Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám
MŰVÉSZETI SZEMLE színházi napló A NAGY ÉKSZERÉSZ. A polgári társadalom szempontjából a betörők... Karinthy nem szereti az így kezdett mondatot, mert az így kezdett mondatban kifejezett igazság semmit sem leplez le a dolgok valóságáról. Egyetlen ordináta nem határozza meg a pont helyzetét; ismernünk kell az abszcissza méretét is. »A nagy ékszerész« — mint minden Karinthy-írás — egy ilyen matematikai jellegű gondolatfordulattal kezdődik. A betörők szempontjából a polgári társadalom tagjai tisztességtelenek, mert: 1. a betörő kasszafútás közben észreveszi, hogy ugyanaz a szerszámgyáros, akinek a fafe-jét fel akarja törni, rossz minőségű fúrót bocsátott forgalomba, valamint 2. azt is megdöbbenéssel észleli, hogy a gyáros az igazgyöngyök helyén hamisítványokat őriz és ami a legkellemetlenebb, 3. ahelyett, hogy kötelességszerűen részt venne az éppen most follyó igazgatósági gyűlésen, itthon van és leleplezi a betörőt. A betörő felháborodik a szerszámgyáros csalásán, ámításán, kötelességmulasztásán és mi nevetünk a furcsa helyzeten, mert hiszen a betörőnek nincs joga a felháborodásra, de e felháborodás nagyító lencséjén pompás élességében szemlélhetjük a polgári társadalom bűneit. E teljes hitelű komikai ér, sajnos lassanként kimerül. A gyáros társul veszi vállalatába a betörőt és mindenéből kifosztja, de immár nem mint a pollgári társadalom képviselője, hanem mint egy szoknyavadász, rossz üzletember; s így a komédia, mely a kapitalizmus szatírájának indult, egy ál-szocializmusba torkollik, mely már kétfélle kapitalistát ismer, a léhát és a tömegeknek kenyeret adó, a tömegek sorsát szívén viselő vezért. Ha így van, akkor minek kezdeni a betörővel? Ehhez az igazsághoz a régi, szokványos mondatkezdés is jó lett volna: a polgári társadalom szempontjából kétféle nagytőkés van: tisztességtelen és tisztességes. Az ötletekben és mulatságos helyzetekben dúsgazdag darab a helyi magyar színházban került először színre Karinthynak és szerzőtársának, Majoros Istvánnak a jelenlétében. A betörőt Lantos Béla alakította, a szerszámgyárost pedig Borovszky Oszkár, jól. JÖJJÖN ELSEJÉN. Tucatdarab, a szemtelen pénzbeszedőnő megdicsőítése. A Békeffy—Stekla-cég igazán nem remekelt. Ha a szemtelen pénzbeszedőnőben a »dolgozó nő« akar igazolódni, akkor a léha szoknyavadász ifjú miért nemeskedik e nő számára kívánatos férjjé? Ha már kérdeztünk, feleljünk is: azért, mert a szerzők maguk sem veszik komolyan a saját »problémáikat.« Enyhe társadalmi és erköllcsi veszedelmek lógnak a levegőben, de mindezek csak »egyelőre«, amíg végére érünk a harmadik felvonásnak. Sajnos, akadnak, akik komolyan veszik Rózner bácsi megható sorsát. Fényes Alice a hibás, aki igazán szépen szavalja, hogy Rózner bácsi annyi lépcsőt járt be életében, amennyi egymásra illesztve éppen a mennyországig érne.