Élő Sziget, 2021 (1-12. szám)
2021-01-01 / 1. szám
Élő Sziget XIV/1. szám Visszajöttem... Nem jó visszamenni gyerekkorunk színhelyére. Csalódottan látjuk, hogy az utca rövid, a kert kisebb lett. Alacsonyabb a kerítés, fakóbbak a virágok, idegenek a szomszédok. Velem ez nem így történt. A zárda éppen olyan kolostoros, a folyosók ugyanolyan hosszúak, hűvösek, a falak is olyan vastagok, mint azelőtt. Csend, nyugalom, béke! Itthon érzem magam!!! Mintha csak hosszabb szünet után tértem volna vissza. A huncut csitri suttogó titkait megőrizték az ablakmélyedések, ugráló lépteit a kopott lépcsők, ábrándos álmait a nagy hálótermek, melyek most korunk igénye szerint apróbbakká sokasodtak. Mintha tegnap lett volna, magoljuk a latin memoritert, puskázzuk a matek dolgozatot, szaladunk az óvóhelyre, énekelünk a szép májusi litánián. Úgy szállt el hat évtized, mint egy röpke pillanat. Varázslat, hogy újra itt vagyok, és folytatódik minden tovább. Csak a kedves nővérek ruhája változott. A mosoda az ebédlő helyére költözött, virágok pompáznak a sok mosdókagyló helyén. Garázsok nőttek a kertben, baglyok tanyáznak a fákon. Szociális otthonnal gazdagodott a zárda. Szívesen jöttem ide! Gyönyörű ez a hely! Szeretem a várból áradó történelmi levegőt. A tárogató gyönyörű hangját, az öreg platánokat, a macskaköves utcát, a magasba lobogó magyar zászlót. Szeretem a meghitt kis templomot, a velem egykorú apácákat, a fiatal gondozó nővéreket, a közöttük lakó diáklányokat, és minden, itt otthonra lelt társamat. Vannak közöttünk, akik csupa szép emléket őriznek, és vannak, akik szomorú sorsokat temetnek, de mindannyian a múló idő nyomait viseljük. Ha szerető gondozásra, megérő barátokra találunk, még idős korban is meg tudjuk szokni az újat. Imádkozunk, hogy így legyen. „Édes jó Isten, áldd meg ezt a házat. Kerülje el messze minden földi bánat. Találjon mindenki megértő barátra. Legyen ez az otthon boldogság tanyája. Akik itt dolgoznak, adj azoknak erőt. Sose sajnáljanak fáradságot, időt. Békesség lakjon itt, s önzetlen szeretet. Tartsad mindig rajta vigyázó szemedet. Tiszta szívvel kérünk, hallgasd meg imánkat. Édes jó Istenünk, őrizd meg e házat!” Édes Lajosné Serédi Gabriella Karácsonyi készülődés A Szatmári Irgalmas Nővérek otthonában minden hagyományos és egyházi ünnepet megtartunk. Ezen felül minden hónapban születés- és névnapi köszöntést tartunk, ugyanúgy, ahogy a kis családoknál szokás. A legnagyobb és a legszebb ünnepünk, amire a legjobban készülünk, az a karácsony. Ebben az évben a tervek, ötletek már november végén gyűltek, dolgozók és lakók részéről egyaránt. Tudtuk, hogy ez a karácsony más lesz, mint az előző években. A korábban unokáktól és dédunokáktól nyüzsgő folyosók most a Covid 19 vírus miatt csendesebbek, üresebbek. Ezért igyekeztünk a karácsony hangulatát elhozni a lakóknak. A nénik nagyon aktívan részt vettek a néha hihetetlennek tűnő ötleteink megvalósításában, és számos új javaslattal hozzájárultak azokhoz. Az adventi koszorúk közös elkészítése után hétről hétre készültek az újabb dekorációk, amelyek varázslatossá tették az otthont. Kilépve az ajtón minden nap szebbé vált a folyosó. A 99 éves Zsuzsa nénink meglepődve látta, hogy ajtaja mellett havas fenyőfák sorakoznak, kismadarak kukucskálnak az ágak között. Ha felnéztek, eléjük tárult a csillagos ég. A másik folyosón Baba néni rögtön birtokba vette az általunk készített kandalló mellé elhelyezett hatalmas fotelt. A kandalló szinte sugározta a meleget, a szeretet melegét. Mivel évek óta nincs fehér karácsonyunk, ezért szerettük volna felidézni a régi szép teleket hóeséssel, hóemberrel. A hópelyhek alatt a lakók szívesen töltötték a délutánokat beszélgetéssel, felolvasással, emlékezéssel. A hagyományos csengők, girlandok, masnik, díszek mellett egy szarvas is helyet kapott, Judit néni örömére. Karácsony előtt pár nappal megérkeztek az élő fenyőfák, amelyek igazi fenyőillattal árasztották el a házat. A folyosók újra benépesedtek, mert a nénik szívesen jöttek ki sétálni a téli hangulatba. Lélekben is készültünk: szentmisével, az adventi gyertyát hetente imádság közepette meggyújtottuk, versekkel, énekekkel ünnepélyesebbé tettük. Izgatottan készültünk a karácsonyi műsorra, és szorgalmasan a meglepetés-ajándékokkal. A végére minden összeállt: elkészült a betlehemes, díszben állt a karácsonyfa, alatta színes csomagok, és körülötte a mi nagy családunk. Meghitt volt az ünnepség, néha torokszorító a közös éneklés. Mindenki meghatódva tért vissza szobájába, a régi karácsonyokra emlékezve. Azonban a legnagyobb és legszebb karácsonyi ajándék, amit ezekben a nehéz időkben az otthon adhatott, lehetőséget teremtett arra, hogy mindenki találkozhasson — a megfelelő biztonsági intézkedéseket betartva szeretteivel. A szorult helyzet kreativitást kívánt mindenkitől, hogy az ünnep varázsát a jelen helyzetben is meg tudjuk élni. Sok szép példáról hallottunk közösségeinkben egymással beszélgetve, ebből osztunk meg néhányat a továbbiakban. • Mivel a szokásos pásztorjáték elmaradt szenteste napján, a Mindszenty iskolások 4.b osztálya egy kis karácsonyi történet eljátszásával ajándékozta meg közösségünket, amit 24-én déltől láthattunk a plébánia youtube csatornáján. Köszönjük a gyerekeknek és a szervezőknek, segítőknek ezt a szép élményt! Aki még nem látta, honlapunkon keresztül még elérheti. • Szülőfalumból jött a hír, úgy gondolom, nagyszerű ötlet volt. Szenteste délutánjára betlehemes játékot hirdettek az érdeklődők számára. Előre megadott időpontokban, különböző helyszíneken — az utcán - előadták fiatalok a hagyományos betlehemes történetet. Ahogy értesültem, minden meghirdetett helyszínen a közelben lakók együtt lehettek, közösen emlékezve Urunk érkezésére, meg talán a régi idők házról-házra járó betlehemes játékaira... • Karácsonyra készülődve sokat gondolkodtunk azon, hogyan is találkozzunk az idei ünnepen gyerekeinkkel, unokáinkkal. Az biztos volt, hogy a korábban szokásos, a karácsonyfa körüli, közös étkezéssel is egybekötött kedves együttlét, most sajnos elmarad. De, hogy mi legyen, ami szép élményként, emlékként meg is marad?- sokáig nem tudtuk kitalálni. Aztán Lacinak eszébe jutott gyerekkora kedves pásztorjátéka: adja elő ezt a család közösen, az udvaron! Lázas készülődés kezdődött nálunk, nagyszülőknél: előkerült az eredeti, közel 60 évvel ezelőtt íródott szöveg, a taliándörögdi dédnagyapa ütött-kopott agyonfoltozott bőrtarisznyája is (a benne rejtőzködő „kincsekkel”), készültek a láncos pásztorbotok, kiosztásra kerültek a szerepek, a szövegek. A nagypapa, a vejeink és fiú unokáink - furulyával, plüss báránykával - voltak a vidám pásztorok és bojtárok, az angyalkórusban lányaink és Anna unokánk zengték a szép karácsonyi énekeket, Dédike és én képviseltük a betlehemi népet. Főpróba nem volt, rögtön élesben történt a „fellépés”, ami az igazi pásztortűztől indult, és jó kedvű menetben tartott a Kisjézus jászolához. Mindenki örömmel, talán kicsit izgulva, olykor még meg is hatódva „élte” meg a betlehemi történetet, aminek mindannyian résztvevői lettünk ezúttal maszkban. Falatoztunk is utána, ugyancsak az udvaron, körbeállva az ünnepi asztalt. A rendhagyó menü ötletét az öt éves Balázs adta. 56