Ellenzék, 1923. február (44. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

ELLENZÉK Bosszú az elbocsátásért Egy volt pályafelvigyázó a sze­mélyvonat kisiklását akarta elő­idézni — Tárgyalás a kolozsvári hadbíróságon ■— Az Ellenzék tudósítójától — Rendkívül érdekes tárgyalás játszó­dott le tegnap a kolozsvári VI. had­test hadbírósága előtt. A per vádlott­ját azzal vádolta a hadbíróság ügyésze, hogy a gilvácsi vonalon szándékosan megrongálta a pályatestet, hogy egy tehervonat kisiklását előidézze. Tavaly július hó közepén egy reggel gil­vácsi vasútvonalon a krasznai vasúti hidat őrző két katona, Merl­ Antal és Pap János tizedes észrevették, hogy egy ember a hídon keresztül akar menni. A vasúti munkászubbonyba öl­tözött ember Böszörményi Sándor el­bocsátott vasúti pályafelvigyázó volt. A katonák érdeklődését időközben a híd körül járó emberek elvonták. Bö­szörményi ezalatt a híd alá mászott és az egyik hídbiztositó éket lecsavarta. Munkája közben megcsúszott és be­lezuhant a Kraszna folyóba, a csobba­­násra a katonák odafutottak és Bö­szörményit letartóztatták. A katonák észrevették, hogy Böszörményi a híd­ról az egyik, éket leszerelte s ezért kérdőre vonták. Vasutas igazolvánnyal igazolta személyazonosságát s kijelen­tette , hogy utasítást kapott arra, hogy a hídon bizonyos javításokat végezzen el. Erre a hídőrök elbocsátották. Nemsokára Dongács János pályafel­vigyázó és Süveg Lajos pályaőr egy hajtánnyal jöttek keresztül a hídon. A sínek szokatlan ingásából észrevették, hogy a pályatestet valaki megrongálta. Vallatóra fogták a hídőröket és a kapott személyleírás után reá ismertek Böszörményi vasúti pályafelvigyázóra, aki már három nap óta el volt bo­csátva a CFR­ szolgálatából és a szomszédos fűrésztelepen vállalt mun­kát. A volt pályafelvigyázót azonnal letartóztatták, miután felmerült az a gyanú, hogy elbocsátása miatt bosszú­ból rongálta meg a vasúti hidat, hogy ezzel a személyvonat kisiklását, amelyen volt felettesei utaztak, előidézze. A vizsgálat folyamán megállapítást nyert, hogy a hidból már 24 ék előzetesen ki volt szedve. A forgalmat öt órára beszüntették, hogy a hidat újra rendbe hozhassák. A hadbíróság ügyésze a pályatest szándékos és közveszélyes megron­gálása miatt emelt vádat Böszörményi ellen és súlyos büntetést kért reá. A mérsékletnek állandó emelkedése nem tudom mily fokig" jósolta a következ­ményeket a tudós. Felül pedig, szavai bizonyítékakép, magányosan, hidegen és halotti sárgán lobogott a közeledő ítélet csillaga. Sokak előtt, kik aznap éjjel bámul­tak, míg a szemük belefájult, úgy tet­szett, hogy szemmel láthatóan közele­dik. S aznap éjjel az időjárás is meg­változott s a fagy, mely egész Közép- Európát, Franciaországot és Angliát karmai közt tartotta, olvadás felé lá­gyult. De azért nem szabad képzelni, ha az egész éjszakán át imádkozó embe­rekből, hajóra szálló és hegyekbe me­nekülő népről beszéltem is, hogy az egész világon rémület lett volna a csillag miatt. Még a szokás uralkodott a világon és üres pillanatok beszélge­tésen s az éj fényességét kivéve, tíz ember közül kilenc még mindig ren­des dolgaival bíbelődött. A városokban a boltok, kivéve itt-ott, a rendes órá­ban nyíltak és zártak, az orvos és a vállalkozók folytatták munkájukat, a munkások a gyárakba gyűltek, a ka­tonák gyakorlatoztak, az iskolásfiuk tanultak, a szerelmesek egymást keres­tek, a tolvajok lesbenálltak és mene­kültek s a politikusok szőtték a ter­veiket. Az újságok nyomdagépei dü­börögtek éjszakákon keresztül s egy­­egy felekezet papja nem nyitotta meg templomát az előtt, amit bolond pá­ 3 Cluj-Kolozsvár, 1923. február 1 védelmet dr. Germán Traján látta el, aki védőbeszédében reámutatott arra a körülményre, hogy a hídőrök vallo­mása szerint a vádlott alig két-három percet tartózkodott a hídon és ezalatt az idő alatt lehetetlenség volt hat őket leszerelnie, amelyeket valószínűleg is­meretlen tettesek szereltek le. A rad őrzésével megbízott katonák Böször­ményit soha sem látták a híd közelé­ben. Mindezek alapján a vádlott fel­mentését kérte. A Hadbíróság hosszas tanácskozás után három havi fogházra ítélte el a vádlottat. Úgy a vádlott, mint az ügyész megnyugodott az ítéletben. Harminc pontot javult a lej Párisban A cseh korona Zürichben 15*45-ről 15’25-re esett . Az Ellenzék tudósítójától . A lej kilengése a legnagyobb bi­­zonytalanságban tartja a pénzpiacot, a közönség izgalma óráról-órára nö­vekszik és mindenütt a legnagyobb tájékozatlanság uralkodik. Az első na­pok teljes pénzpiaci pangása után, a lej tegnapi esése következtében már lehetetlen vásárlási kedv mutatkozott a nyugati valutákban. A lejnek a keddi zürichi zárlatnál mutatott ötszázad centimes javulása, mint azt már a ma reggeli napok jelentették,nem állandósult, sőt már az optimista remények is kezdtek szétfoszlani azzal, hogy a lej­újabb lo­ioo centime-mal esett és 2­10 centimen jegyezték a keddi zárlatnál. Ugyancsak erősen esett a francia frank is Zürichben. Ennek a körülménynek természetes következményeként a párisi tőzsdén a valutáknak emelkedni kellett volna, ezzel szemben azonban az a fordulat történt, hogy a pernani párisi zárlatnál Zürich 309-ről leesett 3­%ra és New­­york 1675-ről 1645-re. Az aranyvalu­táknak ezzel a váratlan esésével szemben a lej emelkedett, 5’90-ről 6.15-re szökött fel. Ez a javulás emel­kedő tendenciát mutatott, mert az utó­­tőzsdén a lej újabb öt pontot emel­kedett és már 6,20-an jegyezték. A lej tehát 30 pontot javult a tegnap Pá­­risban, már most az a kérdés, hogy a mai jegyzésnél megmarad-e a lej emel­kedő irányzata. Abból, hogy míg a nyugati valuták estek, a lej emelkedett, arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a rmán kormány megtette már a s­­üveges intézkedé­seket arra, hogy a lej további esését meggátolja. A mai zürichi nyitásnál Páris újabb 50 pontot romlott, 3260-ról 3210-re, a német márka is tovább zuhan és a cseh korona is. Az előbbi 13/3-ról 1 -re, a s­okol pedig 15.45-ről 15.25-re esett. Poincaré bejelentette a Ruhr-vidék tartós megszállását A német kormány szervezi az ellenállást — Az Ellenzék párisi távirata — A német birodalmi vasútügyi miniszter rendeletet bocsátott ki, mely meg­tiltja, hogy a régi és új megszállott területről Franciaországba és Belgiumba fát és szenet szállítsanak. Német polgároknak tilos közreműködni a megszálló csapatok hadianyagainak szállításában. A rendelet a német vasutasoknak megtiltja a francia és belga vasúti személyzettel való együttműködést s a franciák és belgák által katonai kezelésbe vett vonalakról a vonatok átvételét és továbbítását. Poincaré fogadta a külföldi lapok munkatársait s kijelentette előttük, hogy nem igaz az a hír, hogy Franciaország a Ruhr-vidéket bekebelezni akarná. A francia hadsereg addig fogja megszállva tartani a német területeket, míg Németország a jóvátétel egész összegét le nem fizette A Ruhr-területet Fran­ciaország ugyanolyan zálognak tekinti, mint a Raj­na-vidékét. Fraciaorzág addig marad a Ruhr-területen, amíg kell­ tovább egy percig se. Az ellenállás és a nehézségek nem fogják Franciaországot ettől az elhatározásától eltéríteni. Az Fache de Paris jelenti, hogy Bottroppban a franciák letartóztatták a polgármester,­ aki vonakodott parancsukat teljesíteni. A lakosság ezért tömeg­tüntetést rendezett, mire a csapatok fegyverüket használták. Az összeütközésnek húsz halott áldozata van. Koblenzbe, honnan az amerikai csapatok kivonultak, a francia parancs­nokság egy marokkói osztagot vezényelt. Ez az intézkedés nagy izgalmat oko­zott, minek következményeképen a polgárok s a színes csapatok között össze­ütközés támadt. Az összeütközés során mindkét részről számos sebesülés történt niknak tartott. A lapok az 1000-ik év tanulságát emlegették , mert a nép akkor is a világvégét várta. Az a csil­lag nem csillag, hanem csupa gáz, csak üstökös, és ha csillag lenne is, nem ütközhetne össze a földdel. Semmi előzmény se mutatott ilyen dologra. A józan ész mindenütt ott laposkodott, gúnyolódott, tréfált s kissé hajlandó volt üldözni a konok remegőket. Azon az éjszakán negyed nyolckor a green­wichi idő szerint a csillag legközelebb lesz Jupiterhez. Akkor a világ látni fogja, hogy milyen fordulatot vesznek a dolgok A tudós komor figyelmezte­tését sokan csak önreklámnak vették. A józan ész végül is azzal adta jelét változhatatlan meggyőződésének, hogy agyba ment. A barbárok és vadak vi­lága is, mely már belefáradt az újdon­ságban, éjjeli dolga után­ látott s né­hány itt-ott vonuló kutyán kivül az állatvilág nem törődött a csil­laggal. S mégis mikor végül az európai államok virrasztói felkelni látták a csil­lagot egy órával később s nem látták nagyobbnak, mind egy éjszakával előbb, még elegen voltak ébren, hogy kine­vessék a matematikust s úgy vegyék a veszélyt, mintha már elmúlott volna. Ezután azonban már megszűnt a nevetés. A csillag egyre nőtt, s éllén­ő állandósággal nőtt minden írtban, kevéssel szélesebb­­en minden óraban, kevéssel közelebb érkezett az éjféli zenithez s fényesebb lett, mig végül is nappallá változtatta az éjszakát. Ha egyenesen a földnek jött volna görbe at helyett, ha Jupiter miatt semmit sem vesztett volna sebességéből, a közbeeső távolságot egy nap alatt be kellett volna futnia, de amint a dolog állott, öt egész napig kellett, hogy tartson, hogy bolygónk közelébe ér­kezzen. A kövekező éjszakán a hold nagyságának egy harmadrészét elérte, mielőtt az angol szemek előtt leáldo­zott volna és az olvadás biztosítva volt. Amerika fölött már szinte akkora nagysággal emelkedett fel, mint a hold, de vakítóan fehér volt és forró, és forró széllehelletet kezdett lebegni emelkedésével, majd kapott erőre­e a csillag Virginiában, Brazíliában és a Szent Lőrinc-völgy­ön már viharfelhők gőzén, lobogó lila villámokon és sose látott jégesőkön keresztül tűnt fel néha-néha. Manitobában olvadás volt és mindent elpusztító áradások. A föld összes hegyein a hó és a jég olvadni kezdett s a hegyvidékről jövő patakok dagadtan és zavarogva rohantak s nemsokára fákat és állatok s emberek hulláit sodorták magukkal. Állandóan nőttek, nőttek a kísérteties ragyogás­ban s végül zuhogva lépték át part­jaikat a völgyek menekülő lakossága, nyomában. (Folyt: kör) Újabb rendelet az állami iskolai tanárok román nyelvtudása ügyében Július 1-ig kell vizsgázni a magyar tannyelvű állami iskolák tanárainak — Az Ellenzék tudósítójától —. Székelyudvarhelyi tudósítónk arról tett jelentést, hogy az ottani magyar tannyelvű állami polgári iskolához a kolozsvári tankerületi főigazgatóságtól miniszteri rendelet érkezett, amely utasítja az iskola tanári karát, hogy f. évi július hó­­-ig olyan mértékben sajátítsák el a román nyelvet, hogy szaktárgyaikat románul is elő tudják adni. Mivel a miniszteri rendeletet sokan úgy értelmezték, hogy az állami iskolák magyar szekciójában is román fest szeptember elsejétől a tanítás nyelve, információért Preanou­ vezér­igazgatóhoz fordultunk,a­ki a követke­zőket mondotta:­­• Nemcsak a székelyudvarhelyi polgári iskola, hanem minden állami iskola, még a román tannyelvűek ro­mán szekciói is, megkapták a fenti rendeletet, amely nem tartalmaz semmi újat. Amikor négy évvel ezelőtt a ro­mán nyelvet nem bíró magyar tanárok letették az esküt, azzal a feltétellel akceptálta őket a kultuszminisztérium, hogy egy éven belül tökéletesen el kell sajátítaniok az állam nyelvét. Azóta több év telt már el és még mindig vannak olyan tanárok, akik nem tud­nak románul. De a minisztérium most is méltányos alapokra helyezkedik és a legutolsó terminust egy évre szabja. A román nyelv olyan mértékben való elsajátítását, ho­gy a szaktanár saját tárgyát románul is tudja tanítani, az áthelyezések szempontjából követeli meg a rendelet. Megtörténhetik ugyanis, hogy az állami iskolák román szek­cióiba a magyar szekciókból kíván a minisztérium tanárokat áthelyezni. Ez pedig csak úgy történhet meg, ha a magyar szekció tanárai is tökéletesen bírják a román nyelvet. Hogy a ta­nárok román vizsgáját hogyan és mikor tartják meg, az iránt még nem történt intézkedés. Nem lesz drágább a hús Kincses Kolozsvár — drága város. A húsárak és a mészárosok — Az Ellenzék tudósítójától —­­ Valamikor kincses Kolozsvárnak hív­ták ezt a leszegényedett, lerongyolódott várost. Ma már a büszke „kincses" név lekopott róla, mint a címerekről a fényes arany, hogy cserébe a „drága" nevet kapja. A meg is érdemli, mert Romániának Bukarest után valóban Kolozsvár a legdrágább városa. Érdekesen világít rá e tűrhetetlen helyzetre a húsiparosok legutóbbi vá­ratlan és indokolatlan áremelési táma­dása a város amúgy is kiuzsorázott közönsége ellen. A támadás azonban a hatóságok erélyes ellenállásán meg­hiúsult. A mészárosok és hentesek túlköveteléseit leszer­elték, még­pedig a vidéki városoktól bekért húsárak alapján. Popovics Valér rendőrprefektus ugyan­is táviratilag megszerezte ezeket az adatokat, melyek homlokegyenest el­lenkeztek a mészárosok által fe­hozott érvekkel. Kiderült, hogy a kolozsvári, november 18-án megállapított húsárak, amelyeket az érdekeltek 6^—8— 1 C­ lej­jel akartak felemelni minden áremelés nélkül is egész Erdély területén a leg­magasabbak.­­ Aradon a marhahús 11 lej, borjúhús 15 lej, sertéshús 25 lej, zsír 52 lej. Temesváron marhahús 12 lej, borjú­hús 14 lej, sertéshús 26-50 lej, zsír 52 lej. Marosvásárhelyen a marhahús 12 lej, borjúhús 14 lej,­ sertéshús 28 lej, zsír 60 lej. Nagyváradon a marhahús 13 lej, borjúhús 13 lej, sertéshús 26-28 lej, zsír 60 lej. Ezzel szemben a kolozsvári régi hús­árak, amelyek az árvizsgáló­ bizottság legutóbbi döntése szerint ma is ér­vényben vannak, a következők: Marha-

Next