Építők Lapja, 1980 (75. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-07 / 1. szám
2 Borsodban tárgyalták Munkásellátási alap és felvonulási költségek Idestova öt éve, hogy megjelent az az ÉVM-utasítás, amrólyik , szabályozza a felvonulási költségek számítását, az anyagi eszközök felhasznált kereteit. Ezt követően egy év múlva jelent meg az ÉVM —PM közös rendelet, amelyben a kivitelezői építőipari szervezetek munkahelyre telepítésévelkapcsolatos, a romlásellátási alap képzéséhez kapcsolódókérdéseket rendezték. Ezek érvényesülését követte nyomon az a felmérés, melyet Borsod megyei bizottságunk tűzött napirendjére a közelmúltban. A munkásellátási alap bevezetésének célja a szociális követelmények magasabb szinten való kielégítése volt. Emellett mindinkább előtérbe került az ideiglenes építményeket helyettesítő ÉRDÉRT faházak és ,,mozgatható” konténerek alkalmazása. A bizottság elé került anyag hat megyei székhelyű kivitelezői vállalatnál észlelt tapasztalatok alapján vonta le a következtetéseket. Elöljáróban annyit, hogy a munkásellátás céljait ,szolgáló összegek magasabbak a felvonulási költségeknél, egyszóval a vállalatok igyekeztek a feladatnak, a beruházás diktálta munkakörülményeknek legjobban megfelelő körülményeket, feltételeket megteremteni. Az árbevételekből a különféle ráfordítások terhére 2,3 százalékos kulcs alkalmazásával 332 millió forintot fordíthattak volna." Miután a vállalatnál dolgozók (helyiek és vidékiek) aránya alaposan beleszól a munkásellátási költségekbe, nyilvánvaló, hogy az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnál — ahol a legtöbb vidéki dolgozik, ezek a költségek meglehetősen magasra rúgtak. A miskolci székhelyű vállalatok az utóbbi években sokat tettek annak érdekében, hogy javítsanak, változtassanak dolgozóik élet- és munkakörülményein, munkásszállító járatok, buszok beállításával igyekeztek könnyíteni a bejárók helyzetén. Ugyanakkor a vállalatoknál sok millió forint nem került felhasználásra és ez több okra vezethető vissza. Egyrészt arra, hogy a képzésre vonatkozó rendelet a múlt év végén jelent meg — igaz, január elsejével, visszamenőleges hatállyal — jelentős összegek felhasználására már nem került sor. Ezt tovább nehezítette, hogy az alapok könyvelésének szabályozását nyújtó ÉPISZ csak 1978-ban jelent meg. A vállalatok vezetői pedig nem használták ki mindenütt a lehetőségeket, néhol még akkor sem, ha azt az igények szükségessé tették volna. Ami a felmérés tapasztalatait illeti, arra is fény derült, hogy némely vállalatnál sem a gazdasági vezetők, sem a szakszervezeti bizottság nem látják jól az alapképzés fontosságát és mint „eredményt rontó” tényezővel, óvatosan élnek vele. Jóllelehet a rendelet arra is módot adott, hogy például lakóbuszt vásároljanak a vállalatok, ezzel a lehetőséggel egyik sem élt. A felvetődött hiányosságok tükrében már világosan kirajzolódik, hogy lehetett volna emelni a munkásellátás színvonalát kevesebb óvatossággal, több kezdeményezéssel. A szociális eszközök fejlesztésére fordítható összegek felhasználásánál is hasonló a helyzet. A rendelkezésre álló összegnek csak 72 százalékát költötték el, a fennmaradt összeg ötven százaléka a BÁÉV-nél jelentkezett. Javaslatként hangzott el a kulcsok emelése, valamint az is, hogy az állóeszközök bővítésére fordítható összegek felhasználásra nem került részét, a munkásellátás javítására, korszerűsítésére fordíthassák. Végeredményben a megyei bizottság is úgy foglalt állást, hogy az eddiginél több segítséget nyújthattak volna a szakszervezeti bizottságoknak az ismeretek bővítése érdekében. Sokféle tapasztalatot adott a jelentés, hiszen a számok a munka további ellenőrzéséhez is támpontot nyújtanak, másrészt megmutatták, hogy ott a legnagyobbak a maradványok, ahol egyben a legtöbb hiányosságot észlelték. Egyszóval: a megjelent rendelet nagyobb lehetőséget adott a vállalatoknak a munkásellátási alap fejlesztéséhez, a felvonulási költségek gazdaságos, helyes kialakításához, a kulturált munkakörülmények megteremtéséhez, mint ahogy azzal a vállalatok többsége élt Borsodban. N. J. Akad még tennivaló Harmincnyolc munkavédelmi őr segíti felelősségteljes tevékenységüket Bakancs helyett papucs? - Fokozott ellenőrzés - Hatékonyabb oktatás A baleseti helyzet alakulásáról, az oktatásról, a munkavédelmi oktatás mérhető hatékonyságáról beszélgettünk a közelmúltban Garamvölgyi Ferenccel, az Építőipari Szállítási Vállalat 3-as számú, miskolci üzemegységének munkavédelmi irodavezetőjével. — Három munkatársam van, egy munkavédelmi előadó, egy tűzvédelmi felügyelő és egy adminisztrátor — mondja bevezetésképpen Garamvölgyi Ferenc és mindjárt hozzá is teszi, hogy rajtuk kívül még 38 munkavédelmi őr segíti tevékenységüket a munkahelyeken. Amióta erre a feladatra vállalkozott, mindig úgy érzi, hogy elsősorban egymagában felelős gázért, miként is működik ez a dolgozók épségéért fáradozó gépezet. Tizenkét éve dolgozom a munkavédelem területén, ennek ellenére elmondhatom, hogy nem ugyanazt kell csinálnunk. A mi dolgunk a körülményekkel együtt szinte állandó változásban van. A munkavédelmi főiskola csak az elméleti, ismereti alapokat nyújthatta számunkra. A mindennapok mérik meg igazán, mit is ér az a tudás! Nem lehet ezt lelketlenül, gépiesen végezni. Megérzik az emberek és érdektelenné válik számukra az egész. Ez pedig megengedhetetlen, hiszen az egészségükről, az épségükről van szó! — Októberben kezdődött az üzemegységnél a munkavédelmi negyedév. Mit vártak tőle? — A közelmúltban tartottunk egy egésznapos továbbképzést, ahol ismertettük, mit várunk a meglevő feladatok ellátásán kívül. Valamennyi munkavédelmi őr eljött Debrecenből, Nyíregyházáról, Ózdról, Kazincbarcikáról, Leninvárosból, Egerből, Gyöngyösről. Itt voltak természetesen a központi telep képviselői is, hiszen a miskolci üzemegységnél népes javítóbázis is működik. Talán éppen a javítóműhelyekben van szükség a fokozottabb figyelemre, a munkavédelmi előírások szigorúbb megtartására, azok ellenőrzésére. Az idei baleseti adataink kedvezőbb képetmutatnak, mint a tavalyiak. A balesetek aránya, a balesetek miatt kiesett munkanapok száma, az ezer főre jutó sérülések száma is kisebb a tavalyinál. Az év hátralevő részében már nem várható lényegesebb változás, hiszen az említett munkavédelmi negyedév éppena balesetek megelőzésének módszereire, azok kifinomítására, tökéletesítésére irányítják a figyelmet. Egy évvel ezelőtt 29 balesetünk volt, most 28 van, a kiesett munkanapok száma 1316-ról 1253-ra csökkent vissza. Ami külön kiemelést érdemel, hogy tavaly sokkal roszszabbul alakult a halálos kimenetelű esetek száma. 1978- ban hárman vesztették életüket, tavaly pedig egyetlen dolgozó, de erre az egy halálos balesetre is megkapták már a vétlenségi igazolást. Kerekes András, az üzemegység dolgozója a MÁV Építőipari Vállalat gépkocsivezetőjének a hibájából szenvedett halálos balesetet. — Mint említette, most fokozottabb ellenőrzéseket végeznek. Miből áll ez pontosabban? — Mindennap egy több tagú brigád jár kint a megyék országútjain, hogy a forgalomban dolgozóknál ellenőrizze a munkavédelmi előírások betartását, a személyi, tárgyi feltételeket a rakományt. A vizsgálatok alaposak, mindenre kiterjedőek, de nem hátráltatják munkájukban a dolgozókat, legalábbis a brigádok összetétele olyan, hogy igen rövid idő alatt mindenre kiterjedő ellenőrzés elvégzésére is képesek. • — Az oktatás hatékonysága miben mérhető? — Nem elégszünk meg a munkavédelmi ismeretanyagok leadásával. A hallottakat, visszakérdezzük, s ha kell, pótoktatásokat rendelünk el. Sajnos a hanyagság, a figyelmetlenség elleni eszköz nem áll rendelkezésünkre. A szakma filmstúdiója Pécsről jó anyagokat ad nekünk, mi ezeket igyekszünk is hasznosítani, forgatni. — Hol vannak mégis hiányosságok? — A szabályt a dolgozóink ismerik, tudják, de nyűgnek veszik, ha rájuk erőltetjük a védőszemüveget, a védősisakot, mert az valamilyen mértékben zavarja őket a munka gyors elvégzésében. A folyékony cementet szállítóknál nagy nyomás alatt kell a munkát ellátni és a legkisebb üzemzavar is súlyos szemsérüléseket okozna, mégis olykor unszolni kell a szemüveg használatát, s ha másként nem megy, fegyelmi megoldásokhoz nyúlunk. Sok ellenállást váltott ki az acélkapscs bakancsok viselése is. Helyette tornacipőt, könynyű szandált, papucsot viselnek a dolgozók a javítóműhelyben. Ez az oka a sok súlyos lábsérülésnek. Ugyanezt kifogásoltuk a nagy teherrel járó kocsivezetőknél is, akik a sok tonnás kocsikat a lábon könynyen mozgó, elmozduló papucsokban vezetik. Divat lett ez egyszerűen, mást nem is lehet erre mondani. Meg azt, hogy komoly veszélyt jelent, ha ez a könnyű, hátul nem kötött sarkú papucs lecsúszik a pedálról, mondjuk kritikus helyzetekben. — Egyszóval akad még tennivaló a jövőben is. — Nem elégszünk meg az eddigi eredményekkel, további szívós és alapos munkával, új módszerek meghonosításával próbáljuk elejét venni a további baleseteknek. * Nagy József ÉPÍTŐK LAPJA Gipsz az építőiparban Mint a Német Demokratikus Köztársaságban az építőipari gyakorlat mutatja, a gipsz nagy reményekre jogosító anyag, a lakáson belüli válaszfalak paneljeinek készítése szempontjából. A gipszpanelek tartóssága és egyéb tulajdonságai nem maradnak el a tégla tulajdonságai mögött, készítésük pedig egyszerűbb és gyorsabb. A gipsz alkalmazása lehetővé teszi a munka termelékenységének lényeges növelését és az épületek létrehozására fordított költségek csökkentését. Befejeződött a restaurálása a moszkvai Kreml falainak és tornyainak. A különleges, hat évig tartó munka terveit és legutóbbi évek építészeti és régészeti kutatásai, valamint régi krónikák és egyéb archív anyagok leírásai alapján készítették el. Napenergiával biztosítják majd egy 482 lakásból álló épületegyüttesnek a melegvízellátását a Fekete-tenger partján, Costanza közelében. A számítások szerint a „napkályhák” az év hét hónapjában működnek és évi 130 tonna hagyományos fűtőanyagot takaríthatnak meg. Össztevékenységének 21,3 százalékát fordította épület fenntartási és felújítási munkákra tavaly a Fejér megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Új gyémántkorongos csiszológépet szerkesztettek a pásztói Szerszám- és Készülékgyár dolgozói, mellyel két és félszer több műveletet tudnak végezni a csiszolók. A Parádi üveggyárban idén már tíz ilyen gép működik majd. A Könnyűfémmű nagyberuházásán megkezdték a szélesszalag hengermű II. új csarnoka tartóoszlopainak állítását. A szerelést a Fejér megyei ÁÉV dolgozói végzik. A munka jó ütemben halad. 1978-ban kezdte meg a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat Kapos-váron a Kinizsi lakótelepen egy új bölcsőde építését. A bölcsődének egy része hagyományos , falazási módszerrel készül, de korszerű, előregyártott födém- és szerkezeti elemeket is fölhasználnak. A korszerű bölcsőde 8,7 millió forintba kerül, s nyolcvan gyermek számára lesz hely benne. Átadását 1980 őszére tervezik, összesen hetvenhárom liter vérrel segítették embertársaik gyógyulását a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat kétszáz kaposvári dolgozója. 1980. JANUÁR 7. Jobb minőséggel és takarékosabban (Folytatás az 1. oldalról.) számú kemencéjének átépítését. A munkát úgy végzik el, hogy azzal a termelés fejlesztését és a munkakörülmények javítását egyaránt biztosítsák. Ez a nagyszerű kezdeményezés jól példázza fiataljaink tettrekészségét, a jövőért érzett felelősségét. Gyöngyösi István, szakszervezetünk főtitkára elismeréssel szólt arról, hogy az elhangzott felszólalások az üvegipar dolgozóinak, szocialista brigádjainak tenniakarását tükrözi. Értékes garanciája ez az 1980. évi terv megvalósításának. Hangsúlyozta, hogy a tényleges feladatokat a munkahelyeken a brigádoknak kell konkrétan megfogalmazni. Tegyék ezt annak tudatában, hogy mit jelent, ha import helyett házilag készítünk el egy gépalkatrészt, vagy megtakarítunk egy tonna szódát. Kérte: a tanácskozás javasolja a vezérigazgatónak, hogy ne fogadjon el olyan gyári célkitűzést, amely nem szolgálja kellően a vállalati terv megvalósítását. Csak azok a gyárak számíthatnak elismerésre, amelyek jól érvényesítik munkájukban a vállalat vezetősége által meghatározott feladatokat. A tervek alapján reális lehetősége van annak, s ezt mondja ki a tanácskozás — javasolta a főtitkár —, hogy 1980-ban a kongresszusi zászlóért vagy a kiváló címért folytassa a munkaversenyt az Üvegipari Művek kollektívája. A vitában elhangzottakat Czina Sándor foglalta össze, majd a küldöttek az elhangzott javaslatokkal és kiegészítésekkel egyhangúlag megszavazták azÜvegipari Művek 1980. évi munkaversenycélkitűzéseit. A tanácskozás Tóth Kálmán elnöki zárszavával ért véget, aki befejezésül — mintegy útravalóként — Kádár János nemrég elhangzott csepeli beszédéből idézett: „Aki becsületesen dolgozik az boldogul és a jövőben is boldogulni fog.” Lőrincz János Horváth István Krizsán Attila Építészeti nívódíjak Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter az óév végén nyújtotta át az 1979. évi nívódíjakat a kiváló építészeti alkotások tervezőinek, kivitelezőinek. A díjban részesült a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet, valamint a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, a székesfehérvári CLASP HSI iskoláért; a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat és a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat, Zalaegerszeg új városközpontjának első üteméért; az Általános Épülettervező Vállalat és a Középületépítő Vállalat, a Központi Állami Kórházért; a Győriterv és a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, a Kisfaludy Színházért; valamint a Középülettervező Vállalat és a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskoláért. További három pályamű alkotói miniszteri dicséretet kaptak: a margitszigeti Thermal Szálló (Szövterv — Középületépítő Vállalat), a Budapesti újlipótvárosi lakónegyed II/A üteme (Győr megyei Tervező V. — 43. sz. Állami Építőipari Vállalat), a miskolci Vologda városrész szolgáltatóháza (Északterv — Borsodi ÁÉV) elkészítéséért Somogyi László (Középületépítő) átveszi a nívódíjat Dr. Balázs György veszi át a 43. sz. ÁÉV nívódíját