Ellenzék, 1907. július-december (28. évfolyam, 147-298. szám)

1907-07-01 / 147. szám

t tartjuk felemlíteni, hogy Somogyi Jenő úr 19—20 esztendős és igy kétségtelen, hogy tanuzási ké­pességgel bir. A budapesti egyetemnek bizonyára kitűnő hallgatója. Ha mindjárt nem is zilahi származású, mind­azonáltal meg kell említenünk róla, hogy Lengyel Zoltán ügyvédi irodájában fejtvén ki érdemes te­vékenységet, egy ízben kirándult Nagyszombatba, ahol özv. Hrdina Józsefné államvasuti „takarító­nőnél“ ez év március 4 én, mint A Nap munka­társa jelent meg. Alig hisszük, hogy Lengyel Zol­tán tudott volna erről a kis inkorrektségről s helybenhagyta volna ezt a kiruccanást. Szilárdul meg vagyunk győződve arról, hogy menten ki­dobta volna. Még kevésbbé hisszük, hogy A Nap lapvállalat tudomásával történt volna, mert hát tényleg nem tartozik A Nap kötelékébe. Azonban Somogyi Jenő ezt megcselekedte és pedig a kö­vetkezőképpen, amint ezt Hrdina Józsefné szó szerint elmondja : „Kijött hozzám az állomásra egy fiatal em­ber s magával hozta azon okiratokat, amelyek a Lengyel Zoltán által vitt peremből származ­tak s bemutatta magát nálam, mint „A Nap“ című újságnak a munkatársa. Somogyi Jenőnek nevezte magát. Aztán „ijesztgetett“, hogy azt a kis szolgá­latomat (itt a vasúti vallomáson havi 15 írttal díjazott takarítónő vagyok) elveszítem és valami „hamis“ jegyzőkönyvet akart tőlem kicsikarni. Mindig azt hangoztatta, hogy ő neki Lengyel Zoltánhoz semmi köze, mert ő „újságíró“ és a „Nap“-ba fogja betenni az egész dolgot. Ezeket olvasván, bizony sajnálattal kell kon­statálnunk, hogy Somogyi Jenőnek mégis van va­lami köze „A Nap“-hoz is, noha nem munkatársa, meg Lengyel Zoltánhoz, akinek irodájában mint alkalmazott dolgozott akkoriban, mikor „A Nap“ munkatársának állította magát. A horvát válság. Az új­bán tervei. Új választások. A kettős ünnep alatt nem sok horvát kép­viselő maradt a fővárosban, a legtöbb a kerületébe utazott, vagy Zágrábba, hogy résztvegyen a hol­napi népgyűlésen. Akik itt maradtak, azok a leg­nagyobb tájékozatlanságban vannak. Nem tudják, « Hulkt és egyre hullott... Amily véghetetlen, épp oly kifürkészhetetlen azonban az Istenség megmásíthatatlan mennyei végzése. Ha itt pusztult minden, másutt kipótolta. Az Alföld mezőin, délibibás rónán magas búza­­kalász az aranyszemektől megnehezült fejet biz­tatva hajtja le a kasza elébe. — Vígan végzi ott az arató verejtékfakasztó, nagy, nehéz munkáját. Ott azon a földön, mely megjutalmazza kemény fáradtságát, melyet egykor lelkesedve üdvözölt a nemzet költője: Arany kalásztól ékes rónaság, Melynek felette lenge délibáb­ozi játékait — köszöntelek ! • Este van, este van. Utolsót vág még az arató sor kaszája, még egy csomó kalászt húz össze a marokverő leány, aztán elpihennek a virágos, démutka füvétől illa­tozó földön. El-elhat hozzájuk szegény juhász­­legény furulya-szólása, melyen elkesereg, édes nótahangon : Ne menj rózsám a tarlóra, Gyönge vagy még a sarlóra; Ha megvágod kis kezedet, Ki süt nekem lágy kenyeret?! K L I, K N Z E K 1907. JULIUS 1. * hol van az uj bán (látszólag nem is érdeklődnek iránta) és sejtelmük sincs arról, hogy az uj bán milyen kormányzati tervekkel foglalkozik. Még arról sincs tudomásuk, várjon az osztályfőnö­kök beadták-e már lemondásukat és hogy kiket fog Rakodczay Sándor bán osztályfőnököknek ki­nevezni. Rakodczay Sándor horvát bán — mint Zág­­rábból jelentik — tegnap megjelent a báni palo­tában és átvette hivatalát.­­ A hivatal átvétele után a bán Nikolics Vladimir dr. belügyi, Boics Milán vallás­is közoktatási és Badaj Sándor dr igazságügyi osztályfőnököket fogadta, akik hivat­kozással arra, hogy teljesen azonosítják magukat Pejacsevics Tivadar gróf volt horvát bán álláspont­jával és politikájával, állásukról lemondottak. — Rakodczay a lemondást tudomásul vette és addig is, míg a három osztályfőnöknek állásuktól való felmentése a királytól megérkezik, a három osz­tályfőnöknek a kért szabadságidőt megadta. Az új horvát bán érintkezésbe lép a horvát politikai körökkel és csak az azokkal folytatott tárgyalások után tesz előterjesztést a három új osztályfőnök kinevezésére vonatkozólag. Esen elfoglaltsága miatt maradt el tegnaptól a bán budapesti, útja. A horvát képviselők most már maguk is elkerülhetetlennek tartják a horvát országgyűlés feloszlatását. Nézetük szerint az új­bánnak az orszá­gyűlés mindjárt bizalmatlanságot fog szavasni, ami­nek következménye csak az lehet, hogy vagy nyomban feloszlatja az országgyűlést, vagy pedig elnapolja. Mindenképpen azonban legkésőbb októ­berig kell, hogy az új országgyűlés összeüljön, hogy a költségvetést megszavazza, nehogy ex lex állapot következzék be. Az új választás tehát — mondják — kikerülhetetlen, mert a mostani több­ség — mint mondják — nem érintkezhetik sem Rakodczayval, sem más olyan bánnal, akit nem az ő tudomásukkal és hozzájárulásukkal neveztek ki. A Likában és a tengermelléken levő kerületekben — állításuk szerint — a rezolucionista párt helyzete oly szilárd, hogy a nemzeti-pártiak vagy Szarcsevicsek hiába tesznek kísérletet, hogy mandátumot hódítsanak. Lehet, úgy mondják, hogy második vagy harmadik vá­lasztásnál is kísérleteznek, végül azonban mégis be fog állani annak a szüksége, hogy renikuláris küldöttségeket összehívják, hogy a kiegyezési törvény revízióját előkészítsék és mindama viszo­nyokat újból szabályozzák, melyek a helyes szö­vegezés hiánya és téves értelmezés folytán ma a két ország közti viszonyt oly kellemetlenül be­folyásolják. E Ságnak nem jelentheti ki, hogy ő a törvényható­sági bizottság határozatát ▼égérvényesnek tekinti. A fegyelmi bizottság határozata csak abban az esetben jogerős, ha azt senki meg nem fellebbezi. Mivel tudomásom szerint a fegyelmi választmány határozata megfellebbeztetett , a határozat nem jogerős. Eképen lehetetlennek és nagyon furcsá­­nak tartom, sőt merem állítani, hogy ravasz ki­gondolás az a körülmény, hogy egy olyan ügyből kifolyólag üdvözöljük a minisztert, olyan határo­zatot hozzunk, amely nem felel meg a valóságnak. A vármegye békéje és nyugalma érdekében kérem Matskássy István bizottsági tag urat, legyen olyan szíves az előadói javaslathoz való hozzájá­rulásával a saját javaslatát visszavonnia. LEVELEK. A Nemzeti Szövetség első választmányi gyűlése. A brassói újonnan szervezett Nemzeti Szö­vetség a mult héten tartotta szervezkedő választ­mányi gyűlését, a tagok majdnem teljes számú jelenlétében, gróf Mikes Zsigmond elnöklete mel­lett. Előadók voltak: Halász Gyula alelnök és dr Zakariás János. Az ügyrend és a munkaprogramm megkészítésére kiküldettek: Orbán Ferenc, Péchy Árpád, Pintér Gábor, Pap Ferenc, Konczwald Endre választmányi tagok. A volt fiókszövetkezet elnökségétől az ira­tok és értékek átvételével megbizattak : a pénz­táros, jegyző és Péchy Árpád, Dr Hantz Mihály és Winkler Albert felügyelőbizottsági tagok. Ez­­után tárgyaltatott a színházépítés kérdése,. Hely­nek kapcsán a város által kijelölt hely átadása tárgyában, a további lépések megtétele céljából megbizattak a választmánynak a városi képviselő testületben levő tagjai. Minden felmerült kérdés­hez többen hozzászólottak és az általános érdek­lődés nagyban emelte a választmány együttérzé­sét, úgy, hogy a legszebb reménynyel lehet te­kinteni az újra szervezkedett brassói Nemzeti Szövetség jövő munkássága elé. A választmány­ban benn van a magyar társadalomnak színe java, és így bizton remélhetni, hogy a magyar színház megépítésének ügye is csakhamar dűlőre jut és a jelenlegi faalkotmány helyett egy a magyar mű­vészetnek megfelelő szép hajlékba költözik be e fontos nemzeti határponton a színművészet mú­zsája. A választmány gróf Miken Zsigmond elnök buzdító zárszavai után, tettre kész lelkesedéssel oszlott el. ^ ^ Matiné. Sepsiszentgyörgyön 1907 évi június hó 29-én délután 2 órakor kezdődöleg a városház díszter­mében, a sepsiszentgyörgyi Nőegylet pénztára ja­vára Kelemen Lajosné úrasszony, a nőegylet el­nöke fényesen sikerült matinét rendezett. Jelen voltak a város összös előkelőségei és igen sokan jöttek Kovásznáról, Kézdivásárhelyről és Brassóból, hogy gyönyörködjenek a programm szebbnél-szebb pontjaiban. A programm első pontja L. Strablog Balerója volt, melyet,zongorán 6 kézre Zathureczky Pi­cike, Vajna Babuska és Péter Jolánka adtak elő oly bátor és sikkes fellépéssel, hogy a közönség méltán jutalmazta zajos tapssal a kicsiny művész­nőket. Ezen első ponton kívül különösen említésre és dicséretre méltó pontjai voltak a műsornak : Zathureczky Olga és Zathureczky Katinka négy­­kezű zongorajátéka, kik Necke H. Csikós-posta című darabját úgy átérezve adták elő, hogy a közönség műértő köreit egészen magukkal ra­gadták. Továbbá Vajna írónké és Zathureczky Ir­­muska négykezű játéka, kik Hummel Orosz posta című szerzeményét nagy gyakorlattal és finom zenei érzékkel adták elő. Külön kell megemlékeznünk ifj. Vájna La­josról, a kis zenei virtuózról, ki már eddig aratott babérait jelen játékával is egygyel szaporította. A fiatal művész Chopin op. 35-t játszotta oly mes­­terileg és korát meghaladó gyakorlattal, hogy ha így folytatja gyakorlatát, nem kételkedünk benne, hogy nevének a zenei körökben hírnevet fog sze­rezni. Tiszta szívből gratulálunk neki. Végül köszönetet mondunk Kelemen Lajosné úrasszonynak, a jótékonyság nemes szellemének, a jótékonyság érdekében ezen impozáns ünnepség rendezése körül tanú­stok­ fáradozásaiért és az ün­nep rendezéséért. Kávék­ászak,­­Lázháló intézetek és magánosoknak figyelmébe ! (izzótestek) darabja 40 fillér, kapható Fuhrmann Károly fűszer- és csemege kereske­dőnél Kolox&vár, Wesselényi Szikos-utc­a* * Egyedüli elárusítása a Reform h­ygienikus fogvájóknak 1 nagy csomag 32 fillér. Magyar találmány. Ujdonság. 43 /­­ J Kavarodás Maros-Tordóban. 9 főispán lemondása. Férfias fellépés. Maros-Torda megyében a Vozaristák vissza­helyezésével újra felfordult a rend,­ez annyira, hogy ifj. Ugron Gábor lemondott az ottani főis­­pánságról és lemondását a vármegye és a város közgyűlésén is személyesen bejelentette. A vármegyei közgyűlésen történt, hogy a tárgysorozat rendén Matskássy István azt indít­ványozta, hogy amint a fegyelmi bizottság ítélete jogerőssé vált, üdvözölje a közgyűlés gr. Andrássy belügyminisztert. Erre az indítványra ifj. Ugron Gábor a kö­vetkező férfias beszéddel reflektált: Minthogy ezidőszerint még én állok a vár­megye élén, az én kötelességem a vármegye bé­kéje és nyugalma felett őrködni. Matskássy István bizottsági tag úr beszédére feltétlenül reflektál­nom kell. Mert nem engedhetem meg, hogy a tekintetes törvényhatósági bizottság olyan hatá­rozatba sodortassák, amely határozatnak alapfel­tétele fenn nem forog. Matskássy István bizott­sági tag úr azt indítványozza, hogy a közgyűlés üdvözölje Andrássy Gyula gróf belügyminiszter­­méltóságát abból az alkalomból, hogy a vármegye főispánja útján megengedte, hogy a vármegyei közigazgatási bizottság dönthessen a felfüggesz­tett tisztviselők kérdésében, s ez a határozat jog­erőssé vált. Erre vonatkozólag először is ki kell jelentenem, hogy a belügyminiszter törvény sze­rint ilyen engedményt nem is tehetett, mert bár­mely fegyelmi hatóság határozata a törvény által megállapított feltételek mellett megfellebbezhető, tehát törvényes alapon állván az elsőfokú ható-

Next