Élővilág, 1961 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1961-10-01 / 5. szám

Természetesen a szervezetre nem kö­zömbös a testsúly. Különböző életbiz­tosítási statisztikák alapján az elhízás erő­sen megrövidíti az élettartamot. Az el­hízottak átlagosan tíz évvel élnek rövi­­debb ideig, mint a normális testsúlyú emberek. Ez könnyen érthető, hiszen­­ a túlter­helés következtében — súlyos szervi elvál­tozások jöhetnek létre, amelyek azután komoly betegségekhez vezetnek. A panaszok között első helyen a szív­panaszok állanak. A szív kicsi marad, nem követi a testsúly növekedését. A szív­izomrostok között lerakódó zsír, a magas rekeszállás és a súlytöbblet, rövidebb­­hosszabb idő után nehézlégzést, boka­duzzanatot, a nyálkahártyák és a bőr kékes elszíneződését okozza, míg végül is kialakulhat a szívelégtelenség klasz­­szikus képe. Az elhízás nemritkán ma­gasvérnyomás betegséggel is társul. Az elhízott egyének érfalán gyakrabban látunk érelmeszesedésre utaló elváltozá­sokat, gyakori közöttük a hirtelen halál, a koszorúsér-elzáródás vagy agyvérzés következtében. Műtétek után hajlamo­sabbnak látszanak visszértrombózisra vagy tüdőembóliára. A még teljesen ép szívű elhízottak nehezített, rövid légzése a magas rekesz­állásra és a mellkasfali zsírlerakódásra vezethető vissza, mivel ezen okok a tüdő tágulási képességét csökkentik. Talán a legtöbb panaszt a betegek rendkívül érzékeny bőre okozza. Gyakran találkozunk ekcémákkal, furunkulusokkal és az összefekvő bőrterületeken felállá­sokkal. Nyári kánikulák idején közülük kerül ki a legtöbb hőgutás eset, ami a fizikai hőszabályozás zavarára vezethető vissza. Epekőbetegség, cukorbetegség ugyan­csak gyakori az elhízottak között. Nem ritkák a szexuális zavarok, amelyek férfia­kon főként impotenciában, nőkön a havi­vérzés elmaradásában, vagy ritkábbá és kevesebbé válásában nyilvánul meg. A mozgásszervi elváltozások — térdízü­leti kopások, idült gyulladások, lúdtalp — a fokozott megterhelésre vezethetők visz­­sza. Ezek tulajdonképpen circulus vitio­­sust okoznak, mert nehezítik a mozgást, és ezzel csökkentik az energiafogyasztást. Közismert, hogy az elhízott embereket a jóakarat, jókedv, derűsség jellemzi. Ez azonban sokszor akaratgyengeséggel, nemtörődömséggel párosul. Közülük ke­rülnek ki legtöbbször az ún. „lusta’’ emberek. Tekintettel arra, hogy az elhízás ko­moly betegségekhez vezethet, melyek az életet is veszélyeztetik, rendkívül fontos ennek az állapotnak a megszüntetése, tehát a gyógyítás. Nemegyszer előfordul, hogy a normális testsúlyt elért elhízottak panaszai megszűnnek, sőt kialakult beteg­ségük is javul. Azokban az esetekben, ahol a szabá­lyozási rendszer zavarában van az ok, elsősorban ennek megszüntetésére kell törekednünk, különböző gyógyszerek, esetleg műtéti beavatkozás útján is. Azonban sem ezekben, sem a külső okból létrejövő elhízások esetében sem nélkülözhetjük a fogyókúrát, amelyet mindig alapos orvosi vizsgálat előz meg. A fogyókúra nem azt jelenti, hogy a betegeket éheztetjük, és drákói rend­szabályokat írunk elő számukra. Figye­lemmel vagyunk a beteg munkakörére, életkörülményeire, és vigyázunk arra, hogy a fogyás lassú, fokozatos legyen. A leghelyesebb havi 1%—2% kg-mal csökkenteni a betegek testsúlyát, így nem vezet a szervezet ártalmára, viszont cé­lunkat elérjük, és betegünket számos betegségtől megvédjük. Mivel az elhízott egyének zsírraktára a zsírt gyorsan megköti, viszont nehezen adja le, diétájukban elsősorban a zsír­bevitelt kell csökkenteni. A napi zsír­mennyiség 20—30 g-nál ne legyen több. Meg kell szorítani a szénhidrátféleségek adását is. Az elhízottak szövetei a vizet is fokozottabban kötik, ezért a só- és folyadékfelvételt is korlátozni kell. Nem kell megszorítanunk a fehérjéket (tojás, sajt, sovány hús), mert a szervezetnek ezekre van a legnagyobb szükségig, ezen­kívül leginkább keltik a jóllakottság érzé­sét. Bőven adhatunk rántás nélküli főze­léket, salátát, tehát csekély kalóriaértékű, de teltségérzést keltő ételeket. A fogyókúra előtt meg kell állapítani azt a testsúlyt, amelyet el akarunk érni. Erre az ideális testsúlyra számítjuk ki a megengedett kalóriamennyiséget. Jó eredményeket látunk a testsúlykg-onként adott 17 kalóriától, ami azt jelenti, hogy ha az ideális testsúly 60 kg, akkor a beteg napi kalóriabevitele 1020 kalória legyen. Kalóriatáblázat segítségével könnyen összeállíthatjuk a fogyókúrás beteg napi diétáját. Pl.:

Next