Enigma, 2015 (22. évfolyam, 82-85. szám)

2015 / 82. szám

ÚJ FORRÁSOK 53 utódjára hagyományozni. Avagy a későbbi acél­világ salétromos gőzének ő se tudott volna ellentállni? De most köztünk volt. Szerettük egymást, mert Justh Zsigmond így akarta. Szellemesek voltunk, mert Justh Zsigmond így kívánta. Mint csillaghullámos nyári éjjel, röpködtek a szellemsziporkák a műterem félhomályában. Tartalmatlan bolygó tüzek. De néha egy vakító, színes fényben tündöklő gondolat-meteor is megjelent a csekélyebb lángok között, melyeknek súlyos magva későbbi időkre is fennmaradt, így Czóbel István majdnem látnokszerű előadása a jövőről. Sajnos minden beteljesedett. Aztán csendesebbek, álmodozóbbak lettünk. A lámpákat is behozták. Fesztyné indítványozta: „menjünk fel a papához, ő már vár”. Mondhatom elfogult voltam: én, a kezdő verselő, korunk legnagyobb regény­íróját megközelíteni. Nem tudom, hogy jutottunk fel Jókai szobájába, de egyszerre előtte álltam, egy szelíd szavú, szelíd szemű öregúr előtt. Háziköntösben volt, házisapka fején. Kedvesen, barátságosan fogadott, mint valami jó nagybácsi, ki először látja gyermekkorában jól ismert, de azóta felnőtt húgát, s némi érdeklődéssel nézi, hogy mivé fejlődött? Hogy semmi súly ne vegyüljön találkozásunkba, kézen fogott, s megmutatta legnagyobb büszkeségét, szép kagylógyűjteményét. Örült, hogy egyik-másikat megis­mertem, s meg tudtam nevezni. Pár kedves szó után ismét lementünk. Különböző szobákban különböző szögletekbe telepedtünk, néhányan Fesztyné kék budoárjába, mely a mennyezettől a padlószőnyegig egy igen kellemes sötétkék színbe volt vonva, mint ő mondta „ideg­nyugtató árnyalatba”. Jelentették a vacsorát. Egy hosszú, szépen felvirágozott, gyertyákkal világított asztalnál foglaltunk helyet. Jókai - most már fekete ruhában - az asztalfőn. Nekem jutott az a kitüntetés, mellette ülhetni, másik oldalán sógornőm, Med­­nyánszky László nővérem1 volt. Az asztal másik végén Fesztyné, mellette Aggházy, rajta túl Wohl Janka,12 rajtunk kívül az egyetlen hölgyvendég, míg férfiak számosan voltak. Másik szomszédom, Gyulai Pál kritikus eszével és rövid, szakszerű, az irodalmi technikát illető kérdéseivel sokszor zavarba ejtett. Azt hiszem, efeletti zavaromban igazán elfelejtettem, hogy a jambus és a napeszt között mi a különbség, pedig ilyenforma dolgokról volt szó. Szerencsére figyelme a legkisebb nagy írónak mihamar elterelődött rólam, s régi tréfás ellenfelét, Vadnayt 13 támadta heves és igen mulatságos szóvitában. Gyulai és Vadnay nem voltak velünk a műterem félhomályában. Azt hiszem nem is élvezték volna a hangulatot. Jókainál tartózkodtak? Vagy csak a vacsora idejére érkeztek? Nem tudom, de szemem előtt éppen akkor merültek fel, mikor feltálalták az estebédet. Ez vidám, kedélyes, magyarosan közvetlen hangulatú volt. 33 Czóbel Istvánná Mednyánszky Margit. Ld: Fontosabb szereplők. 12 Wohl Janka (1846-1901) írónő. 33 Vadnay Károly (1832-1902) újságíró, a Fővárosi Lapok szerkesztője, az MTA tagja.

Next