Ellenzék, 1934. április (55. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-14 / 84. szám
». oldal. Kolozsvár város büntető pert akar indítani a gázgyár ellen Rendkívül drága és egészségtelen gázat ad a gyár a fogyasztóknak KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósítójától.) A kolozsvári gázgyárr ötvenn éveskoncessziója ez év végéig jár le, ami után a gázgyár épülete és minden berendezése a város tulajdonába megy át. Öttven évvel ezelőtt semki sem gondolt még arra, hogy el fog jönni az az idő, amikor a város ennek az egész üzemnek semmi hasznát sem fogja venni. Márppedig ez az idő most elérkezett. A gázgyár ma úgyszólván semi értéket sem képvisel, merthiszen a földgáz kitörése óta ezen a vidéken természetesen miimden váltos arra gomtál, hogy olcsóbb és jobb földgázzal lássa el azokat, akikrel a gázra szükségük van. Ez év végéin Kolozsvár közönségének ötven éven át tartó kihasználása után a belga részvényesiek búcsút mondanak a városinak. Az anyagi eredménnyel meg lehetnek elégedve. Anináll irakább panaszkodmaik, akiüilönösen az utóbbi években a fogyasztók, mert miénegdrága és az egészségre ártalmas gázt ad mielkük a gázgyár. A város és a gázgyár között fennálló szerződés értelmében a gázgyárnak 5000—5400 kalóriáig terjedő gázt kieszütenek szolgálatot, ehelyett azonban csak 2300 kalória tartallmai gázt szolgáltat 13 lejes köbméterenkénti egységáron. Ez az ár is szánytalanul nagy, de emellett a gáz minős is úgy imegtiisztíltva, hogy az egészségire ne legyen veszélyes. Szakértők véleménye szerint köze vegyi szenekiktől a gázait az egészségire ártalmas anyagoktól. A földgázkalóriatartalma pedig a kolozsvári gázgyár által szolgáltatott gázgyár termékéhez viszonyítva olyan nagy, hogy a köbméterenkénti ára 40 hejnek felelne meg.Kolozsvár időközi bizottsága már több ízben foglalkozott a gázgyár helyzetével. A jogügyi tanácsost meg is bízta azzal hogy tanulmányozza a kérdést, miként lehetne valamit megmenteni a veszendőbe indult vagyonból. A jogügyi osztály véleménye szerint nincs más mód a város javait biztosítanik, mint at, hogy a város még a bérlet időtartalma alatt a bírósághoz fordul, megállapíttatja és megítélteti azokat a károkat, amelyeket a grnzgyári szemzsedéssizegéssel idézett elő. A város keresetét a napokban adja be a kolozsvári járásbírósághoz. Hosszú per lesz ennek a következménye, mely bizonyára tovább fog Нал-Фат, mint a bérleti szerződés. Rossz üzlet volt a gázszolgáltatás ellátásának ötven évi időtartamra való bérbeadása, de annak idején, mikor a szerződéstmegkötötték, nem gondoltak arra, hogy a sármási gázmezőkről olyan nagy mennyiségben fog a földgáz is elbugyogni. Ha most a gázgyár becsukja kapuit, talán isozikerül majd ama is, hogy a város vezetői sürgősen oldják meg a földgáz bevezetésének rég megoldásbra váró kérdését. a gázgyár nem tisztítja meg előzőleg küllőn- El akarják tömni a híres kovásznál Pokolsár - fürdőt A kovásznál interimár bizottság különös tervei. Miért nem vizsgáltatták meg szakértővel, hogy megvan-e még a Pokolsár régi hat főereje? KOVÁSZNA (április.) Az új nemzedékből talán senki, a régebbiekből sem sokan ismerik a háromszék megyei Kovászna község nevezetességét, a „Pokolsár“ fürdőt. Régi idők földrajzkönyvei említették meg egy-két sorban. A könyvből azt tanulták a gyerekek, hogy a kovásznai Pokolsár fürdő csodálatos gyógyereje felcsknálja még a híres pöstyéni vizeket is, iszapját csomagolva a világ különböző pontjaira szállítják. Egyes leírások, monográfiák részletesebben ismertetik a hideg fürdőt és a sár összetételének tudományos megállapításait. Az Orbán Balázs-féle monográfia is külön bekezdést szentelt a „Pokolsár“ fürdőnek és minden háromszéki főbüszkeségévé emelte azt. Külföldiek is nagy számmal jöttek régebben Kovásznára. A szerény, félre eső falut nyáron annyira elözönlötték a fürdővendégei, hogy magánházakban sem lehetett üres szobát kapni. Sok volt a külföldi. Aki egyszer eljött, állandó nyaralóvendége lett Kovásznának, évről-évre ide tért vissza enyhülést keresni. Nem volt Kovászna fényes, divatos fürdőhely soha sem. De az igazi betegek, reumások, büdéses betegek fürdőhelye volt mindig. Kis igényű, kis zsebű emberek látogatták, akik megelégedtek a csodaszép vidékkel, a fenyvesszagia ózondús levegővel, tíz-húsz különböző összetételű és gyógyhatású borvízzel, a jó hatású száraz gőzlők erejével. Az impériumváltozás óta a fürdővendégek zöme a királyságbeliekből kerül ki, de még mindig akad egy-két külföldi is. A megyei egészségügyi hivatal és a község az utóbbi időben, éppen mire elérkeztünk a válság mélypontjára, elhatározta, hogy a község külsejének csinosítására, modernizálására kell a fősúlyt helyezni. Minthogy pedig az egykor országos, majdnem európai hírű „Pokolsár“ a piac közepén terül el, úgy találták, hogy az gátolja őket szépítési terveik kivitelében. A „Pokolsár“ útját állja a terjeszkedésnek, ítéljük hát halálra. Nem jó a Pokolsár. Bár az 1932-ben megjelenő román propagandafüzet még első helyen említi és Pokolsár fürdő hatását minden más erdélyi fürdőé fölé helyezi, múlt évben egyszerre megváltozott ez a vélemény. Legyengült, nincs már ereje, az iszapja is értéktelen — mondták és múlt évben a község már nem is adta bérbe a fürdőt. Úgy hogy ez meg sem nyílt. A Kovásznára érkező nyaralók bizony nem szívesen vették tudomásul a megváltozott helyzetet, de hát az idő, a nyár sem volt túl meleg s igy könnyebben nélkülözték velünk együtt a Pokolsár vizét, amely annyira alacsony hőmérsékletű, hogy nem mindig alkalmas a fürdésre. Ma új szezon előtt állunk — és uj meglepetéssel szolgál a község szépítését annyira szivén viselő bizottság. Elhatározták ugyanis, hogy az „erejét vesztett, elértéktelenedett, útbaeső“ Pokolsár szabadfürdőt betömik, eltörlik a föld színéről. Ez még az imterimár titka, de kiszűrődő hírek szerint már a betöméshez szükséges pénzt is megszavazták és megszerezték az illetékes hatóság engedélyét is. Most már minden csak azon múlik, lesz-e pénz, vagy nem erre a célra? Mert egyelőre nincs. Ahhoz értő vegyész tanár könnyen eldönthetné a kérdést: ér-e hát még valamit a „Pokolsár“ vize és iszapja, vagy nem? De erre a szépítő bizottság nem kiváncsi. Viszont, hogy ez a betömés, az ítélet végrehajtása a halálraítélt „Pokolsáron“ sikerülni fog-e vagy. <(Г**ЛМПМЛЛ**Л0Ш***АЛ*Л0*Л0*¥**¥* 11 szezon-(Марой a tavaszi és nyári szezonra!! (Minden szám rengeteg ruha, kosztüm, kabát modellt és külön gyermekruha részt ad, számos szines melléklettel.) Lei Star 160.— Grande Ravue de» Modes 145.-— ELiteI2f—' Saison Parisienne no.— Modes d‘Ete IIO.— Chic Parfait 100.— La Párisié и ne 95-— Tout к Mode 95 — Mode Revue Ut— SmartI35-— Iris 135 — Mode Femenines Ш-— Revue Рагметае 13 F— Perfection 120.— Paris Succes 10$.— Elegances Femenines i°S-— Stella IOO.-Silhouette» Femenines IOO.— Mode de Pari* 85.Bijou de к Mode 80.— Votre Gout 70.— Elegances Pratique 70J— Catalogues des Modes 55 — Hatalmas választék franci«,angol, bécsi és német divatlapokban úgy nők, szére az mint férfiak ré- ELLENZÉK hönyvosztályában Vidékre azonnal szállítjuk utánvéttel is! LIBZVIÉK Szombat, 1934 április 14. sem, az ismét kérdéses dolog. Élénk emlékezetében él ugyanis az öregeknek az a nem egészen ötven év előtti vasárnap reggel, amikor a Pokolsár egyet gondolt és elkezdte kihányni bendőjéből a mázsás köveket és iszapot szekérszámra. Rendes kis „vízhányó“ lett belőle, kövekkel és iszaplávával, jó negyedórán át rémízgette a kovásznaiakat. így tett a feljegyzések szerint József császár idejében is és lehet, hogy a szépészeti bizottság gyönyörködtetésére megteszi még egyszer. Mert a mindig egyforma erővel buzogó, télen be nem fagyó, jéghideg fürdő még mindig elég erős ahhoz, hogy erre képes legyen. Nem lehet így tudni, hogy mi fogja megmenteni a halálraítélt fürdőt, a pénztelenség, vagy a föld mélyén rejtőző csodálatos erők. Mert akik erre hivatottak lennének, sőt akiknek kötelessége lenne a fürdő szépítése, színvonalának, értékének emelése, azok egy kevésbé jelentős cél érdekében hajlandók feláldozni Háromszék egykori büszkeségét, ki tudja, talán a világ egyik legkitűnőbb fürdőjét. Nem Kovászna község érdekében emelünk szót. A község és lakói nem sokat tettek a falu szépítése, emelése érdekében a pénzbőség, a jó béke éveiben sem, pedig más megoldással, a rendelkezésükre álló pénzzel csodákat tehettek volna. Hisz nyári, téli üdülőnek egyaránt alkalmas szélmentes terület, remek vidék, romantikus kirándulóhelyek (várrom stb.), ahol nem számítva a cca 400 borvízkutat, még a patak közepéből is erős szénsavas borviz buzog fel. Pedig Kovászna predesztinálva van, hogy a Gyilkostó vidéke mellett Erdély gyöngye legyen természeti kincseinek és szépségeinek kellő és okos kihasználásával. Most legnagyobb értékétől akarják megfosztani. Joggal kérdezzük, hogy miért?úl. Kosztolányiné beszél az uráról Budapest. (Az Ellenzék tudósitójától.) I — 53—0—85. Halló! — Halló. Itt Kosztolányiné. — Itt Veress Jolán. Kérlek, bocsáss meg, hogy ilyen kora délelőtt zavarlak, de otthon akartalak, találni. Ma van az urad kolozsvári szerzői esztje az Ellenzék rendezésében s ebből az alkalomból — gondolom — nem érdekelheti semmi sem jobban az olvasókat, mint a róla szóló emberi apróságok, melyeket tőled kérni fogok. — Például? — Például, hogy zöld tintával ír, kedvenc színe a zöld... — Inkább a sárga. A sárga, azaz a fény. Úgy kívánja a fényt, hogy még nappal is felgyújtja a villanyt. Mindig a teljes csillár ég, mikor ebédelünk. — Érdekes... — mondom a távbeszélő-kagylóba, mert magam előtt látom az ebédlőjüket, ahova ömlik a napfény a délkeletre nyíló ablakokon keresztül. Ha már az ebédre terelődött a szó, mit főzetsz neki, ha megtakarod őt főzni? — Én nem étellel főzöm őt — helyteleníti Kosztolányiné a diákos kiszórást. — De ha kedvébe akarok járni, borjúpörköltet csináltatok és túróscsuszát. Az édességeket is szereti, különösen a krémes lepényt. (Milyen jó — gondolom magamban, hogy ez a beszélgetés az erdélyi körút után jelenik meg, különben szegény Kosztolányit mindenütt borjúpörkölttel, túróscsuszával és krémes lepénnyel kínálták volna.) — Most, bocsáss meg a kifejezésért: milyen „tünetek“ mutatkoznak az uradon, ha nagy munkába kezd? — Nem eszik, nem alszik. Különben is rendkívül keveset alszik, szinte hihe-t tetlen, hogyan bírja. Sajnálja az időt az alvásra: „az élet rövid, a művészet végtelen.“ — Éjjel dolgozik? — Éjjel is, nappal is. Gyorsírással ír. — Mikor mutatja meg neked az írásait? Előre tudod, hogy mit fog írni, vagy csak a készet olvasod? — Rendesen minden szakaszt megmutat — a prózát is — azonnal, ahogy megírta. Máskor az elejét és a végét... mikor a közepe még nincs is készen. — Te mit olvastál tőle legelőször életedben... régen... mikor még nem is ismerted? — Várj csak... — és nevet a vonal túlsó végén, szinte látom őt, amint pongyolában áll a távbeszélőnél, a piros hallban — igen, már emlékszem. Színinövendék voltam, tehát legelőször színházi bírálatai tűntek fel nekem, a Hétbe®, Kiss József lapjában. Azután a verseit olvastam a Budapesti Naplóban. A „Szegény kisgyermek panaszaiét. Akkor már ismertük egymást. Kosztolányinál az élet és a művészet úgy egybefonódott, hogy nem is tudom, lehet-e olyan szórakozása, mely nem hat a művészetére? — Sakkozni szoktunk néha — mosolyog a telefonba. — Mindig megverem! s ezért négy öt játszmát követel egymás után, hogy hátha egyszer meg tud verni. De txümphón játszik, túlságosan örül, ha elszedheti a figuráim, így a végén mindig rajta veszt. Kis szünet. — Nem merném állítani — fejezi be Kosztolányiné, — hogy ismerem őt, hiszen még önmagunkat sem ismerjük... Sz. Veress Jolán. A CFR vonalain soha nem volt olyan forgalom, mint az elmúlt húsvéti napokon A vasút ezután minden nagyobb ünnepen ötvenszázalékos kedvezményt ad az utasoknak KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósítójától.) A CFR hibás üzleti politikája következtében az évi mérlegek mindig deficittel zárultak. Az intézmény régi fővezérei arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a vasút hivatal és nem üzlet. Ennek következménye volt azután, hogy a bürokratikus intézkedések következtében az utasok száma évről-évre visszaesett és az autóbuszok olyan veszélyes versenyt támasztottak a vasúti közlekedésnek. Egészen a legutóbbi időkig ez volt a helyzet. Most újabb elgondolás lett úrrá a vasút vezetőségénél. Rájöttek végül arra, hogy a régi felfogás nem helyes, mert a vasút üzleti vállalkozás és ezért üzleti elvek alapján kell vezetni. Ennek az elgondolásnak eredménye, hogy a CFR a húsvéti ünnepekre az egész ország területén ötven százalékos kedvezményt léptetett életbe. A kedvezmény hatálya a hét végén jár le és a különböző üzlet vezetőségiektől beérkezett jelentések szerint az eredmény minden várakozást felülmúl. A CFR kereskedelmi ügyosztályának vezetőségéhez beérkezett jelentések szerint ugyanis a román államvasutak vonalain soha nem volt olyan nagy az utasforgalom, mint az elmúlt húsvéti ünnepek alatt, úgy a régi királyságban, mint az újonnan csatolt területeken zsúfolva voltak nagy csütörtöktől kezdve egész tegnapig az összes vonatok. Sok helyen, így Kolozsváron is, különvonatokat kellett beállítani az utasforgalom zavartalan lebonyolítására. Ennek a tanulságait vonta le a vasút kereskedelmi osztálya, mikor elhatározta, hogy ezentúl minden nagyobb ünnepen és az öszszes vonalokon 50 százalékos kedvezményt léptet életbe. Külföldön ezt a fuvardíjmérséklést már régen életbe léptették, Románia most próbálkozott először vele. Úgy látszik, hogy a régi receptek még mindig beválnak. A CFR hosszas habozás után szánta el magát erre a tervre és úgy látszik, hogy az eredmény minden tekintetben kielégítő volt