Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-05-01 / 5. szám
próba miatt nem lehetett egészen tiszta rajzú, de Endre Béla így is meggyőzte vele hallgatóságát. Mazzacuratival új olasz gordonkás jelentkezett a kolozsvári hangversenyeken. (IV. 16.). Nemcsak fölényes mesterségbeli készségről, de nagy zenei képzettségről is tanúságot tett. Brahms e-moll szonátájában igen ízléses, komoly muzsikusnak mutatkozott, akinek a művek tartalmi és formai kifejtése iránt nagy érzéke van. Kár, hogy a szonáta élvezetét a gyönge zongorakíséret zavarta. Nováki, aki egyébként igen zeneiesen és finom érzékkel kísért, e szonáta eljátszásánál nem bizonyult a gordonkással egyenlő magaslaton álló művésznek. Mazzacurati Vital! ,,Ciaconne“-jában volt legmeggyőzőbb, de sok mélységgel adta elő Pizettinek a francia impressionista hangjait megütő Tre canti című művét is. A műsor megnyitó számaiban Frascobaldi Toccatájában és Bocherini egyik szonátájában mintha elfogódott lett volna. Talán ez volt az oka annak, hogy műsorának több magánhangszerre és zongorára írott számát hangjegyből játszotta. Kolozsvár város Népművelési Bizottsága zenekari estjén, melyen a Filharmóniai Társaság működött közre (IV. 20.) az új magyar zongoraművésznemzedék legkülönbjével, Böszörményi Nagy Bélával ismerkedtünk meg. Komoly tudású és gondolkodású, mélyérzésű művészt hallottunk, kinek hibátlan a mesterségbeli tudása. Áhítattal, előkelően, ízléssel és beszédesen zongorázik. Zongorahangja sugározza a szent tiszteletet, melyet a zene nagy mesterének műve iránt érez. Beethoven G-dúr versenyműve életerős és meggyőző volt. Böszörményi meghódította Kolozsvár közönségét. Az est vendégkarmestere Swarowsky Hans erélyes kezű karmester, aki a részletek kidolgozására nagy gondot fordít, de a művek kerekre fogásában kevesebb a szerencséje. Beethoven negyedik szimfóniájának mélyen ülő Adagiója nem volt meggyőző, zárótétele pedig a túlhajtott időmérték miatt nem adott betekintést a mű formai szépségeibe. Igazán meggyőző csak Vaszy fiatalosan lendületes, jól hangzó Vígjáték nyitányában és Roger Mozart változatainak remekül megépített Fugájában volt. LAKATOS ISTVÁN, DR. KOVÁCS ISTVÁN Üdvözöljük ezt a filmet, csendes örömmel és csendes megelégedéssel, üdvözöljük azért, mert ez a film azt jelenti, hogy vége a magyar filmgyártásban annak a korszaknak, amelyben az exporttörekvések uralkodtak és amely egymás után ontotta »európai« vígjátékait és romantikus históriáit. Ez a film már azt jelenti, hogy erkölcse is van a magyar filmgyártásnak, felelősségérzete. Ma, amikor olyan nagy tömegek előtt pereg a film, bizony meg kell kérdeznünk a filmgyártótól, hogy várjon csak olcsó szórakozást nyújt-e a közönségnek vagy valami egyebet is akar. Az első esetben nincs létjogosultsága, a másodikban pedig ismét arra kell válaszolnia, hogy mit akar. Jelszavak adnak erre a kérdésre választ. Az egyik a »régi, boldog« békevilágot akarja feleleveníteni, a másik a »magyar sorsot« akarja ábrázolni, a harmadik pedig az »európai művészi nívót« akarja elérni. Mindhárom jelszó mögött az erkölcsöt keressük. A régi békevilágot például a Gyurkovics-fiúk alakjában nem kívánjuk