Ellenzék, 1922. május (43. évfolyam, 99-120. szám)
1922-05-16 / 109. szám
1922 május* 18. kedd mtsNmisí&aw Aralej Chíj-Kolozsvár, 43. év, 109. szám jnrr r T*%riTTiwr LLLLN£Lií FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP . -WAulu.ifr'tSauAii.- i—iVn'ic SZERKESZTŐSÉG: STÁTUS-PALOTA Telefon 9. Sürgönyeim: HUENSlbc, CLUJ. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Romániában: Havonta 28. neej. tdi:vre Kp, fél-ívre 130, tjére évre 239 lej. Negyedévre: MajsivMraety 9KK, CaetiazfováVia 70 Ct, S. H. 9, W dttinf, AnMKe I J#1» oK, Németemig JCO M, Amtrin 1 d»!lé* EGYES SZÁM ÁRA: 1 !ef, Bukateatben l'M lej, ,Magyarországon 5 Korona, Csepezloviktóhai, I CS, S. ff. S. I dinár, Abntritait 50* ch. frénM’fOrstígban 1 márka, fll.*foreráffhen és kimre Ilii! 1 líra, Amerikában 2 cent. KIADÓHIVATAL: STÁTUS-PALOTA Teitron 109. Hirdatések dijsaabás szerint. 8 mapF fefetpl IM a teEFSSH A vége felé közeledő genuai konferencián nagy felindulást okozott Lloyd Georgenak az a bejelentése, hogy a magyar kisebbségek kérdését a konferencia napirendjére kívánja tűzetni. A demokratikus francia köztársaság járt elől a tiltakozásban, holott a kérdés tulajdonképpen nem is őt érinti és ha már demokratikusoknak mondják magukat a szajnaparti urak, illenék a demokrácia követelményeivel is számolniok. Természetesen leghevesebb ellenzést azonban a dolog a kisantant államai sorában váltotta ki. Ezek egyenesen úgy fogják fel Lloyd George szándékát, hogy csak kellemetlenkedni akar nekik főleg azért, hogy az orosz kérdésben engedékenységre bírja őket. Ha ezt a tulajdonképpen célját elérte, nem is fogja aztán komolyan venni, hogy a magyar kisebbségek ügyével foglalkoztassa a konferenciát. Ismételjük, nagyon kirívó, hogy épen egy nagy demokratikus állam képviselője tiltakozott elsősorban a magyar kisebbségek kérdésének tárgyalása ellen. A demokráciának a szabadság és egyenlőség az alapprincipiuma. Ezt kell az államélet minden irányában megvalósítania. Nagyon természetes tehát, hogy minden olyan törekvést csak üdvözölni lehet, amely ezt a mindenkire nézve egyenlő szabadságot bárhol megvalósítani akarta. A nemzeti kisebbségeknek az uralkodó nemzetiségge szembeni egyenlő szabadsága a leintő legdemokratikusabb elv és követelmény. Nem is említve azt, hogy ez a legfőbb feltétele a több nemzetiségű állam békés fejlődésének és alkotó munkára képessé tevő nyugalmának. Egy demokratikus állam részéről tehát semmiképen sem lehet megérteni, ha önmagát megtagadva, ily nagyon is demokratikus elv és követelmény érvényesülésének elleneszegül. Persze a politikában nem az ideális célok uralkodnak, hanem a hatalmi érdekek. A nagy és szép elvek csak akkor jók, ha ilyen hatalmi célokra felhasználhatók. Így aztán nagyon is meg tudjuk érteni, hogy a demokratikus Franciaországnak nem kell a Lloyd George javaslata. A járszalagon vezetett kisantant tiltakozását akarta bevezetni sietős tiltakozásával. Hogy az utódállamok körében okozta az igazi nagy felzúdulást a javaslat, azon természetesen épen nem csodálkozhatunk. Bár szorosan véve ezt se kellene érthetőnek találnunk. Utóvégre úgy tudják, hogy a nemzeti kisebbségek jogait nemzetközi szerződések biztosítják és ezek kikötéseinek betartása a népek garanciája alá van helyezve. Az utódállamok kórusban hangoztatják a nagy világ előtt minden alkalommal, hogy a nemzetközi szerződések megállapításainak máris a lehető legteljesebb mértékben eleget tettek és az államhatáraikon belül élő nemzeti kisebbségeknek egyáltalán semmi okuk a panaszra. Ha a dolog így áll, miért akkor a nagy tiltakozás és példátlan felzúdulás? Mi baj történhet Génuában ? Egyszerűen kimondják, hogy valóban minden az utolsó lehetőségig úgy van, ahogy az Utód- Államok állítják. Románia garanciát kér a mai orosz határokra A békeszerződések már megállapították a határokat. A semlegesek nem vállalnak kezességet Az Ellenzék bécsi tudósítójától Bécs, május 15. A genuai konferencia politikai bizottságában Románia delegáltja avval a kívánsággal állt elő, hogy a konferencián résztvevő államok garantálják Románia mai, Oroszországgá való határait. A semleges államok mel a kivánságjjal szemben elutasító magatartást tanuíítottak. A kopenhágai „Social denmokratin‘ ebben a tárgyban meginterjúúolta Branting svéd miniszterelnököt, aki a politikai bizottságban Motta svájci delegátussal együtt a román kiváltság éljén nyilatkozott. Brantíng információja, melyet a Socifildcuokramn tm.Tike társának adott, közelebről raegtőlágitja ezt az érdekes kérdést. A sátorturdóban egyúttal le van süztgesve a semlegesek álláspontja a dísszetesdésre vonatkozóan. Brárvity ezeket mondotta: — Románia a politikai bizottságban a mai orosz--román határ garantálását kérte a konferencián résztvevő államok részéről. Kijelentettem erre, hogy Románia olyan kérdést érint kívánságával, amely a békeszerződésben már rendezve van. A semlegesek semmiféle garanciát nem vállalhatnak ezen a békeszerződésben már lefektetett határozmányok épségben tartására nézve. Ha a bizottság tárgyalás alá bocsátaná ezt a kérdést és szavazást rendelne el, a semlegesek távol tartanák magukat úgy a tárgyalástól, mint a szavazástól. Ugyanilyen értelemben nyilatkozott Motta svájci delegátus is. Kijelentette, hogy a békeszerződések megállapították az országhatárokat, a semlegesek azokat fennálló történelmi tényként ismerik el, nem vesznek azonban részt azoknak garantálásában. A békeszerződésben lefektetett határozmányok ilyen garantálása annyi volna, mint a versaillesi határozatok felülbírálása és azoknak gyengeségük folytán való szükséges újbóli megerősítése. valamiképen megbirkózhassanak a feltorlódott perekkel. S ezek után Florescu igazságügymitniszter bársonyszékében még mindig olyan járásbírákról álmodozik, akik nincsenek kellőleg foglalkoztatva. Florescu rendeletének további részében elrendeli, hogy a törvényszékek munkájukat a jövőben redukálják. Az igazságügyminiszter intenciója ennél a pontnál annyira rejtelmes, hogy az erdélyi jogászoknak e rendelkezés indokait mindeddig nem sikerült megfejteni. Lehetséges, hogy a miniszter, aki az akirályságbeti jogszolgáltatási rendszerben növekedett fel, úgy akar segíteni a bíróságok válságos helyzetén, hogy el akarja riasztani a jogkereső közönséget a bíróságok igénybevételétől, amint az az ó-királyságban sikerült is. Amikor, mint a regátban, egyszerű polgári perek hosszú esztendőkön keresztül elnyúlnak, amikor olyan gyors az igazságszolgáltatás, hogy például 1919-ben kiadott mindennemű köröző rendeleteket a Monitorul Oficial 1922-iki évfolyamában közükt, nem lehet csodálkozni, hogy az ország lakossága lemond a bíróságok előtti jogkeresésről. Természetes, hogy ilyen viszonyok között a bíróságok nincsenek felterhelve munkával, sőt bíróra is alig van szükség. Nem csodálkozhatnak tehát Bukarestben, ha a regátbeli viszonyok átültetése következtében Erdélyben is megcsappant a jogszolgáltatás iránti bizalom s az emberek többsége választott bíróságok előtt keres igazságot. A tragikus fordulatot vett igazságügyi kérdésnek ma már csak egyetlen kiútja van és ez, hogy a képzett" magyar birói kart haladéktalanul visszahívják s a nevetségesen csekély birólétszámot felemelik. Ha továbbra is a Florescu módszere szerinti rendeletekkel igyekeznek javítani a bíróságok helyzetén, csak azt fogják elérni, hogy a román bíróságokba vetett bizalom a külföld előtt is menthetetlenül meg fog inogni, aminek pedig kiszámíthatlan hatásai lesznek az országnak máris elég kedvezőtlen gazdasági életére. Cikért állsz emélyi igazságszolgáltatás Florescu rendeletekkel &ksepi emelni a bírók számát — 170 biró 1409 helyett — Rejtelmes rendelet a törvényszékek munkájának redukálásáról — Az Ellenzék tudósitójától — Az igazságügyminiszter a papokban egy ilyen rendelettel lepte, meg az erdélyi igazságpértőkárságot, amely jogászkiadtan méltán keltett feltűnést. A rendelet az erdélyi bíróságok helyzetét illetőleg olyan nagyfokú járatlanságot és tapasztalatlanságot árul el, amire még az Averescu-kormány hírhedt igazságügyminisztere, Antonescu is csak kivételes alkalmakkor adott példát. Arról van ugyanis szó, hogy az agrárreform végrehajtása nagyszámú bírót elvont a polgári és büntetőügyekben ítélkező bíróságoktól. Florescu bukaresti rezidenciájában a felterjesztések folytán értesült több erdélyi bíróság válságos helyzetéről, amelyet az agrárreform végrehajtása idézett elő. Szükségesnek tartotta tehát, hogy megfelelő intézkedésekkel segítsen a helyzeten. Elrendelte, hogy azoktól a járásbíróságoktól, amelyeknél a bírók nincsenek kellőleg foglalkoztatva, helyezzék át a járásbíróságokat olyan bíróságokhoz, ahol szüksége van reájuk. Az erdélyi igazságügyek vezetői most kétségbeesetten törik a fejeket, hogy vájjon hol lehetnek azok a járásbírák, aki nincsenek kellőleg foglalkoztatva?! A restanciák és elintézetlen ügyek Erdély összes bíróságainál toronymagasra halmozódnak, az egyes tárgyalások közötti időközök a bíróságok túlterheltsége következtében a kiszámíthatatlansbá nyúlnak olyanperek, amelyek békeidőben normálisan három hónap alatt az összes fórumokat megjárták és végleg el lettek döntve, ma éveken keresztül várhatnak az elintézésre. Bukarestben végre rá kell jönnüök arra, hogy rendeletekkel a katasztrófába bíróhiányon segíteni nem lehet. Az erdélyi igazságügyi vezértitkárság kétségbeesett kísérleteket tett, hogy a kormányt meggyőzze a bírói kar kibővítésének szükségességéről, amiről az igazságügyminiszter — csekély fáradsággal — személyesen is meggyőződhetne. Erdély igazságügyi vezető körei nyitott szemmel látják, hogy a bíróhiány Erdély igazságszolgáltatását rövidesen csődbe kergeti. Az 1920. évi költségvetés az erdélyi és bánsági bírói karnak, a magyar rezsim alatti létszámát, amely 1490 bíróból állott, felére csökkentette. A megmaradt 700 bírói állásból százat máig sem töltöttek be, 370 bíró pedig a felsőbíróságok tanácsaiban van alkalmazva és így a járásbíróságok részére mindössze 370 bíró maradt meg. Illetőleg csak maradt volna, ha a földreform végrehajtására 200 járásbírót el nem vontak volna a járásbíróságoktól. Maradt tehát az erdélyi 100 járásbíróság részére összesen 170 bíró. Köztudomású dolog, hogy a nagyobb járásbíróságoknál az ügyek elintézésére minden időben legalább 5-6 bírót alkalmaztak és a többieknél is legalább két járásbíróra van szükség. A jelenlegi létszám mellett azonban a járásbíróságok közvetlenül csőd előtt állanak. A vezértitkárság a lehetetlen állapotok következtében több helyen kénytelen volt számos járásbíróságot beszüntetni, hogy a megmaradottakban Kavarodásegy szövetségi szerződés körül Stockholm, május 15. Lengyelország, Esztonia, Finnország és Lettónia külügyminiszterei még régebben szerződést írtak alá Varsóban, amelynek az volt a célja, hogy a négy ország közös politikai és gazdasági érdekeit előbbre vigye s a béké fenntartsa. Ezt a szerződést még egyik ország sem ratifikálta. A finnországi lapok most mindannyian támadják a külügyminisztert, hogy aláírt olyan szerződést, amely Finnországot háborús veszedelembe sodorhatja. Az angol király a flandriai feldúlt vidékeken Bécs, másim fő. [Saját tud.] Párisból táviratoztak. Flandriában az angol király meglátogatta a világháborúban elesett hősök sírjait. Ide utazott Foch marsall, aki a király kíséretéhez csatlakozott és együtt tekintették meg a feldúlt vidékeket. A király a csatasírokat mindenütt megkoszorúzta.