Révész Imre: Etel laka vagyis Attila hun király birodalmi székhelye (Debrecen, 1859)
Előszó
Wao - Xo sem kívántatik hozzá sem valami költői fentszárnyalás, sem valami mélységes történelmi érzék, hanem csupán egy kis műveltség és honszerelem, hogy az ember, s kivált a magyar ember, némi kegyeletes érdekkel viseltessék hazájának, szülőföldének ésmúltja iránt. Vájjon micsoda nemzet fijai laktak és csatáztak hajdan e mezőn, hol most az alföldi magyar csendesen szántogat, és el elmereng, midőn ekéje hamvadó koponyákat, régi pénzeket, rozsdás fegyvereket vet ki a földből? Vájjon e halmon, honnan most a nyáj kolompolása közül a pásztornak hús furulyázása hallik, micsoda hadvezérnek sátora lehetett egykor, vagy mely hősnek takarja ez ezredéves hamvait? stb. stb. — Mindezek oly kérdések, melyeket méltán feltehet magának az alföldi magyar; mert a régmult idők bus szellője, nemcsak a bércek váromladékai közül, vagy Mohács mezején, hanem a Tiszának siklerein is szól. Ne csudálja tehát a nyájas olvasó, ha engem is egykor, midőn a magyar őstörténelemmel egy kissé közelebbről foglalkozhatni, édesdeden lepett meg, sőt megragadt egy múlt századi derék magyar tudósnak, azon irodalmilag mindezideig ismeretlen véleménye, mely szerént nagy ősünknek Eletének, a birodalmakat rázkódtató hun fejedelemnek székhelye, Debrecen, Böszörmény és Újváros között, tehát azon tájékon volt, melyhez engem a múltnak és jelennek édes köteléki szorosan kapcsolnak. Ne csudálja, ha most, ama helyek iránti szeretetemnek s hálámnak némi jeléül, történelmi hirt és dicsőséget kisértek meg kivívni azok számára. Patriam cum possis, non illustrare, scelus est. Megvallom azonban, hogy ama reám nézve meglepő, s e kegyeletes indulatot keltő tudomás, melyre én, több mint egy évtizeddel ezelőtt jutottam, talán mindvégig csendesen szunnyadva maradt volna elmémben, s az irodalmi nyilvánosság mezejére sohasem lépett volna, ha a közelebbi évek folyamán, nemzeti őstörténelmünk egyik igen tisztelt bajnoka, folyvást és ismételve, kétkedés nélkül Jász-Berényt nem jelölte volna ki Etele székhelyéül. Megvallom nehezen esett, hogy azon többrendbeli, nagy figyelemre ! *