Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-11-08 / 255. szám

Kolossvírt 1881 A. delegíicziókb<»l. Becs, nov. 6. A magyar delegáczió külügyi albizott­sága ma délben tartott ülésében a külügyi poli­tika kérdéseivel foglalkozott. Elnök Zichy gróf, előadó dr. Fálk Miksa. A közös kormány részé­ről jelen voltak: Szlávy József id. külügyér, Kállay Béni osztályfőnök, Falke osztályfőnök és Dóczy üdv. tanácsos. Előadó felolvassa a formulázott ja­vaslatot, mely az utóbbi ülésben állapíttatott meg és melynek értelmében a megszállott területen lévő csapatok Bosznia közigazgatására vonatkozó jelen­tés és egyéb rokon előterjesztés a négyes albizott­sághoz utasíttassék. Ez helyben hagyatván meg­kezdődött a külpolitika tárgyalása. Kármán Lajos delegátus kérdést intéz a külhatalmakkal név szerint az Olaszországgal való viszony iránt. Kérdi a danzigi találkozás kezde­ményét, czéljait és eredményét s hogy öszhhangzik-e az osztrák-magyar monarchia és Németország közti viszony érdekeivel ? kérdi az olasz találkozás kez­deményét, czéljait, megállapodását, a közös érde­keket vagy különös szempontokat, a dunai kérdés megoldás akadályait, továbbá a szerb-török vasút kiépítésének állapotát? kérdi váljon a porta bele­­egyezett-e a salonikii vonal és a csatlakozás ki­építésébe. Kállay Béni osztályfőnök kijelenti, hogy Danzigban csak német és orosz uralkodók és mi­nisztereik lévén jelen, a kormánynak közvetlen tudomása a megbeszélésről nem lehet; azonban vannak értesülései és itt discretio kikötésével fel­olvassa a berlini és pétervári követségektől érkezett jelentéseket, melyekből kitűnik, hogy a danzigi talál­kozás a czár kívánságára jött létre; konkrét politikai kérdésekkel nem foglakozott, hanem békés kon­zervatív jellegű volt és az európai béke megszi­lárdításához hozzá­járul. Egyéni nézete, hogy írásbeli és szóbeli megállapodás nem történt. Az olasz király látogatására áttérve, megjegyzi, hogy az Irredenta mozgalmai daczára barátságos viszony­ban volt monarchiánk Olaszországgal. Az olasz király, midőn látogatását kezdeményezte, a két bi­rodalom jó viszonyát kívánta dokumentálni. A sajtó és a közvélemény a két országban bizonyítja a találkozás sikerét. Concret politikai kérdések nem voltak tervezve, nem is történtek A vasutakra vonatkozólag okmányok felolvasásá­val bizonyít. Nyilatkozata értelmében a porta úgy látszik, megszüntette azon aggályait, melyeket a szalonikii vonalra táplált, mintha monarchiánk Sa­loniki felé előnyomulásra kívánná a vasutat. Ily szándéka monarchiánknak nincs; a vasutat keres­kedelmi szempontból kívánjuk; az iradét a szul­tán kiadta; úgy látszik belátják a portán, hogy csupán monarchiánk azon hatalom, melyre Tö­rökország bizton támaszkodhat. A dunai kérdésre áttérve felemlíti, hogy az avant-projet elvetése óta a helyzet nem változott s az osztrák bizott­ság kebelében elmondottakat ismételve előadja, hogy a kérdésnek nemcsak nemzeti, hanem nem­zetközi jelentősége is van és a megállapodásnak több módja lévén; ez a jövő miniszter fel­adata. Szécsen gróf méltányolja a nehézségeket, melyek a megoldást nehezítik, emlékeztet az 1858- ik évre. Szerbiában akkor is tévhitben voltak, hogy a vaskapu-szabályozás biztonságukat veszé­lyezteti. Andrássy grófot megnyugtatja Kállaynak Olaszországot illető nyilatkozata; főleg a Német­országgal való viszonyunk szilárdul megállapítása óta maga sem tart az Irredentától, ez inkább Olasz­országra veszélyes. Ha az Irredenta Olaszhont a a háborúba kényszerítheti vala ellenünk, csak két lehetőség lett volna: vagy győz az olasz, és ak­kor a köztársasági párté lett volna a győzelem, vagy megveretik az olasz, s ekkor meg az olasz dynasztiára jó végzetes fordulat. Határainknak legjobb védője maga Olaszország. A dunai kérdésben a román dhauvinizmus lehet, hogy ellenünk irányul, de Romániának ma­ga érdeke, főkép mióta európai oltalmat nem él­vez, hogy velünk jó viszonyban legyen. Szlávy köz­beszólására Andrássy megjegyzi, hogy határaink védelmére nézve szavai úgy értendők, hogy rend­kívüli katonai védelem nem szükséges. Csernátony azt mondja, hogy két találkozás­ról volt szó, melyek megtörténtek, de egy har­madikról kérdezősködik, mely még nem történt meg, azaz Ferencz József király találkozása Sán­dor czárral; nem kérdi, meg fog-e történni, mert a külügyi interim miatt feleletet nem várhat, de a múltra nézve kérdi, igaz-e, hogy a találkozás tervben volt s miért maradt el ? Kállay Béni osz­tályfőnök hivatalosan és határozottan kijelenti, hogy ilyen találkozásról eddig még kérdés még nem volt egyik fél részéről sem. E hírre hihető­leg a gaesinai állomási épület javítása adott okot. Természetesen nincs kizárva, hogy a két uralko­dó valamikor ne találkozzék. Csernátony megjegy­zi, hogy nem ellensége ily találkozásnak, hanem történnek dolgok, melyek a monarchia érdekeivel ellenkeznek. Szilágyi Dezső kérdi, várjon a danzigi ta­lálkozás miatt nem szenved-e változást viszonyunk Németországgal? Kállay kijelenti, hogy benső volt és ma is az, a viszony bensősége nem szűnt meg. Szilágyi a vörös könyvből látja, hogy Németor­szág a keleten érdekeink mellett síkra szállt, még akkor is, ha Oroszország érdekeivel ellenkeztek is; kérdi: e tekintetben sem történt változás a találkozás óta? Kállay azt válaszolja, hogy a bel­ső viszony nemcsak a Keletre vonatkozik, hanem érvényes mindenütt, a­hol érdekeink nincsenek ellentétben egymással. Szerencsére egy kérdésről sem mondható, hogy ellentétesek érdekeink és le­het, hogy e viszony némely nehézség megszünte­tésére szolgáland keleten, melyeket orosz befolyás készít elő. Szilágyi nem látja a békés állapot re­ményeit a hadügyi költségvetés erődítési munká­­lai által kifejezve. Szécsen gróf megjegyzi, hogy erődítési munkálatok a pillanatnyi politikai hely­zetnek kifejezései. Szilágyi konstatálja, hogy a bé­kés viszony Olaszországgal nem találja kifejezését pénzben. Szlávy figyelmezteti szónokot, hogy pénzben ra találja kifejezését, mert bizonyos elővigyázati intézkedések és csapat felállítások mellőzték. Fáik a jelentésre vonatkozó némely kérdés után a Szer­biával szemben lényegesen javult viszonyokra nézve kér felvilágosítást. Kállay kijelenti, hogy viszonyunk Szerbiával oly jó, milyen soha sem volt és azt állítja, hogy Szerbia barátságára bár­mily viszony között számíthatunk és nemcsak a­­ jelen kormánnyal, hanem változás esetén is, mert már a szerb népbe is behatott azon meggyőződés,­­ hogy monarchiánkkal szükséges a jó egyetértés. í Fajk kérdi: igaz-e, hogy valamelyik külhatalom részéről felszólítás jött, hogy a nihilista és szo­­czialista vagy bármi néven nevezendő forradalmi törekvések ellenében teendő intézkedésekhez csat­lakozzunk, és ha jött, hangsúlyozta-e a miniszté­rium határozottan azon törvényes álláspontot, hogy ily kérdésekre nézve semmi alakban, semmi kö­telezettségbe nem vállalkozhatik, mert az kizáró­lag a két országos kormány hatáskörébe tartozik? Kállay a kérdés első részére nem válaszol, kije­lenti azonban, hogy a külügyminisztérium igen jól tudja, hogy a nemzetközi igazságszolgál­tatási vagy az alattvalói viszonyra vonatkozó kér­désekben a két kormány véleményének meghall­gatásával határozhat. Szilágyi kérdésére, várjon a boszniai véderő törvény notifikáltatott-e a portá­nak és jött-e válasz, Szlávy kijelenti, hogy nem notifikáltatott, tehát válasz se jött. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága mai ülésében a következő határozati javaslatot fogadta el : „A közös hadügyminiszter felhívandó, hogy intézkedjék az iránt, hogy az alsóbb kato­nai képző és nevelő intézetek első osztályaiba va­ló felvételénél a német nyelv nem tudása épen úgy mint a hadapród iskolák első osztályainál akadályt ne képezzen; egyszersmind felhivatik a közös hadügyet, hogy az ezen irányban tett in­­tézkedésekről­ és a felvételre vonatkozó kimutatást a közelebbi delegácziónak felterjeszsze.“ A lovas­ság kézi fegyvereihez szükséges töltényekre tett túlkiadás helybenhagyatott. Az adminisztratív in­tézkedésekre szükséges költségeknél Zichy Henrik indítványára elfogadttott, hogy ha nem is 5, leg­alább 3 embernek csapatonkénti ideiglenes sza­badságolása engedélyeztessék, mi lényeges megta­karítást eredményezne. A rendes szükséglet I. cziménél Baross Gábor előadó azon kérdésére: minő viszony van a hadügyminiszter és az új tá­borkari főnök közt, és váljon összeegyeztethető-e a törvénynyel azon nyilatkozat, hogy a honvéd­ség ügyeiről is a táborkari főnök tegyen a király­nak közvetlen előterjesztést? A miniszter kije­lenti, hogy a parlamentáris felelősségét nem érinti a táborkari főnök állása. A honvédség tekintetében tett kérdésre nézve a törvény világos rendelkezéseit a táborkari főnök állásának ujabbi szabályozása nem érinti; a főnöknek sem rendelkezési, sem független intézke­dési hatásköre nem lévén. Erre a rendes szükséglet megszavaztatott, a Zichy gróf által javaslott redukcziókkal. A vire­­mentra nézve a szokott határozat fogadtatott el. A rendkívüli szükséglet I. czimének 1. és 2. té­tele, valamint a II. czim 1 és 2 tétele megsza­vaztatván, a 8. tétel a közelebbi ülésre halaszta­­­tott. Egyszersmind elhatároztatot, hogy a megszál­lott területen levő csapatok költségvetésének a né­gyes albizottsághoz utasítása fog a plénum előtt indítványoztatni, felajánlott 10 db 20 frcos arany pályadíj kérdésé­ben indult meg egy érdekes eszmecsere. A pályakér­désül kitű­zendő théma ez: „Erdély irodalmi története a nemzeti feje­delmek korában“. A pályázati feltételek deczember 4-ikén tartandó rendes évi nagygyűlésen lesznek publi­kálva. Annyit előre is megjegyezhetünk, hogy a pályaműnek legalább négy nyomtatott ívre kell terjedni, a határidő pedig 1882. évi október 1- ére lesz kitűzve. Ezen pályakérdés az első a „Ke­mény Zsigmond társaság“ részéről. Vajha minél több ily nemes szivü Maecenassa akadna a ma­gyar irodalomnak, mint a minőnek ma is bemu­tatta magát b. a K. ur­ó méltósága szives áldo­zatkészsége által! A társaság választandó uj tagjaiul ajánlatba hozattak: ifj. Bedeházi János tanár, Jakab Ödön tanár és Gönczi János ev. ref. lelkész urak. A társaság említetteket rendes tagoknak megvá­lasztotta. A társaság Hodor Károly, Mártonffy Ignác, rendes­, Takács János és gr. Bethlen István ala­pitó tagok elhuny­táról jegyzőkönyvileg részvétet nyilvánít. Úgyszintén a közelebbről elhunyt Ajtai Mihály városi polgármester volt pártolótag, vala­mint a társaság iránt nagy érdeklődést tanúsított 150 frt alapítványt befizetett, gróf Bethlen István alapítótag özvegyeihez részvétiratot intézni hatá­rozta el. Az ülés rendjén a szakbizottságok is meg­alakultak, valamint a társaság részére újabb ala­pító- és pártolótagok megnyerhetése czéljából újabb 3 éves ciklusra, még a mai ülésből felhí­­vás kibocsátása határoztatott el a n. évd. iroda­lompártoló közönséghez. A decz. 4-én tartandó nagygyűlésre Petelei István és Lakatos Sámuel rendes tagok kérettek fel aesthetikai dolgozat írására és felolvasására. Az ülés 6 óra után ért véget. Vajha minél sikeresebb eredmény jutalmaz­hatná a társaság közhasznú irodalmi tevékeny­ségét. Rendes tudósító. A „Kemény i Zsigmotus társaság“ üléseiből. (Eredeti tudósítás.) M.-Vásárhelyit, 1881. nov. 6. A „Kemény Zs.-társaság“ ma d. u. 4 óra­kor tartotta november havi rendes ülését a vá­rosház tanácstermében. Elnökölt báró Apor Ká­roly társasági elnök, a jegyzőkönyvet Kerekes Sá­muel m. titkár vezette. A társaság helyben lakó tagjai nagy számmal jelentek meg, míg a közön­ségre nézve a gyűlés zárt jeleggel birt, mert semmi nyilvános felolvasás nem volt napirenden s az ülés leginkább a lefolyt évről vette tudásul a hivatalos jelentéseket. Báró Apor Károly egy magvas elnöki be­széddel az ülést megnyitván, a társaság részéről tünte­tő ovatióban részesült. A titkári jelentést Kerekes Sámuel m. titkár terjesztette be, mivel dr. Tolnai Lajos titkár, sokoldalú elfoglaltatása mellett, a múlt lefolyt évben nem vezethette a társaság titkári ügyeit. A titkári jelentésből érte­sültünk, hogy a múlt 1880-ik év nov. első vasár­napján tartott rendes nagy­gyűlés óta négyen tar­tottak székfoglalót, névszerint: Molnár Zsigmond („Gecse emberszereteti­ intézet“ ismertetése,) Pe­telei István („Árva Lotti“ rajz,) Moldován Ger­gely („Román népköltészeti alakok“) és Szabó Károly („Királyi regösök“) rendes tagok. A töb­bi felolvasások Hegedűs István, Koncz József, Kerekes Sámuel, dr Ferenczi Alajos dolgozatai­ból kerültek ki. Ugyancsak Kerekes S. m. titkár tett jelen­tést a társaság gazdasági-, szerkesztő- és felolva­sást rendező szakbizottságainak évi működéseiről egyszersmind a zöld asztalra helyezte a társaság egész évi ügyiratait. Ezen jelentések nyomán fel­­említendőnek találjuk a társaság jelenlegi va­gyoni állapotát, mely 700 frt értékpapír és 1639 frt és 29 kt összeget tesz, s gyümölcsözés végett a marosvásárhelyi takarékpénztárban van elhelyez­ve. Megkívánjuk e helyen jegyezni, hogy a társa­ság összes bevételeit az utolsó krajczárig tőkésí­tette, s eddig elő minden kiadására a nemes báró elnök nyújtott sajátjából előleget. A jelentések után a tisztújítás kerülvén sor­rendre, báró Apor Károly elnöknek­­, dr. Knöp-­fer Vilmos alelnöknak, dr. Tolnai Lajos titkár­nak, Kerekes Sámuel m. titkárnak, Dájbukát János ügyvédnek és Vatervnet Károly pénztárnok­­nak — közfelkiáltás utján — megválasztottak. Tolnai Lajos bokros teendőire hivatkozva, hogy ne kellessék akadályoztatása esetében, mint a folyó évben is minden ügyet a m. titkárnak intéznie el, ajánlatba hozta még egy másod tit­kár választását, melynek következtében Lakatos S. ev. ref. főt. tanár — szintén közfelkiáltással — m. titkárnak megválasztatott. Ezután a dr. Apor Károly elnök által az okt. 26-án tartott szerkesztő bizottsági szakülésen ELLENZÉK A d­ebreczeni zsinat. (A november 5-ei ülés.) Elnök a gyűlést délelőtt 10 órakor meg­nyitván, felolvastatott a tegnapi gyűlés jegyző­könyve, mely észrevétlenül hitelesítetett. Tárgyalás alá vétetett Révész Bálint és Tóth Sámuel által beadott következő indítvány: „Miután azon tárgyak közül is—melyeket az egyetemes konvent a zsinati törvényhozás elé terjesztett — nincs mindenik kellőleg és minden részben előkészítve; de még azonkívül más ja­vaslatok, egyes indítványok és felterjesztések is vannak, melyekhez a zsinatnak okvetlenül hozzá kell szólnia, vagy egy némelyik tekintetében még in­tézkednie kell: indítványozzuk, hogy következő bizottságok alakíttassanak ; név szerint: 1. Egyházalkotmányi ügyekre, mely bizottság­hoz teendők a lelkészválasztási szabályok fontos kérdése, a folyó évi konvent fölterjesztése alapján; a diakonátusi intézmény és az anya­könyvek sza­bályszerű vezetésére vonatkozó indítvány ügye ; az egyházi adózás kérdése. 2. Egyházbirósági bizottság, mely a kon­vent által előterjesztett tervezetet s a konventi határozat szerint peres ügyekre nézve érvényben álló eljárási szabályokat vizsgálja át s azokat előkészítse. 3. Az országos ref. segélyalap — domestika — ügyében, mely az egyházkerületek vélemé­nyek figyelmébe vételével a fontos ügyet előké­szítse. Kérvényi bizottság, mely a már eddig be­adott különböző természetű kérvények tárgyában nyilatkozzék, hogy azok közül lesz-e egy némelyik tárgyalható. Az indítvány elfogadtatván, a zsinat a bizott­ságokba következő tagokat választotta be: 1. az egyházalkotmányi ügyekre: Kun Bertalan, Fejes István, Szász Domokos, Si­pos Pál, Körmendi Sándor, Kiss Áron és Balogh Ferencz. 2. Egyházbirósági bizottságba: Gróf Ráday Gedeon, Molnár Béla, Csider Károly és Ko­lo­zs­vár­i Sándor. 3. Az orsz. segélyalap domestica bizottság: dr. Bánffy Miklós, dr. V­ay Béla, Beöthy Zsigmond, Ujfalusy Miklós és Fördös Lajos. 4. A kérvényi bizottságba Fráter Imre, Cson­ka Ferencz, Teleki Péter, Koncz Imre, Benkő János. Az alkotmánytervezet 13., 14., 15. §§-ai, melyek újabb szövegezés végett egy bizottságnak kiadattak, vétettek ezután tárgyalás alá. A bizott­ság által ennélfogva újólag kidolgoztatott parag­rafusok hosszabb vita után némi módosításokkal elfogadtattak és pedig a 13. §. következőleg szö­­vegeztetett. „Magyarországnak minden ref. vallásu la­­kosa és honpolgára azon helyen tekintetik az egy­házközség rendes tagjának, a hol tagja a polgá­ri községnek. Ha pedig az ily helyen református egyházközség nincs, azon egyházközségnek leend tagja, melyre őt az egyházmegyei hatóság be­osztja.“ A 14. §. igy szól: „Ha a ref. egyház valamely tagja illetékes­ségi helyén­­ kívül másutt is viseli az egyhá­zi terheket, azon egyházközségeknek is tagja leend.“ Következett az egyházközségi tanácsról szó­ló fejezet tárgyalása, s ebben a következőleg hang­­zó 19. §.: „A presbyterium tagjai a rendes vagy helyettes lelkész, illetőleg lelkészek, egyházközsé­gi gondnokok, s a presbyterségre választott egyének. A tanítók is választhatók presby­­terekké.“ Ballagi Mór indítványozza, hogy ebben ne csak az mondassák ki, miszerint a tanító is V/S u-­­­ a Presbytariumba, hanem hogy a ta­­,a hivatalból legyen­­ tagja a presbyteriumnak épen úgy, mint a papok, minthogy a tanítók ép úgy részesülnek az egyház terheiben, mint a lelké­szek. A­mely községben sok a tanító, ott a lelké­szek számarányához képest legyenek a tanítók a presbyterium tagjai. Az indítvány a zsinat nagy része által helye­­seltetvén, elfogadtatott. A 20 és 23. §§ ok, melyek a presbyterium számáról, hivataloskodási idejéről szólnak, l, a­n­y­ay Menyhért a következő módositványa szerint szöve­­geztetnek : „A presbyterium hivataloskodása 12 évre terjedjen s minden harmadik évben negyedrésze kisorsoltassék. A tagok száma pedig 50—200 lé­lekig nyolcz tag, 200—500 tizenkét tag, 500 —1000 tizenhat tag, 1000—1500 húsz tag, 1500—2000 huszonnégy tag, 2000-3000 huszonnyolcz tag, ezen felül minden 1000 után négy tag válasz­tandó.“ A 21 §, mely a presbyterium qualifikátió­­járól szól, a javaslat szerint meghagyatik. A 22. §-ból az, hogy az egyházközséggel elszámolási viszonyban álló egyén presbyterré nem választható, kihagyatik. Ezzel a mai ülés keresztetett. # Debreczen nov. 6. A zsinat ma d. u. 4 órakor tartott ülésén néhány üdvözlő irat tudomásul vétele után Molnár az egyházi bírósági bizottság előadója kéri, hogy e bizottságba a lelkészi karból is választassanak tagok. Ennek folytán mindenik kerületből egyházi férfiak választattak a bizottságba. Ballagi M. fel­szólalására a napló bíráló bizottság tagjaiul meg­­választottak: Antal, Dávidházy, Demény és Szin­­nyei. Ezek után az alkotmányszervezet 24. § a vétetett tárgyalás alá. E §. igy szól: „A törvé­nyesen megválasztott presbyterek a következő es­küt teszik le: Én N. N. esküszöm az élő istenre, hogy presbyteri tisztemnek egyházunk törvényei értelmében lelkiismeretesen eleget teszek. A §. oda módosittatik, hogy az illető kerü­let által meghatározott esküforma leend mindenütt érvényben. — A 25. §. marad. A 26. §. 1. és 2. pontja, mely a presbyterium teendőit szabja meg, Lukács és Révész felszólalása után elfogad­tatott, a 3-ik pont, mely így szól: „felügyelni, hogy a vasárnapot és saját ünnepeinket a községi tagok híven és illendően megtartsák,“ szintén változatlanul marad, épúgy a következő 4-ik pont is: „felügyelni arra, hogy az iskolaköteles gyer­mekek oktatás nélkül ne maradjanak.“ Az 5, 6. és 7. pontok változatlanul, a 8. csekély módosítással és Szász és Kovács felszóla­lása után a 9., 10., 11. és 12. pontok szintén változatlanul hagyattak. Ez utóbbi pont a gond­nok számára külön pecsétet rendel, ez ellen ugyan Ballagi és Kálmán felszólaltak, de a többség el­fogadta a külön pecsét tartását. A 13. pont elfogadtatik, a 27. §. tárgyalása az idő előrehala­dottsága miatt holnapra halasztatott. B£LFÖJLD. Csíkszereda 1881. nov. 5. A közélet terén kifejtett tevékenység, s ki­tartó szorgalom elismerésének adott kifejezést fo­lyó hó 3-án Csik-Somlyón azon nagyszámban ösz­­szegyült intelligens publicum, mely Adorján Imre Csik Somlyó legymn. tanár úr, 25 éves ta­nári működésének s ez idő alatt szerzett hazafias érdemeinek megünnepelése s illetőleg elismerésé­nek ünnepélyes kinyilvánítása végett össze­jött. Az ünnepeltnek volt tanítványai, barátai, is­merői s tisztelői különböző alakban adtak irán­­tai tiszteletük s a közszolgálat terén szerzett ér­demei elismerésének kifejezést, mely processus egészben véve a sze­­lélőre nézve is kiváltó be­nyomást gyakorolt. Először is Imels F. Jákó főgymn­­igazgató az intézet történelmének vázlatos előadásában ava­tott kézzel mutatott rá azon pontokra, hol az ün­nepelt férfi aktív tevékenysége az intézet jövőjé­nek biztos alapokra helyezése s felvirágzása­­ ér­dekében kimagaslóbb eredményeket szült. Majd az ünnepeltnek mint honfinak mutatta be érde­meit, ki hazafiságának az 1848-iki szabadság­harcz alatt mint vitéz katona az erre következett szo­morú időszak — absolut uralom, provisorium s fél­alkotmányosság— alatt pedig mint tanár a ha­zafias szellemnek az ifjúság közötti folytonos ter­jesztése, élesztése által adott kifejezést, majd még alkotmányaink vissza­állítása után az előbbi irány folytonos cultiválása mellett a nevelés­ügy terén szerzett elismerésre méltó érdemeket. Ezután is­mét lelkes beszéd kíséretében nyújtott át az ün­nepeltnek a tanári kar nevében egy ezüst tinta tartót, úgy szintén Éltes Elek tanfelügyelő bará­tai s tisztelői nevében albumot, Böjthy Endre volt tanítványai nevében ismét albumot, s gyönyörű babérkoszorút nyújtottak át, mindannyi az ünne­pély méltóságához illő szép beszédek kíséretében. A gym­­. ifjúság nevében Imets Péter VII. oszt. tanuló gyűrűt, a Csíkszeredai polgári leány iskola növendékei nevében Fodor Róza k. a. is­mét egy szép emléket nyújtottak át. Az ünnepély befejezéséül Szász Károly fö­­gymn. tanár „Képezdék életéből“ czim alatt tar­tott egy humorisztikus felolvasást, melyben alka­lomszerűen tapasztalaton alapuló képekkel töreke­dett a tanári pálya nehézségeit kimutatni, futást azon egyedüli jutalomra, a közelismerésre, mely ezen pálya nehézségeit kellemetlenségeit legyőz­­hetőkké, enyhébbekké teszi. Találó bár néhol na­gyított formában mutatta be a közönségnek a há­zi nevelés elhanyagolásából vagy éppen felesé­géből származó hiányokat, s ezeknek ostorozására irányzott pattogó életeivel az egész alatt folytonos derültségben véget. Végül a tanári életnek sokak által irigyelt eldorádójáról a vacatióról szólott, melyet szerinte is irigyelt magasságából a havi „gage“ numeri­­cus mennyisége szerit oly törpe gradusza le. Ezek után a jubiláló közönség az ünnepet­az egész felolvasása tart­otta a közön­teli forró kézszorítások s 2 órakor oszlott szét. üdvözlések után délután x-y. irodalom ^ ^ (Opera 5 felvonásban. 1^^'. ^ I ,E dalmű volt premiere-je f a „„ 0U|hpe$ti. 1 tétben kiváló érdekkelTirf. 5'é"- £i H miere, hanem azért is mne^ zeneszerző első műve azon/a mennyel elégedve. a’sS*^ férfiak is elismeréssel f.L 'a*/,•% Mk egyes himnjai , JjgJ* hS|S tál kezdő zeneszerzőnek félti/6 ^C'S A sok taps tükrözte ^ tei11 V*r ^ hetség fölött - irja a/e az örömet gyobb részben bátorítás volt» közönséget különben meet VMr* iS mindjárt a legnehezebben A ^ lebegtek az újabb nagy 0ner­e­me; a SA I mes ambicziót mutatK? operáját az Aydák, Sába^k­lF* *bb “Jkk a „Pál és Virginia“ el akarta állítani. Mindjárt nem nagy operát teremteni i *7 gondolat“ monda a költővel wi ?gi * i rab­Uságra m„Ut, hogy „ yjj voltakE\^j“Az S most szerezte me» macának v ^ Nfc cserét illeti ! gonddal és művészi portos«®1« operát és Káldy Gyula urat A ^ b| Legmelegebb köszönetét érdemlik a előadói, a­kiket nemcsak az italomí­­ tendő zeneköltemény szépsége, de»S*5- ös vonzalom is lelkesített. Kifejezték lány előtt, mikor, mint az Elfenőr jSlf­gony mögött egybegyűltek a dalmű 131 Nadayne, Bartolucco Spányi, Coppini fi ° GalL1’ 17’ Erdey, Tallin és EaS 1 ezek nevében Odry ur egy aranytollat 2 át az „Atala“ szerzőjének, a következő te keretében: Tisztelt Schauer ur! Ön „Atala' j” megírásával megkezdte zeneszerzői pályájt! függöny még nem lebbent fel, a melynek h i­dőltéig a közönség ítélni fog az ön min­fig Remegő szívvel várta ön ezt a fontos pilka a mit mi e perczben megkönnyíteni akartál egy emlékkel tiszteljük meg önt, de nem k­­uk ezzel praeoccupálni a közönségnek ezutánré vállitandó ítéletét. Ki tudná azt, milyen ki közönség ítélete: mi remény­ünk, mint én. Mi szerepeink sikeréért küzdünk, ön pár az írói névért küzd, s midőn ön az első, és­tében e nagy fontosságú lépést teszi, mi égjü­tékkel jelöljük meg. Ez aranytollat nyujtunkilk nek csak azért, hogy ez ünnepélyes pereki ön iránti rokonszenvünknek adjunk kifejenti­vatott zeneszerzői keze ne tegye le azunk a melyet a múzsák keze vezet Kívánjak, hogy­ha se fáradjon ki az ön termékeny sajot munkában, a melyhez hozzáfogott. Müvéi k­ö­zönség meg fogja ítélni. Legyen an nyiflai jó ízlésű és tiszteletreméltó közönségünk­­ igazságosabb ítéletet fogja hozni. Ne ragkf el a kedvező ítélet; de ne csüggedjen az ítélet nem úgy nyilvánul, mint« * f i mindnyájan kívánjuk és reméljük, r^g* ■ emeket! tartson meg bennünket baratsag ■ Szerencsét kívánunk önnek szép muveM« A .Regényvilág“ II. évfolyami^l füzete megjelent igen dús tartalona . 1 „Révai testvérek* Budapestem E I évre 6 frt. Egyes füzet ára -a «• | Gróf Széchenyi Béla kere­tírj!ii ból megjelent a 19 ik füzet. E J ’ jlí­l a Révai testvérek kiadásában je­zetre fog terjedni. Egyes füzet ara -A „Vasárnapi jjreg: I száma a követteMarlalo«^ J Sím, Lászlóról. mi László.“ — »ASZ... rrene István­. a,^i­mény. Ioczédi Lászlótól. - * •*! a régi rablóvilágbol. » 1 népviselet.“ - „Lóh^za a A népesedés.“ - „Hol „Nyoma veszett!“ Angol reg J­ , „M­I — „Villamossági kiállítás,^ , zsinat gJ czenből Debreczenrol. mavés**ti,^B ból. Erigontól. — Ir0^al°, iskola miQ^' I zetek és egyletek egyház I rendes heti rovatok. veres F^/l Képek: Sámi Laszlo.J/ I képe után.­­ Délmagyarorsz^^ ^ M Lóhajsza a CamPa»,n,£sbyi, párisi villamosáéi kiál #m0a va-^yl lyet négy ember hajt- -|ta| h#.#,»? I áttelegr alálása: Villamos^ .,^[1 ^1 1 gép. Vizi kerekek «IW J $|80íjTfl­ság.­­ Nyoma veszed­­­get I Villamos lámpa. Szántás :.I lyéveL , . rj elffi^jtlt^l A „Vasárnapi ,UJ afrid0nsigík,l­rt I gyedévre 2 frt, a ik .1 3 frt. Ugyancsak aJ^.utcia tatában (Budapest, egy jegelcsob . I delhető a „Képes­­ frt. - V fi gyár nép szamara, világkrá®1^*.; 0j^u‘l tív melléklapja a közlöny megrendelte „ Ajc^l litikai ajdonsagok ‘;^vre al ^ M előfizetői A Politikai ujdo" ^ vl tett gazdasági rovattal jf f jelen meg- * ntek i tj naptárok L’ ^ jjen, testvérek kiadásában u ‘ba[] díszes | dús tartalommal es v. fllg*** fl Ezek a következők:­­ ^ fl0 „Tanítók naptára a ap­­­ár“.

Next