Ellenzék, 1925. január (46. évfolyam, 296., 1-24. szám)

1925-01-01 / 296. szám

a 45. év, 296. szám. ELLENZÉK Világjáró turista, aki tízezer kilométert hagyott a háta mögött. Egy luxemburgi állampolgár, aki magyarul mutatkozott be. — 11yalogszerrel Brüsszeltől Kolozsvárig (Az Ellenzék tudósítójától.) Ma délelőtt egy bőrkabátos, cserkészruhás, pirospozsgás arcú, élénk feketeszemű fiatalember toppant be a szerkesztőségünkbe. Nem is, egyedül jött. Egy óriási farkaskutya somfordált be mellette az ajtón, ezt egy rövid energikus indulatszóval azonnal leültette a szoba sarkába. A sportdresszes idegen mélyen megemelte széleskarimájú cserkészkalapját és fo zamatos magyarsággal szerencsés adjon Istent köszönt a szerkesztőség tagjainak. — Jó napot — köszöntöttük vissza. Mivel szolgálhatunk ? — Cári Steppinger vagyok, belga állampolgár és a világot járom be — gyalog. Erre fölfigyeltünk. Mi, akik a vasúti állomásig is lusták vagyunk elgyalogolni, érthető kíváncsisággal figyeltünk fel s letéve a tollat, minden érdeklődésünkkel a furcsa világjáró idegen felé fordultunk. Nem várta meg, hogy kérdezzük: — Ez év junius 8-án laszan indultunk el Brüsszelből, hogy 1930. június 8 ig a világot, gyalog körüljárjuk. A brüsszeli Central-Touring Club 350 ezer frankos díjára pályázunk, ezt a pénzt a sportklub annak fizeti ki, aki a kitűzött idő alatt a világ minden országát meglátogatja. A világot gyalog körülsétálni akaró Cari Steppinger mindezt hibátlan és korrekt magyarsággal mondotta el, úgy, hogy első pillanatra semmi kétségünk sem volt aziránt, hogy ez a belga állampolgár valahonnan a budapesti Ferencvárosből indult el világkörüli útjára. — Ön magyar? — kérdeztük tőle gyanakvóan. — Nem kérem, én luxemburgi vagyok, de három évig Magyarországon voltam hadifogságban s megtanultam magyarul. Egy kicsit elcsodálkoztunk ezen a tökéletes magyar beszéden, de a világjáró nem hagyott bennünket sokáig csodálkozni, mert éppen olyan tökéletességgel szólalt meg franciául, németül, olaszul, angolul sőt arabul is. Cral Steppinger elmondotta, hogy a világháború annyi sok drága évet lopott el tőle, hogy ezt a hat évet, amit a világ körülgyaloglására szánt, egy cseppet sem sajnálja. „Különben is sport az egész — mondotta mosolyogva — s amíg az emberek, a kávéházban ülnek, azalatt én 92 országgal, 632 szigettel és 47 kolóniával kötök ismeretséget. Minden világtájon és országban, ahol járok — mesélte továbbá — a hatóságok és a lapok szerkesztőségének pecsétjével és aláírásával igazolom az alibimet. Egy nagy albumot vett elő. Eddigi hat hónapi vándorlásának autogramigazolásai voltak benne. Belga, francia, német, cseh, olasz, svájci, és osztrák hatóságok és szerkesztőségek igazolták, hogy Carl Steppinger valóban megfordult náluk. A díjat kitűző Central-Tourig- Club elindulásunk előtt kikötötte, hogy albumunkba minden ország kormányfőjének aláírását is szerezzük meg. Carl Steppinger ennek a kikötésnek eddig eleget is tett. Az albumban a különböző világlapok szerkesztőségeinek pecsétje és emléksorai között ott díszeleg Poincaré, Ebert, Stresemann, Benes és Mussolini autogramja. — Hány kilométernyi utat tett meg eddig ? Mosolyogva feleli: — Mindössze 10.385 kilométert. Naponta körülbelül átlag harmincöt kilométert. Elővette az útlevelét is. Ez a kis bekötött fekete könyv száz év múlva bizonyára érdekes kuriozitása lesz valamelyik belga múzeumnak. Kilencvenkét ország vízuma van benne. Mi, szegény vonaton utazók, akik néha egy vízumért is hetekig tartó hősies harcot folytatunk, illő tisztelettel bámultuk ezt a kilencvenkét különböző pecsétet. — Miből él ? — kíváncsiskodtunk tovább. — Fényképet árulok. Egy filmfelvevő géppel utazom s mindenütt, amerre járok, akad valami érdekes, amit érdemes lefotografálni. Ha vándorutamat befejeztem, megírom a naplómat, amelyet ezek a fényképfelvételek fognak illusztrálni. Végignéztünk Cari Steppingeren. Kifogástalan sportruha volt rajta s a lábán egy vadonatúj turistabukkancs. Nem úgy nézett ki, mint aki tízezer kilométert ebben a ruhában gyalogolt végig. - - Hol szerezte ezt a jó ruhát ? — Mindent ingyen kapok, ruhát, cipőt, fehérneműt. A Central-Tourning Club igazolványának felmutatásával a világ bármely sportáruháza készséggel áll a rendelkezésemre és ingyen szerel fel ruhával, cipővel és fehérneművel. Búcsúzóul elénk betette a híres albumot, hogy aláírásunkkal és pecsétünkkel igazoljuk, hogy errefelé is járt Ezt írtuk bele: . Üdvözöljük ázsiai testvéreinket. Az Ellenzék szerkesztősége“ Tovább folynak a kommunista letartóztatások Külföldi pénzen szervezték meg a kommunista agitációt. Dobrogheanu Gereát is letartóztatták. Marosvásárhelyen egy tanárt és egy újságírót is elfogtak (Az Ellenzék tudósítójától.) A kommunista propaganda miatt letartóztatott munkások több mint harminc ügyvédet neveztek meg, akik védelmüket elvállalták. A vizsgálat folyamán a sziguranca megállapította, hogy az egész mozgalmat külföldi pénzen szervezték s hogy a kommunisták, mikor plakátjaikat a diákmozgalmak évfordulóján kiragasztották, a diákságot akarták kompromittálni. Hasonló célzattal dolgoztak a Magyar Párt brassói nagygyűlésének napjaiban is, azt a látszatot akarván kelteni, hogy az erdélyi magyarság akciójukban támogatja őket. A vallatások rendjén előreláthatóan rendkívül érdekes részletek fognak kiderülni. Meg fogjuk tudni, kik voltak azok a „baloldaliak”, akik szereplésükkel még súlyosabbá akarták tenni az erdélyi magyarság helyzetét. Bukaresti távirat szerint a bukaresti sziguranca letartóztatta Dobrogheanu Ghereát és Paucker Marcel feleségét, aki bútorozott szobában álnév alatt lakott A marosvásárhelyi letartóztatásokról a következő újabb részleteket jelenti ottani tudósítónk. A marosvásárhelyi sziguranca az ügyészség utasítására huszonöt kommunistát tartóztatott le és valamenynyit a vacaresti-i fogházba szállíttatták. Nemes szigurancafőnök közölte munkatársunkkal a letartóztatottak vezetőinek nevét. Ezek között van Simó Géza volt polgári iskolai tanár, Lázár Ödön, a szakszervezetek titkára és Szabó Jenő újságíró, az Ellenőrnek, majd később az újonnan kiadott Világnak szerkesztője. A többiek iparosemberek. Valamennyiükre rábizonyult, hogy hároraízben, mégpedig az 1924-es év nyarán, szeptemberben és decemberben kommunista célzatú röpiratokat és plakátokat terjesztettek. Január elején ül össze a szövetségesek pénzügyi konferenciája Párisban Éles ellentétek a francia s az angol—amerikai igények között. A kisantant tiltakozik az ellen, hogy a konferencián csak másodrangú szerepet szántak neki London. (Az Ellenzék tudósítójától.) A külügyminisztérium hivatalosan közli, hogy január hatodikén megkezdődik Párisban a szövetséges pénzügyminiszterek két hétig tartó konferenciája, amelyen a német jóvátételi fizetések felosztását és a szövetségközi háborús tartozások kérdéseinek megoldási lehetőségeit beszélik meg. Beavatott forrásból nyert értesülésünk szerint a franciák javaslatai arra fognak irányulni, hogy a jóvátételre befolyt összegeket az igényjogosult államok nemzeti vagyonának a háborúban szenvedett károsodása arányában osszák fel. Ezzel szemben az angol-amerikai igények magukban is akkorák, hogy kielégítésük a német jóvátételi fizetések kétötödét lekötnék. Az angol kormány ezért előreláthatólag a leghevesebben ellenezni fogja Franciaország propozícióit. Az Egyesült Államok csak megfigyelőt küld ki az értekezletre és szabad elhatározási jogát minden kérdésben továbbra is föntartja magának. A kisantant politikai köreiben izgalmat kelt, hogy részételüket e tanácskozásokban csak az őket közvetlenül érdeklő kérdésekre akarják korlátozni. Románia és Jugoszlávia már tiltakozó jegyzéket is adtak át ezért Párisban. E jegyzék kifejti, hogy a kisebb hatalmak olyan nemzetközi konferenciákon, amelyekben nem mint károsultak voltak képviselve, mégis a többi nagyhatalmakkal egyenrangú képviselethez jutottak. Nem fogadhatják tehát el, hogy ezen a konferencián, amelynek döntéseihez a kisantant minden érdekszálával hozzá van fűzve, jelentéktelen mellékszereplőknek tekintsék őket. A Chicago Tribüne szerint e jegyzék végső konklúziójában azzal fenyeget, hogy ha a kisantant a konferencián nem kapna egyenrangú képviseletet a nagyhatalmakkal, akkor a teljes távolmaradásával fog tüntetni. * Felhívjuk marosvásárhelyi előfizetőink és olvasóink figyelmét arra, hogy az ottani fiókkiadóhivatalunkat Főtér 7. szám alá helyeztük át. Telefon 100. szám. 3. oldaL • missosssmimmita Hajdú István dr. | Az erdélyi magyar nép kisebbségi küzdőfrontjának súlyos, nagy vesztesége van . Hajdú István dr., a vesztésre hivatott ifjabb nemzedéknek egyik legfelkészültebb és legtevékenyebb képviselője, a Magyar Párt most megválasztott elnöki tanácsának tagja, marosvásárhelyi gyakorló ügyvéd és nyárádmenti földbirtokos életének harmincnyolcadik esztendejében rövid, nehéz szenvedés után folyó hó 29-én, hétfőn délben Marosvásárhelyt meghalt. Az erdélyi magyar nép szolgálatába állított munkás, tevékeny életét jellemzi fájdalmasan korai halála is. Minden erdélyi magyar, kit a közös sors munkában, gondban és tervezgetésben összehozott a kis termetű, de nagy eszű Hajdú Istvánnal akaraterejéből, friss kezdeményező szelleméből és fáradhatatlan munkásságából maga számára példázott erőt, magára hagyatott népünk jövendőjét illetően pedig friss bizalmat, derültebb jövőbenézést meríthetett. • Az új helyzet első percétől kezdve teljes lélekkel vett részt kisebbségi életünkben. Kezdeményező szellemét, gyakorlati megoldásokra törekvő szívós akaratát mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a többségi nemzet politikai életével eddig megtalált kapcsolatok megteremtésében vezető szerepe volt. Az ő közvetítésével került sor két évvel ezelőtt Bratianu miniszterelnök és a Magyar Párt háromtagú küldöttsége között folyt megbeszélésre. Nagy szerepe volt annak a megállapodásnak megkötésében, mely a magyar kisebbségi helyzetet az Avarescu-párt uralomrajutásának esetére szabályozza. A Párt belső életében állandó, tevékeny részt vett életének utolsó percéig. A brassói nagygyűlés előkészítésében és megszervezésében falurólfalura utazva nagy munkát végzett E munka fáradsága közben szerezte a halálos betegség csiráját. Súlyos vesegyulladást kapott, mely reményt keltő rövid javulások után, hétfőn végzetesre fordult s kioltotta fiatal munkás életét. Mély tisztelettel hajtjuk meg elismerésünk zászlaját annak a kiváló férfiúnak gyászos ravatala előtt, kivel sok közös harc után belső küzködéseink, különböző utakon haladó, de a közösséget egyforma tisztasággal szolgálni akaró álláspontjaink a legutóbb ellentétbe sodortak. Temetése szerdán délután lesz. Ifjú özvegyének és kicsiny árvájának mondhatatlan fájdalmában osztozik Erdély egész magyarsága. Óriási tűzvész Budapesten * Ég az Ásványolaj-gyár soroksári-uti gyártelepe Budapest. (Az Ellenzék tudósítójától.) A késő éjszakai órákban a budapesti ásványolaj-gyár soroksári-uti gyártelepén tűz keletkezett az egyik petróleumciszternában. A tűz csakhamar tovább terjedt és óriási méreteket öltött. Budapestnek majdnem teljes tűzoltósága kivonult és nagy erőfeszítéssel iparkodik a tüzet lokalizálni, ami már azért is rendkívül nehéz, mert a ciszterna a körülötte elhelyezett számos más petróleumtartállyal összeköttetésben áll A láng nélküli tűz óriási fojtó füstöt terjeszt s a tűzoltók csak füstálarcban tudják megközelíteni. Így is minden öt percben föl kell váltani őket A helyenként előtörő tüzet eloltják, de a tűzfészek maga hozzáférhetetlen, mert a rendkívül kiterjedt csővezetékben van. A tűzoltók véleménye szerint az égés valószínűleg el fog tartani másnap délig.