akartak fizetni a búzáért mint tegnap ; ebbe azonban az eladók beleegyezni nem akartak, minélfogva a forgalom igen csekély volt. Más gabonaneműek szinte csak olcsóbban voltak eladhatók. Határ­időre a hangulat csendes, elkelt usanceboúza szeptember—októberre 12 frt 50 kron, tavaszra 13 frt 22 kr, 13 frt 57 kr, 13 frt 15 kr és este 13 frt 18 kron. Bánáti tengeri 1882-ki május—júniusra 7 frt 64 kron kelt el. Usancezab Győrben átvéve szeptember - októberre 7 frt 75 krral, tavaszra 8 frt 35 krral jegyezhető. — Káposztarepcze szep­temberre 13 frt 75 krral jegyzendő. — Berlinben ma a gabonaárak 1 márkával emelkedtek. Értéktőzsde Esti tőzsde: Berlinből realisatiókat jeleztek, ennek következtében az árak legmagasabb állásukból valamit vesz­tettek. De egészben véve szilárdnak mondható a tőzsde, noha ke­vésbé tevékeny. Új ár jár. 90.10-ről 89.85-re, Papits- 89-re gyen­gültek, Osztr. hitelr. 353.40-en kezdődtek és 352-en maradtak, Magy. hitelr. 343.75-re csökkentek és Leszámítoló r. 122-en maradt. * 43 Budapesti hajóforgalom, szept. 16. A Duna balpartján a kö­vetkező vízi járművek köttettek ki: u. m.: Pancsovai gőzhajótár­­saság csavargőzöse 1197 mm, árpa, 1600 mm. tengeri, 653 mm. búza, 380 mm. zab, Panes­zváról. — Geiringer és Berger 4. sz. m. h. 2109 mm. búza, Bajáról. — Nehéz András m. h márványkő Süt­­töröl. — Wallenfeld Károly 3. sz. m. h. 6000 db koczkakő, Szobb­­ról. — Luczenbach­er Pál ut. 15. sz. m. h. 319 kbmt. tűzifa, Ma­­róthról. — Luczenbacher Pál ut. 24. sz. m. h. 335 kbmt. tűzifa, Maróthról. — Csík József m. „ Szt. Márton“ 2957 mm. cement, 43 mm. aczél, 8 kbmt. tűzifa, Beocsinból. — Freund Jakab fiai m. h. „Jusztina“ 1795 mm. búza, N.-Kanizsáról. —Pancsovai gőzhajó­­társaság csavargözöse 789 mm. zab, 200 mm. búza, 38 mm. repeze, 2453 mm. tengeri, Zimaiból. — Feld Ede usz. h, 2000 mm tengeri, Szt.-Tamásról.

Next