Erdély, 1871 (1. évfolyam, 1-44. szám)

1871-11-02 / 36. szám

van s a töltésen a porondozás már locomotiv segítségével eszközöltetik. Most különben a hideg miatt a munka szü­netel, azonban a jámbor munkások annyira hozzászoktak már a dologhoz, hogy — munka­vágyuk nappal kielégítést nem találván — éte­­lenkint keresnek maguknak foglalkozást, a mint ezt az árvaház falára illesztett következő nyi­latkozatukban : „W ir sind dreisfig, Bei der Nacht fleissig, Mir sehen beim Tage vom Fenster hinaus, Und lachen die Polizei aus.“ elég költőileg kifejezik s csakugyan nyilatko­zatuknak megfelelőleg, egy kis vizsgálatot a boltokban és az elkésettek zsebeiben tartanak is; a rendőrség itt is, mint egyebütt, mind­eddig csak nyomukban lévén. Hát a színház, társas mulatságok hová let­tek ? kérdezheti a kiváncsi olvasó. Színház van, csak nincsenek színészek; értesülésem szerint Szeben­ és Temesvár együtt tartanak egy tár­sulatot, mely azonban csak nyáronként szokott ide látogatni; a­mi a társas mulatságokat —­ az itt úgynevezett kránczcheneket — illeti, ezekről közelebbről talán írni fog. Vargyasi K. Vidéki rövid h­írek. Maros-Ludas közszeretetben álló posta­mestere­­, Hantz Pál ar eddig oly fáradni nem tudó buzgalommal viselt hivatalától a vasút közelgő megnyitása alkalmával megválik és a „Victoria“ biztosító­ társulat utazó fel­­ügyelőjeként fog működni. Szívünkből örven­dünk a társulat e szerencsés választásán, ez­által a társulat hírneve és az elémozdittatni óhajtott közügy is sokat nyert.­­ Ugyancsak Maros-Ludason mult hó­ly­án tűz ütvén ki, egyik családnak évi termését fölemésztette. A károsultakat Hantz Pál 20 véka gabonával, Csűrös József ugyanannyival segélyezé. A vdék­­beliek felhivatnak, hogy kegyes adományaik­kal járuljanak a sújtottak felsegélyezésére. — A borszéki fürdő emelésére a tulajdonos két község, az idén 30000 L­tot áldozott. — A ,,Lo­bogó fürdő“ most készül, mely­ maga 12,000 írtba kerül, úgy is kell, hogy egyszer dicsér­jék, ne csak a a külföld, hanem hazánk fürdőit is! —­ A kolozsvári r. kath. lyceum nyom­dáját Papp Miklós évi 2000 frtért haszonbérbe vette. — Kolozsvárit mult hó 22-ik és 23-ik közötti éjjel Vig Mihály nevű polgár éjjel it­tas állapotban hazamenvén, nejével civódást kezdett s fegyverével állítólag reá is lőtt; de nem találta. Erre a szerencsétlen ember fel­­gyújta saját házát, s midőn a lángok feltörtek, önmagát meglövő. A ház leégett, Vig Mihály pedig a kórházban 23-án meghalt sebében. A vizsgálat ez ügyben most foly.­­ Az alsó­­rákosi birtokba való bevezetési zavargás el­fojtására a „Nemere“ értesülése szerint a tiszt­ség két század katonaság kirendelése iránt tett intézkedést.­­ A vasúti munkálatok Szeben­­nél gyorsan folynak. Belga munkások dolgoz­nak, kitűnő sikerrel, máshelyt olaszok forgo­lódnak. Az indóháznál 90 magyarhoni kőraives dolgozik, hogy a­mit az angolok roszul csi­náltak, helyrehozzák. A munkálatokat Hein mérnök vezeti s nem győzik dicsérni azon szi­lárd építményt, melyet különösen az ácsmun­kákon észlelhetni.­­ Az uralkodó torokb­ri járvány miatt Csik-Somlyón az iskolák meg­nyitása székhatóságilag betiltatott, s mint, hogy a járvány még folyton tart, nincs kilá­tás arra, hogy a tanév legalább folyó hóban kezdetét vehesse. — A medgyesi mezőgazdá­szati tanintézet megnyitása november hó 1-re van ki­tűzve. — a brassóvidéki földmivelési iskola ünnepélyes megnyitása m. hó 22-én ment végbe. — A csil­szt-domokosi társu­latnak haláni rézbányáját Nendvich vaskeres­kedő s Kábdebó pénzváltó N.-Szebenből vet­ték meg 220,000 frton. — Graeff honvédtá­bornok, altábornagggyá fog előléptetni. — A marosszéki iskolatanács november 8-án, d. u. 3 órakor fogja gyűléseit tartani M.-Vásárhelytt. — Mult vasárnap Kolozsvárit a „Dobó Ka­ticádban a címszerepet Eichner Anna k. a. játszta, szokása szerint kedvesen, értelemmel. („Kelet.“) — A kolozsvári nőegylet tárlata nyitva lesz d. e. 9—12-ig, d. u. 3—6 óráig noveraber 1—5 napjain. — Molnár Antal visszalépett a „Magyar Polgáritól, kiben egyik tevékeny és szép tollú főmunkatársát veszité a nevezett lap. — Herepei Károly, az erdélyi részek reformált egyházának nagy hitű­ szó­noka, a nemesszivü emberbarát m. hó 26-án, vízaknai Tusculanumában, papi hivatala 46-ik, élete 69-ik évében meghalt. A Piski és Szász­város közt a 26-án délután Aradról elindult személyvonat csak Piskiig és a 27-ki 2 sz.­­vonat pedig, mely délben Aradra kellett volna, hogy érkezzék, egy teh­ervonatnál történt ten­gelytörés következtében, egyátalában nem köz­lekedhetett. A szóban levő tengelytörés alkal­mával sem a közlekedési eszközök, sem a sze­mélyzet egyénei nem szenvedtek nagyobb mérvű sérülést. — Dózsa Dánielt, jeles írónkat ér­zékeny csapás érte: anyósa m.­dellői Jármy Polixéna m. hó 27-én, elte 67-ik évében el­hunyt. Az őskori házi erények, a női hűség és anyai szeretet nemes példánya volt. Béke porain! Főmunkatárs : Szolga Miklós. 372 * Ma halottak napja van! Nem hirdetés gyanánt jegyezzük ez­t meg —­ hisz ezt min­den érző szív tudja, mely elhunyt kedveseinek emlékét őrzi; hanem, hogy a megemlékezés általánosabb legyen. A múltat, melyben el­­hunytaink vannak, nem lehet a jelentől elsza­kítani; nem lehet oly temetővé tenni, hogy a jelen rajta emelkedő élete ne tudja, mibe kap­csolódik gyökere. Olyanok vagyunk ma, mint a szomorúfűz, melyet fölfelé növeszt életereje; de visszahajolnak ágai oda, hol a múltak élete nyugszik. Mi is növekedünk, haladunk; de nem tekinthetjük csak azt kizárólagos tulajdonnak, mit a bölcső és sir határai között élvezünk, hanem emlékezetünk elsajátítja a multat. In­tünk s reményünk megszerzi a jövőt — az örök jövőt. A megemlékezés koszorúkat fon a múltak sirhalmaira; a hittől táplált remény hő imát zeng a jövő birtokáért. A lélek és szív ezen természetes életműködését soha sem­mi elszigetelt okoskodás nem fogja zavarba hozni. * Repcsik János 48- és 9-ben honvéd­­főhadnagy, most azon minőségben a honvéd­ségnél, mint tényleges gyalogsági tiszt, le­mondván állásáról, kineveztetett Torda, Maros­ és Aranyosszéki másodtanfelügyelőjévé. Ez lehető legjobb választás volt, mert az illető a bécsi Po­lytechnikum és a selmeci bánya- és kohászati tanfolyam jeles bevégzése után 15 évig elismert ügybuzgóság- és szakavatottsággal ta­­nított a károlyfehéri és lugosi gymnasiumok­­ban. — Most közöttünk van és a napokban terhes hivatalát átveendi. * E hó 30-kán tartott nőegyleti választ­mányi gyűlésben számolt l­ a gróf Toldalagi Viktorné távlati elnök, a távlati bevételek­ és kiadásokról. E beszámolás eredménye: valósá­gos epochalis summázata az illetők utolérhet­­len ügyességének. Bevétel: 1014 frt 73 kr. Kiadás: 149 forint 63 kr. Tiszta jövedelem: 865 frt 10 kr. E bevéti összeg, itt városunk­ban, egy árva­ leányház alaptőkéjének kezde­ményezésére határoztatott kamatozókig félre tétetni. Ily nők tiszta fogalmát adják e dicső elnevezésüknek: „Jótékony nőegylet.“ * Vettük „A nők a magyar jogban“ cí­mű művet Dr. Battaszéki Lajostól, ki, úgy tudjuk, a­­ „Biharmegyei Közlöny“ jeles szer­kesztője. Érdekes tanulmánynyal és szép nyel­ven van írva* Ára 30 kr. Olvasatlanul hagyni: szégyenünkre válnék! — főleg a nőknek. Laptulajdonos: I­m­r­e­­i Sándor. * Mint értesülünk az itten felállítandó kőszénraktárban egyes vevők számára egy má­zsa kőszén 80 kr. lesz; a többet vevőknek — olcsóbb áron adatik. Nagy jótétemény igy is e hallatlan drága faár mellett. * Piacunk mindennap tele a sok új­ bort hozó szekérrel. Kis vedre 60 krtól — 85-ig valahogy elkel. * Köszönettel vettük a díszes „Csokonai emlényt.“ * Egy utasnak hitelt érdemlő szavai után, kinek alkalma volt a Károlyfehérvárról Maros- Vásárhelyre vezető vaspályán végig járni, tu­dathatom a t. c. közönséggel, hogy ez 1. év november második felében minden bizonynyal ki fog nyittatni. Tőle, többi közt, következő­ket h­allom: A keleti vasút indóháza nem Bor­­bándon, mint eleinte tervezve volt, hanem egy­előre Tövisen lesz, hol a legtöbb gép össze­­állíttatik. Az egész vonat hosszában csak itt­­ott van még hiány, hol a sínek az alapépít­­vényről nem emeltettek fel, min leginkább most dolgoznak és a kikavicsolást szorgalmaz­zák. a vasútat átmetsző közönséges utaknál a sorompók mind fel vannak állítva és csak azok befestése van még hátra. Az Aranyos és Ma­ros hidjai igen solidak és egészen készek, csak a Kutyfalva mellett lévő hidaknál a sinek nin­csenek a gyámgerendákon. Az állomási helyek a berendezésig szinte egészen elkészültek és az őrházak ablakaiba most vágják be az üveget, miután a személyzet a legtöbb helyre kinevezve már­is megérkezett és azokat el­foglalják. A­miben leginkább észrevehető az elkésés, ez az állam­ távirászati vonalnak a felállítása, de e tekintetben is nagy lépés lé­tetett előre az által, hogy okt. 27-ken lovag Klar Adolf m­. kir. miniszteri osztálytanácsos úr leküldetett, kiről nem lehet elégé dicsére­tesen nyilatkozni, mennyire serkentette az en­nek fölállításával megbízott személyzetet. Em­lítés nélkül nem lehet hagyni egyszersmind a vasút részéről Lett igazgató és Plató felügyelő uraknak minden dicséretet érdemlő tevékeny­ségét. Hibaigazítás. Már kétszer javítottam ki a 34-dik számnak 310-dik lapjára becsúszott e szarvas hibát: „Év regi.“ lett a 35. számban: „Erexit.“ Legyen most, akár „erigit,“ akár „erexit“ — így van jól nyelvtan­ilag. Galamb-posta. Gyulafehérvárit, „A Duna szabályozása* Couv­­reix nélkül is tisztit helyez. Köszönjük. „Olt parting,“ „Strnza”.* A komolyabb tanulányok­­nak még gyengeségük mellett is helyet adok, de e for­dítás szörnyű döcögős: p. u. „vissz’­adj a­jándékod.“ Ajánlom e nemben Szász Károly páratlan szép mű­­fordításainak tanulmányozását. A „Magura oldalán/* Oly magasból jobban be­nézheti társadalmi bajunk félszegségeit. Azoknak meg­­éneklésére szép tolla hivatott. „November elsején.“ „A gyereket férfi váltá.“ „A mi történetünk“ — mielőbb. „V­il­ágbimbók.“ Az első két szakasz csinos gon­dolat, de a másodikban a gondolat nyög a nem forma alatt; ha azt kijavítja, közlöm. A más három nem üti a mértéket. — ígéretét szivesen vesszük. „A szajkó.“ A­hogy rákerül a sor majd csevegni fog. Csak előre e téren. Deák G.-Illik. Helyben. Kissé túlságba esett. A h­ogy rákerül a sor némi változtatással adni fogjuk. „A holló.* Sok jó gondolat, de félszegül hagyott. Olvassa el még egyszer és igazat adand nekünk. Rövi­­debbre húzva,­­ sikerültebb lenne. „Hull a fiúnak.“ Azt írja ön, hogy a rímre és mértékre gondosan figyel. Az elsőnek sehol nyomát e versben nem látom. Arra hivatkozik aztán, „hogy én­ a fiatalság előmenetelén örvendek.“ Úgy van. De ha an­nak ellenkezőjét adja kezemhez, ne ítéljen el. Ha nem hisz nekem, próbáljon máshol. Ezilyei Viktornak. Örvendek­ a viszontalálkozás­­nak. — Számítottam arra! Beluleguznak. Na aztán ez a vers igazán bende­­guzos. Ön édesegy lehet aval a poétával, ki a „Nagy- Várad“ 2-Ki-dik száma szerkesztői postájában ezt s pe­dig az önénél, habár ugyanazon eszme felett — száz­szorta jobban irta. Tolle, lege et doce: „Csillagtalan hús éjszaka... Sötét felhők a néma égen — S én tíz foknyi hidegben várlak Ablakodnál a vak sötétben. És mig ez érted verő szív Érzelmitől majd megszakad — Te talán húsz foknyi melegben Hortyogsz benn — a paplan alatt. Árpádnak. Vetted közelebb küldött levelem? Felelős szerkesztő : Csalás Antal.

Next