Ellenzék, 1904. július-december (25. évfolyam, 147-298. szám)
1904-09-21 / 214. szám
1904. SZEPTEMBER 21. ELLENZÉK gazdasági berendezésének létesítése, mert enélkül a nagy ipar fejlődése lehetetlen, a kisiparos pedig elpusztul. Ennek hangsúlyozásával kimondja a kongres- sZUS, hogy a közös vámterületen kívül a magyar ipar pusztulásának okát az 1884. évi XVII. t.-cz.ben találja, amely a magyar ipar, különösen a kisiparnak a külföldről, nevezetesen Ausztriából tömegesen beözönlő kész iparczikkek versenye ellen védelmet nem nyújt, sőt ezeknek, törvényes intézkedéseiben, beözönlésére és ezzel a magyar kisiparos tönkretételére és elpusztítására tág teret nyit, 1884. évi ipartörvénynek a következő főelvekre fektetett u. m.: 1. Iparjogositványt csak tanult, szakképzett iparos és pedig egyedül saját kitanult ipara gyakorlására kapjon, miért is az 1884. XVII. t.-cz. 3., 6., 7., 8., 44., 47. és 183. §-ai hatályon kívül helyeztessenek és megfelelőleg módosíttassanak ezekkel összefüggésben levő törvényszakaszok : a képesítés ellenőrzése végett az iparjogosítvány (iparigazolvány) megadása előtt az ipartestület véleménye kikérendő. képesítéshez kötött iparág sem üzletvezető, sem bérlő által gyakorolható ne legyen. 2. Az ipartestületek hatósági jogköre a kontár ipar ellenőrzése, eltiltása és megtorlására kiterjesztessék. 3. A házalás, illetve házaló kereskedés tárgyait csakis hazai gyári és házi kézműipari termékek képezhetik, a házalási jogosultság magyar állampolgársághoz köttessék és az iparterületek joghatósága a házalás, annak ellenőrzésével is kiterjesztessék. 4 Bel- és külföldi kereskedelmi utazók (vándor ügynökök) csak kereskedőkkel és iparosokkal köthessenek ügyleteket. 5. A kereskedelmi és iparkamarák ketté választassanak és külön kézműves kamarák szereztessenek. 6. Külföldi, különösen osztrák iparczikkekkel való kereskedés korlátoztassék, hazai iparczikkeknek kereskedés útján való forgalomba hozzása, illetve elárusítása adó el- vagy legalább is leengedésben és egyébb kedvezményben részesítessék, a módosítását szükségesnek tartja és az önálló vámterületek mellett egyedül ezen elveknek törvénybe iktatásától várja a magyar iparnak az elpusztulástól való megmentését, megerősödését, versenyképességét és felvirágzását. Kimondja továbbá, hogy egyébb kérdésekben ragaszkodik az iparosoknak Budapesten 1887., Aradon 1800., Miskolczon 1893., ismét Budapesten 1896., Kolozsváron 1899 és Nagyváradon 1902. években tartott országos ipartestületi gyűlések határozataikban kifejezésre juttatott sérelme, orvoslása, illetve követeléseik érvényesítéséhez. A tüzen határozatát felterjesztés alakjában közli a magyar országgyűlés képviselőházával és a kormánynyal és pedig ez utóbbival azzal a kérelemmel, hogy az új ipartörvény végleges elkészítése és benyújtása előtt a tervezet közlésével az öszszes ipartestületek véleménye a kormány által kikeressék, egyben ezen határozatban foglalt elveknek törvénybe iktatásával érvényt szerzendő országos mozgalmat indít és jelen határozatát pártolás és hasonló határozathozatal végett az összes igaz testületekkel közli. A háború. Port-Arthur, London, szept. 20. A port-arthuri orosz sereg, — mint a Central News Tokióból jelenti, — vasárnap este északi irányban nagyarányú kirohanást kísérlett meg. A támadás a japániak által már hetek előtt elfoglallt Icsan-erőd halmainak keleti lejtői ellen irányult. Orosz részről 5—6 zászlóalj támadott és a harcz, mely több óra hosszán át nagyon hevesen folyt, az oroszok visszavonulásával végződött, kik a harcz helyén nagyon sok halottat hagytak hátra. London, szept. 19. A japániak múlt csütörtökön újra megkezdték Port-Arthur bombázását. Egy nappal előbb Stössel azt a felhívást kapta Kuropatkintól, hogy mindenáron igyekezzék a várost januárig tartani, amikor a harcztéren döntő ütközet fog bekövetkezni. Stössel megtett minden intézkedést, hogy az Aranyhegyen levő erődöket továbbra is tartsa, még ha Port-Arthur több része elesnék is. Egy hatezer tonnás hajó eleséggel és hadiszerrel franczia lobogó alatt bejutott a kikötőbe; egy orosz ágyunaszád eléje ment, de robbanó aknára került és elpusztult. A naszád legénységét megmentették. Stössel megszüntette a „Novi Kraj“ megjelenését. Stösselné nagy önfeláldozással ápolja a betegeket és sebesülteket. — Uctomszki herczeg szobafogságot kapott; a haditörvényszék, amely augusztus 10-iki viselkedéséről ítélni fog, legközelebb összeül. A □mndzMuriai harcztérről. London, szept 19. A japániak újabb előrenyomulása komolynak látszik, de arról, hogy Mukden környékén nagy csata kezdődött volna, amit a „Daily Express“ tudósítója egészen komolyan jelenti Tokióból, még nem lehet szó. A japániak múlt szombaton még csak feleuton voltak Liaoján és Mukden között. Az orosz katonák már téli egyenruhát viselnek. A japániak az összes Mukdenbe vivő utakon számos hadoszlopban nyomulnak előre. A menetelés most nem jár annyi nehézséggel, mert a terepviszonyok sokkal könnyebbek, mint Liaoján környékén. Paris, szept. 19. Az oroszok visszavonulnak Mukdenból és Tjeimtől északra megerősített táborba vonulnak vissza. Kuropatkin nem szándékozik Mukden mellett döntő csatát vívni, hanem csak utóharczokba fog bocsátkozni. Berlin, szept. 19. Pétervárról jelentik a „Lokalanzeiger“-nek. Japán előőrsök már a Hun folyó tájékán jelentkeznek. Mukdentől és Tjeimtől délre erősen dolgoznak a sánczműveken, amelyeknek csak ideiglenes karakterük van. A védelmi rendszer szervezését Velicskov tábornok vezeti. A hatodik hadtest csapatai szakadatlanul érkeznek a harcztérre. Rektori beszámoló. Részletek dr. Apáthy István beszédéből. Kolozsvár, szept. 21. (Vége.) A kolozsvári tudományegyetem megalapításának oka egy állítólagos politikai szükség vola, amelynek az egyetem forma szerint való megalapításával már eleget tettek, amely az egyetemnek kerösztölt valamit igazi egyetemmé fejlesztetni már nem kívánta, úgy voltak vele, mint a gyermekkel, akiről a család nem hiszi, hogy életben maradjon, hát nem is törődik vele. De csudák csudájára, és különösen a testvéregyetem ámulatára, a kolozsvári tudományegyetem mégis hatalmasan kifejlődött, és ma már egyedüli hibája a részek kifejlesztésének és ellátásának nagy aránytalansága és önkormányzata anyagi eszközeinek, javadalmainak elégtelensége. Ha ma is azt lehetne mondani, amit nem is olyan régen országszerte mondottak, hogy a kolozsvári egyetemből úgyse lesz semmi, akkor volna értelme a kolozsvári egyetem teljes kiépítését be nem várni és egy újabb egyetemmel talán majd szerencsésebb kísérletet tenni. Ma már nem lehetne a kassai egyetemet is intézetenként egy darab spongyával és két darab krétával megalapítani, mint 32 év előtt a kolozsvárit. Mintegy 6 millió koronára volna még szüksége a mi egyetemünknek, hogy mai viszonyaihoz képest teljesen kiépültnek és fölszereltnek legyen mondható , de a kassainak megalkotásához kellene a fizetések rendszeresítésén kívül, hogy az egész ne csak szemfényvesztés legyen, 20 millió korona befektetés. Ma még a kolozsvári tudományegyetem rektorának munkásságától túlnyomó részt követel a foltozgatás ott, ahol régen új ruha kellene. Az intézetek sok nyomorúságának enyhítgetésében olyan a szerepe, mint akinek csöppentő üvegből kellene a tikkadóknak szomjúságát csillapítani. Önkormányzatunk megadja rá a jogot, de nem adja meg a módot. Mi nem úgy vagyunk, mint azok a nagy , külföldi, főleg amerikai egyetemek, amelyek gazdag magánosoktól örökül hagyott százmilliós alapítványok kamatai fölött szabadon rendelkeznek. Mi, Kolozsvár sz. kir. város pályadíj-alapítványának kamatait kivéve, minden fillért a magyar államtól, vagyis, a mi közvéleményünkbe bele nevelt szolgai fölfogás szerint, a mindenkori kormánytól kapunk. Ideje volna már, hogy legalább némely egyetemi czélnak a társadalom is szolgálatába álljon a maga alapítványaival és adományaival , vagy hogy szövetkezés útján teremtsük elő némely czéljainknak eszközeit. Mint rector, én is közreműködtem azokban a törekvésekben. Vasúti katasztrófa. Lezuhant, vonat. Az Arad mellett történt vasúti katasztrófáról még a következőket írják: A vonat egy mozdonyból, melyet Hirschge- Irén vezetett és kilencz kocsiból állott, melyek közül egy posta, kettő pedig szerkocsi volt. Németségig kifogástalanul, a rendes menetidő pontos betartásával haladt a vonat, sőt innét is szabályszerűen indult el, amit jeleztek a szomszédos Új-Arad állomásnak. A németsági állomáson túl egy kis kapaszkodó, s meglehetősen éles kanyarulatú forduló van, ahol a vonat 18 méter magas töltésen halad. Amint a kapaszkodó elejére ért a személyvonat teljes gőzzel hajtva, egy szempillantás alatt kiugrott a mozdony a sínekből, s a töltésről befutott az árokba s ott elejével ma- Ilyen a földbe fúródott. — Hirsch mozdonyvezető I abban a pillanatban, midőn a kisiklás megtörtént, észrevette, hogy a gép zökkent egyet, nem veszítette el lélekjelenlétét, rögtön ellengőzt adott, s teljes erővel fékezett. Ennek köszönhető, hogy a mozdony csak 51 kocsit tudott lerántani a sínekről maga után az árokba, míg a többi négy nagyon bár felrebillent, fennmaradt a töltésen. Ezek között volt két személykocsi I. és II. osztálynak egy posta és egy teherkocsi, a lezuhant kocsik mind 1. osztályúak voltak, amint a kisiklás megtörtént, óriási recsegés, ropogás támadt a vonaton. Az összes ablakok darabokban, szilánkokká forgácsolva repültek szét, a kupék a közfalak egymásba tolódtak, óriási pánik fogta el az embereket. Sirás, jajgás töltötte be a levegőt s az első perczekben senki se tudta, hogy mi történt. Egy aszony hét kisgyermekét az ablakon át dobta ki a szabadba s azután ő is utánuk ugrott. Csodálatos képen egyiknek sem történt komolyabb baja az ijedtségen kívül. Egy kereskedelmi utazó, aki egy második osztályú kocsi ajtajában állott, mikor meghallotta a ropogást, szinte öntudatlanul rántotta fel az ajtót, de ugyanakkor már oldalra billent a vonat, s az utazó hatalmas ívben repült bele az árokba. Kissé elszédült, de egyébként neki se történt baja, s amint magához tért, feltápászkodott és tiltásnak eredt, így gyalogosan ment be a szakadó esőben Aradra, ahol lelkendezve beszélte el, hogy valami nagy szerencsétlenség történt a temesvári vonattal, de hogy mi, azt maga se tudja, mivel nem mert hátra nézni, annyira megijedt. Ez volt Aradon az első híradás. A sebesültek. Még perczekkel azután, mikor megtörtént a katasztrófa, méltán lehetett hinni, hgy itt szönyű aratása volt a halálnak. Az utasok megse mertek moczozani a kupékban, s csak jó idő múlva a vonatszemélyzet biztatására jöttek ki a szabadba s hagyták el az összeroncsolt kocsikat. Ekkor már nyilvánvaló lett, hogy senki sem vesztette életét, de kitűnt az is, hogy nagyon súlyos sebesülések történtek. A legsúlyosabban sérültek egyike Hirsch , amelyek az elmúlt tanév alatt egy egészségesebb viszony létrehozását czélozták az egyetemi szolgálatai és a társadalom érdeklődése között. Azt hiszem, az egyetem függetlenségét is legjobban ezen a módon biztosíthatjuk. Mindezt pedig főleg annak a kimutatására mondottam el, hogy miért oly rövid egy rectori év: voltaképen a tanulásnak, a tapasztalatok szerzésének éve. De váljon a rector leléptével nem vesznek-e kárba a szerzett tapasztalatok ? Egyetemünk szervezete lehetővé teszi, hogy a szerzett tapasztalatokat az egyetem egészének javára is értékesítse mindenki. Mint közkatona is a vezér buzgalmával fogom munkálni egyetemünk jövendőjét és remélem, nem maradnak hiú légvárak a tervek, amelyek bennem rectorságom alatt megérlelődtek. Az egy éves rectorságnak nincs tehát annyi rossz oldala, mint amennyi jó van. A legjobb, hogy az egy évre választott rectorból, még ha némelyikben volna is rá hajlandóság, nem válhatik az egyetemre nézve az, ami a vármegyére némely alispánból, t. i. a mindenkori kormány vak eszköze, az önkormányzat megölője. A másik jó oldal, hogy az évente tudománykaronként váltakozó rectorral az egyetem életében a legkülönbözőbb tudományos szempontok érvényesülnek, s így az egyetem részei, a tudománykarok, egymással és az egyetem egészével a kellő összhangzásban maradnak. Ezért örömmel adandóm át a rectori lánczoton, a természetvizsgáló, a jogásznak. De előbb mégis ki kell térnem az elmúlt tanév néhány eseményére és nem állhatom meg, hogy ne mondjak majd néhány szót a tervekről, amelyek, mint említettem, rectorságom alatt bennem megérlelődtek.