Ellenzék, 1888. július-december (9. évfolyam, 150-300. szám)

1888-10-10 / 233. szám

Kilenczedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Biélm­agyar utrzn 4­7-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czivizemlék. AZ »ELLENZÉK« ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. . 10 Irt. Negyedévre . . 4 Irt. . 8 irt. Egy hóra helyben 1 irt .0 kr. Egyes szám ara 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnep­napokat. Kéziratok nem átlátnák vissza. POLITIKAI PÍR TÁRSADALMI NAPILAP. Egész évre Félévre 233. szá­m­. Kolozsvár, szerda, október 10 1898. KIADÓ­HIVATAL: Kolozsvárit, l­elkiszép uteza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy­­ J­­'Zentiméternyi tér ára -1 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. H­’lyegilleték minden hir­detés után 30 kr. Nyílttéri czikkek cmrm­ond sora után 20 kr. fizetendő. Te. Károlyi Pista gróf, magát kicsi­nyíti Pistának, visszautasította, midőn „te”-nek szólította Grecsák Károly képvi­selő, egy fővárosi napilap szerkesztője. Pista gróf ítéletet kiván levelében. A fővárosi sajtó hallgat ítéletével. Mi ki­mondjuk: Károlyi Pista gróf, ha még István volna is, helytelenül cselekedett. A par­­lamenti élet szokásait átalakítani egy újoncz képviselő nem jogosult, a­­kinek van szép csal­á­d­i neve, azonban egyénileg , névtelen. A magyar parlament tagjai, ha bárkik is valónak, a testületi kapocsnál és szellemnél fog­va egymást tenek szólítják. E szokást a miniszterek is elfogadták, kivételt a képviselők csak erkölcsileg nem korrekt egyénekkel szemben tettek. E szokás meg volt rég, mielőtt gróf Károlyi Pistát képviselőnek választották, ha nem tetszett a pajtásság, mi a Házba lépésével járt, nem volt szüksége sem a hazának, sem a czivilizácziónak, sem a felvilágosodásnak, sem Pista grófnak kétszer megbukva és egyszer megvá­lasztva képviselőséget válalnia, hisz ez­után feltárandó ragyogó tehetségét, az aristokratikus főrendiházban érvénye­sítheti való bukás és étel nélkül. A ki elvállal egy állást, azt min­den kötelezettségeivel teheti csupán és az előnyök mellett a kellemetlensége­ket is elfogadta, mint gróf Károlyi Pista a mandátummal a tegezést. A képviselők társadalmi élete szokásokat termett, például: a folyosón dohányozni és nem a pipázóban. Lehet többnek kellemetlen és büdös a füst, mint kel­lemetlen a te Károlyinak, és a mint büdös nekem a gőg, azonban el kell azt a képviselőnek tűrni, vagy nem megy a folyosóra. „A­ki a hol van, az ottani szoká­sok szerint illik élvren primitív sza­bálya a társadalomnak. Rómában ró­mai szokásokat köteles követni az an­gol, a magyar, mert arroganczia volna, ha saját szokását felerőszakolni akarná. Ki fogadná el Londonban gr. Károlyi Pista azon mentségét a londoni társa­dalmi felfogást bántó ténye után, hogy Budapesten így szokás ! A persa sah is vétett társadalmi illemünk ellen, pedig ő is elmondhatta: Teheránban így szokás. Senki sem adott igazat a fényes sahnak, pedig még íté­letünket sem kérte ki. Mi adhat jogot gróf Károlyinak a képviselők egyenlőséget éreztető szoká­sa ellen támadni ! Vagyona ! Sok gaz­dagabb ember van, mint ő, tehát an­nak mennyisége nem teheti büszkévé, hisz nem is ő szerezte, hanem csak örö­költe. Ebben van szerencse és semmi az érdem, mivel véletlenség az, mint a születés. Hogy ezen vagyon talán Szá­­kóczy Ferencz felséges urunk és feje­delmünk tulajdona volt, nem lehet büsz­keségének alapja, hisz nem öröklés, ha­nem elkobzás rendén, nem a rokon, ha­nem a hűtlen szolga szerzi meg Rákó­­czy vagyonát. Az sem ad jogot gr. Károlyi Pis­tának lenézni képviselőtársait, hogy ő Károlyi, mert e névnek jeles, tisztelt viselői között többen vannak, a­kiknek a nemzet, a haza igen sokat köszönhet, mégis nem érzik családi nevüket, egyé­ni értéküket megapadni, mert szokás szerint képviselőtársaik Tenek szólítják. Ha családjára büszke gr. Károlyi Pista, mert régi az, akkor jó lesz tör­ténelmet nem tanulnia, miből nő, hogy számos köznemesi család múltja messzebbre nyúlik, fénye több századot átragyog, mint a Károlyiak, és mégis az utódok belátják, hogy az elmúltak érdeme kötelességeket szab és jogot nem ad, hogy a múlt bátorítás és nem a hiúság forrása. Hogy grófságára legyen Károlyi Pista gőgös, nem hihetjük, hisz annyi és milyen grófok vannak, hisz a grófi rang eredete Magyarországon mindig gyászos időkre emlékeztet! Toasztjait elkövette Pista gróf. Mű­kedvelői foglalkozását,mint ilyent meg­illető jóakarattal bíráltuk; de valjuk be: érdemnek igen kevés, tartalomnak czifra szó, mű formájában friseur munka. Ezek révén te lehet Pista gróf igen sokakkal, kik az Olympuson mélyen alól élnek. Csak nem az adott jogot levelére, a magyar és angol trónörököse nem tegezi őt, tehát ő sem tegeződik, hisz nem ő, hanem Gyula a Királyi György trónörököse. A trónörökösök társaságába kerü­lésének örvendettünk, mert azt hittük, hogy az élet való tényeit, a magyar társadalom középkori levetkezett szel­lemét ismerve a trónörökösök társasá­gába az élet világításából néhány su­­lagával visz és általa a trón­örökösök okosabbak lesznek. Csalód­tunk. Nem a trónörökösök lettek böl­­csebbek, hanem Károlyi Pista lett jő, hogy Politikai hírek. Főispáni kinevezés. A hivatalos lap mai száma közli ama királyi kéziratokat, melyek szerint Szilágy megye főispánja B­aranyi Ágoston ez állásától felmentetvén, helyére dr. Wesselényi Miklós nagybirtokos nevezte­ted, ki. Baranyi Ágostonnak egyidejűleg a Lipót-rend lovagke­reszt­jét adomá­nyozta a király, Vilmos császár és Taaffe. Mint Bécs­ből jelentik politikai korokban elképzelhet­­lennek tartják, hogy Vilmos császár saját kezdeményezésétől mellőzte oly feltűnően Ta­affe grófot, az osztrák miniszterelnököt. Két­séget sem szenved, hogy Ferencz József királynak mindenről előzetes tudo­m­á­s­a volt és beleegyezett abba, hogy a császár Taaffeval szemben bizalmatlanságának adjon kifejezést. Legfelsőbb helyen belátták, hogy a jelenlegi rendszernek gátat kell vetni és a tüntetés nem is annyira Taafle ellen irányul, mint inkább a nemzetiségek ellen, melyek már a hadseregre való tekintetből is megrendszabályozandók. Határrendezés. Az Ausztria-Magyaror­­szág és Románia közötti határ szabályozását illetőleg foganatosított munkálatokra vonat­kozó jegyzőkönyvet a mindkét részről kikül­dött és II.-Szebenben tanácskozó bizottságok valószínűleg e hó 20-án írják alá. Az első négy szakaszra vonatkozólag teljes megegye­zés jött létre. Kisebb jelentőségű differenczi­­ák még csak három ponton forognak fenn, a triplex konfiniumon Bukovinában, Hunyad me­­gyében és Orsova mellett. Hármas jubileum. A kolozsvári tud.­egyetem jogi ka­rának három kitűnősége ünnepli meg holnap tanári működésének 25-ik év­­fordulój­át. Ma­napság, midőn kétes értékű szereplések, sok esetben hazug érdemek, a közpályán való működésnek alig né­hány évi jó vagy rész­eredményei is nyilvános ünneplés tárgyaivá tétetnek — az úgynevezett jubileumi ünnepsé­gek valódi jelentősége is jobbára ko­pottá vált. Sok embernek és oly nemű érdemei is jubiláltatnak, a­melyek ren­des körülmények között nem hogy ün­­nepeltetésre tarthatnának igényt, de valójában a nyilvános megemlítésre sem méltók, s az elismerő kritika próbáját egyáltalán ki nem állják. Annál becsesebb azonban azon ün­neplés erkölcsi értéke, mely a közpá­lyán szerzett valódi érdemek által idéz­tetik fel. Bár nem vagyunk és az újabb idő­ben szerzett tapasztalatok szerint nem is igen lehetünk barátai ez újabb kor jubiláns irányzatainak, de el kell is­mernünk, hogy ez esetben a jubileumi ünnepségnek magas erkölcsi értéke van és csak elismeréssel szólhatunk a ko­lozsvári egyetem tanári karának és a tanuló ifjúságnak amaz elhatározásáról, hogy az egyetem három érdemes taná­rának megvinni igyekszik a maga hó­dolatát. Huszonöt évi nagy eredményekben és valódi sikerekben gazdag tanári pá­lya áll a három jubiláns: dr. Ber­de Áron, dr. Groisz Gusztáv és dr. Haller Károly előtt. Mindhárman elismert kitűnőségei nem csak annak a felsőbb tanintézet­nek, melynek keretében élnek és mű­ködnek, hanem a társadalmi, a kultu­­rális és részben a politikai közélet­nek is. Dr. B­e­r­d­e Áron ma már (17 éves em­ber s még munkabíró teljében van. Úgy­­nevezett nagyszabású sikerek nem jelzik eddig megfutott közpályájának és közéleti tevékenységének mozzanatait, de úgy is mint tanár, s mint az egyházi és nevelésügyi érdekek buzgó munkája je­lentékeny szolgálatokat teljesített úgy a tudomány, a nevelés az egyházi, mint álta­lban a közügyek terén. Az egye­temen a nemzetgazdaság­tant tanítja, s főleg gyakorlati iránya, gazdag ismere­tei által sokban hozzájárult a tudo­mányos fejlődés eddigi sikereihez. Ta­nítványainak osztatlan tisztelete, s az életben is közbecsülés veszi körül ez érdemes férfiat, ki tanári működésén kívül mint az unitárius egyház főgond­­noka e minőségében is maradandó ér­demeket szerzett az egyházi érdekek buzgó támogatása által. Dr. Haller Károly egyike a tu­dományos és társadalmi közélet legki­válóbb munkásainak. Fáradhatlan buz­galom, minden nemes ügy mellett élén­ken érdeklődő, nem csak de valójában őszintén lelkesedni tudó ember, a­ki a közélet sok ágazataiban lelkes odaadás­sal munkálva­­ gazdag eredményeket ért el. Mint tanár az osztrák polgári tör­vénykönyvet magyarázza oly világos ér­telemmel, szabatossággal és gyakorlatias példákkal élénkítve, hogy a­ki tőle ta­nul, az jobb mestert alig találhat. Irodalmi munkássága is gazdag a valódi sikerekben. És ha elgondoljuk hogy egyetemi tanárkodásán kívül a város minden rendű közdolgait a maga körében lelkes odaadással végzi s mint polgármester, bár rövid, de eredmények­ben annál gazdagabb pályát futott meg s ha hozzá vesszük azt az igazán pél­dátlan buzgalmat, melyet az Emke ügyei körül, mint működő alelnök ki­fejt, akkor csakugyan igazat kell ad­nunk azoknak, a­kik úgy ítélik meg a sok irányú és üdvös működést, hogy az a nyilvános elismerésre teljesen méltó. Harmadikul csatlakozik dr. Groisz Gusztáv, a büntető­jog nagyhírű tanára ez érdemes két férfiúhoz. Legfiatalabb a hármuk között, közéleti szereplése azonban magasan kiemelkedik ama ha­tárok közül, melyek közé a mai önér­deket hajhászó világ a közpálya mun­kásainak önzetlen tevékenységét beszo­rítani igyekszik. A ki dr. Groisz Gusztávot az egye­temi kadétrán a tudományt terjesztve, az elméket megvilágosítva és megter­mékenyítve; a büntető bíróság termei­ben az igaz ügy védelmében; a városi közgyűlésen a közérdek szolgálatában, vagy a katholikus status gyűlésein a kulturális és egyházi érdekek mellett való nemes küzdelmeiben csak egyszer is hallotta — annak be kell ismernie, hogy dr. Groisz Gusztáv egyike nem csak a legfegyelmezettebb és legvilá­gosabb itéletű jutásiaknak, hanem­ egyike a legnagyobb szónokoknak is, aki mint ilyen bármily magas testületben is első­rangú helyet foglalhatna el. Nem lehet csodálni, ha megkapó közvetlenségű elő­adásával, ítéletének biztosságával, egy­szerű, érthető, de mindig magas és ne­mes irályával, fellépésének előkelőségé­vel egyszerre megnyeri hallgatóinak szeretetét és elismerését. Úgy tanítványai, mint a társada­lom összes körei őszinte becsüléssel ve­szik körül, mint olyan kiválóságot, a­kit minden körben példaadóul fogad­nak el, s a­ki minden feladatot — me­lyet magára nézve egészen igyekszik és tud betölteni. Ily előkelő szereplés, ily gazdag sikerek természetesen csak a valódi ér­dem hordozói, s mi — kik egyáltalán nem szegődünk szívesen a közpályán működő egyének nyilvános ünnepelte­­téséhez — ez esetben készséggel csat­lakozunk ama mozgalomhoz, mely e há­rom érdemes férfiú ünnepeltetését vet­te czélba. Érdemeiket készséggel elismerjük, ünnepeltetésüket érdemeikhez méltó el­határozásnak tartjuk, s csak azt kíván­juk, hogy érdemeik elismerésének kül­ső jelei is maradandó becsüek legyenek. * Dr. Berde Áron. Dr. Berde Áron egyetemi tanár szüle­tett 1819-ben Laborfalván, huszár székely­ ha­tárőr ezredből. Apja káplár volt az ezredben, tehát a hat­ár v­ínség arisztokracziájához tar­tozott. A gymnasial­is tanfolyamot Székely-Ke­­resztur­on Ivoronka József alatt kezdte meg. 1837-ben Kolozsvárra jött s itt az ak­kori bölcse­lmi tanfolyamot 4 év alatt végez­vén, 1841-be­n a zsinati főtanács Korondon kijelölte külföldi akadémiára való menetelre, egyszersmind megválasztván tanárnak. Az ak­k­ori szokás szerint egy évig köztanitó volt s ugyanez alatt peregrinált, hogy utazási költ­ségeire segítséget gyűjtsön. 1843 őszén indult Berlinbe, hol az idő­­tájban a tudományos műveltség, s főleg pae­­dagogiai kultúra szerzése czéljából egy egész magyar kolónia volt Erdélyből. Nevesebb emberek lettek Jánosi Ferencz, Meutovich Ferencz, Vajna Antal (tanár Enye­­den), Takács János főtávirda-igazgató, Ré­­i­vész Bálint püspök. 1845- ben jött haza a nyári semester vé­gén, miután hosszabb ideig utazott. Ezután nemsokára Kolozsvárt az unitárius főiskolába a természettudomány tanárává választották. 1846- ban az almási zsinaton a felszen­­telendők vizsgáló elnöke volt, s szónoklata, mi kiadatott, tárgyánál fogva uj dolog volt. Ez időtájban irta »Légtüneménytan« cz. magyar irodalomban szokatlan figyelmet kel­tett szakmunkáját. A forradalom lezajlásával, a mint az akad. működését, megkezdette, 50 arany ju­talmat adott egy munkájáért és akadémiai taggá is megválasztották. Takács Jánossal, akkori kolozsvári ref. tanár, később min. ta­nácsossal szerkesztette a Természet­barát czi­­­­mű folyóiratot, mely hasznos szolgálatot tett a term. tud. érdeklődés ébresztésére. Ez is uj­­ dolog, uj vállalat. Lefordította később Gehröcker Chémia iskolája cz. könyvét. 1856. évben a »Kolosvá­­ri Közlöny« szerkesztője lett. 1863-ban az akkor felállított jogi aka­­­­démiához a nem positiv jogi szakokra tanár­­i­nak nevezte ki s tanította a statistikát, histó­riát és nemzet­gazdaságtant. 1882-ben nevezte­tett ki rendes tanárrá a kolozsvári egyetem­hez, melynek ő volt első rektora. Később megtiszteltetett a jogtudori czimmel. Tanári működése mellett kedvencz fog­lalkozása volt a mezőgazdaság. E téren való foglalkozása eredménye volt egy kis pályairat »Mit tegyen az erdélyi gazda, hogy jólétre jusson« czimi alatt. Az egyetemen, mint a nemzetgazdaság tanára a tudomány ez ágát művelte és miveli ma is kiváló eredményekkel s irodalmi mun­kásságával is összeszorítkozik. 1876-ban az unitáriusok főtanácsa meg­választotta a világi részről főgondnoknak, s ő e minőségében is sokat fáradozik az egyház érdekeinek szolgálatában. Dr. Berde Áron jelenleg 67 éves, de még ereje teljében lévő férfiú, ki egészen hi­vatásának él­e­s munkásságával közbecsülést érdemelt ki.­ az orvosi tanulmányokat végezze, s most már sikerülvén szülői beleegyezését is kinyerni. 1861. októ havában a bécsi egyetem orvosi karánál iratkozott be, de csak egy félévet töltött ott, mert már késő volt a természetét e tanulmányokhoz szoktatni. Visszatért tehát a kir. főkormányszék­­hez előbb elfoglalt állásába s ott volt egészen 1863. őszéig, midőn a kolozsvári kir. jogaka­démia felállítása elhatároztatott s a pályázat kihirdettetett elhatározta pályázni a büntető jog és polgári törvénykezés tanszékére, már joghallgató korában kiváló érdekkel tanulmá­nyozván a büntető jogot. Szerencsés volt­ már 1863-ban e tanszé­ket elnyerni s ezzel életének egy egész uj iránya vette kezdetét. Sokat kellett pótolni tanulmányaiban, mert nem közvetlenül a ta­nári pályára készült. Éjjet is nappallá téve igyekezett uj állása követ­­ményének minden irányban megfelelni. 1866-ban márcz. havában elnyerte a jog­tudori rangot, s még ugyan az évben rendes tanárrá léptették elő. Megelőzőleg már Zen­d­ben a kolozsvári r. k. egyház képviselőtestü­letének választmányi tagjává, 1865-ben pedig Kolozsvár sz. kir. város képviselőtestületének tagjává választatott s ezen testületeknek azóta s az erdélyi r. k. statusgyülésnek 1866 óta szakadatlanul egyik kiválló és n­agyr­ibecsült tagja. Időközben, mint magántanuló a jogaka­démia 4-ik évének tárgyaiból is letéve a vizs­gákat, hogy a jogi pályára minden irányban képesítse magát. 1865-ben megnősült nőül vevén dr. Szabó József leányát Claudinet ki­vel ma is boldog családi életet él. 1872-ben a Kolozsvári m. kir. tudom­ányegyetem felál­­littatván, annak jog és államtudományi ka­rához a büntető­jog ny. r. tanárává nevezte­tett ki, s a reá következő évben jogosítványt nyert a m. polgári törvénykezés előadására. 1874-ben atyja, akkor belügyminiszteri hely. államtitkár elhalván,­az ő érdemei mél­tánylásául kegyeskedett , csász. és apóst. Felsége neki a magyar nemességet adomá­nyozni. 1872—73-ik tanévben volt a jo­r- és államtudományi karnak dékánja. 1876 77-ik tanévben az egyetemnek Rectora, s a jelenlegi 1888—89-ik tanévben ismét kitüntette kar­társai bizalma azzal, hogy e tanév folyamá­ra dékánnak megválasztották. Dr. Groisz Gusztáv irodalmi téren is nagy tevékenységet fejtett ki, legfőbb súlyt az­onban élő szóval a hallgatóira gyakorlandó hatásra, a tudományok megkedvelésének elő­mozdítására fordította. Tanítványai rajongó szeretettel csüngnek rajta, s minden körben becsülés és mély tisztelet környezi. Dr. Groisz Gusztáv: Született Kolozsvárit 1840. jul. 16-án. Atyja Groisz Gusztáv az időben Kolozsvár sz. kir. város főjegyzője volt; anyja szül. Szász Zsuzsanna ma is él. Tiz éves koráig a szülői háznál volt és ott neveltetett; 1850-ben, a német nyelv elsajátítása czéljából Nagy-Sze­­benbe küldötték s ottan kezdte, folytatta és végezte be gymnasialis tanulmányait a róm. katholikus s később az állami gymnasium­­ban s ugyan ott tette le az érettségi vizsgát 1858- ban. Régi vágya lévén az orvosi tanulmá­nyokra menni, mindent elkövetett e czél el­érhetésére, de nagyon beteges gyermek volt és fiatal kora miatt is vonakodtak szülei az akkor még messze távolban levő Budapestre vagy Bécsbe bocsátani. Így lett aztán jogász a nagy-szebeni ak­kor még csak három évi tanfolyammal biró jogakadémián, hol az 1858 —59 tanévtől kezd­ve az 1860 61-ik tanév végéig a jogi ta­nulmányokat elvégezte s 1861. júl. havában a jogtudományi államvizsgát letette. Már 1859- ben, még joghallgató korában alkalma­zást nyert az akkori cs. királyi helytartó tanácsnál Nagy-Szebenben, mint fogalmazó­­disunk. Midőn pedig 1861-ben márcz. 21-én a kir. rőkom­án­yszék visszaállíttatott, azonnal kineveztetett oda fogalmazó gyakornoknak. Azonban régi vágya nem hagyott nyugtot, és ismét megkisérle lehetővé tenni azt, hogy Dr. Haller Károly. Dr. bilibi Haller Károly Nagyszebenben született, 1836. október 14-én. Atyja akkor mint bányászati tisztviselő működött ott. A gyermek Haller Károly már a zsenge korban hazafias szellemet s nemes érzelmeket szívott magába. Fogékony szivének s elméjé­nek a nagybányai elemi iskolában adták az első táplálékot s a nemes gyümölcsök érlelé­sét aztán az ottani gimnázium derék mino­rita-tanárai folytatták. Az ifju innen Szat­­márra ment s ott kiváló sikerrel végezte a filozófiát. Akkor tizenhét éves volt. A jogtu­dományok iránt érzett magában legnagyobb hajlandóságot, visszatért szülővárosába s 1853 — 1856-ig az ottani akadémián végezvén a jogi tan­folyamot, Pesten tudori oklevelet szer­zett és huszonegy éves korában a kincstári ügyészségnél, mint előadó kezdte meg a köz­pályát. E szerény állásában már ugyanaz a pontosság, rendesség és fáradhatatlan tevé­kenység jellemezték a fiatal tisztviselőt, me­lyek később annyira sajátjává lőnek; s ama meleg érdeklődés, melylyel a tudományok művelését mindenka felkarolta s mely lehe­tővé tette, hogy jeles tehetségeivel, hivatali bokros teendői közepett is a jogtudományok széleskörű ismeretét sajátítsa el. Mint huszonhét éves ifjú már nem kö­zönséges készültséggel rendelkezett s ez által magára vonván az intéző körök figyelmét is, 1863-ban a Kolozsvártt felállított jogi aka­démia tanárává nevezték ki. Ez állásra alig is találhattak volna alkalmasabb férfiút. Hal­ler Károly nemcsak alapos tanulmányai ké­­pesitek a tanári székre, hanem ama ne­mes érdeklődés és lelkiismeretes gond is, melylyel az ifjúság érdekeit fölkarolta. Ta­nítványainak egész raja működik a közélet terén s ő bennök a közjóért buzgó munka­társakat, barátokat nevelt magának. Kolozs­vár nagyon sokat köszönhet neki. A köz­hasznú intézmények egész sorozatát kezde­ményezte. Már 1865-ben 6000 írt részvénytőkével megalakította a »sétatér-egyletet«, mely hu­szonkét évi fönnállása alatt páratlan eredmé­nyeket mutat föl; ezt követte 1872-ben a »torna-vivó-egylet« létesítése, mely 40,000 frt részvénytőkével alakult meg és ma Ma­gyarország egyik legdíszesebb tornacsarnoká­val rendelkezik; 1873-ban a »lövész egyletet« kezdeményezte és hozta létre 25,000 frt rész­vénytőkével; 1881-ben pedig a városi »szé­­pitő-egyletet«, melynek rövid idő alatt is már annyi czélszerű intézkedést köszönhet a város. 8 e mellett jelentékeny irodalmi műv-

Next