Építők Lapja, 1955 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-03 / 1. szám
1955 Január 1. ÉPÍTŐK lapja A betonkavics helyszíni bányászása, osztályozása mint az önköltségcsökkentés egyik lehetősége Építkezéseinkhez, főleg az ipari és mezőgazdasági létesítményekhez — a korszerű szerkezetek és előregyártott beton- és vasbetonelemek széleskörű bevezetésével — mindig nagyobb és nagyobb mennyiségű betonkavics szükséges. Vannak létesítmények, melyek túlnyomórészben, vagy teljes egészében (pl. siló) betonból készülnek. Lényeges tehát, hogy betonkavics lelőhely az építkezés színhelyén, az építkezés közelében van-e, vagy pedig távol esik az építkezéstől és onnan kell a kavicsot, homokot, követ és egy építési anyagot az építkezés színhelyére szállítani. Az építési költségalakulást nagymértékben befolyásolja az organizátor lelkiismeretes és alapos munkája. Az ő feladata ugyanis az organizációs terv elkészítése, olymódon, hogy az építkezést a leggazdaságosabban lehessen lebonyolítani. Az önköltséget csökkentő lehetőségek egyike: a helyi vagy közeli anyaglelőhelyek (kavics, kő, homok stb.) felkutatása. Hiába talál azonban a* organizátor az építkezés haló* azmén — vagy közaléban — felhasználható anyagot, azt a legritkább esetben használja fel a kivitelező vállalat. Inkább vasúton, vagy teherautón szállíttat 50-100 vagy még több km-ről ilyen anyagokat. Erre példa többek közt Kazincbarcika, ahol az építkezéstől 3—400 m-re van kavicslelőhely. A kavics a követelményeknek megfelel, a szállítás a sík terepen könnyű lenne, mégis a kavicsot Nyékládházáról vasúton szállították. Másik esetben a Csepel Autógyár szürke vasöntöde építkezésétől 3 km-re volt egy megfelelő minőséget szolgáltató kavicsbánya, ehhez kiépült a csülőpálya a szükséges szállítóberendezéssel. Két-három hétig rendben folyt az anyagkitermelés és szállítás, de hamarosan ez megszűnt és utána kb. 40 km-ről szállították vagonban a kavicsot, a helyi szállítóeszközök pedig kihasználatlanul rozsdásodtak. Mi ennek az oka? A kivitelező vállalat röviden és tömören megindokolja: az anyag kitermelésére és szállítására nincs béralap. Ez valóban legtöbb esetben fennáll, de ezt az akadályt kis körültekintéssel le lehet küzdeni. A tervező vállalat költségvetés-készítője, az organizációs terv alapján írja ki az elvégzendő munkát és állapítja meg az árakat A halyi - és környéki lelőhelyeiből nyert anyagoknál azonban nem szabad megelégednie azzal, hogy csak az anyag kibányászását vegye be a költségvetési kiírásba, hanem a szakszerű bányaműveléshez szükséges mellékmunkákat is (szennyezett anyag kitermelése és elszállítása, takaróréteg lehordása, stb.) valamint a kitermelt anyag épületre való szállítását is figyelembe kell vennie. Ezzel elkerülhető, hogy az anyagkitermelést végző vállalat a bányát „kirabolja” és az építkezés befejezése előtt a bányát otthagyva, nagy távolságról szállíttassa a szükséges anyagot A kivitelező vállalatnak ilyen előzmények után lehetősége nyílik a helyi anyagtermelésre. Azonban, hogy a szükséges béralap valóban rendelkezésére álljon és az ott foglalkoztatott dolgozók munkájának termelékenysége ne rontsa az építéshelyi átlagot, — a műszaki vezetőnek a következőket kell tennie. Meg kell állapítania a kibányászandó anyagmennyiséget. Meg kell állapítania az anyagkitermeléshez és annak elszállításához szükséges munkáslétszámot és azok munkabérét. Ennek birtokában el kell járnia a felügyeleti szervnél, hogy a termelési értéket és béralapot az építéshelyre, a fentiek figyelembevételével állapítsák meg. A szóban lévő építési önköltségcsökkentési lehetőség végrehajtásában feladat hárul a beruházóra is. A beruházó műszaki ellenőrének gondoskodnia kell erről, hogy a fellelhető anyagok kitermelése a tervbe kerüljön és a kivitelező a tervtől — sokszor alaptalan — kifogásokkal ne térjen el, mert csak így aknázható ki a költségcsökkentés helyzetadta lehetősége. Az anyagok gazdaságos felhasználására tudományos megállapítások vannak, így pl. nem közömbös, hogy a betonkavics homokdús vagy homokszegény. Minden szakember előtt ismeretes, hogy a helyes szemszerkezetű kavicsból készült beton szilárdabb és kevesebb cementet igényel, mint az osztályozatlan kavicsból készült beton — tehát gazdaságosabb is. A jelenlegi gyakorlat az, hogy osztályozatlan kavicsot szállítanak a felhasználási helyre és az építkezés helyszínén történik az osztályozás. Ez helytelen egyrészt azért, mert ilyen formán az osztályozó berendezés nincs folyamatosan és gazdaságosan kihasználva, másrészt azért, mert helyszíni osztályozás esetén a szükséges kavicsmennyiségnek közel kétszeresét kell a felhasználási helyre számtani. Ha országos viszonylatban évente félmillió köbméter osztályozott kavics felhasználását tételezzük fel, akkor egymillió köbméter kavicsot kell kitermelni és szállítani. Az osztályozásból visszamaradó anyagot — csakhogy éppen felhasználják — legtöbb esetben olyan helyen alkalmazzák, ahova az nem feltétlenül szükséges (feltöltés stb.) Ha a feleslegesen odaszállított anyag köbmétere cca 50 forintba kerül, annak súlya kb. 850 ezer tonna, ennek szállításához 56.666 db. 15 tonnás vagon vagy 169.998 db. teherautó szükséges — hozzávéve még a felesleges munkaerő lekötést — világosan láthatjuk, hogy mennyivel célszerűbb és gazdaságosabb a betonkavicsot már a lelőhelyen osztályozni és úgy szállítani. Az Építésügyi Minisztérium már kidolgozta a nyéklárdiházai kavicsbánya osztályozó tervét. Helyes lenne, ha mennél előbb megvalósulnának a tervben foglaltak, mert nagy a szükségletünk betonkavicsból. Hiszen a legmerészebb szerkezeti elemektől a szőlőkarókig mindent készítünk betonból. Különböző betontestek azonban különféle 5—6 fajta — szemszerkezetű betonkavicsot igényelnek és hamarosan a szemszerkezet összetételének megfelelő vibrátort is fogunk használni. Nem »«had megelégedni tahit azzal, hogy csak egy bányából szállítsanak osztályozott kavicsot, hanem al kell érni, hogy hamarosan minden lelőhelyről osztályozva érkezzen a kavics. Tudjuk, hogy főleg a folyami kavicslelő, illetve kirakodóhelyeken helyszűke, tárolási lehetőség, stb. nehézséget okoz. Meg kell mégis találni a módját, hogy mind a folyami, mind a bányakavics osztályozva kerüljön a felhasználási helyekre és ezzel is olcsóbbá tegyük az építkezéseket. Márton Ferenc Iparterv Tábori Károly Építésügyi Minisztérium Szilveszter éjjelén megnyílt a Rózsa Ferenc kultúrház klubja Az esztendőt búcsúztató Szilveszter éjjel zenés, vidám, tarka kavargásában, a tréfák, az újévi malac sivítása közben a „Rózsa Ferenc*’ kultúrház igazgatósága új meglepetéssel kedveskedett az építőipar dolgozóinak. Pontban éjfélkor megnyitotta a kultúrotthon szépen berendezett klubhelyiségeit. A kényelmes karosszékekkel, szőnyegekkel, növényeket és akváriumokkal berendezett társalgó, kártya- és játékszobák meleg, otthonos környezetet, kellemes estéket biztosítanak majd a klub látogatóinak. A két teljes emeletet betöltő klub naponta 5—10 óráig van nyitva, emeletenként egy-egy büfével. Pincérek szolgálnak fel, egyelőre csak hideg ételeket, kávét és italokat, de megfelelő igény esetén majd meleg ételeket is. A klubnyítás alkalmával jelent meg első ízben ízléses, zsebben hordható formában a Rózsa Ferenc kultúrház egész havi, januárra szóló programja is. Csak néhány szemelvény a kultúrház és a klub gazdag tanulási és szórakozási lehetőségeiből. A KLUBBAN: Január 9-én, 13-án, 29-én, 27-én a műszakiak „Leonardo da Vinci’’ bridge versenye; 11-én szórakoztató zenét játszik a Budapesti Porcelángyár pengetős zenekara; 2-án, 16-án, 23-án, 30-án tánc. KIEMELKEDŐ ESEMÉNY lesz 19-én dr. Bóka László egyetemi tanár előadása „Csokonai Vitéz Mihály költészete* címmel. A KÖVETKEZŐ FILMEKET nézhetik meg a klub látogatói januárban: 3-án és 4-én „A három testőr”-1 7-én, 10-én és 11-én „Zűrzavar a cirkuszban“-! 14-én 17-én és 18-án „Fel a fejjel‘‘-t, 21-én, 24-én és 25-én „A tenger dalnokai”-! SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK: 8, 9, 16, 22, 23 Huszka: „Lili bárónő*’. Szereplők: Gozmány György, Csikós Rózsi, Keresztesi Mária stb. 27-én klasszikus Bécsi Operett Est. A MÁV szimfonikus zenekart Vaszy Viktor vezényli. 30-án „Párizsba beszökött az ősz” címmel francia est operában, operettben, prózában, versben. Tégla Berci elintézte: Varga Sándor ács, a 72/3. Vállalat dolgozója december elején panasszal fordult a szerkesztőséghez elmaradt sztahanovista oklevele ügyében. A napokban a következő levelet kaptuk tőle: „Hálás köszönetemet fejezem ki a szerkesztőségnek, hogy ügyemben ilyen hamar eljártak. Sztahanovistaoklevelemet már megkaptam és a dolgozók javaslatára felterjesztettek a „kiváló dolgozó“ kitüntetésre is. ---------m • ■ —— MEGTARTOTTÁK ÍGÉRETÜKET Az Aszfaltútépítő Vállalat vezetősége a dolgozók vállalásait figyelembe véve, felajánlotta, hogy októberi és novemberi tervét 105 százalékra teljesíti és ezzel éves tervét december 8-ig befejezi. Októberi tervüket 105,8, novemberi tervüket pedig 108 százalékra teljesítették. Adott szavukat tehát betartották és éves tervüket december 5-re teljesítették. Nyolcvanegy háznak négy- és kétszobás családi házak) cserépfedését teljes egészében elkészítette a 12/3 Tetőfedő és Szigeteld Vállalat IS tanulója két oktató vezetésével Szigetközben. Lelkes munkájukkal 185 százalékot értek el országos normában. Jó munkájukért a Helyreállítási Bizottság a tanulókat fejenként 620, az oktatókat 700 forint pénzjutalomban részesítette. A vállalat részéről dicséretben részesültek. Hogyan oldanám meg az építőipar problémáit? Érdeklődéssel olvastam a Szabad Nép december 10-i számában Szíjártó Lajos építésügyi miniszter elvtárrs, „Az építőipar feladatai” című cikkét. Megragadom az alkalmat, hogy hozzászóljak a felvetett problémákhoz, melyeikkel a gyakorlati életben nagyon sokszor találkozunk. A műszaki értelmiségnek feltétlenül át kell térnie az eddigi nagyvonalú stílusáról a sok lelkiismeretet, gondosságot, aprólékosságot megkövetelő kis beruházások gyakorlati megvalósítására. Az új szakaszban iparunk műszaki értelmiségének munkáját, aktivitását nemcsak statisztikai számokkal kell mérni, hanem a megelégedett emberek számával is. Örömmel olvastam a cikknek ama részét, melyben Szíjártó elvtárs az építkezések helytelen naptári elosztását bírálja. Alá szeretném ezt a kérdést támasztani egy-két példával saját szakmai gyakorlatomból. Abban a lakóépületben, melyet a gyors munkával decemberben befejeztünk és átadtunk, a bentlakó apró emberpalántáik, sőt még a felnőttek is megbetegedtek, esetenként izületi betegséget is kaptak. A lakók bútora tavaszra teljesen tönkrement. A vállalat, mely ezt az épületet építette, tavasszal kénytelen volt a festést-mázolást újból és így már két és félszeres költséggel elvégezni, csak azért, mert egyes rendeletek azt írták elő az építőiparnak, hogy december 31-én vége az évnek és vele együtt az építőipari gazdasági évnek is. Jogosan felvethető az építőipar területén az a kérelem, hogy a fennálló rendeleteket, melyeket emberek csináltak és az építőiparra kötelezőleg előírtak, változtassák meg! Kezdjük a gazdasági évünket május 1-én és fejezzük be április 30-án. A Központi Vezetőség határozata az egész népgazdaságra kötelezőleg előírja az önköltség csökkentését. Ezen a területen van mit tenni. Ha figyelembe vesszük a jelen állapotot, akkor különböző népgazdasági ágakban és szektorokban különböző árak és bérek vannak ugyanazon építőipari munkákra. Ezek ár- és bérfeszültséget okoznak, a vállalatok munkafegyelmét és rentabilitását aláássák Megengedhetetlen az, hogy például a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium felügyelete alá tartozó vidéki vállalatok 10 százalékkal kevesebbet fizetnek ki dolgozóiknak, mint az ÉM vállalatok, de az is megengedhetetlen, hogy a mezőgazdaságban dolgozó építőmunkások az EM bérezésen felül természetbeni juttatást is kapnak. Különösen szembetűnő ez akkor és jogos kérdést vet fel, ha ez a három népgazdasági ág egy területen például egy állami gazdaságban épít. Át kell térni tehát ca egységes építőipari árak és bérek alkalmazására iparon és országon belül. Vissza kell térni a nyers költségek pontos és külön-külön elemzésére, (nyers munkabér, anyag, szállítás) mert ezzel elejét vehetjük az iparon belüli ár- és bércsalásoknak, egyben megoldhatjuk a vállalatok béralapgazdálkodási problémáit is. Vissza kell térni a nyersköltségeken alapuló egységes háromoszlopos költségvetési rendszerhez, amit fel lehet használni gyakorlatilag komplex építőbrigádok szervezésénél. A fenti rendszer jelentősége jelentkezik az apró munkáknál még abban is, hogy a költségvetésben kimutatott nyers munkabér-tétel egyben normaelszámolás, illetve munkautalványozási tétel is. Ezen keresztül fizikai dolgozóink közelebb kerülnek vállalatainkhoz, érdekeltebbek lesznek a termelő munkában, azt eredményezi, hogy a termelő munka zökkenőmentesebb lesz és a munkafegyelem megjavul. Horváth János főmérnök Ceglédi Tatarozó és Építő V. ÚJÍTÁS! ISMERTETŐ Befagyott csővezetéket kiolvasztó készülék A fagytalanító készülék egy 1—1,5 mm-es vaslemezből készült 20 cm átmérőjű és 25 cm magas kazán, amelyen át felfelé egy 65 mm átmérőjű forreső vezet. A kazán feszmérővel, biztosítószeleppel, elzárószeleppel, töltőürítő- és nívószeleppel van ellátva. A kazán tüzelése faszénnel, vagy hulladékfával történik. A kazánt használat előtt 5 atmoszféra nyomásra kell kipróbálni, bár üzemi nyomásnak 1—2 atmoszféra is elegendő. A kazánban keletkező gőzt az áteresztőszeleppel szabályozzák. Az áteresztőszelephez a szükséges hosszúságú és átmérőjű gumicső csatlakozik. A vezeték kiolvasztása a következőképpen történik: A befagyott vezetéket megfúrjuk és a lyukra megfelelő idomdarabot, könyököt, lábkorongot erősítünk. Az idomdarabon él a cső átmérőjének megfelelő vastagságú gumicsövön a kazánból gőzt bocsátunk a vezetékbe. A gőz hatására a jég gyorsan olvad és a gumicsövet lassan tovább lehet tolni a csőben egészen addig, míg a fagyés tart. A fagytalanító készülék előnye, az eddig alkalmazott benzinlámpával szemben a következő: A falat nem kell végig kibontani, csak akkora rést kell vágni, hogy kiolvasztás után a vezetéken fúrt lyukat könynyen be lehessen forrasztani. A készülék üzemeltetése olcsóbb, mint a benzinlámpa használata. Újító: Bálint János 64/4. Szakipari V. Felhívás az üzemi bizottságokhoz Az 1955 január 1-i hatállyal átszervezett megyei állami építőipari vállalatok üzemi bizottságait felkérjük, hogy címüket és szaklap-igényüket, a példányszám pontos megjelölésével haladéktalanul jelentsék szerkesztőségünknek. (Építők Lapja szerkesztősége, Bp., VI. Sztálin tér 10.). 3 Levelezőink derekas segítséget nyújtottak az Építők Lapjának. Sok olyan jelenségre hívták fel a figyelmet, amit hasznos volt nyilvánosságra hozni, mert ebből sokan tanulhattak. Néhány jó munkamódszerre is a levelezők hívták fel a figyelmet, ezeknek a közlésével is segíteni tudott a szaklap a munkahelyeknek. Viszont sok gátló körülményről is értesítettek s ezek megvizsgálásával és feldolgozásával a szaklap hozzájárult az akadályok megszüntetéséhez. Sok-sok egyéni panasz és sérelem jutott a levelezők révén a szerkesztőség tudomására, így bírálat vagy közvetlen intézkedés formájában legtöbb panaszt sikerült elintézni. Egyszóval levelezőink 1954. évi tevékenysége is bebizonyította, hogy mind nagyobb szükség van rájuk. Levelezők nélkül az újság nem tudja megoldani a feladatát. Ezt a segítséget igyekeztünk úgy is megköszönni, hogy időnként a legjobb levelezőknek jutalmat adtunk. 1954-ben, mivel a levelezők jobban részt vettek a szaklap munkájában, mint 1953- ban — már több jutalmat is adhattunk a megelőző évhez viszonyítva. Tizennyolc levelezőt értékes könyvvel ajándékoztunk meg, díjtalan üdülésben is részesítettünk egy levelezőt; tizennyolcan kaptak színházjegyet, négy levelezőt jutalmaztunk az angol—magyar és az osztrák—magyar válogatott labdarúgó mérkőzésekre szól jeggyel. Két pályázatot hirdettünk 1954- ben. Egyik a karikatúra pályázat volt, ahol három díjnyertes között 1000 forintot osztottunk ki és több könyvjutalmat. Másik a humorosítás pályázat volt. Itt hatan nyertek ezer forintot. 1955-ben még frissebb, még elevenebb újságot kívánunk szerkeszteni; még közvetlenebb segítséget szeretnénk nyújtani a legkülönbözőbb problémák megoldásához. Éppen ezért még több levelet kérünk a munkásoktól, szakszervezeti aktíváktól, műszaki és gazdasági vezetőktől és adminisztratív dolgozóktól egyaránt, sőt még több levelet kérünk a sportolóktól és sportaktíváktól is, hogy a szaklap sportrovata élénkebb legyen. Minél több a levelező, annál több szemmel és füllel rendel-* kezik az újság, többet lát, többet hall. Ezért kérünk min-* denkit, hogy minél többen kö-vessék legjobb levelezőink példáját, mint amilyenek: Balogh Antal (Dibracan), Kányai Tibor kultúrfalaloa (22. V), Bártfai Béla Sz. B.-ülnök (Építőgépgyártó V.), Bareczky József (Szolnok), Csalogény Ferenc (Győr), Csizmadia Zoltán (Épulatvilágításszerelő V.), Gallai Antal (Földmérő és Talaj- vizsgáló iroda), dr. Elakes Oszkár főorvos (22. V.), Gelger Nándor (22. V.), Goreczky Antal (72. Tröszt), Gots János (Budapest), Juhász Pál (Siófok), Kaisz Vince igazgató (43. V.), Király Lajos igazgató (31. Tröszt), Korsch Lajos (vírszerelőipari V., Nyargasujfalu), Kovács László kultúrotthon igazgató (43. V.), Kovács Miklós igazgató (22.V.), Laskai Mária adminisztrátor (12/4. Épületburkoló V.), Lánszky Pál OB-elnök (21/3. V.), Mauks Ernő OB-elnök, Mándoki Kálmán (Recski. Mándoki László (Karcag), Müller Rezső (43. V.), Nagy Géza (Épületvilágításszerelő V.), Nagy József (Építők Nógrád magyei Bizottsága), Novák Jenő M. B.-elnök (Építők Vas-Zala megyei Bizottsága), Peredi András igazgató (12/4. Épületburkoló V.), Patrilla Károly igazgató (Betonútépítő V.), Pécsi Lajos (Fővárosi Építő V.), Román Andor főmérnök (23. V.). Ifj. Rónai Sándor igazgató (29. Tröszt), Sármezei Attila műszaki előadó (25. V.), Seregély Aladár (E. M. 4. igazgatóság vezetője), Szaltz András kubikos (71/3. V.), Szombat István igazgató (47. Tröszt), Terhes Sándor UB-eőnök (65/1. V.), Öveges József igazgató (62. Tröszt), Varga Ferenc M. B.alnök (Építők Komárom megyei Bizottsága), Várkonyi Mihály főmérnök (KGM. Építőtröszt V.), Verbő Sándor igazgató (Pest megyei Építő és Tatarozó V.), Wilmann József munkavezető (Építő és Tatarozó V. Pápa), Vécsey Ferenc M. B.elnök (Építők Győr-Sopron megyei Bizottsága), Zsickó János M. B.-elnök (Építők Heves megyei Bizottsága). Köszönet ezeknek az elvtir-usaknak és a fel nem soroltaknak egyaránt az 1954-ben írt leveleikért. Kérjük őket, hogy szorgalmasan írjanak ezután inde szervezzenek ők is levelezőket a szaklapnak, így tudunk kiadósabb segítséget adni minden munkahelynek a hibák megszüntetéséhez s a nevelés nagy munkájához. Köszönet a szaklap levelezőinek!