Ellenzék, 1924. november (45. évfolyam, 248-272. szám)
1924-11-01 / 248. szám
Cscs-Kolozsvár, 1924. november 1. Szombat Ára 4 hu XIV. évfolyam 243* szín. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: bZEkKc.SK TÚSÉQ: Str. /. Brauna. Egy hónapra 80 lej. Negyedévre 220 le/. IL/fPijÜ'JIFÍ‘ „ (v. Király utca) 22. sz. Telefon: 9. és 204. Félévre 420 lej. Egész évre 800 le). / . KIADÓHIVATAL: Str. I. Maniu ív. Egyes szám 4 lej, 16 oldalas szám 5 le). B/fídílfl //( * Szentegyház utca) 1. sz. Telefonszám: 109. Grévy contra Vaitoianu Franciaországban történt, a nyugati szellem csodáinak hazájában. Az államfő egy ősz politikus volt, Jules Grévy, kit nemzetének bizalma kétszer emelt az elnöki székbe. Első ízben 1879-ben óriási többséggel, a nemzetgyűlés 563 szavazatával száznegyven ellenében. Másodszor 1885-ben, 457 szavazattal százharminc ellenzéki szavazattal szemben. Bizalomban tehát nem volt hiány, a pártok szinte kivétel nélkül benne látták a legjobb, a legméltóbb államfőt. Hét évre választották meg s 1892-ig vezethette volna az országot. Voltak ugyan ellenségei, a Clenten Jeau-Boulainger-Dérouléde triumvirátus alaposan kavarta a közhangulatot, a kamara és a szenátus azonban eredetileg mögötte állott. Mégis Grévy elnöksége váratlanul véget ért és az etilók kénytelen volt lemondó nyilatkozatát aláírni. A lemondást egy látszólag jelentéktelen eset idézte elő. Az elnök veje sailsott, befolyásos helyzetét felfutsz- Izalva, pénzért ordókat osztogatott. Az elnök távol állt ettől a panamától, inlaktsága mindenki előtt nyilvánvaló volt. Mégis ez a panama gyökeresen megváltoztatta helyzetét, a pártokat ellene sorakoztatta fel s végül is kikényszeritette a lemondást. Grévynek le kellett mondania, mert nem állhatott Franciaország élén olyan ember még ha kifogástalan, még ha gyanún felül álló iszlet egy ilyen piszkos üggyel bárminemű összefüggésben van. Nem Grévy feddiseletlensége, hanem az állam méltósága döntötte el a.tesutet és nem befolyásolta ezt a mérlegelést az sem, hogy az alkotmány szerint az elnök el nem távolítható. A francia nemzet inkább az alkotmányosság terén hozott áldozatot, semhogy az állam képviselőjének nevelte a bárminemű szenny tapadhásain. Történt ez 1887-ben és történt Franciaországban. Vagyis olyan országban és korban, melyet Óperenciák mérhetetlen vizei választanak el tőlünk Ha nem is a mappán és nem is Európa testén, de mindenesetre a szellem és erkölcsi élet minden terén Romániában ugyan gyakran utánozzák a franciákat, ez az utánzás azonban inkább csak a női divatra terjed ki és nem a lényegre. Lényeg dolgában, szellem dolgában betölthetetlen ifi tátong közöttünk és Franciaország között, hol ilyen Grévy-féle esetek történhetnek. A Grévy-féle lecke nálunk idegenül hangzik és csodálkozva kérdik azok, kik a mi politikusaink morálján nevelkedtek: lehetséges-e ilyen bagatell - dolog miatt válságot idézni elő s olyan hatalmas, nagy urat a puha bársonyszékből kitelepíteni. Pedig alkalom volna elég Grévy leckéje alkalmazására. A Vaitoianuhrz hasonlít kissé a Wilson-panamnak,i.t csak éppen a mi miniszterünk szerepe kedvezőtlenebb. Vaitoianu tábornok panamázott és Vaitoianu miniszter menni nem akar. Neki nincsen köze a panamához, ő nem gyártott útlevelet, ő nem erősítheti lemondásával azt a látszatot, hogy köze volna ehhez az illatos ügyhöz. Ő nem más, mint haszontalan öccsének jóravaló, ártatlan bátyja, ki miniszter volt, van és lesz, vagy legalább is akar lenni az idők végtelenségéig. Igaz, hogy öccse érdekében közbe is lépett, amit Grévy nem tett meg, igaz, hogy más halandó közbelépése nem járt volna sikerrel, de azért az ő megmaradása nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatás menetét. Amint látjuk, mindig csak ő, és mindig csak neki. Mindig csak a miniszter úr személyéről van szó és soha a nemzet és állam érdekeiről. Arról nem hallunk, hogy a tábornok úr miiniszterbátyjának megmaradása mennyiben szilárdítja meg a nép hitét a kormányzás jogos és erkölcsös voltában. Senki se teszi fel a kérdést, hogy a miniszter úr további miniszterkedése nem bolsevizáló tényező lesz-e, mert meggyökerezteti -e nép lelkében a politika immorálisságának hitét És főleg, az irányadók közül senki se kérdi, hogy létezik-e egy magasabb állami, kormányzói morál s eszerint lehet-e az állam képviselője olyan ember, ki — hibájából vagy hibáján kívül — ilyen üggyel, ilyen ügy szereplőivel bárminemű összeköttetésben áll ? És nagyon szomorú, hogy ez a kérdés szélesebb rétegek lelkébe se támad fel. A politikai iskolázottság nálunk még nagyon csekély és nagyon elkeltnek a figyelmeztetések a Grévyféle esetek tanulságaira. Meg lehet ezekből az esetekből látni, hogy mi az a nyugati civilizáció és mi az a nyugati gondolkodás. Észre lehet venni, hogy mi az a biztos erkölcsi alap, amelyen nagy népek nagysága, ragyogó hivatása épü. Észre lehet venni, hogy mi hiányzik a mi politikai életünkből és mi miatt lesz még esetleg sokáig Vaitoianu a karambolügyek minisztere. tömeges politikai szereplését, különösen régi politikai életünk hatalmas tényezői között vállalt áthidaló tevékenységét Erdélyben jól ismerik Desbordes Ernő azt az elhatározását s közölte munkatársunkkal, hogy eddigi teljes passzivitásával szakítva, szórongatott kisebbségi nemzete szolgálatában mistikába áll. Desbordes Ernő hozzászólását kértük a Magyar Párt vezetéséről most folyó termékeny nyilvános vitához s a helyzetre felette jellemző az a vélemény, melyet az alábbi nyilatkozatban volt szíves munkatársunk előtt kifejteni: " A magyar uralom idején az erdélyi magyarság természetszerűleg különböző politikai pártokba csoportosult, melyek a belpolitikai harcok rendjén éles ellentétbe kerültek egymással. Ezek az ellentétek a múlt politikai fejlődés során állandósultak s az államjogi helyzet megváltoztatása után is sok tekintetben tovább éltek. Ma is, amikor a pártokra szakadozottság alapjai megszűntek, sajnos, sokszor még mindig a régi ellenségeskedéssel nézünk egymásra. A különböző árnyalatú sajtóorgánumokban megjelent cikkek arra engednek következtetni, hogy úgy konzervatív, mint progresszív oldalon Bernády György elnökké választása egyaránt rokonszenves. Bernády Györgyöt minden személyes tulajdonsága, politikai iskolázottsága és szellemének határozottsága a legalkalmasabb emberré teszik, kire politikai ügyeink vezetését bízhatjuk. Az a körülmény, hogy szentélye ma ezenfelül még a magyarság heterogén elemeinek összetartását is jelenti, ezt a tárgyi okokon alapuló alkalmasságot még taktikai előnnyé és gyakorlati haszonná is teszi. Anglia és Törökország elfogadták a Népszövetség döntését Brüsszel. (Az Ellenzék távirata.) A Népszövetség tanácsa ma egy bizalmas értekezlet után teljes ülést tartott, amelyen Branting terjesztette be jelentését az Anglia és Törökország közt felmerült Mosszul-vidéki határkonfliktusról. Branting azt javasolta, hogy az ideiglenes demarkációs vonalra vonatkozó vitát úgy intézzék el, hogy mindkét fél november 15-ig ürítse ki a vitás területeket úgy katonailag, mint közigazgatásilag. Fethy bej török küldött és Cecil Hurst angol küldött kijelentették, hogy kormányaik nevében Branting javaslatával egyetértenek, mire a Népszövetség teljes tanácsa is elfogadta Branting indítványát. Figyelnek a szászok Elénk figyelemmel kisérik a magyar kisebbségi mozgalmak fellendülését. — Desbordes Ernő„v. orsz. képviselő nyilatkozata Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék munkatársáról ) A szász kisebbség politikai közvéleménye érthető érdeklődéssel figyeli mindazt, mi kisebbségi belső politikai életünkben történik és nem történik. A szászok kicsiny, szétszórt nép, melyet társadalmi és gazdasági rétegeződése könnyen sebezhetővé tesz, ez a fő oka kényszerű tartózkodásának és olykor talán kissé túlságos óvatosságának, mellyel az emberi jogokért és nemzeti szabadságokért folyó közös kisebbségi harcban részt vesz. Voltak pillanatok az új állami helyzetben, amikor a szászok s általában a németek a magyar nép rovására is próbáltak előnyökhöz és a hatalom szemében kedvezőbb politikai helyzethez jutni. Az események s a fejlődés logikája azonban ítéletet mondott az emberi gyarlóságok fölött. Nincs messze s talán már el is érkezett az idő, mikor nyilvánvalóvá lesz, hogy a romániai kisebbségi front a magyar nép szunnyadó erőtartalékainak mozgósítása nélkül és az ellenállás eddigi módszereivel tovább már nem tartható. Ezt mi magunk is tudjuk, de annak biztos jelét , ha úgy tetszik, elégtétellel fedezhetjük fel abban az érdeklődésben, mellyel szász helyeken közi életünknek Pártunk szilárd nemzeti keretei között meginduló lendületét kisérik, így a Siebenbürgisch Deutsches Tageblatt, az irányító szász kisebbségi politika hivatalos lapja az Ellenzék tudósításai alapján részletesen beszámol belső politikai, életünk közelmúlt eseményeiről és szó szerint idézi az Ellenzék minapi megállapítását, hogy erőink csoportosulása életképes fejlődés felé mutató differenciálódáson megy keresztül. Ennek az új csoportosulásnak, melynek alaprajzát a magyar közvélemény türelmetlen követelései, a nemzeti elnyomás támadási iránya s fokozódó vehemenciája tűzdelik ki, más biztató jelenségei is mutatkoznak. Régi közéleti, bevált értékeink közül számosan, kiknek munkáját s a biztonság érzését fokozó közszereplését eddig nehezen nélkülöztük, visszavonultságuk magányából a sorompóhoz lépnek, hogy belső életünk végső s szilárd kialakulását maguk is elősegítsék. Ezek közé tartozik Desbordes Ernő, volt országos képviselő, kinek jelen Okok és okozatok munkái Marosvásárhelyről felreppent a direktórium tervének híre, mindenki, azt kérdezte magától és mástól: miért e váratlan és meglepő fordulat . Ha szó is volt olykor szűk körökben a közéleti amunka tervszerűbb megosztásáról és a feladatok vállalásáról a hozzáértés ésszakmabeliség kulcsa szerint, erről az újságolvasó közönség keveset hallott és tudott. A meglepetés tehát indokolt volt, különösen ma, sorsdöntő események küszöbén. Természetes tehát, hogy ez a meglepetés szóhoz jutott a sajtóban is. Feltettük mi is a kérdést: Hogyan képzelik el a tervezők a direktórium gyakorlati működését s melyek azok az indokok, melyek azt megérlelték. Többször is kérdeztük, míg megkaptuk a választ. Pártunk ügyvezető alelnöke a nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy a direktóriumot nagyon komoly tekintetek figyelembevétele hozta létre és ezt a címet ,,egyedül nyomatékos tárgyi okok alapján" tették a tervezők magukévá. Amilyen az ok, olyan az okozat. Ilyen bizonytalan okok csak olyan bizonytalan tervet szülhettek meg, mint amilyen ma a direktórium.