Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1930-03-01 / 3. szám
KÖNYVEK ÉS ÍRÓK keresgélni kell a szavak mögött, mint a lármás és sötét éjszakában fény után... És az egyik vers nem vezet a másikhoz, hiszen mindössze húsz versről van szó, s ezek a versek egymás mellett néha mintha mind más-más világból érkeztek volna. Évek válasszák el egyiket a másiktól... Karinthy versei egy pazar szellem kuriózumai. A Karinthy versei alapján lírájáról beszélni nem lehet. A lírában széles, egyetemes zönge van. Valahogy benne van minden, ami a lélekben forr. Ha klasszikusan világos, világszerűen gyöngéd, romantikusan szenvedélyes, remetésen rejtőzködő, vagy a maga hangjától részegen pompázó is a vers, meg kell legyen az a képessége, hogy átszövődjön sok-sok lelken, az élet egész párája kell szálljon dallamában, és mögötte kell álljon a teremtője egészen. Magához tudja változtatni az embert, a hangulatához odalép párhuzamosnak, vagy éppen betölti azt, aki talán különben tőle távol áll... A költő dala benne remeg már előre az emberek szomjas fülében. Különben játszhat az ember félreülve, írhat nagyon „érdekes“, jó verseket, lírai költő nem lett vele. Az érdekes versek irodalmároknak szólnak, nem az embereknek. A lírikus kilopja az emberek szájából, vagy oda lopja az emberek ajkára a szót... A Karinthy-verseknek túlságos az egyéni érdekessége. Kovács László ÚJ AURÓRA — Irodalmi almanach az 1930. évre. IX. évfolyam. Szerkesztette: Reiner János. — Az Új Auróra százéves emlékét akarja felidézni Kisfaludy Károly vállalkozásának. Pontosan a régi Auróra születésének századik évében jelent meg az első évfolyama, s ez a kilencedik évfolyam, vagyis az 1930. esztendő azért különös nevezetességű ebben a reminiscenciában, mert ez egyúttal Kisfaludy Károly halálának is százéves évfordulója. Bizonyos, hogy a száz év előtti Auróra más volt, mint a mostani. Az akkori almanachoknak irodalmi jelentőséget tudtak adni a szerkesztők. Az Auróra írói munkáik legjavát adták az olvasóknak, csaknem kizárólag eredeti műveikkel léptek a közönség elé. Kisfaludy K. is az Aurórában adta le novelláit s vígjátékainak nagy részét. Ma az almanach nem tartozik az irodalmi hőmérők közé, inkább csak előkelő naptárszámba megy. Az írók nem tekintik olimpiásznak, ahol babérok teremnek, hanem inkább népkonyhának, már esetleg több kefelenyomatot átélt termékeik felmelegítésére. Ez nem akar az almanachok lekicsinylése lenni. A jó almanachnak megvan a maga létezési jogosultsága. A nagyközönség nem járathat minden folyóiratot, sokan egyet sem. Az ilyeneknek nagy szolgálatot tesz egy jó almanach, ahol mindenki számára megközelíthetővé van téve az írók egy csoportja, hogy legalább ízelítőt kapjon belőlük. Az a kívánatos csupán, hogy a közölt szemelvények annyira amennyire feleljenek meg az író nevének. Minden almanachban lehet kifogásolni valót találni, aminek egyszer az író az oka, máskor a szerkesztő. Tagadhatatlan, hogy az Új Auróra nem hétköznapi almanach. Szerencsés gondolat, hogy benne valamennyi utódállam magyar írói világa szóhoz jut. Mulasztást jelent azonban, hogy nem emlékezik meg Kisfaludy K. halálának centenáriumáról. Bizonyára minden irodalmi orgánum áldozni fog az ő emlékének, s ez a fontos dátum éppen csak az Új Aurórában tűnik el nyomtalanul, ott nem kap egy sor mementót sem. A darabok kiválogatásában a szerkesztő kétségtelenül igyekezett irodalmi nívón maradni. Annyi bizonyos, hogy úgynevezett irodalmi kritikát nem lehet és nem is szabad írni egy almanach alapján, mert esetleg nagyon ferde ítéletek formálódnának egyikmásik íróról. Legfennebb csak arról lehet szó, hogy ki volt szerencsésebb a mutatványdarab kiválasztásában, már t. i. amenynyiben a választásért a szerző a felelős. A könyv nagy részét novellák töltik ki. Legtöbben a nép típusait, a nép embereinek dolgait veszik elő (Kristály I., Jaczkó O., Darkó I., Sebesi Ernő, Szabó Mária, Szombathy V.). Az egész almanach legharmonikusabb s legmegkapóbb novellája a Berde Máriáé. — Gyallay, Szabó Mária, N. Jaczkó O., Szombathy V., Tichy K. szerzeménye kellemes olvasmány. Kristály I. Áradásában sok erő látszik. Tamás M. telivér háborús története karakterisztikus korkép, habár a Bodák brutalitása után valahogy más lelki átalakulásokat várnánk még ebben a kizökkent világban is. Azt nem szabad elfeledni, hogy mikor az író beszél, kerüljön el a stílusban minden ízléstelenséget. A költők közül Reményik és Mécs L. repülnek a fellegekben. Reményik minden alkotásán meglátszik, hogy kérlelhetetlen fórumok előtt történik a felülvizsgálat, amíg a szerzeményre rákerül az imprimátor. Költőink közül senki sem alkalmaz olyan