Építők Lapja, 1993 (46. évfolyam, 1-11. szám)
1993-01-01 / 1. szám
2 Pásztor Ferenc (1925 -1992) Szomorúan értesültünk, hogy Pásztor Ferenc gépkocsivezető, szakszervezetünk volt dolgozója, 67 éves korában, 1992. december 9-én elhunyt. A tragikus hír valamennyiünket megrendített. A halál olyan embert ragadott el közülünk, akit jól ismertünk, becsültünk, akivel hosszú éveken át együtt dolgoztunk, tevékenykedtünk. Pásztor Ferenc 1925. május 27-én született Rákospalotán. Iskolai tanulmányai után az Építőanyagfuvarozó Vállalatnál, majd a Kossuth TSz-nél dolgozott. Pásztor Ferenc 1961-ben került szakszervezetünkhöz, mint gépkocsivezető. Munkájára mindig jellemző volt a pontosság, precizitás és a szolgálatkészség. Munkatársaihoz való viszonya is jó volt, kollégái mint embert is tisztelték és becsülték. Eredményes tevékenységéért több ízben is elismerésben részesült. Pásztor Ferenc egészségi állapota sajnos megromlott, kérte nyugdíjazását, így 1983-ban 58 éves korában rokkantsági nyugdíjba került. Kezdetben még gyakori vendég volt szakszervezetünknél, de sajnos az utóbbi időszakban nélkülöztük látogatását. Reméltük, hogy egészségi állapota jobbra fordul, de nem így történt. A kegyetlen halál közbeszólt, egy tenniakaró, szorgalmas ember életútját törte ketté. Búcsúzunk tőle a gépkocsivezető kollegák, a barátok, az ismerősök, valamint az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége és annak vezetősége nevében. Emlékét szeretettel megőrizzük! Jamriskó Gyula (1928 -1992) Megrendülten vettük a szomorú hírt, hogy Jamriskó Gyula nyugdíjas, aki hosszú időn át volt szakszervezetünk munkatársa, december 3-án 64 éves korában váratlanul elhunyt. Jamriskó Gyula 1928. augusztus 6-án született Újpesten, munkáscsalád gyermekeként. Általános iskolai tanulmányai után kitanulta az asztalos mesterséget, melyet 1949-ig gyakorolt. Ezt követően a Famunkás Szakszervezethez került, mint munkatárs, majd az Építő- és Famunkás Szakszervezet egyesülése során az Észak-Pesti Területi Bizottság vezetője lett. A mozgalomban különböző beosztásokban dolgozott, de mindig és mindenütt nagy szorgalommal és hozzáértéssel végezte munkáját, mindemellett szerény, segítőkész, jó kollegaként ismertük őt. Elévülhetetlen érdemei vannak az építőipari munkásszállásokon végzett kulturális nevelőmunkában, melyet mint nyugdíjas is, szinte élete utolsó napjáig gyakorolt. Jamriskó Gyula személyében egy sokoldalú, jól képzett, szakmailag jól felkészült kollegát és barátot veszítettünk el, aki munkája mellett mindig nagy gondot fordított népes családjára is. Fájó szívvel búcsúzunk Tőle a kollegák, munkatársak, barátok, az építők nagy családja nevében. Emlékét szeretettel megőrizzük. Jamriskó Gyulát december 14-én kísértük utolsó útjára a Megyeri úti temetőben.