Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-10-10 / 231. szám
Kolozsvárt 1882. Jegyzőkké Rakovszky István 186, Pejacsevich Tivadar gr. 186, Péchy Jenő 185, Baross Gábor 183, Tibád Antal 183, Fenyvessy Ferencz 180 szavazattal választattak meg. Háznagygyá Kovách László 180 szavazattal választatott meg. Ezután az osztályokba sorsolás kezdődött. Az osztályokba sorozott képviselők névsorát alább közöljük. A holnap tartandó ülésben a ház tizenkét bizottságának tagjai választatnak meg, ülés után pedig az osztályok fognak megalakulni. KÜLFÖLD. Az egyiptomi kérdés rendezéséről jelentik, hogy Anglia terveit a nagyhatalmak helyeslik — Oroszország és Francziaország kivételével. Az angol kormány tervei teljesen véget vetnek az Egyiptomban fennállott angol-franczia kettős uralomnak, mi városban természetesen általános megütközést kelt. Midha pasa állítólagos megszökéséről az érkezett hírek igen kalandosak. Midhat pasa Taifban volt internálva, s onnan mint teherhordó szökött meg. Az Egyiptomból Konstantinápolyba érkezett teherdók között Midhat pasa is lett volna , az illetők egy részét azért tartóztatták le. Azt is állítják, hogy Midhat pasa újabb összeesküvést kohol. A mekkai nagyserű elfogatása is Midhat pasa szökésével állana összefüggésben. Montenegró. A csetinyei török követ kormányának megbízásából kijelentette Miklós fejedelem előtt, hogy meghatalmazást kapott alkudozásba bocsátkozni az albán-montenegrói határvillongás megszüntetése végett. A montenegrói fejedelem Petrovics Bozsót, a senatus elnökét, nevezte ki saját meghatalmazottjává. Az alkudozás megkezdődött már. Az Irredenta mozgalomról nem épen érdektelen új adatokat jelentenek. Velenczében az ügyészség vádindítványt tett három kereskedő ellen, kik kirakataiban a trieszti kiállítás meglátogatásától óvó felhívást tettek közé; a törvényszék azonban felmente a vádlottakat. -- Oberdank a katonai bíróságnak adatott át szökés és felségárulás miatti elitéltetésre. Hogy az Írországi állapotok az új törvény egész szigorának alkalmazása daczára, még mindig sok kívánni valót hagynak fenn, nemcsak a két utolsó agrárgyilkosság, de a szeptemberben elkövetett agrárbűntények most közzétett statistikája is bizonyítja. E bűntények száma 130, ebből 2 gyilkosság, 2 gyilkossági kísérlet, 16 gyújtogatás, 8 baromcsonkítás s más tulajdon ellen elkövetett bűn, 70 névtelen levéllel való fenyegetés stb. Devés, franczia igazságügyminiszter, közelebb előterjesztette a minisztertanácsban az igazságügyi reformra vonatkozó javaslatait. Ezek szerint Devés a bírók elmozdíthatóságát tervezi ugyan, de bizonyos fegyelmi tanácsot kíván alakítni a semmitőszék tanácsosaiból, mely hivatva leendő felett dönteni, váljon fegyelmi büntetés alkalmazandó é s e tanács határozatától tétetnék függővé a bírók áthelyezése vagy letétele. Teljesen elmozduhatlanok csupán a legfőbb törvényszék bírái lennének. Az igazságügyminiszter továbbá azt a jogot kívánja az igazágügyi kormány részére megállapíttatni, hogy ez a bírókat harminc évi szolgálat után vagy ha már betöltötték hatvanadik évüket, nyugdíjazhassa. Dévai végül még le is akarja a bírák számát szálitani. Az akadémiából. — Eredeti tudósítás. — Budapest, okt. 9. A magyar tud. akadémia II. osztálya ma Ipolyi Arnold elnöklete alatt felolvasó ülést tartott. Miután elnök üdvözölte a jelenlevő tagokat, annak a reménynek adott kifejezést, hogy most már a szünidők után, megifjult erővel fognak munkálkodni. Áttérve a napirend első tárgyára, Vaisz Ignácz tanár előadására, figyelmeztet elnök arra a fontosságra , melylyel Mazzolino festészete Magyarországra nézve bir. A felolvasások sorát ezután Vaisz Ignácz tanár, mint vendég nyitotta meg „Masolino olasz festész és művei“ czimű tanulmányával. Azon szoros összeköttetés, mondá felolvasó mely Róbert Károly óta Magyar- és Olaszország közt létezett, nemcsak a politikai, hanem a művészetben is nyert kifejezést. Jelesen Zsigmond király uralkodása alatt tehát, midőn a renaissance Olaszországban már jobban virágzásnak indult, élt az akkori festészek egyik legkiválóbb alakja Masoin , igaz nevén Fino Tamás. Született 1383-ban Paniceleban s kellemes megjelenése miatt nevezték el őt Masolinonak (Tamáskának), őt mondhatni azon művészi kapocsnak, mely Magyarországot akkor Olaszországgal összekötő. Különösen hazánkra biró nagy érdekkel, mert egész bizonyossággal állíthatni, hogy a nagy művész, ki Giotto után a legnagyobb lendületet adott a festészetnek Olaszországban, a renaissance művészetet nálunk is megkedveltette és érvényre juttatta. Büszkén mondhatjuk, hogy Magyarország már a 15-ik században előkelő helyet foglalt el Európa államai közt a művészetet illetőleg, sőt Masolino itt tartózkodásának kétségtelen jeleit látjuk műveiben. E befolyás nemcsak az alakok erőteljes, friss mozdulatában nyilvánul, hanem néhány eredeti magyar jellegű alakban is, melyeket a művész Magyarországból történt hazatérése után festett. Tre fort miniszter és Ipolyi Arnold püspök nagylelkű támogatása s több olasz művészszel való összeköttetései folytán felolvasó kutatásait a cassiglionei, Branda bíbornok által alapított templom freskóira is kiterjesztő és sikerült vízfestészeti másolatokban mutatja be az ott talált freskókat, melyek eddig csak felületes vizsgálatok tárgyát képezték. Találó érvekkel cáfolja meg Crowe és Cavalcaselle olasz írók állításait, mintha Masolinonak semmi része nem lenne a híres flórenczi Brancacci kápolna freskóinak festésében. Érdekes adatokat közöl továbbá Branda bíbornok, Zsigmond király alatt sok ideig pápai követ és később veszprémi grófról, kinek castiglionei régi palotájában egy majdnem hozzáférférhetlen helyen levő falfestményt talált, mely a Castiglione család állítása szerint Veszprém vidékét ábrázolja; továbbá a korai Bpó főispánról, kinek meghívására jött a művész Magyarországba s kinek megrendelésére Székes-Fehérváron és Ozorán több kápolnát festett ki, de melyek a török háborúk alatt elpusztultak. A hallgatóság élénken megéljenezte az érdekes felolvasást, az elnök pedig az osztály nevében köszönetet mondott a felolvasónak. Ezután Pesty Frigyes mutatta be Knauz Nándor „Monumenta ecclesiae Strigoniensis“ czímű munkájának II. kötetét. Torma Károly bemutatta Finny Henriknek „Az ókori súlyokról és mértékekről“ írt értekezését. Henszlmann Imre röviden jelentést tett a fehérvári ásatásokról s hangsúlyozta, hogy az 1863-diki ásatások alkalmával írt munkájában kifejtett nézetei ezúttal is igazaknak bizonyultak. Végre Pesty Frigyes felolvasta a bíráló bizottságnak a Lévay-dijra pályázó művek iránti javaslatát, mely a dijat az „Egy magyar főur élete a 17-dik században“ czimü pályaműnek ajánlja kiadni. Az osztály e jelentést tudomásul vette s ezzel az ülés véget ért. A képviselőház osztályai. A képviselőhöz tegnapi ülésén estetett meg az osztályok kisorsolása és pedig a következő eredménnyel : I. osztály: Rónay F., Kerekes, Forgách Antal gróf, Horánszky, Fónagy, Rakovszky G., Asbals Leo, Lehoczky Egyed, Pulay, Hodossy, Gál Jenő (Világos), Királyi, Teleki S. gr., Mocsáry Géza, Dániel P., Endrich V., Mocsáry L., Török J. gr., Földváry G., Jánosi J., Zichy Ágost gr., Pántocsek, Joanovics István, Dobránszky, Antonescu, Leskay, Bölöni I., Hegedűs K., Rada Elek, Mezey E., Latinovics Gábor, Miletics Svetozar, Az ELLENZÉK. Sáry, Polit, Szitányi B., Szalay Imre, Duka F., Kállay J., Sembery István, Matlekovics Sándor, Boross B., Gromon D. II. osztály. Lázár Ádám, Hollósy Károly, Reviczky Károly, Gruber János, Odescalchy Gyula herczeg, Bacon József, Szentiványi Árpád, Bódogh Albert, Szilágyi Dezső, Mihály Ferencz, Mihajlovics Miksa, Dorr Soma, Rohonczy Gedeon, Román Sándor, Justh György, Berchtold László gróf, Meczner Gyula, Bende Imre, Rakovszky György, Bicskey Kálmán, Kesztner Henrik, Móricz Pál, Unger Alajos, Rudai Gedeon gróf, id. Plachy Tamás, Bánffy György báró, Korizmich László, Imrich János, Bossányi László, Bánffy Béla gróf, Zsellenszky Róbert gróf, Szájbely Gyula, Chorin Ferencz, Mészáros Nándor, Kun István gr., Madarász Jenő, Károlyi Tibor gr., Hoffmann Pál, Zeyk Dániel, Podmaniczky Frigyes br., Rónay István, Kovács Albert, Lukács László, Ernuszt Kelemen, Farkas Dávid. III. osztály: Lukács Béla, Szerb György, Simó Lajos, Incze József, Gusbeth Kristóf, Péchy Jenő, Széll György, Halász Géza, Pappsász György, Doda Traján, Vargics Imre, Surina Károly, Baross Gábor, Baranyi Ödön, Teleki Géza gróf, Biró Kálmán, Fáik Miksa, Vidovics György, Isaák Dezső, Várady Gábor, Maximovics Miklós, Székely Elek, Péchy Manó gróf, Mara Lőrincz, Mony Gyula, Országh Sándor, Fröhlich Gusztáv, Komjáthy Béla, Geisz László, Kármán Lajos, Apponyi Albert gróf, Tisza Kálmán, Móricz Károly, Darányi Ignácz, Hunkár Sándor, Bohus Zsigmond, Lázár Lajos, Szentkereszty Béla báró, Bessenyey Ernő, Csávossy Béla, Csejthey Antal, Szathmáry György, Máday Lajos, Zay Adolf, Uzovics Pál. IV. osztály: Éber Nándor, Lánczy Gyula, Liss Gyula, Szilády Lajos, Podhorszky György, Kardos Kálmán, Győry Elek, Grecsák Károly, Potoczky Dezső, Kovács Ferencz, Siskovich Tamás, Kemény Géza báró, Csernátony Lajos, Madarász József, Karuch József, Rohrer Viktor, Teleszky István, Pongrácz Adolf gr. Gergelyi Tivadar, Bánhidy Béla báró, Urbanovszky Ernő, Tóth Antal, Jurka Vazul, Cselko Ignácz, Zsilinszky Mihály, Szentiványi Kálmán, Teleki Domokos gróf, Elekes György, Tórs Kálmán, Trefort Ágost, Desewffy Aurél gr. Bartha Miklós, Szapáry Gyula gr. Lökő Géza, Jászay Antal, Csáky László gr. Königmayer Károly, Mezey Ferencz, Jónás Ödön, Konstantiny György, Andrássy Gyula, Bittó István, Tisza László, Földes Gyula, Mukics Ernő. V. osztály: Bárczay Ödön, Kemény Kálmán b., Irányi Dániel, Bittó Béni, Berzeviczy Albert, Szuhány Ödön, Simonyi Iván, Gajzágó Ferencz, Horváth Lajos, Sárközy Aurél, Dóri Dénes, Becskor Károly, Nadányi Miklós, Andrássy Manó gr., Füzesséry Géza, Matuska Péter, Rossival István, Pauler Tivadar, Veszter Imre, Jeszenszky Ferencz, Ivádi Béla, Ivánka Imre, Hevessy Bertalan, Susterich Ignácz,, Boér Károly, Gyurgyik Gyula, Pulszky Ágost, Kristinkovich Ede, Probtsner Arthur, Bissingen Ernő gr., Kapacsányi Móricz, Bubics Zsigmond, Szily László, Tischler Vincze, Harkányi Frigyes, Nemeshegyi József, Ercsey Géza, Farkas Károly, Bay Barnabás, Farkas Balázs, Lászay Lajos, Dárday Sándor, Gull József, Halász Bálint, Békássy Gyula. VI. osztály: Andrássy Tivadar gróf, Wolf Károly, Wasmer Adolf báró, Kőrössy Sándor, Busbach Péter, Miehl Jakab, Bausznern Guidó, Kovács László, Hunyady László gróf, Augusztich Antal, Micsky Lajos, Kemény Gábor báró, Szeniczey Ödön, Németh Albert, Prileszky Tádé, Wodianer Albert báró, Zsigmondy Vilmos, Csanády Sándor, Tisza Lajos, Pilissy Ferdinánd, Szilágyi István, Somsich Imre gróf, Tassy Béla, Zichy Jenő gróf, Dacsó Pál, Szemző Gyula, Kiss Pál, Ugrón Gábor, Polonyi Géza, Máriássy Aladár, Ugrón Ákos, Vidlicskay József, Kiss Lajos, Tanárky Gedeon, Urányi Imre, Éles Henrik, Ónody Géza, Ordódy Pál, Pogány Károly, Rakovszky István, Thaly Kálmán, Biasini Domokos, Vásárhelyi Béla, László, Imre, Bethlen Ödön gróf. VII. osztály.: Láng Lajos, Almássy Sándor, Orczy Gyulai Kazy János, Becker János, Odescalchy Arthur herczeg, Hegedűs László, Szabó Endre, Sennyei Pál b., Mammusich Lázár, Szalay Ödön, Szakál Antal, Hegedűs Sándor, Wahrmann Mór, Tibád Antal, Cs.irer Ákos, Paczolay János, Széll Kálmán, Fenyvessy Ferencz, Sváb Károly, Hoitsy Pál, Herich Antal, Beniczky Gyula, Fornszek Sándor, Gábor Péter, Wagner József, Bánffy Dániel b., Deutsch Lipót, Szilágyi Virgil, Nagy István , Tomcsányi László, Györffy Géza, Miksa Elek, Apáthy István, Lázár Mihály, Turgonyi Lajos, Kálmán Imre, Zichy Ödön gr., Fekete Lajos, Farkas József, Hámos László, Desewffy Kálmán, Tamássy Béla, Prónay Dezső b., Boér Antal. VIII. osztály: Domahidy István, Göndöcs Benedek, Rostaházy Kálmán, Migazzy Vilmos gr., Mednyánszky Árpád b., Ocskay Rudolf, Fekete Zsigmond, Graffitis Károly, Szlávy Olivér, Matkovics János, Jókai Mór, Thury Gergely, Nicolics Sándor, Missies János, Porubszky Jenő, Horváth Gyula, Szederkényi Nándor, Dimitrievich Miklós, Jelynek Abnássy J., Hieronymi Károly, Andaházy Pál, Véghső Gellért, Wodianer Béla, Engelmayer József, Helfy Ignácz, Spóner Andor, Rudich József b., Wieland Arthur, Kiss Dániel, Károlyi Sándor gróf, Vidovich József, Faiser János, Prónay József, Gaál József, Bereczky Sándor, Hermann Ottó, Karácsonyi Guidó gr. Ormós Zsigmond, Ábrahámffy Gyula, Somssich Pál, Ónossy Mátyás, Rédy Endre, Szirmay Ödön, Viszolyi Gusztáv, Scitovszky János. IX. osztály: Zámory Kálmán, Abonyi Emil, Kiss Albert, Zsámbokréthy József, Steinacker Ödön, Eötvös Károly, Széchényi Pál gr., Horváth Boldizsár, Ferenczy Miklós, Kégl György, Králitz Béla, Bölöny Sándor, Dániel Márton, Berzeviczy Irnok, Halassy Gyula, Bornemissza Ádám, Szathmáry Miklós, Szathmáry László, Csávolszky Lajos, Magyar János, Nagy Ferencz, Grünwald Béla, Csiky Kálmán, Literáty Ödön, Sporzon Ernő, Kammerer Gyula, Mandel Pál, Bathó Bálint, Orbán Balázs, Pázmándy Dénes Lipovniczky Sándor, Gaál Jenő (felvinczi), Meszlényi Lajos, Dániel Pál, Verhovay Gyula, Gödi Károly, Prónay Gábor, Szemenyey János, Fáy László Latinovics János, Istóczy Győző, Hentaller Lajos, Hoffgraff János, György Endre, Balogh Géza. * A horvát képviselők közül az első osztályba Babics Titus, Spissics Viktor, Sztekovics István, Gyurgyevics Vazul , a másodikba Loncsarics Mári, Mihálovics Károly, Laicz Vincze- Joszipovics István ; a harmadikban Szladovics Máté, Taller Fülöp, Zindl Antal, Krajlovics Benjamin ; a negyedikbe Derencsin Marián, Zubotics János, Vucaetics István, Tüköri Alajos; az ötödikbe Nugent Arthur gr., Kresztics György, Zmaics Bertalan, Miskatovics József; a hatodikba Hacz Vilmos, Poh Antal, Ozsegovics Lajos b., Bedekovics Kálmán ; a hetedikbe Krestics Miklós, Bartolovics Iván, Barlovich István, Jossipovics Imre ; a nyolcadikba Schramm Lipót, Vukotinovich Lajos, Pólyák Ferencz ; a kilenczedikbe Pejacsevich Nándor gr., Rogulics Mihály és Pejachevich Tivadar gr., soroltattak. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor tartatik, melyben a házszabályok által előirt 12 bizottság fog megválasztatni. Ülés vége 1 óra 45 perczkor. IRODALOM és MŰVÉSZET?^ Az „Erdélyi Muzeum” már megjelent októberi számában, mely az érd. muzeumegylet tört. szakosztályának megbízásából szerkeszettük, Szabó Károly történettudósunk, némileg pótlékul és kiegészítésül a „Régi magyar könyvtár” czimü nagyszabású művéhez : „Az erdélyi muzeum könyvtárának régi Hungaricumait bezárólag 1711-ig“ teszi közzé. E közlemény folytatása az előbbi számában megkezdett könyvczirknek és tartalomjegyzéknek, melyek mint magok a hungaricumok, latin német és franczia nyelvűek. A füzetbe ezután fel vannak sorolva a muzeumegyletnek adott / maga is a legnemesebb irodalom. De későbbi korból is mennyi mindenről van szó, mi elveszett. Ferenczy Zoltán. (Folytatása köv.) ELAIN. Regény. Angolból: Amica. XLVII. (76. Folytatás.) — Sir Aldewin nagyon szives, mondá Elain. — A fizetési feltételeket természetesen a gazdasszonynyal, vagy Sir Aldewinnel fogja kegyed megbeszélni, folytatá Madolin. Sir Aldewinnek az a kívánsága, hogy a kegyed szívességét, rokonszenvét s szeretetét teljesen megnyerje a gyermeke számára. Anyátlan árva szegényke; már ez elég ok arra, hogy egy jó asszony szeretetét megnyerje. — Én szeretem a kis leánykát, mondá Esain. — Azt én nagyon jól tudom, különben, nem volnék itt, hogy kegyeddel beszéljek róla. Én magam is nagyon aggódom e gyermekért; az anyja legkedvesebb barátnőm és rokonom volt, nagyon szerettem. Bocsássa meg őszintességemet, de kegyed oly szelídnek és finom modorúnak látszik előttem, hogy meg vagyok róla győződve, hogy a kis leánykára nagyon jó befolyást gyakorolna. Egy ideig, még szükségtelen nevelőnőt fogadni melléje, jelenleg csak az volna kívánatos, hogy minél több időt tölthetne kegyeddel. Kérem, megteszi-e azt a kis Gyöngyért, amit, ha élne, saját gyermekéért is megtenne? — ígérem, hogy épen úgy fogom szeretni, s úgy ügyelek reá, mintha saját gyermekem volna. — Én nemsokára távozom, folytatá Madolin, meg leszek nyugodva, ha a kis Gyöngyöt a kegyed felügyelete alatt hagyom. Én nem tudom megmondani, hogy miért van oly teljes bizalmam kegyedhez; de van valami az arczában és modorában, ami leket és ösmeretes előttem, s bár most találkoztunk először, nekem úgy jön, mintha régóta ösmernénk egymás, és érzem, hogy jobb, gyöngédebb s hűségesebb kezekre a gyermeket nem bízhatnék. — Bizalmának meg fogok felelni, igére Elain. — Mint mondom folytatá Madolin, nemsokára elmegyek. Csak azért jöttem, hogy a kis György fejlődését lássam. Lady March nagyon aggódik a kis unokája miatt. S tudva hogy kegyeddel hagyom, könnyebb szívvel távozom. — A kisasszony nagyon jó hozzám, mondá Elain. Madolin néhány percig gondolataiba mélyedve állott előtte. — Még van valami, amit szeretnék kegyednek megmondani, kezdő beszédét, de nem tehetem. A jövőre nézve olyan tervei vannak Sir Aldewinnek, melyeknek kegyed, miután a gyermeket annyira szereti, örülni fog. Most nem mondhatok többet, de kérem higye el, hogy ha a gyermekhez szíves lesz, s szeretettel őrködik felette, olyan barátokat szerez magának, kik a kegyed érdekeit egész életökön keresztül a magukévá fogják tenni. Annyira szeretem e gyermeket, hogy megválni tőle fájdalmat okoz. Elvesztett gyermeke emlékére kérem, legyen jó hozzá, szeresse és őrködjék felette! Madolin elhallgatott s egy kissé zavarban látszott lenni, amint Elainhoz közelebb lépett. Valamit tartott a kezében, de Elain nem vette észre. A Madolin arcza kipirult, azonban egy oldal pillantás a kopott ruhára némi bátorságot öntött beléje. Egy bankjegyet tett az Elain kezébe. —Ugye elfogadja ezt tőlem? mondá kérőleg. Elain csudálkozva nézett rá. — Ne gondolja, hogy meg akarnám vesztegetni, teve hozzá Madolin, ne tegye fel rólam, mintha én azt képzelném, hogy érdeklődését és szeretetét a kisgyermek iránt, meg lehetne vásárolni. Olyan aljasságra nem vagyok képes. Csak azért adom, hogy vegyen magának valami csekélységet, ami reám, és ígéretére emlékeztesse. Reményem nem utasítja vissza ? Most Elain, kit hirtelen oly erős reszketés fogott el, mit nem birt visszatartani, hátra húzódott. — Ugye nem utasitja vissza ? ismétlő Madolin , s meglepetésére a szegény asszony szenvedélyes kiáltással ragadta kezébe a bankjegyet megcsókolta azt és sirt felette, s ismét megcsókolta, míg Madolin csudálkozva nézte e különös jelenetet. — Nem sértettem meg ? kérdé Madolin a könnyek által félre vezettetve. Elain gyorsan magához jött, az ilyen elérzékenyülés nem volt rendén , fékezni kellett felindulását , de szemeit nem merte a consioja szép arczára felemelni. — Nem sértett meg a kisasszony, mondá. Bocsánatot kérek magamviseletemért ; — szívessége volt az, mi annyira meghatott. Olyan rég ideje annak, hogy senki sem emlékezett meg rólam , hogy senki sem volt jó hozzám , és a kisaszszony olyan jó. Köszönöm szívességét, elfogadom a pénzt. Hálás vagyok érte. S magában azt gondolta Elain, hogy e pénzt legnagyobb szükségben sem költené el, hanem haláláig megtartja. — Örülök, hogy örömöt szereztem, mondá Madolin. Ma estre elutazom, kegyedtől most búcsúzom el. Kezét barátságosan kinyújta, de Elain alig merte azt érinteni. Bherton kisasszony távozott, Elain ismét egyedül maradt. Vájjon nagy bolondság volt-e tőle a bankjegyet elővenni és oly keservesen sírni felette mintha a szive meg akarna szakadni ? Boldogság volt-e azt a papirosat úgy össze vissza csókolgatni, mintha az élő tárgy volna, s szeretetét érezni tudná ? A Madolin kegyadománya, a Madolin ajándéka, hogy szeresse saját gyermekét ! — hogy szerette e pénzt, milyen drága kincsnek tartotta. — Ha éhen kellene hallnora, még akkor sem váltanám fel! — mondá. Megtartom egész életemben ! Amint a bankjegygyel kezében ott állott eszébe jutott Madoliának az a számtalan szívessége, amit éreztetett, készséggel ápolta, szolgálta, gondozta mindig; úgy tetszett előtte, mintha a múltban cousinjának az egész élete arra lett volna szentelne, hogy az ő kedvét keresse. Eszébe jutott az ő határtalan jósága s hősies önfeláldozása, midőn azon végzetes éjszakán az ő kérését teljesítve, Aldewint oda vitte hozzá. S nemes lelkű rokona iránt, ki egykor boldogságát áldozta fel érte, szive felmelegült. — Ha mindent tudna! ismétlő magában szüntelen. A sorsnak sok szeszélye, s az életnek furcsa változásai vannak, de hogy ő, Southwold örökösnője, a sir March egyetlenegy gyermeke, egy gazdag bárónak a felesége, egy ötven forintos bankjegyet fogadjon el ajándékba — ez meg is mulattatta — de azért fájdalmat is okozott. Sir Aldewinnek ugyan ez nap hosszú értekezése volt a gazdasszonyával. A szobájába hivatta, s a bekövetkezendő nagy változást tudatta vele. — Azt hiszem, nem fogja meglepni e hír* mondá Sir Aldewin, s magára e lépésem nem fog különbséget tenni. Édes Birdné maga régót* szolgál a háznál, hűsége által kiérdemelte becsülésemet, tehát méltányosnak tartottam, hogy legelőbb magával közöljem e hirt. Birdnó kíváncsian nézett a gazdája arczára. — Állandó boldogságot kívánok a báró urnak, mondá régi módiasan mélyen meghajt'a magát. Vehetem magamnak azt a szabadságot, hogy egy kérdést intézzek a báró úrhoz ? (Folyt. köv.) October 10. érmek és könyvek czime az adományozók neveivel egyetemben. „A legveszedelmesebb szédelgés“. Dr. Kont A. Sándor. Budapest 1882. nyomatott Királyi és társánál. Ára 40 kr. A kis röpiratszerű füzet a bpesti lipótvárosi polgári körnek van ajánlva s benne a szerző, a mint magát kifejezi „társadalmi életünk egyik rákfenéje* ellen szól. a rákfene nem egyéb, mint magok a zugbankárok. Egy polip, egy vipera faj ez, segyi meg szerző, mely mások felizgatott vágyaiból táplálkozik s melynek ingyenélő hada ma már éjszaktól délig s kelettől nyugatig behálózta az országot bűnös üzelmeivel s a hirtelen gazdagodás ködképét tárva felcsillogó „értékpapírok“ a „sorsjegyek“ özönét bocsátja szét, hogy lehassza népünknek munkakedvét s kicsikarja zsebéből a néhány fillért, melyet önszorgalom vagy atyáinak takarékossága összehalmozott. Az osztrák parlament 1878-ban törvény által tiltotta meg, hogy a sorsjegyeket részlet fizetésre, a sorsolási tervtől eltérőleg árusítsák el s megtiltotta hogy a sorsjegyeket más üzletekkel összeköttetésbe hozzák s azokat ügynökök közvetítésével eszközöljék és meghagyta, hogy az árulásra jogosított czégek minden sorsjegy árulásról hiteles könyvet vezessenek. Amint a törvény foganatba lépett a bécsi zugbankárok Budapest felé vándoroltak üzelmeikkel. Most gombamódra gyarapodnak a panaszok és ügyletek s az országgyűlés feladata egy az osztrák törvényhez hasonlót hozni. A közvélemény a sorsjegyekkel s az értékpapírokkal való üzérkedést legnagyobb részt a zsidóknak tulajdonítja, minthogy a zsidók az üzérek s egyeseknek e kiváltképen szédelgő tulajdonos egész rovására jelentékenyen szaporítja az antiszemiták számát. „A közlekedési eszközök a vasutak, posták, távírdák és gőzhajózás története“ czímű füzetes vállalatból, melyet Csikvári Jákó nagy szakavatottsággal ír, a 21 és 22 ik füzet jelent meg ízlésesen kiállítva a Franklin társulat nyomdáiból Budapesten. A jelenlegi kettős füzet számos finom kivitelű képet tartalmaz, aczélmetszésben, a közlekedési eszközök illusztrácziójául. Ára 80 kr. „Székely egyleti képes naptár." Az 1883-iki közönséges évre. Szerkesztik többen, kiadja a Franklin-Társulat nyomdája Budapesten A naptár kiváltképen a székely föld számára van szerkesztve, a mint az a czim névtárból kitűnik, mely a székely megyék és törvényhatóságok névtárát adja. A pontosan összeállított naptári rész és országos vásárok jegyzéke mellett, az olvasni valók is jelesebb székely irók tollából származnak s egyes jelentékenyebb székely származású férfiaknak életrajzi vázlatát köztik. Életrajzokban vannak bemutatva b. Kemény Gábor, dr. Fogarassy Mihály volt erdélyi püspök, dr. Apor Károly, Mikó Mihály, Kriza János, Szilágyi Sándor, régi érdekes leveleket a fejedelmek korából, Szász Károly egy szép költeményt, Petelei István egy ismert rajzát „A köszörűs" czim alatt s mások szintén érdekes közleményekkel járultak a naptárba. Hasznos tudni valók, gazdasági czikkek és utasítások szintén bőven foglaltatnak a tartalmas képes naptárban közli, a melynek ára csak 30 kr. SPORT. Debreczeni lóversenyek. (Második nap okt. 7.) A második napi lóversenyek eredménye következő : A városi díjért gróf Batthyány Elemér — Blaskovics Miklós Brezije egyedül járt körül 8 nyerte a 100 cs. kir. arany dijat. A kishandikapban gr. Sztáray Kisbabája könnyen nyert egy hosszal ; br. Uchtritz Zs. Baroness Saroltája 2-dik volt. A 350 drb. tíz* frankos arany a 11 am dijat gr. Sztárai János Balatonja nyerte meg küzdés után egy nyakhoszszal; gr. Eszterházy Miklós Lehetetlenje 2 dik volt. A vigaszversenyben gr. Eszterházy Miklós Sybarita győzött küzdés után félhoszszal , dr. Uchtritz Zs. Contremine-kanczárs 2-dik volt.