Peter Kónya (ed.): ŽIDIA PRED A ZA KARPATMI V PRIEBEHU STÁROČÍ (Prešov, 2013)
Od staroveku do konca 18. storočia - VINKLER Bálint: KÓSER BOROK KRAKKÓ PIACÁN A 16. SZÁZAD VÉGÉN
Židia pred a za Karpatmi v priebehu stáročí Kóser bor készítéséről Magyarországon először 1609-ből maradt fenn megbízható adat: egy panaszlevél. Kassai polgárok arra panaszkodnak, hogy a lengyelek mellett most már zsidók is érkeznek a Hegyaljára szüretelni. A levél kiemeli a kóser bor készítésének legfőbb sajátosságát is: „ők maguk szedték, nyomták és töltötték az hordóba.” A kóser szüret és borkészítés legfőbb kritériuma pontosan ez, ti. hogy nem zsidó ember nem érintkezhet a borral a borkészítés egyetlen fázisában sem. Ha ez mégis megtörténne, akkor a bor tréfli, vagyis zsidó fogyasztásra alkalmatlan lesz." Nagyváthy Jánostól azt is megtudhatjuk, hogy a zsidók a szőlőt nem préselték, hanem csak taposták. A 19. század második felében a magyar pincetulajdonosok pedig azon álmélkodnak, hogy saját pincéjükbe sem mehetnek le, amikor a tőlük pincét bérlő zsidók bort készítenek benne.112 A vallásos zsidók számára a pogányokat, vagyis a nem zsidókat nemcsak a borkészítés folyamatába nem szabad bevonni, hanem elfogyasztani sem szabad a bort a társaságukban. A hagyomány szerint ugyanis az ókorban a pogány népek bálványimádó szeánszaik keretében ittak bort, ezért a boruk is, mint bálványáldozat szentségtelennek tekintendő. Bálám bibliai története is arra mutat rá, milyen veszélyes, ha a zsidók a pogányokkal közösen mámorosodnak meg, hiszen így a bálványimádásra is könnyen rávehetők. A középkor folyamán a zsidó közösségek számára létkérdés volt, hogy ne asszimilálódjanak az őket befogadó társadalomba. Ebben központi szerepe volt a pogányokkal való közös borozás tiltásának, hiszen mi hozhatná közelebb egymáshoz az embereket, ill. mi késztethetné jobban engedményekre a hithű zsidókat, mint egy közösen átélt alkoholos mámor? Miért éppen morva bor? A fentiek alapján egyértelmű tehát, hogy a bor központi szerepet töltött be a zsidóság életében. A 16. század végén a kóser bor nem csak azért állhatott nagy becsben a lengyelországi zsidóság körében, mert körülményes volt az előállítása, hanem azért is, mert a hűvös éghajlat miatt Lengyelországban nem termett borkészítésre alkalmas szőlő. A kóser bort tehát messziről kellett odaszállítani. Ha megvizsgáljuk a krakkói vámnaplók 16. század végi évköreit, azt látjuk, hogy a lengyelországi zsidók csak és kizárólag Morvaországból hozatták a bort. Hiába a prosperáló magyar-lengyel borkereskedelem és a kiváló magyar (elsősorban Tokaj-hegyaljai) borok bősége egész Lengyelországban, a zsidók (még a magyar határhoz közeli városkákból, de a távoli Volhíniából érkezők is) csak a morva bort keresik Krakkóban. A jelek szerint ekkor Morvaország volt az egyetlen hely, ahol kóser bort készítettek. Miért csak itt? A választ a bortermelő közép-kelet-európai országok zsidóságának migrációtörténetében találjuk meg. A borvidékeiről híres Magyarországon a mohácsi csatavesztést (1526) követően számos zsidó közösség - többek között a budai - a török oldalra pártolt, amiért a zsidóságot ezután az egész királyság területén megbízhatatlan elemnek tekin ti CSOMA, Zs. - LŐWY, L. Kóser vágás és a kóser borok a nemzsidó vallású magyar parasztság tudatában. In „ ... és hol a vidék zsidósága? Történeti és néprajzi tanulmányok a falusi, mezővárosi zsidók és nemzsidók együttéléséről. Deáky Zita - Csoma Zsigmond - Vörös Éva (szerk.). Budapest, 1994. s. 113, 120o. s. 114-115.