Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)
1883-06-21 / 140. szám
Kolozsvárt 1883. Azon hosszú kerülő utat, amelyben Bulgária fejedelme Moszkvába ment, mindenki elég jellemzőnek tarthatja. Ha Oroszország jelölte ki ezt az utat és az általa nyilvánított tendentiát, azt lehet következtetni, hogy lemondott a kis államok elnyeléséről oly föltétellel, hogy Asztria is lemond. A jövő kétség nélkül sötét, de kedvező az a kilátás, hogy a keleti népek végre ki fognak egyezni, ahelyett, hogy hogy N Németország érdekében egymást marczangolnák. Azt lehet és kell remélni, hogy ugyanez fog történni az osztrák-magyar monarchia keleti felében Translajthaniában a magyarok, szlávok és románok közt. Egy rendkívül ravasz politika keleti ábrminti Vz Asztriát, hogy összeveszne Oroszországgal. De abban a mértékben lesz szlávvá, amelyben előhalad ez után. Egészen ellenkező szellem lép a németség szelleme helyébe. Mi lesz a hármas szövetségből a szláv Asztriában ? Nem fog-e elmozdulni ? Az a politika, mely elérte ezt a czélt, az eredményben lelheti zátonyát is Hova tart ez a politika? Az ismeretlen felé. Henri Martin. Az eszlári bűper. A végtárgyalás. Nyíregyháza, június 19. Elnök előadja a vádat minden vádlottnak egyenként. Megértették ? Vádlottak: igen! Elnök: Most felszólítom a tanukat, jöjjenek elő s álljanak sorba. ( Megtörténik.) A meghívott tanukat arra figyelmeztetem, hogy vallomásaikra majdan a hitet le fogják tenni, tehát csak a tiszta igazságot vallják, midőn a sor rajok kerül, akkor majd egyenkint felhivatnak. Eötvös Károly védő: Értesülve vagyok arról, hogy a nép egy részében s különösen az ügyhöz tartozó tanuk egy részében is, azon téves felfogás van elterjedve, s értesültem arról, hogy némelyek által ama hit, még szándékosan tápláltatik is, hogy keresztény tanú, csak zsidókat érdeklő ügyekben vagy zsidó tanúnak csak keresztényeket érdeklő ügyekben a hamis eskütől és annak következményétől sem kell valami nagyon félni, és hogy Isten elnéző leszen a keresztyén iránt, vagy a zsidó iránt, hogyha egymás elleni dolgukban talán nem is egészen az igazsághoz híven teszik a vallomást. Miután azonban ezen felfogás nemcsak téves, hanem egyúttal bűnös is, annak terjesztése valóban gonoszlelkűségre mutat; de miután ily hitnek tévessége ki nem zárható, annálfogva igen kérem a nagyságos elnök urat és a tekintetes törvényszéket, hogy különösen e körülményre való utalással a tanúkat arra figyelmeztetni kegyeskedjék, hogy bár zsidó-ügyben keresztény, vagy keresztényügyben zsidó tegyen tanúságot, ha tanúsága hamis vagy valótlan találna lenni, a tanuló mind a világi, mind az isteni törvények szerint súlyos büntetését el fogja venni. Elnök: Én megvallom, hogy mint ezen kir. törvényszék elnöke, nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy az egyes felekezetek szerint tegyem meg a tanukhoz a figyelmeztetést, (tetszés a közönség körében) s azért én csak általában figyelmeztettem őket, hogy csak a való igazságot adják elő, úgy a mint az lelkiismeretükkel megegyezik. Eltávozhatnak. (Megtörténik.) A közönséget pedig kérem, hogy minden rendzavarástól tartózkodjék. A szakértő urak hasonlóképp el fognak távozni és amikor rendelkezni fog velük a túszek, akkor fognak megjelenni. Eötvös Károly védő: Teketszék! Egy előterjesztést vagyok bátor tenni. Kérem constatáltatni hivatalosan, hogy Schwartz Móricz nevű fiú a tanúk közt van-e, miként idéztetett meg és ki által ? Elnök: Majd ha rá kerül a sor, szólunk róla, külömben is a tanuk egyenként elő fognak jönni, a figyelmeztetést akkor megkapják. ^__ Elnök: Nincs. , Eötvös Károly: Tudomásul veszem, hanem kérem a teketszék határozatát, e kérdésben. Elnök: A törvényszék magát e tekintetben határozathozatalra hivatottnak nem tekinti, amennyiben e részben az intézkedés már megtörtént. Különben a tanuk mikénti idéztetése és előállítása az elnöki teendők köréhez tartozik. Friedmann Bernát védő kéri, hogy a tanukkal való érintkezés senki másnak, mint olyanoknak, kik mint tanúk idézéssel vannak ellátva, meg ne engedtessék. Igen szívesen látja azokat is a teremben, kik esetleg akár ügyészi, akár vizsgálóbírói minőségben voltak eddig befolyással az ügyre. Csak azt kéri, hogy helyet ott méltóztassanak foglalni, hol a tanú, midőn a törvényszék elé megy vagy onnét eltávozik, ne láthassa, mert ez azon félreértésre szolgáltathatna okot, mintha ez szándékosan történnék, befolyás gyakorlása végett. (Megjegyzendő, hogy a bíróság háta mögött, a bíróság és ügyészség több tagja hallgatóként van jelen.) Elnök: E részben méltóztassék akkor felszólalni, ha tényleg tapasztalná, hogy valamely tanúra bevonulásánál ily módon szándékotatnék befolyás gyakoroltatni. Friedmann védő: Akkor talán már késő lenne. Elnök: Én különben már intézkedtem arra nézve, hogy azon terembe más, mint tanú ne lépjen; a felelősséget e részben személyesen, míg itt ülök, nem vállalhatom el, de hiszem, hogy tett intézkedésem teljesítve is lesz. Most a vádlottak mindnyájan el fognak távozni, oda fognak vezettetni, ahol voltak. Legelőször is özvegy SolymosiJánosné fog bevezettetni. Özvegy Solymosiné bevezettetik. Elnök: Ön mint panaszló van neghiva a kir. törvényszék elé ; azt panaszolja, hogy leánya Eszter múlt évi ápril 1-se napján eltűnt, hogy azóta az akkoriban történt kutatások daczára is meg nem került, és hogy azon gyanúja van, hogy leányát a zsidók tüntették volna el. Adja elő, hogy miképpen jutott, azon gyanúja, hogy lánya ily módon végeztetett volna ki. Beszélje el a dolgot igaz lélekkel. Solymosiné részletesen előadja azon ismert körülményeket, melyek között leánya eltűnt. Friedmann Bernát védőügyvéd: Tekintetes törvényszék! Meglepetéssel tapasztalom, hogy a panaszos kihallgattatik, midőn a többi vádlottak nincsenek jelen. Az eljárási szabályok tudom megengedik azt, hogy az elnök intézkedjék az iránt, hogy a vádlottak kivonuljanak, de semmi szín alatt nem intézkedhetik úgy, hogy egy legalább benn ne maradjon. És ezen intézkedése az eljárási szabályoknak is csak azon esetre vonatkozik, midőn vádlottak hallgattatnak ki, hogy egymás vallomását ne hallhassák, de nem vonatkozhatik azon esetre, midőn a vád terjesztetik elő, midőn tanúk hallgattatnak ki, mert természetes, hogy ha valakinek joga van meghallgatni azt, mit vall ez vagy az, ezen joga a vádlottnak kell hogy meglegyen. Ez legföljebb úgy volna pótolható, hogy minden egyes esetben, minden egyes vádlottnak meg kellene mondani, hogy távolléte alatt mi történt. De a tárgyalás egyszerűsítése és gyorsítása is kívánatossá teszi, hogy a vádlott jelen legyen, midőn tanúk vallanak és ennek benyomása alatt valljon ő is, mert lehet, hogy egyik vagy másik tanú vallomása közvetlenül olyan hatással lesz reá, hogy beismerésben lesz. (Derültség a közönség körében.) Kérem tehát méltóztassék akként intézni, hogy a vádlottak a panaszos és a tanuk vallomásainál jelen lehessenek. Elnök: Midőn a tárgyalás alatt, a vizsgálatnak olyan pontjához érkezünk, mely a vádlottakat annyira érdekli, hogy arról közvetlen tudomással kell birniok, bizonynyal jelen lesznek a vádlottak. De *Soly*mosinénak, mint panaszlónak előadása, hogy miként tűnt el leánya, talán még nem olyan. Heumann Ignácz védőügyvéd , Solymosiné határozottan állítja, hogy midőn leánya keresésére indult, Scharf Józseffel találkozott, aki őt azzal vigasztalta, hogy Nánáson is fordult elő hasonló eset. Elnök: Ismételni fogom Scharf József előtt e kérdést, de nem akarom a vádlottakat annak kitenni, hogy folyton jöjjenek-menjenek. Eötvös Károly védőügyvéd: Kérdést óhajtok intézni Solymosinéhoz. Szeyffert Ede főügyész helyettes: Tekintetes törvényszék! Nekem is lesznek kérdéseim Solymosi Jánosnéhoz annak helyén és idején, de nézetem szerint Solymosiné nemcsak följelentő, hanem tanú is, akinek bizonyos körülményekre nézve felvilágosítást kell adnia. Ez csak a vádlottak jelenlétében történhetik meg. Fentartom tehát maga úrnak, hogy Solymosinéhoz kérdéseket intézzek, akkor, midőn itt lesznek az összes vádlottak. Méltóztassék talán a védő úr is akkor intézni kérdéseit. Eötvös Károly: Ugyanezen előterjesztést akartam tenni. (Derültség a közönség körében.) Következik Schwarz Salamon vallatása. 38 éves, nős, 4 gyermek atyja. Ápril elsején jött Eszlárra pályázni, Taubhoz szállott. Másnap templomba mentek, ebédre ismét Taubhoz, hová Rosenberg bort hozott. Zsidó koldusra Wolnerre nem emlékszik, soha se is látta. Elnök: A vád az, hogy ezen zsidó koldus bevezette Solymosi Esztert a templomba és ott Buxbaum, Braun és a koldus lefogták és a földön tartották ön pedig a metszőkéssel megvágta a nyakát. Vádlott: mindenki fogja bizonyítani, hogy az ilyen bűntett nemcsak a társadalmi, hanem egyszersmind a természeti törvények által is meg van tiltva nekünk, mint izraelitáknak, különösen a Mózes törvényei által halálbüntetés mellett van megtiltva. De mi okból is történt volna ez? Mi indíthatott volna bennünket e szörnyű bűntett elkövetésére ? Elnök: Tehát ezt a vádat merően valótlannak állítja és meg nem engedi, hogy az megtörténhetett volna ? Vádlott: Valótlan! Nemcsak valótlan, de lehetetlen is. Elnök: A múlt esztendő július 20-ik napján jelentkezett ön nálam és előttem, valamint egyik kir. ügyész és egyik törvényszéki bíró előtt,akkor azt nyilatkoztatta ki, hogy ön volt az, aki a templom mellett elhaladó Solymosi Eszter leányzót, azért, mert az önt csúfolta, megütötte akképen, hogy a leány meghalt; hogy nappalra őt a templom mellett gazzal elfedve rejtegette, éjszakán pedig maga vitte el a Tiszába. Igaz-e ez? Vádlott: Igaz. E. És ezen előterjesztés után ismét mit mondott? V. Nagyságod azt méltóztatott mondani, hogy az, amit mondtam nem valószínű és el nem hihető , tehát visszavontam magam is. E. Mi indította önt erre? V. Akkor is megmondtam, ma is ismétlem, hogy én ezen egész elogatásnak nem tudtam semmi törvényes alapot adni, valamint itt tartásunknak sem, mert úgy bántak velünk, mint legaljasabb, leggonoszabb emberekkel szoktak, még úgy sem bántak velünk. Tehát én ezt a hatóság részéről való üldöztetésnek tekintettem, s ennek következtében elhatároztam magamban, hogy inkább feláldozom magam, mintsem, hogy itt szenvedjek én, és szenvedjenek a többiek. E. Tehát ön elhatározta volt, hogy többi társait is megmentse ? V. Hogy véget vessek a dolognak. E. Tehát, hogy magát is mentse és társait is megmentse ? V. És egy kis zavarban is voltam. Eötvös: Szabad kérdést intéznem ? E. Méltóztassék ! Eötvös: Mikor lett elfogva vádlott? V. Május 19-én. Eötvös: Mikor adták először tudtára, hogy mivel vádoltatik ? V. Akkor mindjárt 3—4 nap múlva. Eötvös: Mindjárt tudtára lett adva ? V. Igen, védelmezni akartam magam, de nem engedtek. Székely: Délután szavazatokat keresett. Tett látogatást ez alkalommal Jungernél ? V. Nem. E. A szombat estét hol töltötték ? V. Meg voltunk hiva Lichtmanhoz és ott voltunk kis ideig és hazamentünk. E. Leülhet vádlott. A tárgyalást fél órára felfüggesztem. * * * nyomása alatt álljon a tanú. És jevuhogy itt legyenek az összes vádlottak^ (Az elnök rendeletére az ö«s, A «.)terembe vet“el,,ek és Eötvös. Mielőtt Scharf Móric, * n a bűnvádi eljárás szabályai ellené,-!'!1' közben kihallgattatnék, kérem törvénykileg constatálni, hogy miként idfcsfi meg, hol tartózkodott 13 hónap óta és • ként állíttatott a törvényszék elé? mi' E. Ő közigazgatási felügyelet a)., állott. Ez tudvalevő dolog. 8 Fridmann: Kéri constatálni ha tanú sem szüleinél, sem egyáltalában a szabadságban nincs, mint az olyan ember a maga akarata szerint cselekszik. 111 Eötvös: Kérem a vizsgálati Irataiból itt hivatalosan constatálni Scharf Móric.nak történetét ezen 13 hónapon át . E. Mihelyt reá fog következni a ez megtörténik és akkor szó lesz róla hol miként jutott oda, a hol van és hol iu azon idő alatt. . Eötvös Károly: Nagyságos eVaur! Tekintetes iszék! Én mint védő, hivatalos jogomnál fogva tudni óhajtom az ilizést, mely Scharf Móricz tanúhoz kibocsáttatott, és annak tett kézbesítését a kézbesitási ivből és hivatalos jelentésből óhaj-' tam tudni. — Mig ezen adatok kikeresi tettének, a nagyságos elnök ur engedémével van szerencsém benyújtani a Bary József vizsgáló biró által, Havas Imre kir ügyész jelenlétében 1882. szeptember hó 22- én a nyíregyházi kir. törvényszéki fogházban felvett jegyzőkönyvet, melyben Schartz József vizsgálati fogoly kijelenti, ha ki, mint atyának akarta, hogy fia S Karl Móricz az aznap estén kezdődő engesztelő ünnep alkalmával az izraelita imaházban tartandó isteni tiszteleten részt vegyen, és másrészt óhajtja, hogy fia a további időre valamely rokonánál maradjon, illetőleg ne tartassák tovább a megyeházánál. Van szerencsém ezt bemutatni, és kérem az iratokhoz csatoltatni, hogy ezen jegyzőkönyv alapján az apának jogos akarata ellenére amelylyel szemközt csak a büntető törvénybe ütköző cselekvényért lehetett volna fiát bármiféle más kezelés alatt tartani, az ezen kijelentés, és apai akarat ellenére miként kezeltetett? Elnök: Erre meg kell jegyeznem, hogy magának Schart Józsefnek egy más nyilatlatkozata is van erre vonatkozólag, nevezetesen midőn éppen a tisztelt ügyvéd úr, nem emlékszem már, egy maga vagy Herman a belügyminiszterhez ez irányban egy kérvényt adtak be. Ezen kérvény leküldetett ide hozzám, hogy Scharf József hallgattassák ki arra nézve, hogy ő fiának elhelyezését miként óhajtja. Én Scharf Józsefet kihallgattattam bíró által, és ő akkor kijelentette, hogy megnyugszik abban, hogy fia itt legyen a megyeházánál és egyáltalában tiltakozott a kérelem azon része ellen, hogy a fia Pesten valamely árva vagy szeretetházban helyeztessék el. Eötvös Károly védő: Köszönettel tudomásul veszem, csak bátor vagyok tisztelettel megjegyezni, hogy a kir. belügyminisztériumnak e tárgyban kibocsátott és hozzám intézett intimátuma, melyben azon kihallgatás, melyet nagyságod említeni méltóztatott, ime itt van az eredeti kiadványban, és lesz szerencsém azt az iratokhoz való csatolás végett beadni. Scharf Móricz tanú : Az 1882. évben, midőn összegyűltek a tiszaeszlári zsidók és ott voltak idegenek is : Schwarz Salamon telöki metsző és a téglási metsző, akine nevét nem tudom , 8 vagy fél 9 óra tájban kezdődött az ima és tartott 11 óra utánig- Akkor eltávoztak az izraeliták, Schwartz és Salamon és a téglási metsző maradtak, azt mondták, hogy imádkozás végett maradak a templomban. Én eltávoztam, "P4" házába, később egy koldus zsidó ember, ki pénteken jött hozzánk és szombatig . * Szünet után elővezetik Wolner Herman vádlottat. Elnök kérdéseire előadja, hogy 37 éves, izraelita, nős, két gyermeke van, napszámos szokott lenni, vásárra szokott járni, marhákat szokott hajtani, vagyona semmi sincs. Előadja, hogy a múlt évben nem volt egészséges, nem tudott dolgozni, nem tudott megélni, utóbb Szatmár megyében Ilodászon tartózkodott 7—8 évig. Elnök kérdésére elmondta továbbá, hogy a múlt évben husvét előtti szombaton volt Eszláron és vasárnap ment el onnan. Az egyházfinál tartózkodott de nevére nem emlékszik. Elnök: Mi czélból utazott Eszlárra ? V. Pénzem nem volt, nem tudtam miből megélni. Gondoltam, hogy faluhelyen inkább lehet pénz nélkül megélni, hogy valamelyik zsidónál kapok ennivalót pénz nélkül is. Beteg voltam, kénytelen voltam a jóemberekhez folyamodni segítségért. E. Volt a templomban és meddig? V. Nyolcz órakor mentem a templomba, tíz óra tájban lehetett, mikor elvégezték az imádságot. Azonnal kimentem és elmentem ahhoz a zsidóhoz, a nevére nem emlékszem, nem messze lakik a templomtól. E. Megértette-e a vádat, hogy egy keresztény leánynak, Solymosi Eszternek megölésében maga is részt vett, hogy maga vezette a leányt a templomba, hol maga, Braun, és Buxbaum lenyomva tartották addig, míg Schwarcz Salamon a nyakát megmetszette ? V. Az lehetetlen, ha idegen egy faluba jön, hol semmi ismerőse nincs, féltek volna, hogy ki tudja, micsoda csavargó részeges ember ez, elbeszélheti és bajba hozza őket. A vizsgálóbíró úr azt mondta, hogy ez a fiú megmondja szemembe, de mikor kérdeztem a fiút, igaz-e, hogy én láttam a leányt a templomban, erre nem szólt egy szót sem, hogy látta volna Hogyan lehet tehát, hogy engem vádoljon? E. Miért nem jelentkezett ön, midőn ezen eset felmerült? V. Azt nem tudtam, hogy keresnek, s nem tudtam, hogy reám szükség van; azután később jelentkeztem. Szokásos keresztkérdésekkel ostromolják a vádlottat, ki a már elmondottaknál többet nem mond. Ezután Buxbaum vádlott hallgatatott ki németül. Több hozzá intézett kérdésre, melyek Scharf Móricz vallomására vonatkoznak, ezen vádlott határozott tagadással felel. Kihallgattatott ezután Braun Lipót, léli születéssű, 29 éves, sakter volt Tégláson. Ezután Scharf Móricz tanú kihallgatása következett. E. Arra nézve, hogy miért kívánom, hogy most Scharf Móricz kihallgatása következzék, némi magyarázattal tartozom. Mert különben szabályszerűen először a vádlottakon kellene végig mennünk, az éjjel ugyanis valami különös intézkedés vált szükségessé a helyiség körül, s e végett kihallgatását a mai napra rendeltem. Fridmann védő: Akkor ezen intézkedés ellen nem kívánok kifogást tenni, csak azt kívánom, hogy mikor a tanú vall valamennyi vádlott, ellen, akkor ezekkel:A — És Leam — kiálta Ross — ezért áldozta fel szabadságát! — Most már szabad — monda lady Cumnor. — Szabad ? Igen, egy olyan szégyen folttal életén, mit sohasem lehet elenyésztetni; szabad lesz az igaz, de mindig nevéhez lesz kötve az a kellemetlenség, hogy gyilkosságért volt egykor bezárva. — Ne hidd, — kiáltó lady Cumnor, te csalódul! A Leam életét nem homályosítja el semmi szégyen folt, nem vádolhatja senki, sőt ellenkezőleg, becsülni s bámulni fogják. Mindenki tudni fogja, hogy mily nemesen szeret tégedet, mert megmentésedért áldozta fel életét. Nyugodt lehetsz, kárhoztatás helyett szeretni és tisztelni fogják — Szeretném azt a fiút látni — monda Ross — és az ő ajkairól hallani e történetet. Felment abba a szobába ahol a fiú haldoklott. Ott volt Cobham, a bánatos apa, az ügyvéd ki a vallomást leirta és a lelkész ki mint tanú végig hallgatta. Sir Austen nyájas szavakkal igyekezett a haldoklót vigasztalni. Borzasztó azt meg csak el is gondolni, — monda az öreg kertész, — sűrűn hulló könnyeit reszkető kezével törülgetve, hogy az én fiam ilyen dolgot cselekedett légyen és nem mondta azt meg senkinek .— Féltem szólani — lihegte a fiú. Azt gondoltam, hogy felakasztanak érte. Nem mertem megmondani! — Szegény Leam! — sóhajtott sir Austen. A beteg feléje fordítá arczát. — Ez bántott legjobban — mondá — Leam kisasszony egy pillanatig sem ment ki az eszemből. Anyám elolvasta a fiatal kisasszony vallomását, hogy ő a bűnös, de én tudtam, hogy azt én cselekedtem és senki más. Sajnáltam én őt, de gyáva voltam. Uram, kérje meg a kisasszonyt, hogy bocsássa meg bűnömet. Én nagyon féltem a felakasztástól! Egy félóra múlva meghalt a fia, utolsó perceit az általa megbántott család vigasztalása enyhíté. * * Beletelt néhány nap míg Leamot kiszabadították, és ekkor ő lett a nap hőse. Történetét minden újság hozta és minden ajkon megfordult. Ismét és most már másodszor kilencz napi csoda lett, s aztán az újabb események elfeledtették. De azoknak a szivében kik körülre éltek és azoknak a szivében, kik itt szerették, önfeláldozásának az emléke örökre élt. Az első, ki üdvözletére sietett, midőn a kastély küszöbét átlépte, lady Cumnor volt, és Leam, kinek szive tele volt boldogsággal és szerelemmel, örömmel megbocsátotta régi barátságtalanságát. Megcsókolta a szép büszke arczot, mely oly átérzett alázatossággal hajlott meg előtte. Lady Cumnor suttogta gyöngéden, én is szerettem Hugót, s oly boldog volnék, ha szegénykét visszaadhatnám kegyednek ! Vigasztalni bánatát nem tudom, csak azt mondhatom, hogy fájdalmában én is osztozom. Lady Cumnor volt az, aki az esküvő napját meghatározta ; minden szava tette magán hordta a megbánás bélyegét, oly jó, oly gyöngéd, oly szeretetteljes és előzékeny volt, s annyira igyekezett Rosst és Leamot boldoggá tenni, hogy azok nem bírtak ellent állani, s valóban nagyon szerették s ez által némileg őt is vigasztalták. — Karácsony estve érkeztem ide — mondá a szegény asszony, s bánatot és szerencsétlenséget hoztam magammal. Engedjétek hibámat helyrehozni azáltal, hogy a mostani karácsony estvéjén örömöt s boldogságot hozzak általatok a házhoz. Mindenki elismerte, hogy esküvő napjának nagyon szokatlan nap volt, de az ablakokon képződött jégvirágoknak s a fákon csillogó zúzmarának is meg volt a maga bája. Menyegző napja rég nem látott olyan két szép menyasszonyt, mint a mai nap , mert Cenci herczeg is megnyerte a szép lady Violát, s egy napon esküdtek meg Leámmal. Ugyane nap estvérén, midőn a lakodalmi vendégek el voltak foglalva, lady Cumnor a férje szobájába hívta Rosst és Leamot. Megfogta a sir Austen fia kezét, s gyöngéden azt mondá : — Ross, én egykor kegyetlen igazságtalanságot követtem el ellened ; engedd, hogy hogy azt némileg helyrehozzam. Kisfiam az égben sok olyan leczkére tanított, amit különben itt a földön bajosan tanultam volna meg. Engedd, hogy igazságtalanságot e mai napon hozzam helyre. A gondviselés megáldhat még engemet is gyermekekkel, de a te örökséged sértetlen marad. Ross, megkértem férjemet, hogy a Larchtontól uradalmat hagyja reád és örököseidre és ő elhatározta, hogy ezt meg fogja tenni. Csókoljatok meg kedveseim, éljünk békességben, szeretetben, temessük el a múlt emlékeit örökre. Az uj pár készséggel engedelmeskedett. Volt még valami a mi Rosst nagyon meghatotta, s kimondhatatlanul jól esett. A képtárba menve, hol anyja arczképe csüngött borostyán és karácsonyi bogyókkal látta azt megkoszorúzva. A feleségét rögtön oda hívta hogy nézze meg s lady Cumnor szelíd mosolylyal követte őket. A karácsonyi énekesek épen most énekeltek az ablak alatt, s a harangok vígan hirdették a nagy ünnepet. Leam megfordult, s átölelte karjával a kedves alakot, kitől ezután nem kellett félniük, csak szeretetet várhattak tőle. —Szép családi kép volt, Ross a Leam vállára tette karját, s mosolyogva nézett most 118 anyja arczára. — Milyen változás, mondá, azon kará csonyi estvéhez képest, midőn atyi megérkeztetek ! Milyen zavarban szomban voltam akkor, és most mily "í hetetlenül boldog vagyok! — Szivem jégkérgét, mondá lady ^ nor, egy kis gyermek angyali alak* ^ vasztotta fel. Az ég megmérhetetlen bb ^ sége tudja hogy mit tesz legjobban • hét hogy ha kis fiam életben maradt T^ én is mindig büszke irigy és féltékeny néha hogy ** feldradtam volna. Azt hiszem fényes tiszta ártatlan szelleme lebegtem. A sírját takaró hó nem fehéreb ^ a milyen az ő kis teste volt, és nem tobb mint Hugóm lelke volt midőn »z ° repült felelé' Ross lehajolt s megcsókolta a 66 arCZát .... for«# Lady Cumnor hirtelen feléje ^ — Ross, kérdé, mit gondol«*^^ vesztettem-e el gyermekemet, hogy n életet éljek. j1 — Nem tudom, volt a válás* hogy a szenvedésnek mindigj csiillog* igaz, nemesitő hatása van. Mostoha anyja pedig a tapadt tekintettel suttogá : ,,Kicsiny kéz adománya mérheti«« Oh mert legjobbat adja az, a ki a/' ■oda* ép* ___ELLENZÉK «turnus