Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457
Bevezetés - II. A mű tartalma és felépítése
legnagyobb családi levéltárak közül pl. a Zay lt. [B-D betűk], a Révay lt. [az Idegen családok sorozat kivételével], a Festetics lt. [egyes évkörök], Wesselényi lt. [az OL-be került rész], Mednyánszky lt. [a szlovákiai rész], Körmöcbánya város lt.), vannak olyanok, amelyeknek – gépelt regesztáiktól eltekintve – csak bizonyos részeit vettem kézbe (pl. Batthyány, Esterházy, a jászói konvent és a zágrábi káptalan hiteleshelyi és magánlevéltára, az egri és az esztergomi káptalan magánlevéltára, a gyulafehérvári káptalan Cista collatuum sorozata, az Arhiv Hrvatske Documenta mediaevalia varia sorozata, a Jugoszláv Akadémia levéltára, Kassa város lt.), és maradtak sajnos olyanok is, amelyekben módszeres kutatást egyáltalán nem folytattam. (Ezek közül különösen sajnálom, hogy a hajdani kamarai levéltár horvát-szlavón okleveleire sohasem sikerült sort kerítenem, bár igaz, hogy ezeknek 1400-ig terjedő része megjelent nyomtatásban.) Az olvasó természetesen számos olyan jelzettel is találkozik a kötetben, amelyek át nem nézett levéltárakból származnak. Ezekhez részint az OL kiadói mutatói alapján jutottam hozzá, melyeknek magától értetődően elsőrangú hasznát vettem, részint szakirodalmi hivatkozások nyomán. 4. Az egész munkálat egyre inkább egy olyan távlati elgondolásba illeszkedett, hogy idővel hasonló jellegű munkák születnek majd – más kutatók jóvoltából – az egész magyar középkorról. Ebből adódott a kötet időhatárainak megválasztása. Ami a kezdőpontot illeti, eredetileg az 1310. évet jelöltem ki, mert az „interregnum” anarchikus állapotai után ekkor szerveződött az első „szabályos” kormány, amelyben minden fontos méltóság be van töltve. Utóbb azonban lektorom, Jakó Zsigmond javaslatára az 1301-10 közötti időszakot is feldolgoztam, ami Kristó Gyulának időközben megjelent Anjou-kori oklevéltára alapján már nem volt nagy feladat. (Az Árpád-kor archontológiáján egy ideje Zsoldos Attila dolgozik.) A másik korszakhatárnak kezdettől fogva Mátyás trónra léptét tekintettem, mivel érdeklődésemnek ez felelt meg, és gyűjtésem is addig terjedt. Ennek megfelelően próbáltam már 1990-ben megszervezni – egy elnyert OTKA-pályázat keretében – a tervezett további kötet munkálatait is, és munkatársaimnak akkor 1458-at jelöltem meg az összegyűjtendő anyag kezdő éveként. Időközben egyre világosabbá vált, hogy a döntés nem volt helyes, mert nem Mátyás trónra lépése, hanem az 1439. májusi országgyűlés jelentette egy új politikai berendezkedés, a rendi állam kezdetét. A kialakult munkabeosztáson – és a jelen kötet ebből adódó időhatárán – azonban utólag már sajnos nem lehetett változtatni. II. A mű tartalma és felépítése 1. A gyűjtés célja kezdettől fogva egy világi archontológia összeállítása volt, azonban a felveendő tisztségek és személyek köre fokozatosan bővült. Kezdettől kézenfekvő volt, hogy tartalmaznia kell a legszűkebben vett politikai elitet: az ország báróit, azaz főméltóságait, beleértve a püspököket is mint egyházi bárókat, másodsorban az ispánokat, akiket tágabb értelemben szintén a bárókhoz számítottak, harmadsorban a királyi várnagyokat és kapitányokat. Idővel azonban egyre világosabbá vált, hogy ezt a szűk kört ki kell bővítenem mindazokkal, akik az uralkodó elitnek mintegy a külső körét alkották: a bárók és ispánok helyetteseivel, továbbá olyan személyekkel, akik a királyi udvarral, az aulával intézményes kapcsolatban álltak, ide értve elsősorban az udvari lovagokat, ifjakat és apródokat. Az alispánok zöme ugyan már csak igen tág értelemben számítható a politikai elithez, összegyűjtésük mellett azonban fontos gyakorlati érv szólt: sorozatuk a megyésispánokénál sokkal teljesebben állapítható meg, s így igen gyakran következtetni tudunk általa az ispán hivatalviselésére, mivel – mint annak idején Holub József tisztázta – az alispán a középkor folyamán (gyakorlatilag mindig) a megyésispánnak volt a familiárisa, tisztségviselése tehát egyben dominusának szolgálati idejét is mutatja. A magánbirtokon alkalmazott várnagyok nagyjából ugyanahhoz a társadalmi körhöz tartoztak, mint az alispánok, politikai szerepük sem volt lebecsülendő, ezért mindenképpen célszerű volt rájuk is kiterjeszteni az adatgyűjtést. Mellőzhettem viszont a szolgabírák számbavételét, mivel politikai tényezőként nem jöttek szóba, s – ennek megfelelően – társadalmilag sem azt a kört képviselték, amelyet az alispánok és vezető familiárisok családai. Két további területen nem végeztem módszeres anyaggyűjtést: a kancelláriák és a kamarák, vagyis a pénzügyigazgatás személyzetéről. Az előbbiről, úgy véltem, Szentpétery Imre, Mályusz Elemér, Kumorovitz L. Bernát és Bónis György mindazt felderítették már, ami a politikai történet szempontjából fontos. (Ezért a kancellárokat tartalmazó fejezet csak vázlatos, és alig nyújt új adatot.) A kamaraispánok nincsenek ugyan alaposan feldolgozva, de politikai szerepük ebben a korban nem volt számottevő, és többnyire társadalmilag is merőben más körből – polgárok, külföldi vállalkozók közül – kerültek ki. 2. Az adatokból két kérdésre kerestem feleletet: 1. egy bizonyos tisztséget egy bizonyos időpontban ki(k) töltött(ek) be, 2. kik voltak azok a személyek, akik a megjelölt évkörben bármifajta tisztséget viseltek. Az első kérdésre a munka első kötete ad választ, a másodikra a mutatókötet, amely összesíti az első kötet alapadatait, és így mintegy prozopográfiai segédletként használható. Az első kötet anyagát hét fejezetbe csoportosítottam. Az 1. fejezet az ország báróit, azaz világi főméltóságait és helyetteseiket tartalmazza, a bárónak tekintett ispánok kivételével. Ezeket – a székely ispánt is – a 4. fejezetben, az ispánok sorában tárgyalom a megfelelő betűnél. Néhány 1A főispán és alispán viszonyának jogi természete. Budapest, 1917. 3