Ellenzék, 1888. július-december (9. évfolyam, 150-300. szám)
1888-10-10 / 233. szám
Kilenczedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Biélmagyar utrzn 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czivizemlék. AZ »ELLENZÉK« ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. . 10 Irt. Negyedévre . . 4 Irt. . 8 irt. Egy hóra helyben 1 irt .0 kr. Egyes szám ara 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem átlátnák vissza. POLITIKAI PÍR TÁRSADALMI NAPILAP. Egész évre Félévre 233. szám. Kolozsvár, szerda, október 10 1898. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárit, lelkiszép uteza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy J'Zentiméternyi tér ára -1 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. H’lyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek cmrmond sora után 20 kr. fizetendő. Te. Károlyi Pista gróf, magát kicsinyíti Pistának, visszautasította, midőn „te”-nek szólította Grecsák Károly képviselő, egy fővárosi napilap szerkesztője. Pista gróf ítéletet kiván levelében. A fővárosi sajtó hallgat ítéletével. Mi kimondjuk: Károlyi Pista gróf, ha még István volna is, helytelenül cselekedett. A parlamenti élet szokásait átalakítani egy újoncz képviselő nem jogosult, akinek van szép családi neve, azonban egyénileg , névtelen. A magyar parlament tagjai, ha bárkik is valónak, a testületi kapocsnál és szellemnél fogva egymást tenek szólítják. E szokást a miniszterek is elfogadták, kivételt a képviselők csak erkölcsileg nem korrekt egyénekkel szemben tettek. E szokás meg volt rég, mielőtt gróf Károlyi Pistát képviselőnek választották, ha nem tetszett a pajtásság, mi a Házba lépésével járt, nem volt szüksége sem a hazának, sem a czivilizácziónak, sem a felvilágosodásnak, sem Pista grófnak kétszer megbukva és egyszer megválasztva képviselőséget válalnia, hisz ezután feltárandó ragyogó tehetségét, az aristokratikus főrendiházban érvényesítheti való bukás és étel nélkül. A ki elvállal egy állást, azt minden kötelezettségeivel teheti csupán és az előnyök mellett a kellemetlenségeket is elfogadta, mint gróf Károlyi Pista a mandátummal a tegezést. A képviselők társadalmi élete szokásokat termett, például: a folyosón dohányozni és nem a pipázóban. Lehet többnek kellemetlen és büdös a füst, mint kellemetlen a te Károlyinak, és a mint büdös nekem a gőg, azonban el kell azt a képviselőnek tűrni, vagy nem megy a folyosóra. „Aki a hol van, az ottani szokások szerint illik élvren primitív szabálya a társadalomnak. Rómában római szokásokat köteles követni az angol, a magyar, mert arroganczia volna, ha saját szokását felerőszakolni akarná. Ki fogadná el Londonban gr. Károlyi Pista azon mentségét a londoni társadalmi felfogást bántó ténye után, hogy Budapesten így szokás ! A persa sah is vétett társadalmi illemünk ellen, pedig ő is elmondhatta: Teheránban így szokás. Senki sem adott igazat a fényes sahnak, pedig még ítéletünket sem kérte ki. Mi adhat jogot gróf Károlyinak a képviselők egyenlőséget éreztető szokása ellen támadni ! Vagyona ! Sok gazdagabb ember van, mint ő, tehát annak mennyisége nem teheti büszkévé, hisz nem is ő szerezte, hanem csak örökölte. Ebben van szerencse és semmi az érdem, mivel véletlenség az, mint a születés. Hogy ezen vagyon talán Szákóczy Ferencz felséges urunk és fejedelmünk tulajdona volt, nem lehet büszkeségének alapja, hisz nem öröklés, hanem elkobzás rendén, nem a rokon, hanem a hűtlen szolga szerzi meg Rákóczy vagyonát. Az sem ad jogot gr. Károlyi Pistának lenézni képviselőtársait, hogy ő Károlyi, mert e névnek jeles, tisztelt viselői között többen vannak, akiknek a nemzet, a haza igen sokat köszönhet, mégis nem érzik családi nevüket, egyéni értéküket megapadni, mert szokás szerint képviselőtársaik Tenek szólítják. Ha családjára büszke gr. Károlyi Pista, mert régi az, akkor jó lesz történelmet nem tanulnia, miből nő, hogy számos köznemesi család múltja messzebbre nyúlik, fénye több századot átragyog, mint a Károlyiak, és mégis az utódok belátják, hogy az elmúltak érdeme kötelességeket szab és jogot nem ad, hogy a múlt bátorítás és nem a hiúság forrása. Hogy grófságára legyen Károlyi Pista gőgös, nem hihetjük, hisz annyi és milyen grófok vannak, hisz a grófi rang eredete Magyarországon mindig gyászos időkre emlékeztet! Toasztjait elkövette Pista gróf. Műkedvelői foglalkozását,mint ilyent megillető jóakarattal bíráltuk; de valjuk be: érdemnek igen kevés, tartalomnak czifra szó, mű formájában friseur munka. Ezek révén te lehet Pista gróf igen sokakkal, kik az Olympuson mélyen alól élnek. Csak nem az adott jogot levelére, a magyar és angol trónörököse nem tegezi őt, tehát ő sem tegeződik, hisz nem ő, hanem Gyula a Királyi György trónörököse. A trónörökösök társaságába kerülésének örvendettünk, mert azt hittük, hogy az élet való tényeit, a magyar társadalom középkori levetkezett szellemét ismerve a trónörökösök társaságába az élet világításából néhány sulagával visz és általa a trónörökösök okosabbak lesznek. Csalódtunk. Nem a trónörökösök lettek bölcsebbek, hanem Károlyi Pista lett jő, hogy Politikai hírek. Főispáni kinevezés. A hivatalos lap mai száma közli ama királyi kéziratokat, melyek szerint Szilágy megye főispánja Baranyi Ágoston ez állásától felmentetvén, helyére dr. Wesselényi Miklós nagybirtokos nevezteted, ki. Baranyi Ágostonnak egyidejűleg a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta a király, Vilmos császár és Taaffe. Mint Bécsből jelentik politikai korokban elképzelhetlennek tartják, hogy Vilmos császár saját kezdeményezésétől mellőzte oly feltűnően Taaffe grófot, az osztrák miniszterelnököt. Kétséget sem szenved, hogy Ferencz József királynak mindenről előzetes tudomása volt és beleegyezett abba, hogy a császár Taaffeval szemben bizalmatlanságának adjon kifejezést. Legfelsőbb helyen belátták, hogy a jelenlegi rendszernek gátat kell vetni és a tüntetés nem is annyira Taafle ellen irányul, mint inkább a nemzetiségek ellen, melyek már a hadseregre való tekintetből is megrendszabályozandók. Határrendezés. Az Ausztria-Magyarország és Románia közötti határ szabályozását illetőleg foganatosított munkálatokra vonatkozó jegyzőkönyvet a mindkét részről kiküldött és II.-Szebenben tanácskozó bizottságok valószínűleg e hó 20-án írják alá. Az első négy szakaszra vonatkozólag teljes megegyezés jött létre. Kisebb jelentőségű differencziák még csak három ponton forognak fenn, a triplex konfiniumon Bukovinában, Hunyad megyében és Orsova mellett. Hármas jubileum. A kolozsvári tud.egyetem jogi karának három kitűnősége ünnepli meg holnap tanári működésének 25-ik évfordulóját. Manapság, midőn kétes értékű szereplések, sok esetben hazug érdemek, a közpályán való működésnek alig néhány évi jó vagy részeredményei is nyilvános ünneplés tárgyaivá tétetnek — az úgynevezett jubileumi ünnepségek valódi jelentősége is jobbára kopottá vált. Sok embernek és oly nemű érdemei is jubiláltatnak, amelyek rendes körülmények között nem hogy ünnepeltetésre tarthatnának igényt, de valójában a nyilvános megemlítésre sem méltók, s az elismerő kritika próbáját egyáltalán ki nem állják. Annál becsesebb azonban azon ünneplés erkölcsi értéke, mely a közpályán szerzett valódi érdemek által idéztetik fel. Bár nem vagyunk és az újabb időben szerzett tapasztalatok szerint nem is igen lehetünk barátai ez újabb kor jubiláns irányzatainak, de el kell ismernünk, hogy ez esetben a jubileumi ünnepségnek magas erkölcsi értéke van és csak elismeréssel szólhatunk a kolozsvári egyetem tanári karának és a tanuló ifjúságnak amaz elhatározásáról, hogy az egyetem három érdemes tanárának megvinni igyekszik a maga hódolatát. Huszonöt évi nagy eredményekben és valódi sikerekben gazdag tanári pálya áll a három jubiláns: dr. Berde Áron, dr. Groisz Gusztáv és dr. Haller Károly előtt. Mindhárman elismert kitűnőségei nem csak annak a felsőbb tanintézetnek, melynek keretében élnek és működnek, hanem a társadalmi, a kulturális és részben a politikai közéletnek is. Dr. Berde Áron ma már (17 éves ember s még munkabíró teljében van. Úgynevezett nagyszabású sikerek nem jelzik eddig megfutott közpályájának és közéleti tevékenységének mozzanatait, de úgy is mint tanár, s mint az egyházi és nevelésügyi érdekek buzgó munkája jelentékeny szolgálatokat teljesített úgy a tudomány, a nevelés az egyházi, mint általban a közügyek terén. Az egyetemen a nemzetgazdaságtant tanítja, s főleg gyakorlati iránya, gazdag ismeretei által sokban hozzájárult a tudományos fejlődés eddigi sikereihez. Tanítványainak osztatlan tisztelete, s az életben is közbecsülés veszi körül ez érdemes férfiat, ki tanári működésén kívül mint az unitárius egyház főgondnoka e minőségében is maradandó érdemeket szerzett az egyházi érdekek buzgó támogatása által. Dr. Haller Károly egyike a tudományos és társadalmi közélet legkiválóbb munkásainak. Fáradhatlan buzgalom, minden nemes ügy mellett élénken érdeklődő, nem csak de valójában őszintén lelkesedni tudó ember, aki a közélet sok ágazataiban lelkes odaadással munkálva gazdag eredményeket ért el. Mint tanár az osztrák polgári törvénykönyvet magyarázza oly világos értelemmel, szabatossággal és gyakorlatias példákkal élénkítve, hogy aki tőle tanul, az jobb mestert alig találhat. Irodalmi munkássága is gazdag a valódi sikerekben. És ha elgondoljuk hogy egyetemi tanárkodásán kívül a város minden rendű közdolgait a maga körében lelkes odaadással végzi s mint polgármester, bár rövid, de eredményekben annál gazdagabb pályát futott meg s ha hozzá vesszük azt az igazán példátlan buzgalmat, melyet az Emke ügyei körül, mint működő alelnök kifejt, akkor csakugyan igazat kell adnunk azoknak, akik úgy ítélik meg a sok irányú és üdvös működést, hogy az a nyilvános elismerésre teljesen méltó. Harmadikul csatlakozik dr. Groisz Gusztáv, a büntetőjog nagyhírű tanára ez érdemes két férfiúhoz. Legfiatalabb a hármuk között, közéleti szereplése azonban magasan kiemelkedik ama határok közül, melyek közé a mai önérdeket hajhászó világ a közpálya munkásainak önzetlen tevékenységét beszorítani igyekszik. A ki dr. Groisz Gusztávot az egyetemi kadétrán a tudományt terjesztve, az elméket megvilágosítva és megtermékenyítve; a büntető bíróság termeiben az igaz ügy védelmében; a városi közgyűlésen a közérdek szolgálatában, vagy a katholikus status gyűlésein a kulturális és egyházi érdekek mellett való nemes küzdelmeiben csak egyszer is hallotta — annak be kell ismernie, hogy dr. Groisz Gusztáv egyike nem csak a legfegyelmezettebb és legvilágosabb itéletű jutásiaknak, hanem egyike a legnagyobb szónokoknak is, aki mint ilyen bármily magas testületben is elsőrangú helyet foglalhatna el. Nem lehet csodálni, ha megkapó közvetlenségű előadásával, ítéletének biztosságával, egyszerű, érthető, de mindig magas és nemes irályával, fellépésének előkelőségével egyszerre megnyeri hallgatóinak szeretetét és elismerését. Úgy tanítványai, mint a társadalom összes körei őszinte becsüléssel veszik körül, mint olyan kiválóságot, akit minden körben példaadóul fogadnak el, s aki minden feladatot — melyet magára nézve egészen igyekszik és tud betölteni. Ily előkelő szereplés, ily gazdag sikerek természetesen csak a valódi érdem hordozói, s mi — kik egyáltalán nem szegődünk szívesen a közpályán működő egyének nyilvános ünnepeltetéséhez — ez esetben készséggel csatlakozunk ama mozgalomhoz, mely e három érdemes férfiú ünnepeltetését vette czélba. Érdemeiket készséggel elismerjük, ünnepeltetésüket érdemeikhez méltó elhatározásnak tartjuk, s csak azt kívánjuk, hogy érdemeik elismerésének külső jelei is maradandó becsüek legyenek. * Dr. Berde Áron. Dr. Berde Áron egyetemi tanár született 1819-ben Laborfalván, huszár székely határőr ezredből. Apja káplár volt az ezredben, tehát a határ vínség arisztokracziájához tartozott. A gymnasialis tanfolyamot Székely-Kereszturon Ivoronka József alatt kezdte meg. 1837-ben Kolozsvárra jött s itt az akkori bölcselmi tanfolyamot 4 év alatt végezvén, 1841-ben a zsinati főtanács Korondon kijelölte külföldi akadémiára való menetelre, egyszersmind megválasztván tanárnak. Az akkori szokás szerint egy évig köztanitó volt s ugyanez alatt peregrinált, hogy utazási költségeire segítséget gyűjtsön. 1843 őszén indult Berlinbe, hol az időtájban a tudományos műveltség, s főleg paedagogiai kultúra szerzése czéljából egy egész magyar kolónia volt Erdélyből. Nevesebb emberek lettek Jánosi Ferencz, Meutovich Ferencz, Vajna Antal (tanár Enyeden), Takács János főtávirda-igazgató, Réivész Bálint püspök. 1845- ben jött haza a nyári semester végén, miután hosszabb ideig utazott. Ezután nemsokára Kolozsvárt az unitárius főiskolába a természettudomány tanárává választották. 1846- ban az almási zsinaton a felszentelendők vizsgáló elnöke volt, s szónoklata, mi kiadatott, tárgyánál fogva uj dolog volt. Ez időtájban irta »Légtüneménytan« cz. magyar irodalomban szokatlan figyelmet keltett szakmunkáját. A forradalom lezajlásával, a mint az akad. működését, megkezdette, 50 arany jutalmat adott egy munkájáért és akadémiai taggá is megválasztották. Takács Jánossal, akkori kolozsvári ref. tanár, később min. tanácsossal szerkesztette a Természetbarát czimű folyóiratot, mely hasznos szolgálatot tett a term. tud. érdeklődés ébresztésére. Ez is uj dolog, uj vállalat. Lefordította később Gehröcker Chémia iskolája cz. könyvét. 1856. évben a »Kolosvári Közlöny« szerkesztője lett. 1863-ban az akkor felállított jogi akadémiához a nem positiv jogi szakokra tanárinak nevezte ki s tanította a statistikát, históriát és nemzetgazdaságtant. 1882-ben neveztetett ki rendes tanárrá a kolozsvári egyetemhez, melynek ő volt első rektora. Később megtiszteltetett a jogtudori czimmel. Tanári működése mellett kedvencz foglalkozása volt a mezőgazdaság. E téren való foglalkozása eredménye volt egy kis pályairat »Mit tegyen az erdélyi gazda, hogy jólétre jusson« czimi alatt. Az egyetemen, mint a nemzetgazdaság tanára a tudomány ez ágát művelte és miveli ma is kiváló eredményekkel s irodalmi munkásságával is összeszorítkozik. 1876-ban az unitáriusok főtanácsa megválasztotta a világi részről főgondnoknak, s ő e minőségében is sokat fáradozik az egyház érdekeinek szolgálatában. Dr. Berde Áron jelenleg 67 éves, de még ereje teljében lévő férfiú, ki egészen hivatásának éles munkásságával közbecsülést érdemelt ki. az orvosi tanulmányokat végezze, s most már sikerülvén szülői beleegyezését is kinyerni. 1861. októ havában a bécsi egyetem orvosi karánál iratkozott be, de csak egy félévet töltött ott, mert már késő volt a természetét e tanulmányokhoz szoktatni. Visszatért tehát a kir. főkormányszékhez előbb elfoglalt állásába s ott volt egészen 1863. őszéig, midőn a kolozsvári kir. jogakadémia felállítása elhatároztatott s a pályázat kihirdettetett elhatározta pályázni a büntető jog és polgári törvénykezés tanszékére, már joghallgató korában kiváló érdekkel tanulmányozván a büntető jogot. Szerencsés volt már 1863-ban e tanszéket elnyerni s ezzel életének egy egész uj iránya vette kezdetét. Sokat kellett pótolni tanulmányaiban, mert nem közvetlenül a tanári pályára készült. Éjjet is nappallá téve igyekezett uj állása követményének minden irányban megfelelni. 1866-ban márcz. havában elnyerte a jogtudori rangot, s még ugyan az évben rendes tanárrá léptették elő. Megelőzőleg már Zendben a kolozsvári r. k. egyház képviselőtestületének választmányi tagjává, 1865-ben pedig Kolozsvár sz. kir. város képviselőtestületének tagjává választatott s ezen testületeknek azóta s az erdélyi r. k. statusgyülésnek 1866 óta szakadatlanul egyik kiválló és nagyribecsült tagja. Időközben, mint magántanuló a jogakadémia 4-ik évének tárgyaiból is letéve a vizsgákat, hogy a jogi pályára minden irányban képesítse magát. 1865-ben megnősült nőül vevén dr. Szabó József leányát Claudinet kivel ma is boldog családi életet él. 1872-ben a Kolozsvári m. kir. tudományegyetem felállittatván, annak jog és államtudományi karához a büntetőjog ny. r. tanárává neveztetett ki, s a reá következő évben jogosítványt nyert a m. polgári törvénykezés előadására. 1874-ben atyja, akkor belügyminiszteri hely. államtitkár elhalván,az ő érdemei méltánylásául kegyeskedett , csász. és apóst. Felsége neki a magyar nemességet adományozni. 1872—73-ik tanévben volt a jor- és államtudományi karnak dékánja. 1876 77-ik tanévben az egyetemnek Rectora, s a jelenlegi 1888—89-ik tanévben ismét kitüntette kartársai bizalma azzal, hogy e tanév folyamára dékánnak megválasztották. Dr. Groisz Gusztáv irodalmi téren is nagy tevékenységet fejtett ki, legfőbb súlyt azonban élő szóval a hallgatóira gyakorlandó hatásra, a tudományok megkedvelésének előmozdítására fordította. Tanítványai rajongó szeretettel csüngnek rajta, s minden körben becsülés és mély tisztelet környezi. Dr. Groisz Gusztáv: Született Kolozsvárit 1840. jul. 16-án. Atyja Groisz Gusztáv az időben Kolozsvár sz. kir. város főjegyzője volt; anyja szül. Szász Zsuzsanna ma is él. Tiz éves koráig a szülői háznál volt és ott neveltetett; 1850-ben, a német nyelv elsajátítása czéljából Nagy-Szebenbe küldötték s ottan kezdte, folytatta és végezte be gymnasialis tanulmányait a róm. katholikus s később az állami gymnasiumban s ugyan ott tette le az érettségi vizsgát 1858- ban. Régi vágya lévén az orvosi tanulmányokra menni, mindent elkövetett e czél elérhetésére, de nagyon beteges gyermek volt és fiatal kora miatt is vonakodtak szülei az akkor még messze távolban levő Budapestre vagy Bécsbe bocsátani. Így lett aztán jogász a nagy-szebeni akkor még csak három évi tanfolyammal biró jogakadémián, hol az 1858 —59 tanévtől kezdve az 1860 61-ik tanév végéig a jogi tanulmányokat elvégezte s 1861. júl. havában a jogtudományi államvizsgát letette. Már 1859- ben, még joghallgató korában alkalmazást nyert az akkori cs. királyi helytartó tanácsnál Nagy-Szebenben, mint fogalmazódisunk. Midőn pedig 1861-ben márcz. 21-én a kir. rőkományszék visszaállíttatott, azonnal kineveztetett oda fogalmazó gyakornoknak. Azonban régi vágya nem hagyott nyugtot, és ismét megkisérle lehetővé tenni azt, hogy Dr. Haller Károly. Dr. bilibi Haller Károly Nagyszebenben született, 1836. október 14-én. Atyja akkor mint bányászati tisztviselő működött ott. A gyermek Haller Károly már a zsenge korban hazafias szellemet s nemes érzelmeket szívott magába. Fogékony szivének s elméjének a nagybányai elemi iskolában adták az első táplálékot s a nemes gyümölcsök érlelését aztán az ottani gimnázium derék minorita-tanárai folytatták. Az ifju innen Szatmárra ment s ott kiváló sikerrel végezte a filozófiát. Akkor tizenhét éves volt. A jogtudományok iránt érzett magában legnagyobb hajlandóságot, visszatért szülővárosába s 1853 — 1856-ig az ottani akadémián végezvén a jogi tanfolyamot, Pesten tudori oklevelet szerzett és huszonegy éves korában a kincstári ügyészségnél, mint előadó kezdte meg a közpályát. E szerény állásában már ugyanaz a pontosság, rendesség és fáradhatatlan tevékenység jellemezték a fiatal tisztviselőt, melyek később annyira sajátjává lőnek; s ama meleg érdeklődés, melylyel a tudományok művelését mindenka felkarolta s mely lehetővé tette, hogy jeles tehetségeivel, hivatali bokros teendői közepett is a jogtudományok széleskörű ismeretét sajátítsa el. Mint huszonhét éves ifjú már nem közönséges készültséggel rendelkezett s ez által magára vonván az intéző körök figyelmét is, 1863-ban a Kolozsvártt felállított jogi akadémia tanárává nevezték ki. Ez állásra alig is találhattak volna alkalmasabb férfiút. Haller Károly nemcsak alapos tanulmányai képesitek a tanári székre, hanem ama nemes érdeklődés és lelkiismeretes gond is, melylyel az ifjúság érdekeit fölkarolta. Tanítványainak egész raja működik a közélet terén s ő bennök a közjóért buzgó munkatársakat, barátokat nevelt magának. Kolozsvár nagyon sokat köszönhet neki. A közhasznú intézmények egész sorozatát kezdeményezte. Már 1865-ben 6000 írt részvénytőkével megalakította a »sétatér-egyletet«, mely huszonkét évi fönnállása alatt páratlan eredményeket mutat föl; ezt követte 1872-ben a »torna-vivó-egylet« létesítése, mely 40,000 frt részvénytőkével alakult meg és ma Magyarország egyik legdíszesebb tornacsarnokával rendelkezik; 1873-ban a »lövész egyletet« kezdeményezte és hozta létre 25,000 frt részvénytőkével; 1881-ben pedig a városi »szépitő-egyletet«, melynek rövid idő alatt is már annyi czélszerű intézkedést köszönhet a város. 8 e mellett jelentékeny irodalmi műv-