Ellenzék, 1930. november (51. évfolyam, 247-271. szám)
1930-11-01 / 247. szám
" Szombat, 1939 november 7. Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A sváb-kérdés néven folyó szatmármegyei kultúrharcról, mely 28 sváb származású, de túlnyomó többségben elmagyarosodott község körül folyik, tegnapelőtti számunkban vezető helyen foglalkoztunk. Jóleső megelégedéssel állapítjuk meg, hogy ez az ismételt akciónk meleg visszhangra talált. Ennek egyik eredménye, hogy az Ellenzéknek Szatmárról levél érkezett, amelyből megtudtuk, hogy a magyar párt szatmármegyei tagozata havonként megjelenő népes füzetekkel is folytatja küzdelmét „Egyenlőtlen harc tíz éven ál két fronton“ címen. Ezek közül kettőt megküldöttek nekünk. Gábor Jenő írta őket. Az egyik az 1920. évi népszámlálással és annak eredményeivel foglalkozik, a másiknak a címe: Sváb-kérdés a kormány parancsára. E két füzet néhány fontosabb adatát kívánjuk közölni. Az origina etnica diadala Gábor Jenő megállapítja, hogy az 1920. évi népszámlálás származási elvét, ahol kivánt eredményre nem lehetett bukkanni, félrelökték és vallás szerint osztályoztak, kimondván, hogy a görögkatholikus csak román lehet, a római katholikus csak német, az izraelita csak zsidó és egyedül a református lehet magyar. Az eredmény az lett, hogy a magyar többségű községekből negyvenöt község mint ilyen, eltűnt Szatmár vidékéről és helyébe huszonhat román többségű és tizenkilenc német többségű község „támadt“ s a többi községekben is erősen megapasztották a magyarság „számát“. E tényt megvilágító gazdag adathalmazból ezt a néhány részletet kapjuk ki. Kökényesden 1399 magyar volt az 1910-i népszámlálás szerint és egyetlen román sem. Ellenben az 1920-i népszámlálás szerint itt már csak 322 magyar volt, de lett 850 román, akik görögkatolikusok és nem tudnak románul. Sárközön az 1910. évi népszámlálás szerint 2363 magyar volt és két román. Az 1920-i népszámlálás szerint már csak 676 magyar volt, (a reformátusok), de lett 903 német (a római katholikusok, holott őseik tótok voltak) és 884 román (a görögkatholikusok). A római katholikusok Szatmár vidékén, Erdőd jó részében németeknek minősültek, az egész Tasnád és Turterelles kivételével. Ez a kivétel annál meglepőbb, mert hiszen a kivételezett római katholikusok, ha magyarok is (ezt helyesen ismerte el a népszámlálás), de mégis nagyobbrészt német származásúak. Viszonzásképen azonban fajmagyar embereket Lázári, Mikola, Dara, Udvari, Halmi és más községekben németeknek nyilvánítottak, összesen négyezernél több fajmagyart, mert római katholikusok. Azután felsorolja a tényeket, amelyek bizonyítják, hogy a sváb politika egy kézre dolgozik a román politikával. Striegl, „az egykor erős magyar“, aki német és román cikkíró a Mitteilungban ugyanazt magyarul is megírja, mert máskép nem értenék meg a célbavett „németek“, Nagykárolyban az állami líceum tanára. A propagandista Wieser István csak akkor hagyta el Magyarországot, amikor B. listára került és most szintén román líceumi tanár. Müller János a Gallamt tisztviselője volt, most pedig revizor-inspektor, kinek a magyar tanítókat kell megdolgoznia. Egy vesztegetési per Nem érdektelen, hogy a propaganda fővezére, Winter Hoffen ellen egy kellemetlen per indult, amelyben Hermann György erdődi lakos annak bizonyítására vállalkozott, hogy Winter neki 20.000 lejt ígért, ha támogatja a sváb propagandát. És így tovább, a frappáns adatok egész tömege bizonyítja, hogyan folyik Szatmár megyében a sváb propaganda és milyen szálak fűzik ezt a román állampolitikához. A bánáti sváb lapok mosakodása tehát, hogy ők csak elméleti rokonszenvvel kísérik ez önkéntelen szatmári sváb fölébredést, ezek után még inkább valótlannak bizonyul. Farizeus világ Nem érdektelen az sem, amit ez adatokból a most megtörtént püspöki kinevezéssel kapcsolatban dedukálhatunk. Az a kormánypolitika, mely népszámláláskor a római katholikust németnek minősíti és csak a reformátusnál ismeri el a magyar jelleget, az a kormánypolitika, mely a svábokkal karöltve dolgozik a magyarság ellenére, csakugyan nem nevezhetett ki mást a szatmár— nagyváradi püspökségre, mint a Bánátból ajánlott és legalább is az ajánlattevők által öntudatos svábnak látott papi és emberi kitűnőséget. Ha a római katholikus egyenlőnek vehető a németekkel, akkor a szatmár—nagyváradi püspökség területén élő majdnem 90 százalékban magyar anyanyelvű katholikus valóban német és így sváb jellegzetességű püspök kinevezésével nemcsak hite, de nemzetiségi üdve is szolgálható. A farizeus világ is itt van egész pompájában. Számokkal beszélő film a Szatmár vidékén űzött farizeus népbolonditásról, világámitásról és lélekvásárról Hogyan váltak szinmagyar falvak németté, sőt románná a Bucsan-féle népszámlálás eszközeivel* — Van, akit pénzzel akartak visszatéríteni Az asszimilációs folyamat A magyar—sváb vitában exponált 28 község német származású és elmagyarosodott lakosságáról szóló adatok közül a következőket említjük meg. 1880-ban e 28 község lakosságában 27.942 magyart és 11372 németet mutatott ki a statisztika. 13 község volt német többségű és 15 község már magyar volt. 1900-ban 44.176 magyarnak és 8416 németnek vallotta magát. Ekkor már 19 község volt magyar és csak 9 községben voltak többségben a németek. Az 1910-i népszámlálás szerint a 28 község lakosságában 54675 volt a magyarság száma, a németeké 3589. Német többségű már csak öt bükkaljai község maradt, ahol összesen 3051 német volt, tehát a többi 23 községre együttesen 637 német jutott. Az 54675 magyarból még 7914 tudott németül is, ellenben 46761 már egy szót sem tudott németül. Vagyis 20 községben voltak olyan magyarok, akik németül nem is tudtak, 3 községben voltak többségben olyanok, akik tudtak németül, de magukat magyaroknak vallották és csak öt község volt olyan, amely többségében németnek is vallotta magát. Az 1020. évben pedig egyedül csak Színfalut lehetett jogosan német többségűnek konstatálni. Természetesen az 1920-i népszámlálás ezt a valóságot teljesen elferdítette. Nagykároly nem magyar város? Az 1920-i népszámlálás ugyanis 28 községből magyar többségűnek csak hármat hagyott meg: Erdődöt, Tasnádot és Turterebest. Nagykárolyt például nem magyar városnak tették meg. Itt az 1910-i népszámlálás 15772 magyart talált és csak 63 németet, németül is beszélőt 571-et. Az 1920-i népszámlálás a magyarság számát leszállítja 3337-re (holott református is több van ebben a városban) a németek számát felemeli 5932-re (bár a tizedrésze sem tud németül) és talált Itten 2938 románt,többnyire görögkatholikus magyarokat. Kálmánd községben nagyon különös csere történt. 1910-ben itt mindössze négy volt a németek száma, 1920-ban pedig négy lett a magyarok száma. Mezőpetri, Mezőterem és Krisznasándorfalu községekben az 1920-i népszámlálás egyetlen élő magyart sem hagyott meg, a magyar többségű Szaniszlót, Királydarócot, Krasznaterebest és Józsefháza községeket az 1920. évi népszámlálás még nem is német, hanem román többségűnek tette meg. Abban a 28 községben, ahol 1910-ben 54675 magyar volt, az 1920. évi népszámlálás mindössze 15157 magyart hagyott meg, ellenben 3589 német helyett felfedezett 28214 németet. Megjegyezzük, hogy a Banater Deutsche Zeitung is közöl a 28 községről statisztikát és e szerint a németek öszszes száma 41325, a magyaroké 42123. A „propaqctnda-föndkök" A második füzetében Gábor Jenő a névelemzés magyarellenességével foglalkozik. Az elrománosodott Einholzokat, Függeléket nem követelik vissza. S nem piszkálják a Blaskovics német jellegét, vagy a Mith név jelentőségét, amely fonetikusan román névnek vehető. Azután jóizű népiességgel állapítja meg, hogy a sváb „Mitteilungen“ szerint, amely a német—sváb népszövetség hivatalos lapja: „a tehén nem lehet kecske, a sváb nem válhatik magyarrá“. Ugyanakkor azonban szó sincs arról, hogy a bánáti svábok egy része valamikor francia volt, Déltirolban sok olasz származású német van, a nemel vidékén pedig százötvenezer olyan német lakik, akinek ősei litvánok voltak. 6ШШ1Д AHBÓL BOBÁS BIZTOSITOLT. Elnne?! L Galea Vielerlei H. a Commercial Dund Anglia legnagyobb tüzésztsiló társaság koncernjében. Kartolэп kívül . ELLENZŐK 3. oldal. tlO*4£U CÜlOgÓ szBTpilihií mélytiszti üzemeket varnateol a VESS -hEHHfl Egyiptomi beorusievelekböl van uhu filéivá. Abszolút irtal mattan. Esst, könny nem viezl le. Kapható minden gyógyszertárban, drogériában és illatszertárban.. Ha valahol nem volna, forduljon „GEA“-KKAYKK R.-T.-hoz Timisoara. Eddig hatvan halottat és 200 sebesültet ástak ki a földrengéssújtotta olasz vidéken Anconában nem maradt ép középület. . A falvakban számos ház összeomlott Róma. (Az Ellenzék távirata.) Olaszország partmenti vidékein, különösen az anconai kerületben, számos egymást követő földlökést észleltek. A földmozgást harmincnégy percen át jelezték a szeizmográfok, központját az Adriai-tengerben, Senigaleia magasságában jelölik meg. A földrengés okozta pusztításokról még mindig nem áll teljes kép az olasz sajtóirodák rendelkezésére. Eddigi jelentések szerint a földrengés nyomán összeomlott épületek romjai alól eddig 22 holttest került elő. A sebesültek száma eléri a százat. Anconában alig van középület, amelyik súlyosan meg ne rongálódott volna. A környező falvakban számos parasztház összeomlott. A földrengést dagály és magas hullámverés követte, amely a mólóhoz sodort egy amerikai hajót és súlyosan megrongálta. Tűzoltóság és utászcsapatok folytatják a lázas mentési munkálatokat Az anyagi kár igen jelentékeny. Róma. (Az Ellenzék távirata.) A délolaszországi földrengésekről legújabban érkező jelentések szerint a halottak eddig megállapítható száma 26, a sebesülteké 90. Ez a szám még nem végleges. Ma már megállapítható az is, hogy a földrengés középpontja Senigalliában volt, ahol egyedül 20 halottat ástak ki a romok alól és az anyagi kár óriási. Anconában, Paseróban, Macerataban ugyancsak érezhetők voltak a földlökések. Cesaroban a földrengésnek egy halottja és két sebesültje van, Anconában 2 halott, 50 sebesült, Fermettoban 2 halott. A földrengés sújtolta valamennyi községben és városban történt sebesülés. A földlökések következtében a folyók kiáradtak, kidőltek a telefonpóznák és így a bajbajutott területtel minden táviró- és telefonösszeköttetés megszakadt. A földrengés utóhullámait Nápolyban is érezték. Róma. (Az Ellenzék távirata.) Délelőtt 9 órakor jelentik: Az olaszországi földrengés borzalmas méretei csak most kezdenek igazán kibontakozni. A földrengést Velencétől Pádua között is lehetett érezni és nyomában számtalan ház vált rommá. Hivatalos megállapítás szerint eddig 60 halottról és több, mint 200 sebesültről érkezett jelentés Rómába. A földrengés a legnagyobb pusztítást Senigaliia fürdőhely környékén végezte. A város egyharmad része romokban hever. Reggelig a romok alól 30 halottat és közel 100 sebesültet hivtak ki. A tengerpart mentén mindenütt nagy pusztítást végzett a földrengés. AUTÓSZERENCSÉTLENSÉG ÁLDOZATA LETT A FRANCIA HADSEREG indokínai főparancsnoka. Párisból jelentik: Filolle tábornok, az indokínai francia hadsereg főparancsnoka Ainhe környékén inspekciós körutat végzett Autóját a soffőr nekivezette egy fának. A tábornok életveszélyesen megsebesült, szárnysegédje szörnyethalt végijén elují Mentesorsjegyet 100 letért 1 mliuot nyerhet! Hutás 1930 december 21-én, Nv reményeket a Ranc Alhina ■jell — N . a . a . s rw г чпач j gy'ér lesz , nyomtavai — Vidé-i rendelés kel 117 I -s el s but dd-*e -leiben. S rsjegvirona ■ Clin, S rada Me nni'in m ló, s?„ es-közől.