Erdélyi Híradó, 1830. július - december (1-52. szám)
1830-08-07 / 11. szám
an 32 ganak akarna tulajdonítani, azon történek, meg többet is akarnak , mint a’ mit belő szándékkal, hogy Törökországon által katonaságot küldhessen Keletindiákra ilahifti. Vak egy frantzia se maradt Spanyolországban , ’s a’ muszka katonaság, annak rendi szerént, a’ Kolésnél fogva, takarodik ki a’ Porta’ birtokából. — Most, még azt is mondják, hogy a’ Frantziák Algierban ujj Királyságot állítnak fel, és hódoltatássokat, Isten tudja meddig akarják kiterjeszteni — talán Timbucuig — hogy a' kereskedést ezzel a’ nagy fővárossal, melynek gazdagságáról és nagyságáról, a Cailterr’ etsetje, szenvedhető képzelet mutat, magokévá tehessék. A’ Dej fogságba ejtését az ő 8 oszlopon álló sátorában, a’ timbudui Király’ fogságának kell követnie, az őt sárból tsinálta palotájában.«—Mindezekről azt mondja Courier, hogy nevelni kell, de azonban , a’ satyra* mellett, az ő3 nevetése , valóban megeggyez a’ síró gyermek’ nevetésére! — farkas nevetés az. Talán volt még a’ Frantziáknak az Algierba-rontásra más késztető okok is, azokon kivűl, mellyeket nekünk kinyilatkoztatni szükségesnek ítéltek, de azt megadjuk nekik , hogy ekkorig még, kétsétségtelen nyilvánsággal láttak a’ dologhoz; és ha a’ kinyilatkoztatott szándék mellett, ara is ügyeltek , — ifjú katonáiknak tapasztalást, az öregeknek foglalatosságot szerezzenek, még pedig azon gyökérértelem szerént, hogy az eresedző fonadéknak, jobb az aknán kimenetelt nyílni , mintsem az edényt széjjel pattanni hagyni ; tehát, ez az expeditio, a legjobb módot mutatta ara, hogy egy ollyan megtárgyal az európai béke’ megháborítása nélkül, és az ember nemzet’ dolgának nagy hasznával elérjenek. Inkább köszönjük meg azt a’ Frantziáknak, hogy azt végre hajtották , a’ mit Algierra nézve megigértek; mint sem azon feltételre, hogy fogadtak, velek békételenkedjünk. Türedes-erannel akarjuk mi a’ kimenetelt elvárni , teljes bizodalommal az eránt, hogy a’ mi’ jár mátal éink, most egyszer ismét meg fogják magokat tsalni. Vége Frantziaországnál a’ tsujza katonai ditsősség’ idejének; egy ollyan Királlyal, ki 73 esztendős , és egy Koronaörökössel, kinek életideje szintúgy a’ háta megett van már, mellyekben a’hadakozói betsűlet-érzés főképp szokott uralkodni, kevés tűnődést szerez nekünk ezen tekintetben, ésNagybritanniának mindég szerencséjére szolgálhat az, hogy az ő kormányozása, homlokán egy bölcs Statusember van, ki, nem keres okokat a versengésre, vagy szükségtelen, más Hatalmak’ mozgásaiba avatkozni , nem akar. Minden okos ember tudja, hogy ha betsűletünk kívánná a’ belé— avatkozást, nem kellene bennünket noszogatni; azt is tudja, hogy az a’Hadvezér , a ki a’ háború’ gonosz és rettenetes oldalát hosszú tapasztalásból tudja, mindég legutolsó lessz a’ kihívásban. Jobba mások szivódását hideg vérrel nézni, ’s az alatt,ára az esetre, ha a’kentelenség elő áll, erőssödni. A Királyról ezt a Jegyest teszik ” Vilhelm Király egyszerre Első , Második , Harmadik és Elegyedik. I ső, mint Hannover’Királlyá ; 11-dik, mint Izland Királlyá ; minthogy a’ íródotta Lo VYilhem és Het VYilhem, nem országoltak azon a’ szigeten ; IY-dik, mint Scotland’ Királlyá, melynek a’ két ország’ eggyesűlése előtt tsak eggyellen egy YYilhelm Királlyá volt, Leo-toldalék névvel; végre IY-dik, mint Anglia’ Királlyá. Egy hosszú tzikkelyben, Algier’ meghódoltatásáról, azt mondja a’ Times, júl 16-dikán : Frantziaország kéttségkivül bátorságos bizodalmat kíván azon feltételekre nézve, mellyeket a’ m meghódoltatott