Ellenzék, 1924. október (45. évfolyam, 221-247. szám)

1924-10-01 / 221. szám

1. oldal. ELLENZIK 45. év, 221. szám. Konstantinápolyi levelek A CFR kirándulása. — A román kikötőben . A CFR társas­ kirándulásáról lesz szó. A régi világban ugyancsak le­néztük a társas kirándulásokat a ma­guk nyájszerű gesztusaival, hangos kikiáltóival és monoton kalauzaival, kétes értékű hotelszelvényeivel és mindazzal a rekvizitumaival, amelye­ket humoristáink oly kitűnően tudtak kipécézni A régi jó világban valamire való ember nem is szorult rá az üzletszerű társas­ utazásokra, amelyek harsogó reklámmal mindent ígértek és semmit sem adtak. Az utas szabadságot ke­resett az után, fel akart lélegzeni, egyéniségét akarta érvényesíteni, oda akart menni, ahova neki tetszik.­­ Persze mindez pénzbe került, de in­kább csak aprópénzbe, amelyet egy derék tisztviselő is összetakarékoskod­hatott évközben. Azóta sok víz folyt le a Dunán. A háború alatt azt mondottuk: majd a háború után fogunk utazni. A háború után meg kiderült, hogy ez lehetetlen. A középosztály, amelyből régente a turisták 90 százaléka kikerült nem bírja meg. Ám a világ megtalálja min­dennek a csinyját-bingját. Egymás után olvashatunk olyan megmozdulá­sokról, amelyeknek célja az, hogy az utazást, tapasztalatszerzést megköny­­nyítsék. Európaszerte olvasunk vas­úti kedvezményekről, amelyeket bizo­nyos alkalmakra nyújtanak. A diákság meglátogatja külföldi kollégáit. Olcsón utaznak s a vendéglátó állam gon­doskodik ingyen szállásukról, jutányos étkezésükről. A sportélet meg éppen riválisa lett Cooknak. Ha valamely sportcsapat kirándul valahová, magá­val visz egy nagy csomó olyan lelkes sportembert, akinek valóban nehezére esnek már a labdát rúgni, avagy ma­gasat ugrani. Mintavásárok, kiállítások, kongresszusok kezdik renaissanceu­­kat élni, mert alkalmat adnak az em­bereknek arra, hogy utazzanak. Az érdekes az, hogy az altruisztikus alapon rendezett társas utazáson jól járnak a résztvevők anélkül, hogy arra bárki is ráfizetne, mert a vasút az olcsó jegyért megtalálja a maga számítását abban a nagy forgalom­ban, amely különben elmaradt volna Ha meg, egy állam hozott bizonyos apró áldozatot, nyugodt lehet, hogy a ked­vezményezett turista lázas izgalommal vásárolja el nála pénzét. Egy szó, mint száz, a mai turista hajlandó lemondani egyéni akaratának abszolút érvényesítéséről. Inkább haj­landó egyesülni másokkal és e célból „vár az alkalomra". És ime 1924. szeptemberében el lehetett jutni min­den nagyobb áldozat nélkül a Már­ványtenger partjára. A kirándulásra vasutasok és tág értelemben vett hoz­zátartozóik jelentkezhettek, ötven egynéhányan szálltak szep­tember 14-én Kolozsvárt a rendelke­zésükre bocsátott Pullmann-kocsiba. A véletlen mindig mesteri keverő: mindenfajta ember került e kis csa­patba; volt itt vasutason kívül or­vos, ügyvéd, gyáros, kereskedő, ipa­ros, újságíró. Volt itt hatvan év kö­rüli úriember épúgy, mint bakfis kort élő fiatal lány. Különösen dicséretet érdemel a húsz év körüli fiatalembe­rek nagy száma; bizony külömb dolog világot látni, mint kávéházban mulatni! Ajánlom a lányos mamák figyelmébe a következő kirándulást! Minden második­­ember műgyűjtő volt. Ami a fotografálást illeti, csak magamról és dr. Simon Aladárról ke­­zeskedhetem, hogy nem fotografál­­tunk. A többi férfiak mind fotogra­­fáltak, vagy legalább is gyanúsan vi­selkedtek. Sohasem lehetett tudni, mikor rántanak elő zsebükből egy kodakot eféle históriával. — Ez a gép Abdul Aziz idejében a szultán Validéé (az anyaszultánnőé) volt. Tőle kapta ajándékba a főeunuch, akinek ükunokájától vettem meg. Ott ácsorgott szegény ember a bazárban- A kereskedők épen ki akarták őt uzso­­rázni. Én épen az uzsorázás pillana­tában érkeztem s magamhoz váltot­tam a pompás dolgot A török oly hálás volt, hogy még egy tucat filmet is adott ráadásul azokból a felvételek­ből, amelyeket Ukapja, a főeunuch, a háremhölgyekről készített. Kár, hogy ezeket a szultán parancsára előhivás előtt a napra kellett kitenni, így feke­ték lettek, egy kicsit feketék, de azért nagyon érdekesek. Általában a berbécshús és a fotog­­rafálás — amelyekre még érdemben vissza kell térnem — vetett némi ár­nyékot a kirándulásra. Minden egyéb pompásan sikerült. Egy éjszakánk és csaknem egy egész napunk volt Bukarest élvezésére. Nem volt sok az idő, de kevés sem. Végig autóztunk az amerikaiasan hosz­­szú, forgalmas és zavaros Calea Vic­­toriein s a pompás Chausséen, meg­ebédeltünk a Metropolban, csokoládét vásároltunk Capsánál és Rieglernél, meghallgattuk a vállakozó szellemű agglegények és szalmaözvegyek raport­­ját a nagyszerű tingli-tanglikról és ki­jelentettük, hogy most már ismerjük Bukarestet. — Én még a kis Segesváron is több artisztikumot, több művészetet találok, mint ebben a nagy, össze­vissza ragasztott városban — jegyezte meg a társaság egyik amatőrje. — Csakhogy Segesvárt sohasem fog magának táncolni Alice Vampier­­kovska — felelt rá találóan egyik népszerű gavallérunk. Ebben aztán meg is nyugodtunk és elrobogtunk Konstanca felé. A robogó vonaton szimpatikusan üdvözöltük Dobrudzsa török-tatár mecseteit, ame­lyeket mintha mutatóba állítottak volna fel részünkre. Aztán megpillantottuk a Fekete-tengert. Eleinte nem akartuk elhinni, hogy az, mert már sötét is volt, meg aztán egyéb vizet, Dunát Duna-ágat, mocsarat láttunk, de ami­kor már Reich úr­a az udvarias és óvatos rendező, akit egyhangúlag dok­tornak választottak meg — megerősí­tette a hírt: egyhangúlag elhittük. Az is volt. Már a konstancai per­­ronon a Mare Neagrat olvashattuk, amelyből sikerült kihámoznunk any­­nyit, hogy a konstancai szezon pon­tosan véget ért. Annyi baj legyen! Olcsóbbak lesznek a szobák. Ám amikor fáradtan szobákért jelentkez­tünk, azt a felvilágosítást kaptuk, hogy: Az utószezonban egyelőre a fősze­zon árai érvényesek. És evvel pihenésre vonult mindenki vissza. Legalább is ezt mutatta a lát­szat. Valóságban azonban kisebb-na­­gyobb csoportok kerekedtek fel, neki a Kaszinónak. Ott még bizonyára van élet ! Nagyvilági élet, nyugati élet, ke­leti élet, nagy kokottak, kis kokottok és főképpen játék... Egy fiatal úr megcsörgette a zsebét. Valóságos hamisítatlan arany csengett ki belőle. Kiderült, hogy a fiatal úr 1914.óta évenként egy Lajos-aranyat tett félre oly célból, hogy egy szép napon a konstancai bankot szétug­­rassza. Messziről láttuk már a kivilágított ablakokat és hangosan szólt a cigány­zene. A fiatalúr kijelentette, hogy ez szép nap elérkezett. Szisztémája csal­hatatlan. Csak kapjon jó helyet az asztalnál, mert ő nem szeret tola­kodni ... Ezenközben a Kaszinó palotájához érkeztünk. Kissé furcsán hatott, hogy a külső csarnokban egy csorna pút fa bútort láttunk evvel a felírással: „E­z­t az ágyak eladók !“ Hm ! Sebaj, szól a zene, mégis van élet. Élet volt is, amennyiben, a ven­déglőben a cigány ugyancsak húzta a javát két bogárszemű kislánynak, akibe egy féltucat gavallér táncoltatott. Miránk már nem volt szükségük, el­lenben tárt karokkal fogadott bennün­ket a bar­os, aki nem remélte, hogy ez este ennyi üveg sört fog kibontani. Aztán hazamentünk. Megismertük a szállodát egy költő hajlamú barátunk­ról, aki ott állt az erkélyen és átszel­­lemülten szavalta Xenophon­ Heinével: — Thalatta, Thalattal Légy üdvöz örökszavu tenger... Másnap aztán tengerre is szálltunk útban Konstantinápoly felé. Dr. Siklóssy László A tanonciskolákon a sor Kolozsvár magyar iparostársadalma, amely az utóbbi években szédülten kapkodott levegő után a gazdasági krízis, rossz pénz, drága nyersanyag, munkanélküliség és aránytalanul ter­hes adók útvesztőjében, mindennek tetejében arra is ráébredt, hogy fel­sőbb illetékesek és illetéktelenek most már a jövő iparosgeneráció művelő­dési lehetőségére, szellemi nevelésére is rádobták azt a hurkot, amelyen elég kiáltó betűkkel áll: a mindenáron való romanizálás jól ismert jelszava. Az iparos tanonc-iskoláról van szó, amelynek első és második osztályában egy tegnap érkezett rendelet szerint az összes tantárgyakat csak románul lehet tanítani. Akár tud az a tanonc románul, akár nem. Mert nem az a fontos, hogy a négy elemit végzett iparos inas ismeretei bővüljenek, in­telligenciája csiszolódjék, hogy idővel műveit és tanult iparos váljék belőle, hanem hogy románul tudjon. Természetesen erre is szüksége van, ha ebben az országban akar megélni. De hogyan tanuljon történelmet, föld­rajzot és minden egyebet olyan nyel­ven, amelyet nem ért és nem tud. Az iparostanoncoknak nincs sok idejük. A kenyérért való gond, az élettel való küzdelem nagyon kevés időt juttat számukra arra, hogy néha könyvet is vegyenek a kezükbe. És amit e ren­delkezésükre álló idő alatt most nem tanulnak meg, azt már sohasem fog­ják megtanulni. Románul úgyis tanul­nak, mert az élet megköveteli tőlük ezt. De a könyvből tanulható általános ismereteiket mikor fogják pótolni ? De az iparos tanonciskolákkal nem csak ez a baj van. Megtörtént most az az eset, hogy a négy elemis ma­gyar tanulókat előkészítő osztályokba sorozzák. A román tanulókat nem. Milyen alapon ? A román állam Er­délyben átvette a magyar iparoktatási törvényeket Ha átvette, úgy semmi­féle iskolafelügyelőségnek nincs joga ezt megváltoztatni. Mert az átvett magyar ipartörvény tanonciskolai sza­bályzata világosan kimondja, hogy csak azok a tanoncok sorozhatók elő­készítő osztályba, akik a négy elemit nem végezték el. Jó és talán hasznos is volna, hogy Kolozsvár magyar iparostársadalma valami együttes lé­pést tenne a jövő iparos generáció szellemi nevelésének megmentése ér­dekében. Most még nem késő. De egy év múlva talán már késő lesz. A macedón forradalmárok halálra ítélték Sándor szerb királyt Belgrádból jelentik. A Politika érte­sülése szerint a macedón forradalmá­rok Sándor jugoszláv királyt számos délszláv vezető politikussal együtt halálra ítélték. Szerintük ugyanis Ale­­xandrov Tódor haláláért ők a felelő­sek, mert a gyilkosok nyomai Belgrádig vezetnek. Budapest—Szent-Margitszig­et Legkellemesebb őszi, téli tartózkodást, pihenést és gyógyulást nyújt Budapes­ten, a város középpontjában a Szent- Margitsziget gyógy- és üdülőtelepe. — Gyönyörű fekvésű, modern nagy szál­loda, mérsékel árakkal úgy az utazó­­közönség, min üdülők és betegek szá­mára. A Szélsi­­rgitszigeti gyógyforrás 42°-os hévvizével táplált kénes és szén­savas gyógyfürdők köszvényes és reu­más bántalmak, női betegségek s ideges­ség ellen. Sürgönyeim: Budapest-sargotel. Erdély és Regéta részére garanciaképes álkép­viselőket keresek. Schaffer Henriut Katonai felszerelési és sapka­­gyár AB AD. Lloyd 2978 Panimpolfrik­ tasakok egyszerű és rajJNItQuaKUKf luxus kivitelben L e p a g 6 papirüzemben Kolozsvár. — Kérjen árjegyzéket, m­intákat! Divatlapok Lepigenái SSiVS: ál Mindenkinek szüksége van őszi és téli ruhára és kabátra. Sok pénzt fog megtakarítani, ha ruhaszükségletét az „URÁNIA" áruházban szerzi be. Rekla­m-árak: Lőj Egy jóminőségü grmmi- ^ Kétoldalt viselhető fre­­goli kabát- - - 2200' Egy kitűnő szabású an­gol férfiöltöny — — 1900- Egy tiszta gyapjú férfi­öltöny --------------- 2200' Egy jó minőségű double férfi felöltő — — 1700’ Egy felöltő tiszta gyapjú kelméből — — — 2400' Egy hosszú fekete férfi télikabát jó minőségű posztóból — — — 2150* Télikabát elsőrendű kel­méből- - - - 2450’ Női kabát finom posztó­ból, vagy velourból — 2200’ Szörmézett végig bélelt télikabát — — — 3500' Biberette plüss sillplüss bundák — — — 5000 Női kabátkelmék úgymint: coachmen, velour delaine, biberette és sillplüssökben a legnagyobb választék, mélyen leszállított árak mellett árusíttatnak. ­ Legolcsóbb nőikabát beszerzési forrás „Uránia“ divatáruház Cluj, ULM. 34. Uránia mozgóval szemben. |

Next