Uj Előre, 1924. január (20. évfolyam, 4121-4150. szám)
1924-01-13 / 4132. szám
Hol született ez a vadság? Honnan mely viharvert hegyek alól, kietlen psztákról? Nebraska sziklái közül, vagy Mississippi bozontos völgyeiből, vagy a Nyugat tikkasztó némaságából lopózott ide? Kalandor, üldözött vándorlók serege hozta-e, vagy a gépidők új vére-e, ki tudja. Kivert északi szőkék, déli feketék és Volga-menti álmodozók tisztult faja ez tán. Az irdatlan földek megduzzadt izma. Az utolsó rettegésből kitört vakmerőség. Itt rohan rugkapálózva a siketítő uccazajban, itt ágaskodik a gyárilányok elégedetlen táncában, a gyerekek uccasarki ökölharcában, a negyvennyolcadik emelet elhagyatottságában. A pruszlik és a rokolya még ép, hogy lekerültek a lányról még a vasárnapi csizma is a sarokban esetlenkedett- De esténkint már kedvetlenül fonta be haját a tükör előtt. — Holnap én is rövidre vágatom! — És holnap a bátyának is megmondom, hogy ne járassa utánam a Jani öccsét. Ha neki hozatott ki, hát majd visszafizetem a költségit. De elmegyek tüstént innen, ha erőszakoskodik. El én! Szomorú fáradtan nyúlt el az ágyban. S mikor a lámpa elaludt, jólfizető uj dzsábról tervezgetett. — Wanted, wanted, wanted. Hirtelen meghökkent. — Miért mondom én ezt egész után. És eszébe jutott, hogy mikor hidegben szaladva ugrált föl a magasvasúthoz a lépcsőn, min den ugrásnál egyre hangosabban morogta: — Wanted, wanted, wanted. Lassan ráokosodott. Ez a szó mélyen dobolt benne. Ez dobbant szemébe, mikor először akart munkába jutni. Mindenre elszánta akkor magát- Nem válogatott. Élni akart a vizentúli sötét évek után, élni, enni, egyedül aludni egy ágyban és meleg szobát és új, jószágú ingieket és úgy félősen egy nemismert asszonyra is gondolt. Akart, érezte, hogy itt most neki nagyon kell akarnia, mert sokan akarnak mások is. Aztán megtudta egy napon, hogy a kis sovány bosza is nagyon akart valamit. Nagyon idegesen figyelte, hogy mindenki pontosan kiizabja-e a gépek alatt az izmait. És ha elgyengült egy közülök, másat akart a bosz. Az újságok is dühösen ordították: — Wanted- Nem kerestek, kértek, kívántak itt. — Wanted, wanted, wanted! követelően topognak a türelmetlen várakozók, a buszok előtt is a fejen hagyott sapka is követel az uccasarkokon, villamos megállóknál az emberhalmazt préselő kalauzok. ZSUZSI írta: PÁSZTOR JÓZSEF Egy menyecske álldogált a vasúti állomáson, pólyás gyerekkel a karján, hátát a falhoz támasztotta, a langyos tavaszi napfényben sütkérezve. Néha komolyan rámeredt tekintete az alvó gyermekre, aztán nyugtalanul rebbent el a szeme róla. Az emberek jöttek-mentek, a vonat frittyentett, a kocsik ajtaja felpattant s amig a vonat tüsszögve állt, a kocsikból kiáradt a sok fáradt, gyűrött ember s a kijárat felé özönlött. A jelzőcsengő berregett, másfelől is várták a vonatot. Katonákkal, asszonynéppel telt meg egyszerre az állomás előtt korláttal beszegett folyosó. A menyecske ránézett egy katonára, aki már régóta barátságos szemmel pillantgatott felé. Rá is mosolygott félénken, szomorkásan A katona a pipája füstjén keresztül derűs szemmel nézett vissza rá, aztán lassan közelebb lépegett a menyecskéhez s szelíden a szemébe pillantva kérdezte: — Hová, lelkem? — Várok valakit. Ennek a gyereknek az apját. — Katona? A menyecske maga elé nézett, aztán hirtelen elfelhőzött a szeme. — Az.. . vagy csak vót... Isten tuggya. A katona szeme rámeredt. — De ha várja? — Várom... Másfél esztendeje várom. — Másfél esztenedeje? — Azuta nem tudok felőle semmit... Hát várom... hátha eccer mégis meggyun... Azuta lett ez a kicsi is... Az apja még nem is látta-A katona komolyan rápislantott az alvó gyerekre. — Szép kis gyerek. — Hátha még a kis testeit látná. A kövér kis lábát! Mosolyogva gyújtotta feléje a gyereket. — Ne fogja. Nézze meg. A katona ügyetlenül vette kezébe a gyereket és megcsillanó szemmel az arcába nézett— Hát szép kis gyerek, — mondta melegen. — Mint a barack a képe. Aztán elszomorodva tette vissza az asszony kezébe. — A mienk is ilyen nagy lenne — szólt elborult arccal. Amenyecske szeme rárebbent. — Házas ember? — Az vagyok én. — Oszt nincs család ? — Vót egy... Fiúgyerek.. De nem is láttam. .. Mig oda vótam e gyütt a világra- Mire hazagyüttem, még eltemették. Csak a csöpp kis fejfáját láttam. — Ejnye — szólt elszomorodva a menyecske. — Szegény édesanyya. — Az ám. Nehéz ismót otthon hagyni. Egyedül A gyerekkel elruccogatott vóna mán. Könnyebb lett vóna. — Szerette? — Mindig is utána. Mind a ketten hallgattak. A menyecske a gyerek fölé hajolt. A katona nézte sokáig elboruló szemmel, csak amikor az asszony szeme hirtelen rávilágított, kérdezte átszelidülő hangon:. — Fiúgyerek? A menyecske arcára sugár repült— Hát nem láttya? — Gondoltam. . — Megláccika. — Hát igaz. — Kicsibe is másforma a lány, másforma a gyerek. — Jól mongja. A menyecske ránézett komolyan a katonára. — Oszt most otthon maradt az asszony? — Otthon. Egyedül ? — Egyedül. — Maga meg vagy visszagyün, vagy se. — Hát bizon. — Van gazdaságuk? — Egy kis főd, tanya... Nyomási főd, jó főd, tuggya. Cserepes tanya. Minden. Haj, úgy éltünk mink! — Tehén, hizó? — Két tehén is- Malac négy is. Tyúk, galamb. Kert is a tanya mellett. Rózsák. Szagos rózsák. Szépen éltünk mink. A menyecske lassan fölnézett a katonára— Hát oda mán köll a gyerek. Mert kinek bajlaggyanak? Meg hát — ne ággyá Isten, — ha maga haza nem kerülne, az annyának is segítség kell majd. A katona elfordult, a száját összeszorította. Legyintett. Sóhajtott egyet, aztán a szeme fájdalmasan meredt a menyecske szemébe. — Pedig nekünk több nem lesz. — Mit mondott? — Hogy nem lesz több... Gyöngécske az asszony. Aztán olyan baj vett. . . Nem lesz ott több... A doktor is azt mondta. — Ejnye. A katona bólingatott. — Hát így. — A cserepes tanya, két tehén, jó nyomást fed, minden. Olyan gazdaság, oszt gyerek egy csöpp se. A katona melléből fájdalmasan szakadt fel. —Hát így— Pedig nagy öröm a gyerek. A katona tekintete is odaoda szállongott az alvó csöppség arcára s szelíden kérdezte: — Szereti? — Hogy én ? A szivem vérit ? Hirtelen elfutotta szemét ta könny. —i^De nehéz az életem vele. N’ics senkim. Az apja meg... Oszt nekünk nem vót semmink, csak a két karunk... Elmennék én is dógozni, de igy... A gyerek egy kicsit felnyikkant álmában. A katona megrebbent. —Tán éhes? — Két órája szopott- Csak álmodik. Néha nevet álmába... Aszongyák ilyenkor angyalkákkal álmodik. — Hát mivel, is álmodna! A menyecske az arcához szorította egy picit a pólyát s kurtán fölnevetve mondta: — Olyan étkes!.Csak látná, hogy szopik! A katona megrántotta a bajuszát és szemérmeskedve, mosolygósan mondta: — Hát azt megnézném. A gyerek hangosan fölsírt, hirtelen fölnyitotta a szemét. A katona fölé hajolt. —Hogy ri! Tele könnyel a kis szeme. Tán mégis éhes? Ugyan szoptassa meg? — Talán mégse? — No Csak úgy patakzik a könny a csöpp búzavirág szemibül. Aztán elszomorodva mondta: — Én sose hallottam az én Janikám rivását. — Janika vót a neve? Ez Pista. — Az is szép név. Pista, Pista. Aztán hangosan felnevetve kiabálta: — Pista! Pista, te! Gyere csak Pista! No, ugye, szép név? A menyecske hunyorgatott. Az arcára rászállt a nap- Az állomás előtt, a sínek mögött a a nyárfák rügyező tornyai boldogan büszkélkedtek a sugaras égen. — No, szoptassa már meg-A menyecske körülnézett. , —De hová üljek? — kérdezte engedékenyen. A katona oldozgatta is a háti zsákját. — Ide ni, erre. Ezzel letette a batyut a földre- A menyecske ráült. Elkomolyodó arccal babrált a pruszlikján, egyszerre fehéren villant meg a tele melle. A gyerek szakgatott sírással szimatolt, az asszony gyengéden fordította az arcát a melle felé s a kis száj cuppanva csapott a mellbimbóra. Az anya mosolyogva emelte fejét a katonára. — Hogy csámcsog, ugye? Erősen szíjja. Éhes. Megy a kis testűibe az élet. A fejét egy picit meghajlította a pólya fölött s az arcával árnyékolta el a gyermek arcát-A katona mosolyogva nézte, aztán mozdult egy-kettőt és megszólalt. — Mondanék én magának valamit. — No? — Hogy is mondta? Hogy tán haza se kerül többet az ura, oszt hogy nehéz a gyerekkel? — Igaz. — Idővel még nehezebb lesz. Most még táplálja a jó anyatej, de ezután. Mink fölnevelnénk. — Az én Piszukámat? — Azt. Emberségesen fölnevelnénk, akár a magunkét. Osztán amink van, az is az övé lenne valamikor. — Hogy adnám oda? Hátha hazakerül az apja? Mit mondana? A katona komolyan felelte: — Hát akkor visszaadnánk. — Visszaadnák? — Vissza. Oszt addig maga is... Ott maradhatna maga is... Segítene az asszonynak- Ha oszt nem gyűlne vissza az ura, hát akkor. . . — Jaj istenem! — szállt el hirtelen az asszony szájáról. A vont élesen füttyentett. Az asszony felemelkedett. A szeme a sínek közé tévedt mereven és dobogó szívvel suttogta. (Folytatás a 4ik oldalon.) A Boweryn találkozott vele utóbb. Ott ült fenyegetőn a némán dülöngők összeszoritott öklében és a sztrájktörő irodák fehérkrétás táblái előtt ácsorgók végső elhatározásában. Aztán már mindenütt elétorpant. Az arénák lihegésében, az emberek magukkal törődésében s a gyüléstermek forradalmi rajongásában. . . — cs. p- — Az én fiam A koponyákban friss agyak, a szemgolyókban uj tüzek, a céltáblák más szinüek és ördög küldte a fegyvert! A gyermekem nem szomorú, valami új dalt hallott meg, teli tüdőből harsogja reggeltől éjszakáig. Ha az ekéhez hajszolom, a föld magra vár! — “Nem magra vár az, jó apám, konkolyt teremne meg!” — és azt tartja az én fiam: magas a templom teteje, rongyos tüdőtől a napot hogy nagyon eltakarja. Kik egymást nézzük szomorún, a mi lesz-t várjuk bambán, a gyermekem nem szomorú és hajnal van az ajkán. íme, megállott az idő, a Televényből dudva nő, nyihogva szemne az eke, ő rámordul: pihenjen! Klecfás — most meg mit csinál? — ez aratásra készül! — kaszát ragad és megfeni és meggyújtja a napnál! Kiáll az útra éjszaka s egyre kiáltja: erre! Rémülten kérdem, mire vár? “A városi seregre!” Mi végből várod, szép fiam s honnan tudod, hogy jönnek? Erre ő semmit sem felel, de annál többet a könnyek. De ő azért nem szomorú, valami új dalt hallott meg, teli tüdőből harsogja reggeltől éjszakáig... TARTARIN HEKTOR a címe a ZALAEGERSZEG II-ik felvonásának. GÁBOR ANDOR szenzációs drámájának. — Másodszor előadja az ELŐRE MŰKEDVELŐ KÖR 1024 január hó 20-án,vasárnap délután a TURN HALL-ban. ÚJ ELŐRE Művészet és proletariátus írta MOOR PÉTER Erős mozgalom indult meg Európaszerte a különböző nyelvű munkásmozgalmak keretében, hogy a proletariátus osztály művészetét mind gyorsabb tempóban siettessék öntudatosabb fejlődésében. Ez az igyekezet okvetlen összefüggésben kell, hogy legyen valamiféle haszonnal, amely a művészet részéről a proletariátus osztály küzdelmére hárul. Hogy azonban a különféle művészeteket a magunk osztályának a szolgálatába állítsuk, előbb a művészet érdekében kell agitációt kifejtenünk. Nem mintha erre a művészet rá volna szorulva, hiszen tények beszélnek, de megint csak osztályhelyzeténél fogva, a proletariátus a múltban a művészettel szemben bizonyos bizalmatlanságot tanúsított. Elnyomott helyzetében — már amennyiben érintkezésbe juthatott a proletár a művészettel — egészséges érzékével rájött, hogy itt idegen dolgokról van szó, főleg nem ő róla és természetes, hogy a burzsoá ideológiát kifejező művészet nem találkozott pártfogó és lelkes érzésekkel benne. Nem tudta összeegyeztetni a saját vágyaival, küzdelmeivel, céljaival. Mert minden művészet — többkevesebb tisztasággal — kimutathatóan osztályművészet. És ez nem az ő művészete volt. A proletártömegekben föl kell ébreszteni a művészet iránti — természetesen a saját osztályművészete iránti — szereteted Az első kérdés: ‘‘Mi a művészet?” A második kérdés: Milyen értéket jelenthet a művészet a proletariátus számára? Harmadik kérdés: Van-e ma proletárművészet és ha van, úgy milyen az? Mi a művészet? Nem misztikus talán, dédelgetett csoda, vagy isteni adomány, de az emberi szellem egy olyan terméke, amely az idők folyamán folytonosan és szorosan össze volt nőve nemcsak a társadalmi történésekkel általában, amennyiben az egyes történelmileg elválasztható, korszakok bélyegét magán viseli, de akárhányszor belekapcsolódott a napi politika eseményeibe is. Ignotus írta egy ismertetésében, hogy Ady Endre a magyar politikai élet legérzékenyebb barométere. S ha valakire nem, úgy Ady Endrére igazán nem lehet ráfogni, hogy politikai programverseket irt, vagyis, hogy politikai programokat egyszerűen rímekbe szedett. Az emberi szellem lázadozik és meg akarja érteni a körülötte levő világot. Az ember elcsodálkozik és különböző kérdéseket tesz föl és ilyen kérdések körül, az idők folyamán, különböző tudományok fejlődnek ki és az életbölcselet különböző ágai keletkeznek. Az emberi szellemek — ma már kétséget kizárólag bebizonyítva — két módja van arra, hogy a körülötte levő világot fölfogja és megértse. Két útja van a megismerésnek: 1. az érzelem útja, 2. az értelem útja. Az érzelem útján az egyes dolgokat ismerjük meg a maguk egyéni megnyilatkozásában, míg értelmük azokat a szabályokat vonja le, amely a dolgok viszonyaiban elpusztíthatatlanul fönnállanak. Az első a művészeti, a másik a tudományos megismerés. Egy példát hozok föl. Lucien Paté francia szimbolista költő egyik versének ez a címe: “A Hold a halott csatlós”. Oscar Wilde: “Salome” című drámában a holdról azt mondja, hogy olyan, mint egy halott asszony keze; vannak, akik mosolygó holdról beszélnek, s akik kísérteties fényű holdról beszélnek. Mindezek benyomások, amelyek egy bizonyos lelkiállapotban, egy bizonyos helyről tekintve és egy bizonyos időpontban keletkeztek a holdról — egy bizonyos művész lelkében. A csillagászatnak viszont a holdról ilyen mondanivalója van: A hold égitest, a föld kisérő bolygója, teljes körforgását a föld körül 28 nap alatt teszi meg; kétségtelenül meg van állapítva, hogy a kihajlés utolsó stádiumban van és ■szerves élet nincs rajta. Míg a művészet az egyénit, 3.2. esetlegest fejezi ki, addig a tudomány a közöset, a törvényszerűen újra meg újra megis-métlődőt mutatja ki. Minthogy a művészet első-sorban az érzékeken keresztül ■ hat, széles néprétegek által könnyebben hozzáférhetőbbé, fölfoghatóbbá válik. Ismeretes a művészetek (főleg a zene) elemi hatása. • - -\ •• . • Hogy egy tudományág végső eredményeit tisztán átlássuk, beható, fárasztó előtanulmányokra van szükségünk, addig egy kép, zenedarab vagy szavalat, minden különösebb képzettség híjján is, magával ragadhatja a szemlélőt, illetőleg a hallgatót. Ezen a ponton válik aztán fontossá, hogy a proletariátus követelje a maga számára a művészetet és rajta legyen, hogy osztályművészete mentől gyorsabb tempóban növekedjék. A művészet vázolt hatásánál fogva rendkívül nagy agitációs energiát rejt magában. S ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az agitációs szemponton kívül van egy másik szempont is, ami miatt a szűvészet értéket jelent a proletariátus számára. S ez annak a meggondolásán alapszik, hogy a művészet is olyan emberi javakhoz számít, amelyek emberi szükségleteket elégítenek ki. És amiként a proletariátus gátolva van elsőfokú életszükségleteinek kielégítésében, még inkább áll ez a szellemiekre nézve. A proletariátusnak tisztában kell azzal lenni, miféle javak vannak a világon, amelyek az ő vállain épültek nagygyá és amelyektől e légmentesen el van zárva. Az utolsó kérdésre kell feleletet adni. Van-e ma már proletárművészet? Igennel válaszolhatunk És pedig két összetevője van a zsenge proletárművészetnek. Az egyik szigorúan a proletariátus soraiból kerül elő. Proletártehetségek bukkannak föl, akik bár kezdetleges technikai tudással, a proletáréletet mutatják meg a maga szenvedésével, örömével, vágyaival, céljaival. Minthogy a proletariátus éléből kerültek elő, vérükben hordják a proletár lényeget, a proletár rendeltetést és így arra van szükségük, hogy a kifejezés fejlettebb eszközeit sajátítsák el. A másik összetevő erő a bár- 3 20 napi 4% kamat kedvezmény január 1-től fizetünk kamatot oly betétek után, amelyek január 20-ig érkeznek be hozzánk 4% kamat teljes biztonság PÉlNZKÜLDÉS. HAJÓJEGYEK KISS EMIL BANKHAZA 133 Second Ave., New York, A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Magyar Khr. Államvasutak kizárólagos képviselője Amerikában. HAJÓJEGYEK AZ ÖSSZES VONALAKRA EREDETI ÁRBAN PENZKOLDES AZ AMERICAN EXPRESS COMPANY UTJÁN KÖZJEGYZŐI Munkák Gyors Elintézése HERRMAN ARTHUR FIRST AVENUE Corner 67th Street, Tferr Torit NYITVA »INDES ESTE O-IG. OLCSÓ Á RAK MELLETT A LEGGYORSABB LEGBIZTOSABB PÉNZKÜLDÉS American Union Bank NÉMETH JÁNOS ELNÖK Fő üzlet: Fiók: 10 E. 22nd St. 1597 Second Ave, A bankpalotában. Cor 83rd St. NEW YORK CITY. zsoáziától erkölcsi belátásánál fogva átjött művészek, akik birtokában vannak ugyan a művészi kifejezés eszközeinek, de akiknek még sokat kell küzdeniük azért, hogy ne csupán történelmi és erkölcsi belátás alapján próbálkozzanak, de mentői szervesebben legyenek képesek belekapcsolódni a protariátus osztályéletébe. Amint a burzsoá-művészet osztályművészet és a burzsoázia érzésvilágát, ideológiáját fejezi ki, akként a proletárművészet a proletariátus életét, célját, küzdelmét, egyszóval ideológáját kell, hogy kifejezésre juttassa. A proletariátus élete, küzdelme, vágya, célkitűzése pedig ma az osztályharcban csúcsosodik ki. A proletariátus művészete tehát ma végső eredményben a proletariátus osztályharcának a kifejezése. -------------------■ A Daily Worker nélkül a munkásság nem harcolhat a nem győzhet. A NEW YORKI ÚJ ELŐRE NAGYBIZOTTSÁG február 9—10-én , szombaton és vasárnap Nagy Bazárt rendez a Munkás Otthon összes termeiben. A bazár rendezésében részt vesznek a következő testvérszervezetek: A Munkáspárt Up-towni, downtowni s astoriai osztályai A Munkás Betegsegélyző és önképző Szervezet 2., 6., 7., 92. és 29-ik osztályai Az Előre Műkedvelő Kör Szabadság Munkás Dalárda Az Ifjúmunkás Szövetség up-towni és down-towni csoportjai A Munkás Testedző Egyesület A Munkászenekar Az Előre Quartett Dalárda A Magyar Munkás Otthon Gazdasági szervezetek magyar csoportjai A nagybizottság felszólítja a résztvevő szervezetek tagjait, hogy a bazár részére gyűjtsenek tárgyakat, amelyeket az Otthon managerénél bármikor átadhatnak.