Ellenzék, 1922. augusztus (43. évfolyam, 170-195. szám)
1922-08-05 / 174. szám
IV. 1922. augusztus 5. szám m M wa I i121 Cluj-Kolozsvár, 43. év, 174. szám ■* ^ . FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Itéria#®' .ILOTA Romániában: Havonta 25, negyedévre 70, félévre 130, H 1 le), Bukarestben 150 le), Magyarországon 5 I STÁTUS-PALOTA 131 fi egész évre 240 lej. Negyedévre: Magyarország 350 K. 2 Korona, Csehszlovákiában 1 Ck, S. H. S. 1 dinár, " fi Csehszlovákia 70 Ck, S. H. S. 70 dinár, Ausztria fi Ausztriában 150 ck, Németországban 3 márka, Olasz Telefon 109. ''X' : "-i«5 ’ri® Hirdetések díjszabási szerint Az úri nyomor fellépett a pódiumra, hogy a világba harsogja keserű panaszait, hogy mindenkivel meghallassa azt a hihetetlenül hangzó igazságot, hogy az állam tisztviselői éheznek, nyomorognak, hogy levedlik róluk maholnap az utolsó darab ruharongy is! Az úri nyomor fellépett a pódiumra, hogy becsületes munkáért becsületes, tisztességes megélhetést követeljen magának és ha nem kap . . .! Az úri nyomor a pódiumon elsáppadt és szó nélkül, eszméletlenül rogyott össze. Az orvosi vélemény nem egybehangzóan okolta meg a szédülés okát. Voltak, akik fizikai erőtlenséget konstatáltak, voltak, akik szervi bajt emlegettek, voltak, akik lélektani szempontból igyekeztek megvilágítani ezt a szomorú, sötét esetet és voltak, akik mind a három tünetet megállapították a pódiumra lépett úri nyomor elájulásában. És ez az utolsó konzultáció az igaz. A nyomorgó állami tisztviselők július kilencedikén megtartott országos kongresszusán hiányzott az erő, megbosszulta magát a szervezetlenség és lélektanilag előtérbe lépett az úri nyomor veleszületett gavallérsága, amely a tizenkettedik órában is haladékot adott a becsületbeli tartozás lerovására. Haladékot adott augusztus hatodikáig. Hogy mit jelent ez? Azt, hogy a sínylődő, senyvedő, nyomorgó, ezer és ezer anyagi gondok között is becsületesen dolgozó tisztviselői osztály — ha beleőrül is — még egy hónapig hajlandó rongyoskodni, éhezni, tűrni, szenvedni, nyomorogni abban a reményben, hogy ez alatt az idő alatt be fogják látni az illetékes faktorok a helyzet komolyságát és a gavallérosan viselkedő úri nyomorral szemben le fogják róni becsületbeli tartozásukat anélkül, hogy vagy egyiknek, vagy másiknak pirulnia kellene a következmények miatt! De augusztus hatodika az utolsó terminus! És ezt jegyezzék jól meg azok, akik a bukaresti kongresszuson képviselni fogják az úri nyomort. Jön a szeptember. Hogy mit jelent ez?! Sok száz és száz családapa-tisztviselő könnyező szemekkel tudná megadni rá a feleletet. A családi pótlékot könnyelműen eltörölték, nem gondolva azzal, hogy nemzetgazdászati szempontból is micsoda óriási bűn volt ennek — a nyugat minden államában érvényben levő bölcs, igazságos segélyezésnek keresztülhúzása! A jelenlegi tisztviselői fizetés még száraz kenyeret sem juttat egy családnak ! És jön a szeptember! És sok, nagyon sok állami tisztviselőnek háromnégy iskolaköteles gyermeke van. Ezt is jegyezzék jól meg az úri nyomor delegáltjai! Ígéretekkel nem lehet fizetni behatási díjat, tandíjat, ígéretekkel nem lehet méregdrága tankönyveket vásárolni ! Az állami hivatalnokok az ígé Magyar kormányankét a korona megmentéséért Ülésezik a drágasági bizottság — Hangok a tőzsde ellen — Mindent monopolizálni kell! A márka bukása nyomta le a magyar koronát is — Az Ellenzék távirata — Budapest, aug. 4. A nemzetgyűlés drágasági bizottsága Heinrich Ferenc elnöklésével ülést tartott, amelyen a gabonaárak alakulásáról, annak indokolatlan drágaságáról, továbbá a magyar korona árfolyamának mesterséges leszorításáról tárgyaltak. A gabona áralakulásának kérdéséhezWolff Károly és Payer Károly szóltak hozzá. Wolff kijelentette, hogy az árutőzsde nem árszabályozó, hanem csak a játék és spekuláció kielégítésére szolgáló tényező. A láncolás lehetősége nincs kizárva. Éppen ezért azt indítványozta, hogy a tőzsdére kormánybiztost nevezzenek ki. Utána Valkó Lajos kereskedelmi miniszter a valutakérdésben tett intézkedését ismertette. Bemutatta a legutóbbi év kereskedelmi mérlegét, amely öt milliárd passzívával zárult. Ismertette ezután, hogy a behozatal megszorításáról akar gondoskodni és tervbe vette a külföldi hitel megszorítását is. Ugron Gábor azt kérdezte, történik-e gondoskodás arról, hogy a behozatal céljaira elegendő valuta álljon rendelkezésre. A kereskedelmi miniszter válaszában kijelentette, hogy import célokra megfelelő mennyiségű valutát bocsát rendelkezésre. Közölte továbbá, hogy a gabonatőzsde szabályozására vonatkozólag előbb eladók az összes kötéseket bejelenteni kötelesek, s ennek teljesítését megfelelő szankciókhoz fogja kötni. Pázsonyi Vilmos nagy beszédben fejtette ki a magyar valuta romlásának okait. Véleménye szerint ezt az okozta, hogy Magyarország túl gyorsan tért át a kötött gazdálkodásról a szabadgazdálkodásra. Ezen a helyzeten csak az segíthet, ha az állam monopolizálja a gabonakereskedelmet. Véleménye szerint a pénzügyi helyzetet csak úgy lehet rendbehozni, ha a hasznot hajtó monopóliumokat, mint a búzát, cukrot, szenet és szeszt az állam kezébe veszi. A devizaforgalomról kijelenti, hogy aki a korona értéke tekintetében baissere spekulál, megérdemli az akasztófát. Egy közbeszólásra, hogy Németországban miért olyan magas a búza ára, kijelenti, hogy e tekintetben Németországhoz semmi közünk nincs, mert ott a helyzet egészen más, mint nálunk. Kijelenti továbbá, hogy a korona vásárló ereje sokkal nagyobb, mint amit a zürichi kurzus kifejez. Hangsúlyozza, hogy ennek a meggyőződésnek a közvéleményben is kell terjednie, mert a valóságnak ez felel meg. Helyesli a kormánynak a valuta javítására tett intézkedéseit. A drágaság kérdését nem szabad izgatásra felhasználni. Térffy közélelmezési miniszter a gabona monopolizálását keresztülvihetetlennek tartja, mert azt csak rekvirálással lehetne megoldani. Bíró Pál lehetetlennek tartja, hogySittikor az országban fölösleges termény van, annak kivitelét megtiltsák. Az alami,''monopóliumot nem tartja helyesnek és inti adományt, hogy a, ,reagángazdástok sharmilyen mélyen ,nett nyúljon be. Mayer János indítványozza, hogy a tőzsdét egy hónapra csukják be. javasolja, hogy a magyar kormány lépjen érintkezésbe az osztrák kormánynyal, mert a gazdasági hanyatlásnak mindkét országban a spekuláció az oka. Bethlen miniszterelnök kijelenti, hogy a magyar kormány nem tudhatta, hogy a német tárgyalások sikertelenek lesznek, pedig ez a körülmény a legnagyobb hatással van pénzügyi helyzetünkre. A kivitel betiltását ő is lehetetlennek tartja, mert az többet ártana, mint használna Nem helyesli azt a nézetet, hogy a szabadforgalom okozója a valuta romlásának. A gabonamonopóliumot kivihetetlennek tartja. Ha a devizaközpont létesítése kevésnek bizonyul, a kormány nem riad vissza más erélyes intézkedésektől sem. Károsnak tartja azt az agitációt, mely a kormányt akarja felelőssé tenni a drágaságért. Szabó István földmivelésügyi miniszter kijelenti, hogy híve a szabadforgalomnak. h retektől már megcsömöröltek, elégíthessék ki egyszer már éhségüket a becsületesen, tisztességesen rendezett fizetésből is! A fizetésrendezésnek nemcsak hogy meg kell történnie szeptember előtt, de úgy kell annak megtörténnie, hogy a már kiutalványozott, rendezett fizetésből irathassák be gyermekeiket az V ' * ■ ‘ •, '•’****' ' iskolába a családapa-hivatalnokok. — Az állam Nyomorgó tisztviselői gavallérosan, uriasan küzdenek. ,a—-leg—•• elemibb emberi jogért, a tisztfelséges megélhetésért és ha mégis valakinek pirulnia kell a műveit világ előtt a következményekért, ez a szégyenkező fél semmiesetre sem a hivatalnoki osztály lesz. Megtalálták Petőfi sírját Nem halt meg a csatatéren — Menekülés Székelykeresztúrra — A kerti lugas csontváza — Amivel a Petőfi-Társaság nem törődött — Az Ellenzék tudósítójától — Székelyudvarhely, aug. 4. Az irodalomtörténet komoly tudósai, akik a nagy költők életének legapróbb mozzanatait is feljegyzik az örökkévalóság számára, régen megnyugodtak abban, hogy PetőfiSándor nyomtalanul eltűnt a segesvári csatában és a fehéregyházai közös sírban alussza a megdicsőült hősök örök álmát. Petőfi halála örökre megfejthetetlen titok marad. Mégis, a nagy költő halálának titokzatos körülményeit tisztázni akaró föltevések és magyarázatok sohasem fogynak ki és néha-néha igazán zavarba hozzák az irodalomtörténet lehiggadt tudósait. A Petőfi-centennárium lélekemelő ünnepségén ismét találkoztunk olyan emberekkel, akik Petőfi Sándor haláláról és temetéséről egészen más véleményen vannak, mint az irodalomtörténészek és akik véleményüket megdöbbentően bizonyosnak látszó adatokra alapítják. Az új kombináció szerint Petőfi nem halt meg a csatatéren, tehát nem is temethették ott el. Petőfi súlyos sebével elmenekült Székelykeresztúrra, ahol Lázár Márton portáján lehelte ki lelkét és ott is temették el a kertben. Később Petőfi maradványait kiásták és ünnepélyes temetési szertartással helyezték örök nyugalomra Bálint Dániel székelykereszturi földbirtokos családi sírboltjában. A lezajlott Petőfiemlékünnepélyen az Ellenzék munkatársa Orbán János székelykereszturi plébánostól, Viola Sándor dr. ügyvédtől és magától Bálint Dániel földbirtokostól teljes egészében megtudta Petőfi halálának és temetésének részleteit. Bálint Dániel így mondotta el a segesvári csatából menekülő Petőfi halálának és székelykereszturi temetésének körülményeit. — 1902-ben — Lázár Márton székelykereszturi vendéglős halála után — egy cikk jelent meg a Szegedi Híradóban. A cikk Lázár halálával kapcsolatosan megírta, hogy Petőfi a segesvári csatavesztés után súlyos sebből vérezve, két székely huszár segítségével kimenekült az ellenséges gyűrűből és Székelykeresztúron Lázár Márton istállójában rejtőzött el. Lázár másnap reggel az elvérzett költőt holtan találta a jászolban, ahová a két székely huszár az üldözök elől elrejtette. A vendéglős felismerte Petőfit, hiszen a költő csak néhány nappal a segesvári csata előtt járt Székelykereszturon. A legnagyobb titokban sírt ástak a kerti lugasban és az örökre elnémult dalnokot eltemették. A Szegedi Híradó cikke nem is volt nagy meglepetés, mert Székelykereszturon még Lázár életében is többen tudtak a titkos temetésről. Így Haller József gróf, a költő barátja és Sípos Sándor 48-as honvéd, valamint Lázár Mártonnak Róza nevű leánya is több ízben megerősítették a szegedi lap állításait. — A Szegedi Híradó közleményét elolvasva, Lázár portájára siettem. A lugasban ásni kezdtünk és három órai megfeszített munka után egy emberi csontvázra akadtunk. Miután az újságközlemény adatait a talált csontváz megerősítette, a leletet Petőfi Sándor maradványainak tekintettem és mai meggyőződésem szerint sem lehetnek másnak a porladozó csontjai. Azonnal írtam a Petőfi-Társaságnak a székelykereszturi leletről és kértem, küldjenek ki valakit a csontok megvizsgálására, azonban