Energiagazdálkodás, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
aminek közismert fogalma a következő: k^ e gj gmax; itt q& a fogyasztó, illetve a fogyasztói csoport órás átlagterhelése a vizsgálat napján (vagy a vizsgálat időtartama alatt, pl. egy adott évben). A fenti egyenletek összevetéséből adódik az egyidejű csúcshatási tényező (csj értelme: a fogyasztó, illetve a vizsgált fogyasztói csoport „egyidejűségi időpontban” jelentkező terhelésének aránya a vizsgált nap (vagy a vizsgált időköz) átlagterheléséhez viszonyítva (csengiga). Számításainknál a fogyasztóra (vagy fogyasztói csoportra) vonatkozó eddig ismert fogalmakat az ún. egyidejű csúcshatási tényező diagramjába visszük fel. Az ún. „terhelési jellemzők” közül (ah, bdt, cse) bármelyik kettő meghatározza a hiányzó harmadikat. Az ún. cse diagram ordinátájára ae-t visszük fel, az abszcisszájára pedig, /d-t; mindkettő értékhatára: 0,0-tól 1,0-ig terjed. A kettő hányadosaként adódó egyidejű csúcshatási tényező (cs), az origóból kiinduló sugársorként jelentkezik és értéke: 0,0 n po-ig terjedő értékhatárok között mozog. A vizsgált fogyasztók a diagram területén terhelési jellegüktől függően, bizonyos helyeken csoportosulnak (statisztikai részhalmazt alkotnak), így a fogyasztói szerkezet szerinti értékelést könnyen lehetővé teszi a módszer alkalmazása. A módszerről és annak alkalmazási lehetőségeiről ld. az irodalomjegyzéket [1, 2]. A módszer alkalmazása szempontjából lényeges az, hogy kapott eredmények invariánsak (függetlenek) a képzett csoport összetételétől, így bármilyen kívánság szerint összeállított csoportra meg tudjuk határozni a terhelési jellemzőket. A továbbiakban az egyidejűségi tényező (g) azon értelmezésével foglalkozunk, amelyet a cse módszernél alkalmazunk. Ismeretes, hogy a szokásosan használt, a szakirodalomban általában a 7-re jelölt egyidejűségi tényező értelmezése a következő (itt a továbbiakban ezt megkülönböztetésül ycs-vel jelöljük) : Itt qcs max a vizsgált csoport maximális eredő terhelése a vizsgált napon (illetve a vizsgált időszakban); £7, max a vizsgált csoport tagjainál jelentkező maximális terhelési értékek összege. A szokásosan használt egyidejűségi tényező tehát a legkedvezőtlenebb statisztikai esetre adja meg az egyidejűségi tényező értékét, ami maximálisan egységnyi lehet. Ez az eset általában ritkán lép fel egy vizsgált rendszerben, de fogyasztókat ellátó vezetékek méretezésénél, teljesítményigények távlati tervezésénél, a forrásoldali szükséges teljesítmények tervezésénél g03 használata feltétlenül indokolt. A cse módszernél abból indulunk ki, hogy az országos rendszer számára a maximális országos terhelés időpontjában jelentkezik a legnagyobb igénybevétel, és így indokolt ebben az ún. „egyidejűségi időpontban” vizsgálni a választott csoport tagjainál jelentkező terhelési viszonyokat, és ezeket kell alapul venni az egyidejűségi tényező meghatározásánál. A cse módszernél tehát az „egyidejűségi időpontban” jelentkező terhelési értékkel számítjuk az egyidejűségi tényezőt, ezt megkülönböztetésül: gevel jelöljük: itt ge a vizsgált csoport „egyidejűségi időpontra” vonatkozó egyidejűségi tényezője: gecs a vizsgált csoportnak az egyidejűségi időpontban jelentkező terhelése: f/, értéke határértékben gcs értékét érheti el. A kétféle egyidejűségi tényező között szoros összefüggés van, amennyiben képezzük a gjgc3 hányadost: gjffva = gejgcsm&x = aecs, azaz a vizsgált csoport egyidejű részterhelési tényezője. Előbbi egyenletből tehát gcs = gjaecs értéke meghatározható. Az országos mérések feldolgozása folytán a szükséges adatok ismertek, illetve kiszámíthatók. Az Energiafelügyelet országos fogyasztói mérésének feldolgozása minden évnegyedre a szükséges adatokat biztosítja. Eddig, adatok hiányában nemigen állt megfelelő, a gyakorlatban könnyen alkalmazható módszer rendelkezésre az egyidejűségi tényező meghatározására. Az országos földgázrendszerben olyan esetekben, amikor a jelentkező „egyidejű terhelés” e gy statisztikai értékének meghatározása a fontos, valamilyen tetszőleges választott vizsgálati csoportnál, akkor de nagyobb pontosságú közelítést tud adni, mint gKS. A szokásosan használt (gcs) és az egyidejűségi időpontra vonatkoztatott (gj egyidejűségi tényezők között különösen akkor nagyobb az eltérés, ha a vizsgált csoport fogyasztói szerkezete inhomogén (pl. ipari és kommunális fogyasztók egy vizsgálati csoportban). A cse módszernél az egyidejűségi tényezőt még más módon is számíthatjuk, ez az ún. „egyidejű részterhelési tényezővel számított egyidejűségi tényező”, g’e vagyis a vizsgált csoportot alkotó tagok egyidejű részterhelési tényezőinek (ael) és egyidejű terheléseinek (qet) szorzatösszege osztva a csoport egyidejű terhelésével. (qe C3) Határértékben adott esetben ez a jellemző is ges értékébe megy át. Ezt a egyidejűségi tényezőt is a terhelés szerkezeti jellemzői határozzák meg és értékénél kisebb eltérés jelentkezhet ez e-hez képest. (1) / V (2) ffe ffecs I / ffi max i—1 / II ^ei ' ffei ^ei ' ffei __ i=l_ ffevn ffe, i=l 2 Energiagazdálkodás XXVII. évf. 1. szám