Ellenzék, 1924. október (45. évfolyam, 221-247. szám)
1924-10-01 / 221. szám
1. oldal. ELLENZIK 45. év, 221. szám. Konstantinápolyi levelek A CFR kirándulása. — A román kikötőben . A CFR társas kirándulásáról lesz szó. A régi világban ugyancsak lenéztük a társas kirándulásokat a maguk nyájszerű gesztusaival, hangos kikiáltóival és monoton kalauzaival, kétes értékű hotelszelvényeivel és mindazzal a rekvizitumaival, amelyeket humoristáink oly kitűnően tudtak kipécézni A régi jó világban valamire való ember nem is szorult rá az üzletszerű társas utazásokra, amelyek harsogó reklámmal mindent ígértek és semmit sem adtak. Az utas szabadságot keresett az után, fel akart lélegzeni, egyéniségét akarta érvényesíteni, oda akart menni, ahova neki tetszik. Persze mindez pénzbe került, de inkább csak aprópénzbe, amelyet egy derék tisztviselő is összetakarékoskodhatott évközben. Azóta sok víz folyt le a Dunán. A háború alatt azt mondottuk: majd a háború után fogunk utazni. A háború után meg kiderült, hogy ez lehetetlen. A középosztály, amelyből régente a turisták 90 százaléka kikerült nem bírja meg. Ám a világ megtalálja mindennek a csinyját-bingját. Egymás után olvashatunk olyan megmozdulásokról, amelyeknek célja az, hogy az utazást, tapasztalatszerzést megkönynyítsék. Európaszerte olvasunk vasúti kedvezményekről, amelyeket bizonyos alkalmakra nyújtanak. A diákság meglátogatja külföldi kollégáit. Olcsón utaznak s a vendéglátó állam gondoskodik ingyen szállásukról, jutányos étkezésükről. A sportélet meg éppen riválisa lett Cooknak. Ha valamely sportcsapat kirándul valahová, magával visz egy nagy csomó olyan lelkes sportembert, akinek valóban nehezére esnek már a labdát rúgni, avagy magasat ugrani. Mintavásárok, kiállítások, kongresszusok kezdik renaissanceukat élni, mert alkalmat adnak az embereknek arra, hogy utazzanak. Az érdekes az, hogy az altruisztikus alapon rendezett társas utazáson jól járnak a résztvevők anélkül, hogy arra bárki is ráfizetne, mert a vasút az olcsó jegyért megtalálja a maga számítását abban a nagy forgalomban, amely különben elmaradt volna Ha meg, egy állam hozott bizonyos apró áldozatot, nyugodt lehet, hogy a kedvezményezett turista lázas izgalommal vásárolja el nála pénzét. Egy szó, mint száz, a mai turista hajlandó lemondani egyéni akaratának abszolút érvényesítéséről. Inkább hajlandó egyesülni másokkal és e célból „vár az alkalomra". És ime 1924. szeptemberében el lehetett jutni minden nagyobb áldozat nélkül a Márványtenger partjára. A kirándulásra vasutasok és tág értelemben vett hozzátartozóik jelentkezhettek, ötven egynéhányan szálltak szeptember 14-én Kolozsvárt a rendelkezésükre bocsátott Pullmann-kocsiba. A véletlen mindig mesteri keverő: mindenfajta ember került e kis csapatba; volt itt vasutason kívül orvos, ügyvéd, gyáros, kereskedő, iparos, újságíró. Volt itt hatvan év körüli úriember épúgy, mint bakfis kort élő fiatal lány. Különösen dicséretet érdemel a húsz év körüli fiatalemberek nagy száma; bizony külömb dolog világot látni, mint kávéházban mulatni! Ajánlom a lányos mamák figyelmébe a következő kirándulást! Minden másodikember műgyűjtő volt. Ami a fotografálást illeti, csak magamról és dr. Simon Aladárról kezeskedhetem, hogy nem fotografáltunk. A többi férfiak mind fotografáltak, vagy legalább is gyanúsan viselkedtek. Sohasem lehetett tudni, mikor rántanak elő zsebükből egy kodakot eféle históriával. — Ez a gép Abdul Aziz idejében a szultán Validéé (az anyaszultánnőé) volt. Tőle kapta ajándékba a főeunuch, akinek ükunokájától vettem meg. Ott ácsorgott szegény ember a bazárban- A kereskedők épen ki akarták őt uzsorázni. Én épen az uzsorázás pillanatában érkeztem s magamhoz váltottam a pompás dolgot A török oly hálás volt, hogy még egy tucat filmet is adott ráadásul azokból a felvételekből, amelyeket Ukapja, a főeunuch, a háremhölgyekről készített. Kár, hogy ezeket a szultán parancsára előhivás előtt a napra kellett kitenni, így feketék lettek, egy kicsit feketék, de azért nagyon érdekesek. Általában a berbécshús és a fotografálás — amelyekre még érdemben vissza kell térnem — vetett némi árnyékot a kirándulásra. Minden egyéb pompásan sikerült. Egy éjszakánk és csaknem egy egész napunk volt Bukarest élvezésére. Nem volt sok az idő, de kevés sem. Végig autóztunk az amerikaiasan hoszszú, forgalmas és zavaros Calea Victoriein s a pompás Chausséen, megebédeltünk a Metropolban, csokoládét vásároltunk Capsánál és Rieglernél, meghallgattuk a vállakozó szellemű agglegények és szalmaözvegyek raportját a nagyszerű tingli-tanglikról és kijelentettük, hogy most már ismerjük Bukarestet. — Én még a kis Segesváron is több artisztikumot, több művészetet találok, mint ebben a nagy, összevissza ragasztott városban — jegyezte meg a társaság egyik amatőrje. — Csakhogy Segesvárt sohasem fog magának táncolni Alice Vampierkovska — felelt rá találóan egyik népszerű gavallérunk. Ebben aztán meg is nyugodtunk és elrobogtunk Konstanca felé. A robogó vonaton szimpatikusan üdvözöltük Dobrudzsa török-tatár mecseteit, amelyeket mintha mutatóba állítottak volna fel részünkre. Aztán megpillantottuk a Fekete-tengert. Eleinte nem akartuk elhinni, hogy az, mert már sötét is volt, meg aztán egyéb vizet, Dunát Duna-ágat, mocsarat láttunk, de amikor már Reich úra az udvarias és óvatos rendező, akit egyhangúlag doktornak választottak meg — megerősítette a hírt: egyhangúlag elhittük. Az is volt. Már a konstancai perronon a Mare Neagrat olvashattuk, amelyből sikerült kihámoznunk anynyit, hogy a konstancai szezon pontosan véget ért. Annyi baj legyen! Olcsóbbak lesznek a szobák. Ám amikor fáradtan szobákért jelentkeztünk, azt a felvilágosítást kaptuk, hogy: Az utószezonban egyelőre a főszezon árai érvényesek. És evvel pihenésre vonult mindenki vissza. Legalább is ezt mutatta a látszat. Valóságban azonban kisebb-nagyobb csoportok kerekedtek fel, neki a Kaszinónak. Ott még bizonyára van élet ! Nagyvilági élet, nyugati élet, keleti élet, nagy kokottak, kis kokottok és főképpen játék... Egy fiatal úr megcsörgette a zsebét. Valóságos hamisítatlan arany csengett ki belőle. Kiderült, hogy a fiatal úr 1914.óta évenként egy Lajos-aranyat tett félre oly célból, hogy egy szép napon a konstancai bankot szétugrassza. Messziről láttuk már a kivilágított ablakokat és hangosan szólt a cigányzene. A fiatalúr kijelentette, hogy ez szép nap elérkezett. Szisztémája csalhatatlan. Csak kapjon jó helyet az asztalnál, mert ő nem szeret tolakodni ... Ezenközben a Kaszinó palotájához érkeztünk. Kissé furcsán hatott, hogy a külső csarnokban egy csorna pút fa bútort láttunk evvel a felírással: „Ezt az ágyak eladók !“ Hm ! Sebaj, szól a zene, mégis van élet. Élet volt is, amennyiben, a vendéglőben a cigány ugyancsak húzta a javát két bogárszemű kislánynak, akibe egy féltucat gavallér táncoltatott. Miránk már nem volt szükségük, ellenben tárt karokkal fogadott bennünket a baros, aki nem remélte, hogy ez este ennyi üveg sört fog kibontani. Aztán hazamentünk. Megismertük a szállodát egy költő hajlamú barátunkról, aki ott állt az erkélyen és átszellemülten szavalta Xenophon Heinével: — Thalatta, Thalattal Légy üdvöz örökszavu tenger... Másnap aztán tengerre is szálltunk útban Konstantinápoly felé. Dr. Siklóssy László A tanonciskolákon a sor Kolozsvár magyar iparostársadalma, amely az utóbbi években szédülten kapkodott levegő után a gazdasági krízis, rossz pénz, drága nyersanyag, munkanélküliség és aránytalanul terhes adók útvesztőjében, mindennek tetejében arra is ráébredt, hogy felsőbb illetékesek és illetéktelenek most már a jövő iparosgeneráció művelődési lehetőségére, szellemi nevelésére is rádobták azt a hurkot, amelyen elég kiáltó betűkkel áll: a mindenáron való romanizálás jól ismert jelszava. Az iparos tanonc-iskoláról van szó, amelynek első és második osztályában egy tegnap érkezett rendelet szerint az összes tantárgyakat csak románul lehet tanítani. Akár tud az a tanonc románul, akár nem. Mert nem az a fontos, hogy a négy elemit végzett iparos inas ismeretei bővüljenek, intelligenciája csiszolódjék, hogy idővel műveit és tanult iparos váljék belőle, hanem hogy románul tudjon. Természetesen erre is szüksége van, ha ebben az országban akar megélni. De hogyan tanuljon történelmet, földrajzot és minden egyebet olyan nyelven, amelyet nem ért és nem tud. Az iparostanoncoknak nincs sok idejük. A kenyérért való gond, az élettel való küzdelem nagyon kevés időt juttat számukra arra, hogy néha könyvet is vegyenek a kezükbe. És amit e rendelkezésükre álló idő alatt most nem tanulnak meg, azt már sohasem fogják megtanulni. Románul úgyis tanulnak, mert az élet megköveteli tőlük ezt. De a könyvből tanulható általános ismereteiket mikor fogják pótolni ? De az iparos tanonciskolákkal nem csak ez a baj van. Megtörtént most az az eset, hogy a négy elemis magyar tanulókat előkészítő osztályokba sorozzák. A román tanulókat nem. Milyen alapon ? A román állam Erdélyben átvette a magyar iparoktatási törvényeket Ha átvette, úgy semmiféle iskolafelügyelőségnek nincs joga ezt megváltoztatni. Mert az átvett magyar ipartörvény tanonciskolai szabályzata világosan kimondja, hogy csak azok a tanoncok sorozhatók előkészítő osztályba, akik a négy elemit nem végezték el. Jó és talán hasznos is volna, hogy Kolozsvár magyar iparostársadalma valami együttes lépést tenne a jövő iparos generáció szellemi nevelésének megmentése érdekében. Most még nem késő. De egy év múlva talán már késő lesz. A macedón forradalmárok halálra ítélték Sándor szerb királyt Belgrádból jelentik. A Politika értesülése szerint a macedón forradalmárok Sándor jugoszláv királyt számos délszláv vezető politikussal együtt halálra ítélték. Szerintük ugyanis Alexandrov Tódor haláláért ők a felelősek, mert a gyilkosok nyomai Belgrádig vezetnek. Budapest—Szent-Margitsziget Legkellemesebb őszi, téli tartózkodást, pihenést és gyógyulást nyújt Budapesten, a város középpontjában a Szent- Margitsziget gyógy- és üdülőtelepe. — Gyönyörű fekvésű, modern nagy szálloda, mérsékel árakkal úgy az utazóközönség, min üdülők és betegek számára. A Szélsirgitszigeti gyógyforrás 42°-os hévvizével táplált kénes és szénsavas gyógyfürdők köszvényes és reumás bántalmak, női betegségek s idegesség ellen. Sürgönyeim: Budapest-sargotel. Erdély és Regéta részére garanciaképes álképviselőket keresek. Schaffer Henriut Katonai felszerelési és sapkagyár AB AD. Lloyd 2978 Panimpolfrik tasakok egyszerű és rajJNItQuaKUKf luxus kivitelben L e p a g 6 papirüzemben Kolozsvár. — Kérjen árjegyzéket, mintákat! Divatlapok Lepigenái SSiVS: ál Mindenkinek szüksége van őszi és téli ruhára és kabátra. Sok pénzt fog megtakarítani, ha ruhaszükségletét az „URÁNIA" áruházban szerzi be. Reklam-árak: Lőj Egy jóminőségü grmmi- ^ Kétoldalt viselhető fregoli kabát- - - 2200' Egy kitűnő szabású angol férfiöltöny — — 1900- Egy tiszta gyapjú férfiöltöny --------------- 2200' Egy jó minőségű double férfi felöltő — — 1700’ Egy felöltő tiszta gyapjú kelméből — — — 2400' Egy hosszú fekete férfi télikabát jó minőségű posztóból — — — 2150* Télikabát elsőrendű kelméből- - - - 2450’ Női kabát finom posztóból, vagy velourból — 2200’ Szörmézett végig bélelt télikabát — — — 3500' Biberette plüss sillplüss bundák — — — 5000 Női kabátkelmék úgymint: coachmen, velour delaine, biberette és sillplüssökben a legnagyobb választék, mélyen leszállított árak mellett árusíttatnak. Legolcsóbb nőikabát beszerzési forrás „Uránia“ divatáruház Cluj, ULM. 34. Uránia mozgóval szemben. |