Előre, 1919. július (15. évfolyam, 2316-2347. szám)

1919-07-22 / 2338. szám

Varga Jenő elvtárs a “kék pénz' bevonásáról és a tanács­kozók uj pénzrendszeréről (A budapesti Vas- és Fémmunkások Lapja 1010.­­ június 13. számából.) S'\ *■«••», __ . ■ -.......i.— .• ti Varga Jenő népbiztos elvtárs, a Népgazdasági Tanács elnöke, a “kék pénz” bevonásáról és a Tanácsköztársaság új pénzrendszeréről a következő nyilatkozatot tette “A Munka” részére: *♦. * •* — A magyar péletárköztársaság alig kéthónapos fenn­állása után, döntő lépést tett az ország pénzügyi függetlensé­gének megszerzésére. A régi Magyarország a közös jegy­banki révén abszolút függésben volt Ausztriától:­­minden silipsügyi dologban kénytelen volt az osztrák tőkések akaratá­hoz és érdekeihez alkalmazkodni. "­­ A volt monarchia pénzügyi közössége voltaképpen már régen felbomlott. Jugoszlávia után a csehek a régi bankjegyek lebélyegzésével kivonták saját országukat a pénz forgalmának közösségéből. Ugyanezt tette a lebélyeg­zés révén Ausztria is, úgy hogy az utóbbi időben már csak Magyarország volt az, amely a régi Osztrák-Magyar Bank eredeti, felülbélyegzetlen bankjegyeit használta. A többi ál­lam az elkülönülésben még tovább ment azzal, hogy az Osz-­trák-Magyar Bank bizonyos bankjegyeit, az úgynevezett “fe­hér pénzt”“egyáltalán kivonta a forgalomból.­ Ebből azután ,3 M­agyarországon az a kellemetlenség támadt, hogy az embe­rek úgy képzelték, hogy a két oldalon nyomott régi pénz érté­kesebb, mint a 25 vagy 200 koronás.­­ Hogy az így támadt zavaroknak véget vessen, a Tar­n­ácskormány elhatározta, hogy teljesen szakít az Oszt­rák­­­s Magyar Bankkal és saját külön bankjegyeket fog forgalom­ba hozni. Annál hasznosabb ez, mert hiszen a Magyar Ta­nácsköztársaság által forgalomba hozott pénzek fedezete hiánytalanul jobb, mint az osztrákok vagy csehek által for­galomba hozott papírpénz. Hiszen ezeknek az államoknak rengeteg adóssága van és semmiféle vagyona nincsen, míg Igrázel Széniben Magyarországnak a jelen pillanatban adóssá­ga alig vált,­ mert a fennálló hadikölcsönökből csak a szegény, dolgozó ,moherek­­részjét fogja a Tanácskormány elismerni, a gazdagokétt éljepben^p^m!. Ezzel szemben pedig a magyar proletár­­államnak (óriási vagyon­k van. Nem számítva az arany- és ezüstkészletét, Vintalm­ás­ több millió holdra menő földbirtokai, vasutai, gyárai és bányái­ vannak, tehát az álta­la forgalomba hozott pénzjegyeknek fedezete biztosabb, m­­int­­bármely más államé a világon. fi* — Természetes, hogy a bankjegyeknek átcserélését nem lehet máról-holnapra elvégezni, annál kevésbé, mert hiszen az­­országnak területe most napról-napra nagyobbodik. Ezért is szükség volt egy átmeneti időre, mely alatt ez az intézkedés végrehajtást nyer. Az­­Osztrák-Magyar Bank régi bankjegyei közül először a nagy névértékű — 10,000, 1000, 100 és 50 koronás — bankjegyeeet vonják ki a forgalomból, valamivel későbben történik a kisebb — 10 és 20 koronás — bankje­gyek — kivonása, nehogy a váltásnál zavarok keletkezzenek. Az 1 és 2 koronás, valamint a 25 és 200 koronás bankjegyek, amelyek már a monarchia más részeiben forgalomban nincse­nek és igy a Tanácsköztársaság saját kibocsátású pénzjegyei gyanánt szerepelhetnek, ez év végéig maradnak forgalom­ban.­­ A Tanácskormány az 5 koronás pénzjegyek forga­lom­bahozatalával már meg is kezdte az új, tisztán magyar papírpénz forgalomba hozatalát. A magyar közönség bizal­mát az új rendszerhez és ama gazdasági tény fölismerését, hogy a magyar állam pénzjegyei összehasonlíthatatlanul több valóságos fedezettel járnak, mint a széthullott osztrák-ma­gyar monarchia jegybankjának bankjegyei, mutatja már az a­ körülmény, hogy az új­­ koronásokat mindenki szívesebben •fogadja, mint a régi bankjegyeket. — Előkészítésben van az uj 10 és 20 koronás magyar államjegyeknek kibocsátása is. Ezenkívül a Tanácsköztár­­ ­ • *. ——— ■ - ■ — AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL­ ­IS rovatban bUrUlneU a* irántit li,­c *en kitatdljuk, ha közérdekű dologról tárgyilagosan, megfelelő hangon ír. Csak grcph­&sos, vagy Antéval és a pa­pír egyik oldalára írt cikkeket ve­­­ztük­ figyelembe. Kéziratokat nem örtünk meg és nem adunk vissza.) Dante, Ya., jul. 14, 1919. Az Előre szerkesztőségének­ ­. .. ’ Nety. York,< Veres­ Jánost épp agig nem bíz­ta meg senki, hogy a dantei ma­gyarság nevében beszéljen vagy írjon, mint..Berkét nem bízták meg a sürgöny küldéssel, .. Ve­res, soha nem olvasott Előrét, csak a Berke lapjához hasonlót 24 évig, még sem boldog, pedig sok boldogságot kiszedhetett vol­na belőle 24 év alatt. Nem az Elő­re olvasásában kell keresni a boldogtalanságunk okait, hanem éppen a Berkó és a többi reakciós polgári lapok butításaiban. Azt írja k­eres, hogy a Bridgeporti Szövetséget, meg a Verhovay Egyletet Berkó mentette meg. A Bridgeporti Szövetséghez semmi közöm, de a Verhovay Egylethez van, ha a Népszava hivatalos lap­­sága megérte volna azt a pénzt, amibe került, ma sem volna Ver­­hovayak Lapja és ha ő mentette volna meg bennünket, nem kel­lett volna a Metropolitannál ma­gunkat viszontbiztosítani. Tehát így szépen megköszönjük a Ber­kó mentését; tartsák meg maguk­nak. V­annak hárman : Szikszay, Fábián és Veres; alakítsák meg a Berkó Szövetséget és mentsék meg saját magukat. Tudja ön, Mr. Veres, mit tart a magyar közmondás: Ha nem szóltál vol­na, okos maradtál volna. Egy dantel elégedetlen, szinüleg óriási tapasztalatokat szerzett s szervezett munkásvi­­szonyokról, mert az ő 25—30 ma­gyar munkája előtt a következő­ket sietett kijelenteni:­­­“Munkásaim! Csak dolgozza­tok hűségesen, úgy, mint ha ma­gatoknak dolgoznátok, majd én meg fogom osztani a profitot, mert én­ nem akarok kész lenni, hanem mindenki­, dolgozzék ma­gának, csak fizetésemelést ne kér­jen. Émn minden félévben fel fo­gom mutatni a bevételt illető számlákat s aki beteg, annak szin­tén fizetem a heti 22—23 dolláros 28 óra munkaidőért járó segélyt.” Magyar munkások! Ne üljetek fel ilyen sokat ígérő és semmit se ilyen sokat ígérő és semmit sem tevő húsznak, hanem követeljétek a rendes 44 órás munkahetet és a rendes union-fizetést. Simson és Frei munkásai. •-----------------­“NAGYLELKŰ” HEGEDŰ­­GYÁROS. Egy hegedűgyáros a 205 East 15-ik utcában, aki a napokban ér­kezett vissza párisi útjáról, való­ ELŐRE­ saság már a legközelebbi hetekben új arany- és ezüstpénze­ket fog forgalomba hozni. Ezekkel az intézkedésekkel az új magyar állam el fogja érni teljes pénzügyi függetelnségét, azt a függetlenséget, amelyet a régi polgári rezsim idején a függetlenségi párt évtizedes küzdelemmel sem tudott elérni. Reméljük, hogy mindenkinek lesz annyi közgazdasági tudá­sa, hogy az Osztrák-Magyar Bank immár értéktelenné váló régi bankjegyeit újakra átcseréli, illetve azokat betét gya­nánt a postatakarékpénztárnál, az Országos Központi Hitel­­sz­övetkezet vidéki fiókjainál, vagy bármely ellenőr­zés alatt álló pénzinté­ztnél helyezi el. Az elhelyezés azért célszerű, mert kérdéses, miután nagyon sok embernél igen nagy m­eny­­nyiségben van felhalmozva régi bankjegy, az átváltásra min­denütt meglesz-e a szükséges új papírpénzmennyiség. Az uj pénznek a pénzintézeteknél való elhelyezése az átváltási időt meghosszabbítja és annak zavartalan lebonyolítását lehetővé teszi. ■ v­ ab A “Help wanted” kérdéshez New York, 1919 júl. 16. Úgy látszik, Cseplák Sándor elvtárs nem vette figyelembe az általam beküldött indítványt, pe­dig egy számban jelent meg az ő véleménynyilvánítása s az én fel­szólításom! Második felszólítá­somra sem reagált és azt a néze­tet váltja ki belőlem, hogy elvtár­sam némileg elfogult. Hiszen nem akarjuk azt, hogy­ a mi saj­tónk ellenségeink szolgálatába szegődjön, hanem inkább az ő ér­deklik ellen viselje a legkímélet­lenebb harcot. Egy kis logikával azt fogja ta­pasztalni, hogy azzal a "Help Wanted” üzlettel egy ügyes trik­­ket terveztek az "Előre” és így a magyar munkásság szent ügye m­el­lett ! Szerény véleményem szerint így gondolták ezt az ellenforra­dalmárok: Ha sztrájktörő h­irde­­ t ÉHEZŐ ROKONAINAK I Ifi és barát járnak ÁLTALUNK küldhet élelmiszereket Magyarország következő megyéibe: ERDÉLYBE: Temes, Ijt Arad,­­szilágy, Bihar, Torda-Aranyos, Udvarhely, Csik, Háromszék, Foga­rag, Brassó, Kis- és Nagykükü­llő, íj Maros-Torrta, Szeben, Mármaros, Kraskó-Szörény, Alsó-Fehér, Beszterce-Naszód, Hunyad, Szolnok-Doboka, to- to­vábbá BÁNSÁGBA: Sjáes-Bodrog és Torontál és az ÉSZAKI megyékbe; Liptó, Trencsén, Nyitra, Pozsony, Árva, 4. Turóc, Zólyom,­­tömör, A­bány, Zemplén, Szepes, Sáros, Nógrád, Ung, Bars, végül HORVÁTORSZÁG és SZLA- vJ VONLA MEGYEIBE: I­ozsega, Lika-Kriva,­­Modros-Fiume, Zagrad, Varasd­, Belovár, Körös, Verőce, Szerém­. M EZENKÍVÜL ROMÁNIÁBA, SZERBIÁBA, LENGYELORSZÁGBA, AUSZTRIÁBA M ** ÉS NÉMETORSZÁGBA IS SZÁLLÍTUNK. % AZ ALANTI ÁRUKRA VAN A LEGNAGYOBB SZÜKSÉG ÉS EZEN CSOMAGOK % g KÉSZEN ÁLLANAK A SZÁLLÍTÁSRA. ^ % 8 font konz Marha­hús 12 font konz. Marhahús 24 font konz. Marhahús jfj! Sí c innl V'' I' 10 font Rizs, legfinomabb 10 font Rizs, legfinomabb Áf 4 font Kave, Java 5 font Kave, Java ^ rí 10 font Rizs, legfinomabb 2 font Kakao 3 font Kakao & A C nanvitnli Tc\ cnrItaH 5 font Zsír 10 font Zsír L ^ gy • •” 100 darab Húsleves-kocka 100 darab Húsleves-kocka M 100 darab Húsleves-kocka 6 nagy dob. Tej, sűrített 12 nagy dob. Tej, sűrített % •5 21 dollár el) cenit,. 1­2(­ dollár. 40 dollár. JH EZEN ÁRAKBA A BIZTOSÍTÁS ÉS A SZÁLLÍTÁS IS BELE VAN FOGLALVA. J? MINDEN SZÁLLÍTMÁNYÉRT FELELŐSSÉGET VÁLLALUNK. |­ijjf Vágja ki és küldje be azt a rendelést, amelyiket küldeni akarja, vagy pedig rendeljen a szám szerint. W írja meg a pontos nevét, és gimét, akinek küld.dili akarja, éppen úgy, mintha egy levelet címezne és ezt ily­t küldje be , a kivágott rendelésével. Sé A pénzt küldje be az alanti címre ajánlott (registered) levélben, de a leghelyesebb, ha a pénzt Money Orderen küldi, ezáltal ennek nyugtája lesz a nekünk beküldött pénzről. M S MINDEN LEVÉL VAGY PÉNZ A KÖVETKEZŐ CÍMRE KÜLDENDŐ: J THE OHIO EXPORTS TRADING COMPANY f g , 4 10! Til PRODROME BLDG. CLEVELAND, O. Ji A SAJÁT ÉRDEKÉBEN KÍSÉRJE FIGYELEMMEL A MI HIRDETÉSEINKET, test közölnek az nerében, akkor azt 3 z Am. Magyar Népszava Berkó Dávidja igen eredménye­sen felhasználhatja ellenünk; ha pedig a szerződést felborítják, és erre alkalmat adtak, akkor per ut­ján tönkre akarnák tenni a saj­tónkat és így mozgalmunkat is és erősködnek az ellenforradalmi zsiványok! ’No­ de még ideje ko­rán, igenis helyesen cselekedett a sajtóbizottság. Az anyagi kárt muszáj és kell pótolnunk és fog­juk is, még­pedig olyképpen, hogy azután legyen egy erőteljes sajtónk, egy állandó tartalékalap­pal! Ezt a 17-en tartandó gyűlés­re bízzuk! És ahogy a múltban és máshol, úgy itten és jelenleg is biztosítani fogjuk a sajtónk tiszta jellegét. De 55 ezer és 330 ezer dollár! Elvtársam, ezek nagy szá­mok! Ha az "Előre annyi pénz­zel rendelkezne, amely egy hirde­tési vállalattól származik, jártkor nekem az "Előre” nem kellene még csomagoló papírnak sem, mert akkor a kapitalisták érdekét szolgálná a­ munkásság rovására. Ez az én szerény véleményem., A fő, hogy ez egyszer a sajtónk er­kölcsi jellege ideje korán meg­illett­­etett. Ha a mi sajtónk ebben a jelentőségteljes időszakban megbotlana, azt mér megmenteni nem volnánk képesek, tisztelettel E. G., egy hű olvasó. •i ‘ ■ H „ New York. Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Munkástársak! Nap-nap után olvasom a Help Wanted kidobott vitás ügyét. Mi­után most a világ megfordulásá­ról van szó, a "Help Wanted”­­nak ezen a munkás lapban helye nem lehet. Nem lehet azért, mert ezen "Help Wanted” hirdetés a munkások érdekét szolgáló ese­mények kiszorítását okozza és a kapitalista érdekeket szolgálná. Amikor a "Help Wanted” kido­bását olvastam, akkor ellene fog­laltam állást, mert nem voltam képes az ügyet tisztán felfogni. Azonban megtudtam azt, hogy a "Help Wanted” hirdetés­e kapi­talista érdeket szolgál, tehát a lap ha "Help­­Wanted”-et hirdet, ezen hirdetés a lap egy részét le­foglalná és a munkásokat érdek­lő hírek csak kivonatban, elkésve, vagy tán sehogy sem jelennének meg. • Megjegyzésül annyit teszek még ide, ha a szerkesztőség al­kalmatlannak találja ezen sorai­mat az olvasók rovatába tenni, akkor úgy, habár szójavítással is, szíveskedjen; azonban önökre bí­zom, annyival is inkább, mivel nem lettem pap, ugyanúgy szület­tem, de elfelejtettem tanulni; ezt tán meg fogják önök bocsátani, tisztelettel Varga Péter, 3-6­s, 54th St., City. A válások nagy rekordja Chicagóban A házaspárok 15 százaléka igyek­szik felbontani a frigyet. CHICAGO, július 20. — A pro­fitra és kizsákmányolásra alapí­tott társadalom, a házasság in­tézményére is rányomta a bélye­get és egyre nagyobb méretek­ben dúlja szét a családi életet, mert ez a rendszer arra kénysze­ríti az embereket, hogy a létért való állatias küzdelemben anyagi érdekek szempontjából kössenek házasságot, nem pedig a szeretet és a kölcsönös vonzalom alapján. A chicagói házasságok rekord­ja, a mostani évi zárlatnál oly magas rekordot mutat fel, ami­lyenre a múltban még nem volt példa. A v­álások száma 6220, ami körülbelül 15 százaléka a kivett házassági leveleknek. Az úgynevezett expertek ter­mészetesen nem látják vagy nem akarják látni az igazi okokat és kisütötték, hogy a tömeges vá­lást a háború, az ital és a házas­ság szentségének lazulása okoz­ta. Agyonlőtték a lakása előtt UNION, Conn., jul 21. —■ Lory, Wells, farmer tegnap a háza előtt ült a feles­égév­el és gyermekei­vel, amikor egy férfi Vadászfegy­verrel lelőtte és elmenekült. Az áldozat azonnal meghalt. Az ál­lami rendőrség keresi a merény­lőt, aki az erdőben eltün­t.. ÁLLATOK. Irta: Bán Ferenc. A CSIRKE. Amennyire tehette, nyújtogatta fölfelé a testét és gyönge csőrét szélesre tátva, torkaszakad­ából csipogott. A panaszos, jajtprigó sirám szárnyán elhatott keserűsé­ge a lakás minden zugába; a má­sik szobában zongorázó leány hal­lotta a kis állat panaszkodását, de mert nagyon gyönyörködött a föllapozott kottában, tovább ját­szott. A szakadatlan csipogás azonban végül annyira panaszos­sá, olyan szánalmat keltővé vált, hogy fölkényszerítette a zongora mellől. A leány sietőn csapta be maga mögött az ajtókat és nem­­érzett semmi boszankodást, sőt elérzékenyülten gondolta, sze­gény kis állatt, már megint ma­gadra maradtál.­­ A buta, kis pelyhes állat, észre sent vette, hogy a lány már kiért az előszobába s szárnyait emel­getve fájdalmas sikító hangon csipogott tovább. Megpillantotta s már csak igen rövid ideig sirt s nyomába szegődött az előresuha­nó szoknyának. A lány lehajolt hozzá, kezében melengette s az­után érzése olyan közvetlen föl­tárásával, amilyen m­agafeledke­­zéssel csak állathoz tud szólni,az ember, beszélgetni kezdett vele: miért sírsz, kis buta pizse, miért sírsz, hiszen itt,vagyfalc már! Akkorra már egyetlen csipogás nélkül­ feküdt a sk­eteg tenyér lágy bőrében s otthonosan helyezke­dett el a begömbölyödütt kézben. Mi bajod hát, buta kis állat, be­szélt hozzá, nincs talán vized, vagy nem adtak enni? Oh, az a lusta Mari! Mindene volt a kicsi csirkének és jóllakott már min­dennel a kicsi csirke, csak a be­­cézés, a szeretet hiányzott gyön­ge, lehelletszerűen fáradó testé­nek, de most e miatt sem panasz­kodhatott. Melengették a szár­nyát, fejét friss, rugalmas mell­hez szorították, parányi sárga csőrét melegbőrü száj csókolgat­ta s a kis csirke kéjesen hunyta le áttetszően vékony pilláit, amikor édes, muzsikás hangon beleduru­­zsolták a fülébe: kis csirkém, édes kis bogaram. A lány a földre guggolt vele s a csirke egyszerre csak a földre pattant. Apró, gyors lépésekkel odafutott a tuscsészéhez, mely­ben vize állott, ivott néhány kortyot, csőrével szerteröpitett néhány buzaszemet s azután be­állott egy nagy, rozsdásodó tepsi­be. Mint az anyatyuk, ha Szeme­teit kapirgál, ez az anyátlanul felnőtt árva úgy rugdalta szét a homokot. Szórta a sárga porsze­meket maga mögé s azután édes, egyre halkuló, gyönyört keltően boldog csipogással elaludt. Közben déli sétájából megérke­zett a mama; mig néhány paran­csot adott a cselédnek, elnézte a szunnyadó, sárgatestű piciny ál­latot. Nagy robajjal nyílott az ajtó. A család gimnazista apró­sága érkezett haza s első kérdése az volt: a pizse­mit csinál? Vá­laszt sem várt, hanem a fiatalok gondolattalan önzésével fölrázta álmából. A fölriasztott nyújtó­zott néhányat, kis szárnyát ráte­­regette gyufaszál combjaira s szárnya annyira vékony volt, hogy keresztültűzött rajta a nap­sugár. Lassan megelevenedett: szaladgált keresztül-kasul a kony­hában, cipőkön, hegyi­ő­l magas lábasokon át. A fiú egyszeribe fölkapta és kivitte az udvarra. Ott szaladgált cél nélkül, szana­szét, odaugrott hirtelen a falhoz. Kétségbeesetten kapaszkodott, hogy elérjen egy legyet, de per­sze régen elröpült már az, mire csőrével odaért. A fiú boldogan kacagott s a küszöbölt ülve, maga alá húzta a lábát, úgy nézte to­vább. Verebet látott ugrándozni a kis állat; nézte egy darabig, mezőn, ámulón, s amikor elröp­pent, ő is a szárnyait mozgatta, mintha szállani akarna. Azután olyan módon próbált ugrándozni, mint a veréb, s­ ezt annyi bájos , c.ví­ti én seggel; csin­álta, hogy az el­ragadtatott 'kis' i’n­t­ólépe­s boldogan rohant. A be­­l­­ságolyi: anya, a pizse úgy ugrált, mint al veréb. Kacagott és kacagott vele mindenki. Az ebédnél az asztal tetején­ járt a kis csirke; csőrét beleütöt­te ebbe is, amabba is, s a­ csőrét néha köszörülve húzogatta végig a porcellántálak szélén. Amikor megunta, lerepült a lányka ölébe s azu­tán annak kezéből csipeget­te, amit kapott. Asztalbont­ás után székre állították s a vidék­ről nemrégiben fölkerült család, még az apát sem véve ki, kürülál­­lotta, úgy gyönyörködött félénk próbálkozásain, amint ötször­­h­atszor is nekikészülődött, amíg végre le a­ert ugrani a tátongó mélységbe, a székről a földre. Az anya ekkor kiment a szobából. A kis állat bámult utána egy dara­big s azután utána sietett. Ko­­pogtak karmai a szőnyegen s szár­nyai emelgetésével is lökdöste előre magát. Úgy sietett a suho- 40 szoknya nyomában, mint siet anyja után az elmaradt csibe. A mikor visszatért, ő is visszatért vele s megint ilyen bohókásan siető módon. A lány mondta: ni, hogy szalad pizse a”Anama után. .... Harmadnapra alig­«» »vett, alig­ ivott, tenge­tt-lenge­tt­á? szo­bában, nem vidámodott meg a bársony kanapén sem és sárgaka­­rikás kis szeme Szomorú bágyadt­­sággal nézett akkor is, amikor a lány kezébe vette és lehelletével melengette. Az asztal tetejébe is hiáb­a állították: már ott sem evett s már nem is sirt, nem is csipogott, ha magára madaradt. Szomorú pillantások..kereszteződ­­tek, amikor egymásba tévedtek az aggódón ráemelt szemek, s a láncszemében ekkor egy könny­csepp rezgett. Az anya megnézte didergő kis testét, kétoldalt fújta vékonyka busa fölül a sárga pi­lléket, egy ideig nézte alig sárgál­ló bőrét s azután, szomorúan, mintha nem akarna hinni abban, amit lát, mérlegre tette a kis csir­két. Beteg szegény, mondta, öt dekát fogyott. Beteg! Beteg! Beteg! Köréje gyülekeznek va­lamennyien s aggódón mindegyik megnézi, mennyit mutat a rugós mérleg s meghatottan ismételget­ték: beteg, beteg. Egymást néz­ték s néma szomorúságukban né­hány lépésnyire távolodtak egy-­­ mástól. De, u­gy­e, nem lesz sem­­­­mi baja? Alin­g megkérdezte, köny csurgott végig a kis­fiú ar­cán s az anya szomorúan vála­­szolt, talán meg is hal! A lány magához ölelte, melle fölött riu- : gáttá s a picike, sárga pihegom­­bolyag fölcsipogott. Hosszan, fájdalmasan. (Vége.) ---------o-------- v, ■ . Egy hetvenhatéves néger megüincselése 1919 május 24-én este két ré­szeg fehér amerikai polgár meg­támadta egy néger asszonynak két leányát és azokon erőszakot akart elkövetni. A leányok egy másik házba menekültek; a fehé­rek, akik fel voltak fegyverkezve, utánuk mentek. A fehérek ide is berohantak, mire a leányok segít­ségért kiáltottak. Segélykiáltásu­kat Berry Washington 72 éves ember meghallotta, a leányoknak segítségére sietett. Amikor a szín­helyre ért, az egyik támadó rá­szólt, hogy mit keres ott. Meg akarom védeni a leányokat, — volt a válasz. A fehér erre rálőtt az öreg négerre. A néger meg­kapta revolverét és önvédelemből lelőtte a lövöldöző és erőszakos­kodó feh­ért. Aztán egyszerűen elment a rendőrségre és lövöldözésért fel­jelentette önmagát. Másnap, szombaton éjjel, egy száz tagból álló fehér csőcselék a helyi baptista lelkész vezetése alatt megjelent a börtönben és onnan a 70 éves öreg­embert ki­vitték arra a helyit, ahol a táma­dás történt és ott felakasztották. Meglincselték, mert megvédte a nőket és gyermekeket. Hol történt ez? Németország­ban, Mexico­ban, Oroszországban, Magyarországon, vagy más bol­sevik államban? Ő nem, nem ott történt. Nem bolsevikek, vagy, bhág­­ai Acuttiniun­isták, de nem is menk­oi léh­étek -követték el ezt. •«»z eiosziköákadáíst.. Itt.­ történt* mindez Amerikában, a demokrá­cia hazájában és a demokrata­ párt egyik erősségében,­Georgia államban, Milan városban.

Next