Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-09-12 / 207. szám
I AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. szeptember 12. _ Utazás a „zöldországban,“ JelekiAndortól. , (Folytatás.' Ali bey magas sugár alak volt, őszbe vegyült ritka fekete szakállal, beesett csillámló in- Intelligens szemekkel, meggörbült sasorral, ép egészséges fogakkal, fez helyett nagy fehér szövetű turbánt viselt, bokáig érő bő fehér aranyozott barbuszt; egy kis pej telivér arabszénen ült, vasútról tért vissza, kedvencz agarát nyergében keresztül fektetve maga mellett ölében tartotta, ahogy meglátott minket, kiemelte agarát nyergéből , gyöngéden a földre ereszté, sarkantyúba kapta lovát s hozzánk vágtatott három fia kötette. — Kik vagytok ? — s összeránczositá homlokát. A török őrnagy, ki kíséretünkre volt rendese elmondta. — Elfogtátok őket ? kérde embereitől. — Nem, ők akartak ide jönni. — Hova valók vagytok ti frankok? — Magyarisztándából. — Tehát nem vagytok gyáurok. — Nem. — Hosgeldim? (Hozott isten.) Leszóltunk lovainkról e’est bevezetett sátorába, érdekősködött, mindenről különösen Muráthor (Bem) , midőn megmondtam, hogy alatta szolgáltam, felkelt ülőhelyéből megcsókolta homlokomat, fiai felé fordult, s azt mondta: — Ezt az embert becsüljétek meg. Estebedre ötven birkát vágatott le tiszteletünkre, s engem sátrába hálatott s horkolt úgy Anatoliában, mint Pulszky Munkácson. Több napokig nem eresztett el, s egy agárral megnyomorított. Az időben hirdetette ki a török kormány a híres Hatihumájumot, mely által a keresztény rajákat a mozlimekkel egyenjogúvá teszi. Kérdeztem tőle, hogy itt mikor fogják a Hatihumájumot kihirdetni? mire nyugodtan csak annyit felelt: — Nem tudora, csak anynyit tudok, hogy a meddig Ali bey él, s az ő három fiával ezen a vidéken lakik, addig nem lesz Hatihumájum, a padisa csinálhat Szambulban, de Ali bej nem csinál a Zacharia vize mellett. Trbusza bizalommal, szeretettel viseltetett iránta, viszályos ügyet perez alatt elintézett igazságos ítélete által, s a Tribusz odaadással szerette Patriarcháját. Sok, sok esztendő telt el s haza jöttem. Karacsai Sándor barátom, hozzám jön Koltóra s azt kérdi: — Van-e magának ideje ? — Van felelem, miért? — Mármaros-Szigeten országos vásár van, nyomtató lovakat kell vennem, ha már együtt jártunk Kis-Ázsiában, menjük együtt Mármarosba. — Menjünk mondám. Megérkeztünk Szigetre, mentünkben az utczán egy úri ember jön velünk szembe, meghúzom Karacsaynak kabátját s mondom : — Nézze ezt az embert. — S rögtön rá válaszolt: Ali bey Zakharie vize mellől. Az első embertől, kivel találkoztam kérdém: — Ki az a magos ur ? — Mihálka László az alispán lón a felelet. Később a természetvizsgálók gyűlésén én is tudós voltam öt forintért, közelebbről megismerkedtem vele s most igen igen jó barátom Mihálka László alispán a magyar-oláh. * És még ő az utolsó régi táblabiró alispán, a nemes megye dolgait végzi, mindenkitől szereltetve működik, nagy népszerűség környezi, s mint kádi ítéleteket hoz, melyeket a birodalom emel törvénynyé, addig jó felesége a gazdaságot viszi, mezei gazda , takarékos gazdasszony, künn van a szántóknál, s a szövőszékek mellett kormányoz, gondosan nevelteti gyermekeit, s ha poharat köszöntenek rájuk, azt mondanám : Két kézre áldja meg az isten ezt a derék magyar-oláh családot. A szöveteket nézegetve, egy igen ízlésesen öltözött urhölgy szólít meg, a vén embernek az az előnyös hátránya, hogy a fiatal nők nagy bizalommal viseltetnek irántok, én ezt gyakran tapasztalom. — Én Vincze Gyuláné vagyok, testvére Pap Józsefnének, ki a grófnak jó barátnéja, s ki igen sokat beszélt nekünk önről. — Köszönöm, hogy megszólítani kegyeskedett, ugye sok roszat mondott felőlem Pap Józseféé. — Épen ellenkezőleg sok jót, — de hát miért ? — Mert már rég tettem nála tiszteletemet, de ha haza megyek, jóvá teszem hibámat. — Mehet bátran, nem fogják bántani. Hogyan tetszik a kiállítás ? — A szövetek nagyon , a többi megjárja. — Ezek itt az enyének. — A nagyságod szőnyegei legjobban vannak szőve, színei legélénkebbek, csakis egy hibájuk van. — És mi az ? — Eltérnek az eredeti rajztól. — Azt hiszem, a haladás nem hiba. — De sőt szükséges, csakhogy az eredeti formától nem szabad eltérni, jellegéből nem szabad kivetkőztetni, nézze nagyságod a perzsa szőnyegnek ma is az a rajza ami Xenes idejében volt, hogy ha már Xerxesnek szőnyegei voltak, azokat millió formákban változtatták, s mégis megmaradt eredeti sajátságos jellegük; az indiai show-okon mindig ugyanazon pálma leveleket változtatják, a szinvegyület, a levelek összetétele naponta változik, de az eredeti rajz marad, a Budha korában már meg volt a rajz, melyet Torno és az angolok olyan előnyösen utánoznak ; az Alhambra, az Alkazar, a Teneriffe mór díszleteit Marokkóban változtatják, de az eredeti rajzoktól nem térnek el. — Köszönöm a figyelmeztetést. Urányi Imre képviselő közben jött s nekem adott igazat. Rokonszenvesen szoktak kezet a szép aszszonnyal s mint jó ismerősök váltunk el. Sokat tudnék még a kiállításról mondani, de újat keveset, lapjaink már elmondták. ★ Nem igen hat rám valami annyira, mint mikor nálamnál sokkal vénebb emberrel találkozom, tapasztalásból tudom, mit tesz hosszasan élni, s élni egy hosszú életen keresztül becsülettel; nem tagadni meg soha magát, s következetes lenni mindvégig, s élni a maga saját emberséges kenyerén. — Sándor nem ismersz? kérdó tőlem egy fiatal aggastyán. — Szaplonczay Pál bátyám, s szeretetettel ölelem meg a 84 éves férfiút. — Megígérted, hogy meglátogatsz Dragomirba, feleségem mindig vár. — Hány éve, hogy házas Pali bácsi? — ötvenhárom fiam! — Isten ügyese elmegyek a gyémánt lakodalomra, itt a kezem, s tánczolok a nénivel. — Adja isten fiam! • Éhesen és szomjan mentünk a bankettre háromnegyed óráig várakoztatott a leves magára, exactitude c'est la politesse des rois ; --a pontosság a királyok udvariassága. (Vége köv.) Harmadik évfolyam. MERHENZTAI IRODA: Bír-királyutda 16. sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. IZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DUA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva egész évre......................16 frt. Ili Negyedévre ... 4 frt. Félévre........................8 frt. ||| Egy hóra helyben. 1 frt 50 kr. Egyes számára helyben 5 kr. vidéken 6 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár-és ünnepnapok kivételével. .Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti áladás 207. szám. S Kolozsvár, kedd September 12, 1882. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Kolozsvár, szept. 12. Ha körültekintünk és figyelmes vizsgálat alá veszszük a külpolitikai viszonyokat, még csak egy jelenségre sem akadunk, mely a közeli jövő békéjének reményével kecsegtethetne. Feszült viszonyok, izgatottság, elégületlenség, háborús készülődések vagy épen tényleg már folyó harczok; ezek azon jelenségek, melyek az uralkodó viszonyok hű kinyomataiként a helyzetet jellemzik. Az európai nagyhatalmak koncertjéból eltűnt az egyetértés és helyébe az egymáshoz viszony feszültségét jellemző hidegség, tartózkodás sőt a concert némely tagjainál a lappangó ellenséges indulatot jellemző leplezhetetlen bizalmatlanság lépett. Mint az összetartó erő megszűnése következtében széthulló darabok, úgy távoznak egymástól mind meszebb-meszebb a nagyhatalmak egyes tagjai. A külpolitikai viszonyok e hideg szelét érezte meg az angol s ez okból találta alkalmasnak a pillanatot az egyiptomi expedite megejtésére. Tudta jól, hogy ha a saját szakállára megkezdett egyiptomi operatió, ellenzésre is talál a nagyhatalmak némelyikénél, annak, míg egyfelől komolyabb következménye épen nem lesz, addig másfelől a nagyhatalmak "concertjének szétzüllő tagjai közt talál olyanokra, kik egy-egy biztosítandó koncz fejében, készséggel lesznek szövetségesei.) A viszonyok e mostohaságát érezte a török is, midőn érdekeinek megtámadása miatt feleslegesnek tartotta a hatalmak támogatásához fordulni; felismerte, hogy közeleg az idő, melyben a legnagyobb küzdelmet, s valószínűleg az utolsót, kell megvívnia, s melyben vagy fényes győzelmet arat, vagy végleg eltiportatik. Ez okból jól számít a szultán, midőn helyzetét felismerve, trónja érdekében a vallási érzelmekhez folyamodik és érdekét az összes muzulmánság érdekével igyekszik azonosítni. A legfanatikusabb, a legvérengzőbb háború az, melyre keleten kilátás nyílik. A muzulmánság iszonyú küzdelme, rettentő vallásháborúja lesz ez, melynek nyomát vértenger boritandja. Ezzel azonban nem lesz béke, hanem csak pillanatnyi halálcsend áll be, melyet a koncz felett osztozkodó angol, franczia, orosz hadak talán még öldöklőbb csatái zavarnak majd meg. De ne menjünk oly messze. Itt Európában is, közeli szomszédunkban fegyverzerest hallhatunk, ha csak kissé figyelmezünk. Német és orosz szomszédaink azok, kik közt ama híressé vált szoros barátságnak már hite hamva sincs. Avagy nem erre mutatnak-e, nem azt bizonyítják-e amaz orosz és német nyilatkozatok, melyek egy s más oldalról világgá bocsáttatnak ? Az orosz lapok soha élesebben nem írtak Németország ellen, mint most. Egyik pétervári lap egész leplezetlenül így szól: „Mi a németek természetes ellensége vagyunk s egyszer már el kell ejtenünk a hagyományos német barátság politikáját“, másfelől pedig azt mondja, hogy Francziaország az, mely egyedül tekinthető „Oroszország természetes szövetségesének!“ E tények teljes kiegészítésére szolgálnak azon németellenes tüntetések, melyek Francziaországban jelenleg napirenden vannak, továbbá a francziák közt jelenleg nagy mérvben uralkodó ingerültség a németek ellen, valamint a franczia patriotikus liga működése, melyek a jelenlegi helyzetet naponként tarthatatlanabbá teszik. A félhivatalos tudósítások már kivonják, hogy „Oroszország lassan készülődik, hogy minden eshetőségre készen legyen.“ Német részről Bismarck herczeg szavai igazolják a viszonyok ilyetén állását. Nagy feltűnést keltett ugyanis a vaskancellárnak közelebb egy lengyel politikai kitűnőséggel folytatott beszélgetése, melyben határozott czélzást tett egy német-orosz háború eshetőségére nézve. Bismarck e szavait eddig még nem cáfolták meg Berlinből, a bécsi félhivatalos pedig oly kommentárt ír hozzá, melyben azt fejtegeti, hogy a német-orosz háborúnak nem lehetne más kielégítő eredménye, mint Lengyelország helyreállítása. Hogy e bonyolult viszonyok közt monarchiánknak mily szerep fog jutni ,, azt most csak sejteni, de tudni nem lehet. — A megüresedett miniszteri tárcsákra a kinevezések — mint a „Nemzet“ megjegyzi — valószínűleg még e tóban megtörténnek. Az előleges előterjesztést valószi Düle, már akkor megtette a min. elnök ő Felségénél, midőn Bécsen át Ostendébe utazott s most a kir felhatalmazás alapján fog az illeték-s nek határozott ajánlatot tenni. — A delegácziók csak novemberben lesznek összehíva. — Szegedre a kormánypárt még mindig nem tudott jelöltet fogni. Akit a szegediek elfogadnának, az a koránynak nem kell, akit a kormány akarna, az meg a szegedieknek nem kell, akinek jelöltségébe pedig mind- két részről belenyugodnának, annak meg magának nem kell a képviselőség. Próbát tettek Kállay miniszteri titkárral, Mészáros Nándorral és Zsótér Andor szegedi tekintélyes polgárral, de sikertelenül. A függetlenségi párt valószínüleg Enyedy Lukácsot, a „Szegedi Napló” szerkesztőjét fogja felléptetni. — A bécsi keleti akadémia ügyében, mint a Nemzet közli, a kormány legújabban tárgyalásokat kezdett az iránt, hogy ezen intézet keretében is teljesen érvényre jusson a paritás azáltal, hogy a magyar nyelvnek ép oly tér adassék, mint a német nyelvnek s a magyar történelem és magyar jog szintén hasonló terjedelemben adassák elő, mint az osztrák történelem és osztrák jog. A koleraveszély ellen immár a franczia kormány is erélyes intézkedéseket fogaganatosít. Az algériai és a tuniszi partvidéken szigorú vesztegzárt rendelt el minden Egyiptomból jövő hajóra nézve. Eneli ez intézkedés jelentőségét az a Marseillebe érkezett ijesztő hír, hogy a kholera már Szuezben és Marokkóban is fellépett, ahová Kelet-Ázsiából hurczoltatott be. — Itt megemlítjük, hogy a trieszti hatóság is elrendelte az Egyiptomból jövő hajók szigorú orvosi vizsgálat alá vetését. A Fiume közjogi helyzetének szabályozására kiküldött regnikoláris deputácziók tanácskozásaikat október hónap folyamában kezdik meg. Valószínüleg október hó közepe táján. A debreczeni ref. zsinat. Debreczen, szeptember 10. A zsinat ma tartotta első ülését, illetőleg előértekezletét. A templombeli istentisztelet után, melyen a zsinat tagjai mindnyájan részt vettek, délelőtt 11 órakor a főiskola nagy dísztermében tartatott a megnyitó gyűlés. A zsinat tagjai a földszinten, a hallgató közönség a karzatokon nagy számmal volt jelen, de az érdeklődés egyik részéről sem oly nagy, mint volt az észszel. A gyűlést Nagy Péter, erdélyi püspök buzgó imával nyitá meg, áldást kérve a munkához. Imája után Tóth Sámuel jegyző felolvassa a bejelentett zsinati tagok névsorát, mely után báró Vay Miklós elnök, miután a zsinati tagok a törvény által megkívánt számmal jelen vannak, a zsinatot megnyitottnak nyilvánítja. A gyűlés első tárgya a vallás- és közoktatásügyi minisztérium leirata a múlt évi zsinat határozataira. E leiratot a zsinat tagjai általában kedvetlenül hallgatták. A felolvasás után Vay a következő megnyitó beszédét tartotta: „Méltóságos és főtisztelendő országos zsinat! Méltóztassanak mindenekelőtt kegyesen megengedni, hogy elnök társam és magam nevében szívem mélyéből üdvözölhess a zsinat nagyérdemű tagjait. Miután az illető képviselő urak törvény által megkívánt számmal vannak jelen, zsinatunkat alakóknak nyilvánítom, a tanácskozásokat megkezdhetjük, felemlítvén e helyen, miként Török Pál püspök úrhoz és a főgondnok urak közül dr. Degenfeldhöz, Tisza Kálmánhoz nincs szerencsénk, mert ezek különböző okok miatt gátoltattak. Az előzmények után azt hiszem, felesleges lenne hosszasabban indokolnom, hogy miért tartottuk kötelességünknek m. hó végével elnapolt országos zsinat folytatását és minden illetéknek erre tisztelettel történt meghívását. A tények jelenlegi állása ugyanis röviden a következő : Azon kérdések, melyek tárgyalása végett zsinatunk létrejött, a múlt évi első ülésszak alatt megoldást nyertek, és alkotott törvényeinkről szerkesztett munkálatunk szentesítés vett ő felségéhez, koronás királyunkhoz felterjesztettek. Ő felsége (éljenzés) e felterjeszztett munkálatot megvizsgálás végett alkotmányos közegeinknek, az illető parlamentáris felelős minisztériumoknak kiadta és megbízta a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy az illetők által tett észrevételeket velünk közölje: így született meg hosszabb idő tártával ezen legfelsőbb kegyelmes leirat, melyet a magas minisztérium a zsinati elnökségnek megküldván, egyúttal a hivatalos lapban tett közzé, hogy módot nyújtson a zsinati tagoknak a tett észrevételek felett gondolkozhatni s azok felett hozandó határozatokat érlelni. A minisztériumnak ezen minden kétségen felül legális eljárása (éljenzések és ellenmondások) biztosítékul szolgál arra nézve, hogy a netalánl jogos észrevételeinket kellően méltányolni fogja. (Felkiáltások: Úgy van!) és hogy alkotott törvényeink óhajtott szentesítése hova hamarább megadatni szándékoztatok. Ezt anynyival inkább várhatjuk, mivel a leirat munkálkodásunkat általában örömmel üdvözli és az Öt szuperintendenczia egyöntetű egyházi törvények által történendő egyesülését, az egyetemes konventnek az egyházalkotmányba való beillesztését, a törvénykezés rendezését, a harmadik felebbviteli fokszervezést, valamint az egyetemes egyházi közalap megteremtésére célzó határozatokat, szóval a zsinat fő feladatát illető részeket olyanoknak mondja, melyek szembesítésére nézve semmi nehézség sem forog fenn. Munkálatunk iskolai ügyei legnagyobb szorgalommal kidolgozott része nem fogadtatik ugyan el, de nem is utasíttattak vissza, hanem annak szentesítését akkoráig kívánják függőben tartani, míg a legközelebb alkotandó országos közép- és felsőbb iskolai törvény létrejövén, autonóm iskolai rendezésünket az 1790—1. törvény értelmében ahoz alkalmazhatjuk. A tett észrevételek között igen is több elvi jelentőségűek vannak. Általában ha nekünk is érdekünkben áll egyházunkat a megkezdett úton mentől előbb egyesülve, erősödve s rendezett állapotban látni, a magas kormány is, mint a leirat bevezető felséges urunknak hódoló tisztelettel fogadott, jóakaratáról tanúskodó szavaiból látható, nem kevésbbé óhajtja, hogy mielőbb egy rendezett egységes reformált egyházzal legyen jövőben érintkezésben, a dolog természetéből folyó ekkénti örvendetes találkozása a mindkét részrőli kívánságoknak s jól felfogott kölcsönös érdekeknek reményt nyújt tehát arra, hogy meg fogjuk azon esetben találni a formát, a módozatot, mely az egyház autonóm jogainak biztosítása mellett, a jogos államigényeknek is megfeleljen, ha, mint ez fel sem is tehető másként, mellőzve minden mellékes kérdéseket és czélokat, egyedül rendíthetlen hazaszeretetünk és szent vallásunk érdekeinek szem előtt tartása leszen tiszta törekvésünk vezércsillaga. E buzgó óhajtásom mellett elnöktársaimmal együtt ajánljuk magunkat a nagy méltóságú és jótiszteletű zsinat kegyeibe. (Hosszantartó zajos éljenzés.)“ Vay megnyitó beszéde után Dobos János czeglédi lelkész szólott a leirathoz: tetszéssel fogadott beszéde igen hatásos volt. Dobost annak hallatára, hogy zsinati határozatokra leiratot intéznek, aggodalom fogta el, és kétely támadt benne. Hová vezetnek ezek a dolgok? Bécs felől megint fu a hideg szél, mely a református egyházat sokszor erősen megtámadta már, megütődik rajta a figyelmes szemlélő, hogy az uralkodó hatalom a mostani leiratban is használt szavak szerint „örvendetes“, „kívánatos,“ „nagyon is szükséges“ dolgoknak nevez egyetmást, amit a zsinat végzett és mégis nem nézi jó szemmel erősbödésünket. Részéről kijelenti, hogy a református egyháznak religuiák képezik vezérlő kezét, és ez a kéz szentebb annál, amelyet őriznek, ő meghal inkább, mint egyháza jogait feladja. Kifogásolt pontok hadd menjenek vissza a zsinat rostájába, honnan még fényesebben fognak kikerülni. Figyelmeztezteti a zsinatot a költő mondására, „egy elszalasztott pillanat s egy öröklét elveszett.“ Dobos beszéde után Beöthy Zsigmond indítványozza, hogy alakíttassék mindenekelőtt zártkörű konferenczia, e konferenczia vegye tárgyalás alá a leirat pontjait és ha azok felett megállapodásra jut, csak akkor tartson a zsinat nyilvános ülést. Az indítvány általánosan helyeseltetvén, elfogadtatik. A szűkebb körű konferenczia ma este tart ülést. Ennek határozatától függ, mikor lesz a legközelebbi nyilvános tárgyalás. Zsinati tagok körében átalában heves vitákat várnak, a hangulat inkább elkeseredett, mint nyugodt. A zsinat zárt üléssé alakulva d. u. 5—9-ig folytatta tanácskozását, anélkül, hogy megállapodásra jutott volna. A vita általános alapokon, igen széles mederben folyt. A zsinat főbb tagjai tartózkodtak véleményük nyilvánításától. Sok szónok csak megbotránkozásának adott kifejezést a kormány leiratával szemben, anélkül, hogy tényleges indítványt tettek volna. Legfontosabb volt Kiss Áron és Révész Bálint felszólalása. A mai tanácskozásokkal a mukálatok semmivel sem haladtak előre. A vitát Szentpéteri Sámuel tiszáninneni képviselő nyitotta meg, pártolván Hegedűs tegnapi indítványát, hogy a határozatok változatlanul újabban felterjesztessenek és ha nem szentesíttettnek, csak akkor hagyandó abba egészen a dolog- kéri a középiskolai ügyben a püspökök és főgondnokok által a télen beadott memorandumnak a zsinat elő terjesztését. Mellőzte óhajtásának indokolását. Nézete szerint a kormány álláspontja a leiratban nem erős, mert elfeledte indokolni, hogy a határozatok melyik törvénynyel ellenkeznek. Lengyel Imre: Lónyay dr. tegnapi indítványában, mely szerint az iskolai rész egyelőre elhagyandó, nem lát veszedelmet, a kormány kívánságaiba belenyugszik. Kiss Áron nem látja oly rózsás színben a leiratot, mint Dobos, ki már beszédében mint a „vén gyermek“ mindennek örül, ami új és csillog (roppant nyugtalanság és zaj). A reform, egyház nem bántott senkit, megvonult kis egyházába, rendezte ügyeit tetszése szerint. A kormány elfogadta alapul az 1790/1. XXVI. t. cz.-et, de az e. szakasznak csak a végét látja, mely az állam jogait említi, megfeledkezik azután a szakasz első feléről, mely az egyház jogairól szól. Az utóbbi zsinat határozatában foglalt elvek oly szentek, hogy inkább az egészet elejteni, de egy szemernyit sem lehet belőlük feladni. Egyébiránt elfogadja Lónyay indítványát, Kiss Albert Hegedűs indítványát, Ballagi a kormány álláspontját védi, Fejes Bal- Jagival polemizál, Szilágyi Sándor pápai tanár beszéde után. Révész Bálint szólal fel általános figyelem közt. Az általánosságot mellőzve, csupán a tanügyi kérdéshez szól. Álláspontjára megjegyzi, hogy jogfeladásra nem gondol. Hivatkozik a történelemre, s bátran állíthatja, hogy ha a szuperintendencziák vele kezet fogva haladtak volna, a népiskolai törvény nem születik vala úgy, a mint született s most nem kellene itt az iskolaügyről tanácskozni. Dobos igen rózszás színben látja a leiratot. Egészen máskép hangzanék a kormány