Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)

1883-09-12 / 208. szám

Negyedik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: p.lki­-ily-nt ki 16. s­.. hová a lap az ellemi részét illetu közlemésmk czimzondök. AZ „ELLENZÉK“­­ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva gyész­­ve.....................16 írt. íj Negye.nv.s ... 4 fit. félévre........................ ti írt.­­ Egy hóra helyben . 1 fit 50 kr. Egyes szám­ára 5 kr. jfríjelenik az ..Ellenzék­­ mindennap, a vasár és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. £$)£• miaa* POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP Kolozsvár, szerda, szeptember 12. 1883. ■ "■■■, ■■■■ ■ —————— ■■­­ ■■ ■ K­I­ADÓ-HIV­AT­AL: Kolozsvárt, Belk­irály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyilttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. is Kolozsvár vendégei. Őszinte örömmel üdvözöljük őket, az egyetemes magyar reformált egy­­lusz ,16 választott férfiút, a konventnek városunkban összegyűlt tagjait. ('(közöljük, mert vérünkből való vér, a tös­gyökeres magyar egyház képviselői, üdvözöljük, mert magas kul­­tur­missió megvalósítására törekednek; üdvözöljük mindenek felett azért, mert vendégeink, mert hazánk ezer éves tör­ténetében ez az első eset, hogy a Ki­rályhágón túli Magyarország választott­jai bérez és hazánkban gyűljenek össze tanácskozásra. Testvéri szeretetben, de egymástól merőben külön­váltan élt negyedfél száz esztendő óta nagy Magyarország­­ re­­formált egyházkerülete. Pár esetben egy részével tanácskozott még együtt a kál­vinista Erdély épen itt Kolozsvárt, de válik egy részével: közel 300 év előtt párszor Erdély jelent meg Magyaror­­szágon Bocskai és Bethlen Gábor kísé­­retében, de nem tanácskozni, hanem karddal kezében kiküzdeni Magyaror­­szág protestánsai számára a vallássza­badságot. A vallásszabadság kivivatott, de az egyesülés nem jöhetett létre. Most az egyesülés törvénynyé lett Debreczenben­; a közös kormányzó tes­tület meg is tartotta már első gyűlését ez év kezdetén Budapesten, de még mindig Erdély ment Magyarországhoz. Most Tiszáninnen, Tiszántúl, Dunáninnen, Dunántúl reformátusaink küldöttei jöt­tek le hozzánk tanácskozni és dönteni egyházuk közös nagy érdekei felett. Ez által lett valódi, szemmel látható tény­­űvé az egyesülés. Egyesülés és nem beolvadás, mint politikai téren tör­tént. Élő tanúbizonysága ez annak, hogy Erdély reformált egyháza az egyesülés által nem veszté el önállóságát. Mint önálló és önjogú testvér szövetkezett négy testvérével test­véri szer­etet­ből, az erőnyerés kedvéért. Erősbülése egy­szersmind a magyar nemzetiség és a nemzeti közművelődési intézmények erős­­bü­lése is. Legyenek hát újból szívből üdvözölve szeretett vendégeink , köztük első­sorban a magyar reformált egy­ház valódi providencziális férfia, ki kö­zel 1­0 év óta szolgálja és vezérli tör­hetetlen hűséggel ezen egyház hajóját, dr. Vay Miklós! Tudjuk, sok fontos ügy vár elin­tézésre. De azok között különösen kettő magaslik ki olyan gyanánt, miért az egyesü­lés szükséges is volt, mi az egy­ségeik legerősebb köteléke is léésül és a mi a magyar reformált egyház vi­rágzásának és önállóságának legnélkü­­lözhetlenebb feltétele, leghatalmasabb támassza: a tanügy és az egyházi k­ö­z­ala­p. Tervbe van véve az öt theologiai akadémia berendezésének és tantervé­nek lehető egyöntetűvé tétele. Erre az előmunkálatokat egy bizottság már a nyáron sikeresen megoldotta, még­pe­dig, mint a bizottsági munkálat kife­jezi, azon ezéiből, hogy az egység itt is részint kifejezve, részint fenn­tartható legyen. Reméljük, ezen kér­dés megoldása nem fog sok nehézséget szülni. Hasonlót várhatunk a népiskolai tanítókat képző intézetek közös berende­zése felől is. Nagyobb nehézségekbe fog ütközni a gymnasiumi tanügy körül felmerülő kérdések sikeres megoldása. A refor­mált egyháznak 37 gymnasiuma van. Berendezésük, tantervük az idők foly­tán nagyon különbözővé lett, nem ke­­vésbbé különbözők vizsgáik és anyagi erejük. Itt a közös berendezés már sok­kal nehezebb. Aztán nem is csak egy­más között kell a dolgot elintézni. Ott áll az állam, a maga középiskolai tör­vényeivel, a miniszter a maga rend­szabályaival és utasításaival. Az állami törvényt, mint törvényt respectálni kell, a miniszter tudvalevőleg gyorsan váltakozni szokott intézkedéseivel szem­ben pedig egész féltékenységgel fenn kell tartani a protestáns tanügyi auto­nómiát. Magyar protestáns egyház, tanügyi autonómia nélkül, nem képzelhető. Ezen autonómia a magyar állam és magyar nemzetiség számára is mindig csak üd­vös gyümölcsöket termett. Ha a szá­szok erőlködései károsak, abban nem a protestantismus hibás, hanem az állam- és nemzet­ellenes érzület. Fékezzék meg ezt és utasítsák vissza minél erőtelje­sebben; ez az államnak nemcsak joga, de kötelessége is, de ne bántsa azt, mi so­ha sem ismert más ezért, mint a ma­gyar nemzet állami és mivelődési érde­keit. Hiszszü­k, hogy az egyesült öt ma­gyar reformált egyházkerület meg fogja védeni tanügyi önállóságát még a re­­formátus Tisza kormányával szemben is. De a védelem csak egyesült erővel és közös terv szerint lehetséges. Az egyházi közalap ügyének is egy igen kényes természetű kérdése jó eldöntés alá. El van már határozva, hogy minden önálló egyháztag tartozik fizetni ezen alap számára évenként any­­nyit, mi felér ezered részével annak, mit családja fentartására elkölt. Ezen szempontból 12 osztály van felállítva, az első 20 kros, az utolsó 40 forintos, kiki önmaga becsüli meg és osztályozza magát. Azonban az év elején Pesten tartott konvent függőben hagyott egy vitás kérdést. Az illető bizottság több­­sége azt ajánlotta volt, hogy a begyű­­lendő összeg egy­negyede maradjon az egyházmegye, másik negyede az egy­házkerület rendelkezése alatt és csak fele kerüljön központi kezelés alá. Az­zal argumentált, hogy így nagyobb le­érni az adakozási készség. A bizottsági kisebbség pedig azt akarta, hogy a köz­alapra befolyó egész összeg a k­ö­z­­a­lapra adóssék és rámutatott azon veszélyre, hogy a közalap tervbe vett szétforgácsolása esetében nem volnának valósíthatók azon czélrtk, melyeket a zsinat a közalap elé tűzött. Mi a cen­­tralizatiót általában nem szeretjük, de ott, hol az erők eddig­ mindig decen­­tralizálva voltak, tán egy kis centrali­zálás sem árt, és a pénznek különben is az a természete, hogy inkább szereti nagyobb tömegben, és ha nagyobb tö­megben van együtt, az „egyetemes“ reformált egyház nagyobb czélokat is érhet el vele. Hiszszü­k, hogy a konvent kiváló bölcs férfiúi meg fogják találni a helyes és mindenek felett a békés meg­oldást ! A király köszönete. Ő felsége a következő legfelső kéziratot bocsá­totta ki : Kedves Tisza! Azon szerencsés csa­ládi esemény alkalmából, hogy menyem, a koronaherczegnő Házamat egy leány­­gyermek szülése által boldogító, ma­gyar koronám országaiból is siettek ha­tóságok, testületek és egyesek, részvét­teljes örömöt tanúsító szerencsekívána­­taikat kifejezni. Ha Magyarországom népei hagyo­mányos ragaszkodásának ezen utóbbi nagybecsű bizonyítéka legbensőbb visz­­hangra talált szivemben s különös örö­mömre szolgál ezért saját, valamint a királyné s a koronaherczegi pár nevé­ben is, legmelegebb ki ■ .(utatoim, kije­lenteni, utasítván Önt, hogy ezt ma­gyar koronám országai egész területén közhírré tegye. Kelt Bécsben, 1883. évi szeptem­ber hó 9-dikén. AZ „ELLENZÉK" TÁ­RCZÁ­J­A. 1883. szeptember 12. Az erő átvitele elektromos­ság által. — Ifr. Abt Antal rectori székfoglalója. — (Folytatás.) E végre rézkorongot alkalmazott egy patkó-akku aczélraágnes sarkai között és a korong tengelyét és kerületét összekötötte drótok által egy galvanométerrel. A ko­rong forgatásánál állandó irányú áramot­­yert, melynek iránya a forgás irányától függött; egyik esetben a tengelytől a ké­rőtét felé a másikban ellenkező volt az in­­ductiv áramiránya. E gépet, melyet Fara­­day „magneto-electric machine“ nek neve­sít el, elsőnek tekinthetjük, mely a me­chanikai munkát elektromos energiává vál­toztatta át. Már Faraday maga e gépnek nagy fontosságot tulajdonított, a­mint az egyik nyilatkozatából kitűnik. Egy­ évvel későbben P­i­x­­­i szerkesz­tett egy inductio gépet, mely ugyan erő­­sebb áramokat fejlesztett, de a Faraday-fé­­l­­géphez képest abban a hátrányban szen­­vedett, hogy az egymást követő indított ára­mok váltakozó irányúak lévén külön com­mutator kellett, mely az áramoknak a kül­ső vezetékben állandó irányt adott. Egy másik hátránya abban állott­, hogy a vas­maggal ellátott dróttekercsek meg voltak erősítve, és a nehéz aczél mágnes lett for­gatva tengelye körül. A dróttekercsben indított áram ereje a mágnes erőtől és a forgás gyorsaságától ig. De minthogy az aczélmágnes ereje csak bizonyos határig fokozható, azért Stöhrer a mágnesek és a tekercsek szá­mát szaporította és így fokozta a gép ha­tását. A mágnesek függőleges állásban vol­tak megerősítve és a hat tekercsből álló inductor kézzel for­gattatott. A FA­llia­n­­ce társulattól Francziaországban szerkesz­tett gépek 32—48 mágnesből állottak, és a 64 -96 tekercs egész közel a mágnes sar­kok előtt forgott. Az alliance gépek haj­tására már gőzerő használtatott és az ára­mok oly erősek voltak, hogy a gépek vi­lágító tornyokon elektromos világításra hasz­nálhatók voltak, a­mire még jelenleg is helyenkint használtatnak. Eme gép szerke­zetének egyik nagy előnye ab­ban állott, hogy a vasmagos tekercsek végpontjai két különböző mágnes ellentétes sarkai közt fo­rogtak, miáltal a mágnesek villámindító ha­tása már tökéletesebben kiaknáztatott. Az utóbb említett előnyt Siemens egészen más módon érte el azáltal, hogy az inductornak henger alakot adott. Evégre kettős T alakú hoszszúkás vasdarabot vett és ezt dróttal körül­vette úgy, hogy a te­­kervények a vasmag hosszú irányával pár­huzamosak voltak és az egész inductor, a vasmag és drót­ tekervényekkel együtt, is­mét henger alakot nyert. Ezen úgynevezett henger inductor több egymás mellett álló mágnes sarkai közé tétetett, melyek belül koraiakban ki voltak vágva, hogy az inductort minél közelebbről körül fogják. Ezen berendezés és gyors forgatás által az inductió áramok ereje már anynyira fokoz­­tatott, a­menynyire az az adott viszonyok közt csak lehetséges volt. Daczára ennek a fokozatos fejlődésnek a magneto-elektromos gépek hatása az aczél­­mágnesek alkalmazása miatt korlátolva ma­radt, mivel a legjobb és legnagyobb aczél­mágnes aránylag igen csekély erővel bír az elektro­mágneshez képest, oly­anynyira, hogy ugyanabban a vastömegben az utób­binak ereje hasonlít­atlanul nagyobb, mint a permanens aczél­mágnesé. Wild­o volt az első, ki az elektrom mágnest, nagy siker­rel alkalmazta és az ő gépe átmenetül te­kinthető egy az e téren legnagyobb hord­erejű elvhez, az úgynevezett dynamo-elvhoz. Az eddig elősorolt gépek váltakozó irányú áramokat adnak és csak alkalmas commutator által lesznek egyirányúakká téve az inductio áramok. Valamenynyivél nyitott dróttekercsek voltak alkalmazva vasmaggal, vagy a nélkül, de mindig úgy, hogy a drót végei szabadon voltak. Pacinotti alkalmazott először olyan induktort, mely­ az eddigiektől teljesen el­ütött. Magnak egy zárt vasgyűrűt használt, melyet dróttal egészen körültekert, a drót végeit összeforrasztotta, úgy hogy a drót önmagában zárva volt. Az ilyen inductor Pacinotti gyűrűnek vagy G­r­a­m­­m e­­gyű­rűnek is neveztetik, mivel Gramme tö­kéletesítette és tette általánosan ismertté. Ez a gyűrű két ellentétes mágnessark közt gyorsan forgatva azzal a nevezetes tulajdonsággal bír, hogy a forgás alatt a két felében ellenkező irányú áramok kelet­keznek. Az irány­változási helyeken, melyek a két sarktól 90°-nyi távolságra esnek, az indított áram ereje nulla de innen a sar­kok felé folyton növekedő. Ezek az ellen­kező irányú áramok a folytonos vezetékben egymást megsemmisítik, azaz a gyűrűben nincsen áram. De ha megfontoljuk, hogy a gyűrű két fele úgy tekinthető, mint két egy­nemű sarkaival egymással összekötött Gal­­váni elem, akkor világos, hogy egy külső vezetékben­, melynek végpontjai a gyűrű neutrális helyeivel, mint a "gép sarkaival vezetőileg érintkeznek, egy folytonos áram keletkezik, mely az egyik sarktól a másik felé megy állandóan egy irányban, míg a mágnes sarkiassága és a gyűrű forgás irá­nya ugyanaz marad. Eme egyszerű elv al­kalmazása által feleslegessé vált a commu­tator és az ezzel járó áramveszteség elesett, miáltal az elektrotechnika nagy lendületet nyert. A Gramme gyűrű nem volt egy darab tömör vasból szerkesztve, hanem vasdrótok­ból összecsavarva, hogy a mágnességet gyor­sabban vegye fel és veszítse el. Egy drót helyett pedig sok dróttekercs volt alkal­mazva, melyeknek végei a tengely felé vol­tak hajtva és egymástól elszigetelve és itt czélszerü collector­r­a­l — áramgyű­jtüvel — összekötve, melyhez két átellenes helyen a sarkok gyanánt szolgáló vékony rézdró­tokból álló seprűk súr­adtak. Épp oly nagy fontosságú volt az elek­trotechnika fejlődésére nézve a­­Siemens­től 1866-ben felfedezett elv, mely dyna­mo e­­­v n­e­k nevezhető és a következő­ben áll : Mint már előbb említettem, Wilde a korlátolt erejű aczélmágn­esek helyett elek­tromágneseket használt, melyeknek ereje úgy­szólván határtalanul fokozható. Ezeknek előállítására egy külön kis gépet alkalma­zott. Siemens egy lépéssel tovább ment és az inductor tekervényeit összekötötte az elektromágnes tekervényeivel. Ezzel a lele­ményes fogással az a nagy előny éretett el, hogy az inductorban fejlesztett áramok a vas mágnességét fokozták, mely ismét az inductio hatását növelte, úgy, hogy ok és okozat egymást támogatva ezen nevezetes elv alkalmazása által az ilyen gépek ha­tása rendkívüli módon fokoztatott. Az a csekély roágneserő, melyet a földmágnessége a vaspatkóban fejleszt, elegendő a gép mű­ködésének megindítására. A kezdetben fel­lépő gyenge áramok a vasmagok körül kellő irányban elvezettetvén, ezeknek ere­jét fokozzák, melyek ismét az áramok ere­jét növelik, úgy, hogy az áram folytonosan a mágnességet, ez pedig viszonyt az áramot fokozza, míg a vasmagok mágnesereje a tetőpontra jutott és a gép legnagyobb ha­tását elérte. Az ezen elv szerint szerkesztett gépek, minthogy a vas eredeti mágnessége elenyésző csekély és az áramok a mágne­sek közvetítése által merőben mechanikai munka által fejlesztenek, Siemens szerint dynamo-elektro­m­o­s gépeknek vagy röviden dynamo gépe­k­nek nevez­­tetnek. Gramme párisi gépész szerkesztett először olyan gépet, melynél mind a két említett elv, u. m­. Gramme-féle gyűrű és Siemens-dynamo­ elve alkalmazva volt. Gépei még most is a legjobban szerkezetiek közé tartoznak és feltűnést keltenek a Bécsben nem rég megnyílt nagyszerű nemzetközi elektromos kiállításon. (A következő szá­mok fogalmat nyújthatnak egy ilyen dynamo gép méreteiről. A gép magassága 040 mé­ter, szélessége 1­­35 méter, hossza 065 mé­ter, súlya pedig 180 kilogramm­. A drótok vörös rézből vannak és az elektromágnesek tekervényei 28 kilót nyomnak a gyűrű kö­rül alkalmazott hosszú vékony drótok sulyka 45 kiló. A gyűrű 1­100 —1500 fordulatot tesz perczenkint, ellenállása 12 Ohm, az elektromágnesek ellenállása pedig 1 Ohm.) Az eredeti Gramme-gép, mely szá­mos változáson ment már keresztül, mely­nek javítását és tökéletesítését czélozták Perencz József, s. k. Ezzel kapcsolatban megemlítjük azt is, hogy Ő felségének f. hó 2-án kelt s­í. évi szeptember 6-án közzétett legfelső kézirata alapján, a m. kir. igazságügy miniszter által tett előterjesztés következtében, Ő felsége, f. évi szeptember hó 6-án kelt legfelső ha­tározatával összesen kétszázötvenhét (257) elitéltnek megkegyelmezett, illetőleg azok szabadságvesztés-büntetésének hátralevő ré­szét elengedte. Kállay Béni közös pénzügyminiszter Boszniába történt elutazása előtt külön ki­hallgatáson fogadtatott. Kállay ezután hosz­szabban értekezett Kálnoky gróffal. A kö­zös pénzügyminiszter 27-én tér vissza Boszniából. Az igazságügyminisztérium közzétet­te az általános magyar m­agánjogi törvény­­könyv tervezetének megvitatása czéljából az igazságügy minisztérium­ában tartott érte­kezletek jegyzőkönyveit. A jegyzőkönyveket Balog Károly volt elnöki titkár, jelenleg kir. ítélőtáblái pótlekra, szerkesztette s a meg­jelent füzet az átalános rész tárgyalását fog­lalja magában. Mint tudva van, azon kér­dés, hogy a különös rész melyike vétessék ezután tárgyalás alá, egyelőre függőben ha­gyatott.­­ A magyar miniszterelnök és pénz­ügyminiszter e hó 22 én Bécsbe mennek, hogy az ott tartandó közös miniszteri ér­tekezleteken részt vegyenek. Ez értekezletek tárgya a közös költségvetés megállapítása lesz. Uj főrendiházi tagok, Degenfeld Jó­zsef gróf részére, ki Debreczen város és Jlajdamegye főispánjává történt kinevezése folytán, a fennálló szabályok értelmében ezen hivatalos minőségében volt meghívandó a főrendiházba, a királyi meghívó már kiállít­tatott, kézbesittetett is. Erdödy György grófnak a Vasmegyében fekvő gyepü-fü­si uradalom birtokosának jogosultsága pedig a főrendiház elnöksége által igazoltatván, a belügyminiszter által megtétettek a lépések, hogy részére a királyi ideghívó kiállíttassák. A Románia kü­lpolitikájában beállott fordulat már némi kifejezésre jut a román saj­tóban. Az oroszbarát „Románul“ úgy véle­kedik, hogy háborús bonyodalom után leg­jobb volna ugyan, ha az ország semleges maradna, de ez aligha lesz lehetséges, mert a szomszéd hatalmak közül egy sem tűrné, hogy Románia csigamódra behúzódjék a há­zába. Arról van tehát szó, hogy Románia válasszon idejekorán Oroszország és Ausz­­tria-Magyarország közt és fontolja meg, melyiküktől várhat nagyobb előnyöket. A „Románia Libera“, mely szintén osztrák-magyarellenes volt, szintén azt hi­szi, hogy Románia nem fog semleges marad­ni. A legutóbbi háborúban könnyű volt be­avatkozni a harczba, mert parasztok és vá­rosiak oly hatalom oldala mellett harczol­­tak, a­melylyel rokonszenveztek. Ha már most az az eset állana be, hogy Oroszor­szág ellen kellene harczolni, a kormánynak az illető szövetségessel gondosan szerkesz­tett szerződést kellene kötni, nehogy Ro­mánia ismét olyan szomorú tapasztalatokat tegyen, a­mineket Oroszországgal tett. Challemel­ Lacour franézia külügy­miniszter lemondását helyezi kilátásba a müncheni „Allgemeine Zeitung“ és azt írja, hogy Jules Ferry miniszterelnök fogja át­venni a franczia külügyi tárc­át.­­ A külpolitikai helyzetetet nagyon jellemzi a következő két távirati tudósítás: Bukarest, szept. 10. Megbízható forrásból híresz­­telik, hogy hivatalos orosz részről jött tanácsok folytán agitatió fog megindíttatni a Románia politikájában be­állott fordulat ellen. Az agitatiót Dolgoniceanu vette át, a­ki m­egfelelő eszközökkel van ellátva. Az agitatió a kormánytól szükség esetén Károly király állása ellen fog irányulni. E távirati tudósítások, ha megfelelnek a valóságnak, azt, bizonyítják, hogy egész Európában mind jobban bonyolódik a dolog. Egyfelől csak a napokban találkozott Bis­marck Zválnokyval s mint mondják, megújí­tották a német birodalom és Ausztria-A Ma­­gyarország közötti szövetséget, másfelől e szövetséghez való csatlakozást bizonyosnak tartják Olaszország részéről is. Bár nappal ezelőtt megint a román és szerb király tisz­telegtek Bécsben, most pedig a spanyol ki­rály időzik ott. Ezek a fejedelmek bizonyo­san csatlakoznak a szövetséghez. Mind­ezekkel szemben Oroszország nyíltan és tit­kon izgatni kezd Magyarország ellen hol Romániában, hol Horvátországban, mert itt is muszka áll a háttérben. Hát bizony szé­pen készülődnek a dolgok. A spanyol király, a fiatal Alfonzo tegnapelőtt érkezett Bécsbe uralkodónk lá­togatására. A spanyolok királya tudvalevő­leg most körutat tesz Európában. Politikai körökben azt hiszik, hogy a spanyol király látogatása Berlinben és Bécsben összekötte­tésben áll azzal, hogy Spanyolország is csatlakozzék a Németország, Olaszország és monarchiánk között fennálló szövetséghez. Hozzá­teszik, hogy ilyen szövetségre a spa­nyol király annál hajlandóbb, mivel a fran­­cziákra gyanakodik, tudvalevőleg a fran­­czia kormány a minapi spanyolországi re­publikánus zendülés alkalmával is nem épen előzékenyen viselte magát Spanyolor­szág iránt. Alfonzo királyt Bécsben nagy ünnepélyességgel fogadták; Ferencz József király kiment elébe a pályaudvarba s ott várta be megérkezését. Konstantinápoly, szept. 11. Radovitz német nagy­követ kihallgatáson volt a szultánnál. A kihallgatásnak rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak. Hir szerint a szul­tán, minden ellenkező fk­tnek elejét veendő, kijelentette, hogy föltétlenül az osztrák-magyar német politikához csatlakozik. A magyar reformátusok konventje. (Első nap.) Kolozsvár, szept. 12. A magyar reformátusok konventje ma nyilt meg a megyeház nagy termében V­a­y Miklós dr. és T­örök 1’­­ 1 szuperinten­dens elnöklete alatt. Öt püspök, számos fogo­idnok és kép­viselő jelent meg ez első ülésen, melyet d. e. 10 órakor Török Pál szuperintendens rö­vid imával nyitott meg. Utána Vay M­i­k­­­ó­s báró tarta a következő beszédet: Méltóságos és főtiszteletű­ egyete­mes convent! Engedjék a m. tisztelt convent n. é. tagjai, hogy vajba múlandó testi gyengél­kedését, kötelessége érzetének, mint mindig szokta, most is alávetett tisztelt elnöktár­sam s nem különben magam nevében is, szivünk mélyéből üdvözölhessem s szavakat kölcsönözhessek ily szép számmal lett meg­jelenésük feletti ürömünknek. Azonban ebbeli hő érzéseim kifejezé­sével kapcsolatban, az öreg Simeonnak eme szavai is tolulnak még önkénytelenül ajkaim­ra: „mostan bocsásd el a te szolgádat uram békességgel,“ a­mi alig is lehet másként.

Next