Erdélyi Híradó, 1837. július- december (második félév, 1-52. szám)
1837-08-08 / 11. szám
mellyeket pénzűl tudni még nem lehet. A’ még most is háborgó fellegek kétségbe ejtik az időnek egy korai feltisztulásáról keletkezhető reményeinket. — Drázsna jul. 27. (Negy-Oláhországban ) Nálunk, ’s úgy szóllván egész Oláhországban haronadfél hónapok óta csak nem mindennap szakad az eső,’s közben közben még galamb tojásnyi nagyságú jéggel is vegyült, úgy hogy temérdek károkat téveddé ez utolsó csapást a’ lélek fájdalmas érzésivel kell panaszolnunk. Ugyan is julius tikén (eszerént) éjjel minden kit csendes álmából a’ zuhogó zápor kelte fel; a’ homályban fel jött nap, a’ záport semmit sem szünteté, sőt délutáni 4 órakor még nevekedvén, mintha az elementumok özönébe akart volna mindeneket taszítani szaggatván a’ roppant kárpátusi köszirt darabokat.— Fel virad 12kére, de a’ semmit sem csendesült zubogó zápor, egy valóságos napfogyatkozást, az Ítélet utolsó napjával ábrázolá a’szünteleni menydörgések és villám csapások gyújtásaival. Egy szóval, felleg szakadásnak lehete inkább nevezni, de hogy 48 órákat folytonosan tartson hallatlan ! Mint mondják a’ 80 és 90 éves öregek is illy záporra soha sem emlékeznek itten. A’ roppant Kárpátosokat csak két ezer lépésnyiről sem lehete látni, ’s ennek szirtjairól rohanó tajtékzó hullámok borzasztó zuhogással jöttek.— Még iikén délben már számtalan fellegekig emelkedő fenyőket gyökerestől lehete a’ hullámok között hömpölyögni látni, estve felé pedig épűleti fákat, fedelezeteket, és az éles kamarákból vagy pinczékből kiragadott hordókat ’s a’ t. töményteleneket. A’romboló árvíz erőszakának csak e’ kerületben temérdek malmok, ’s mintegy 60 házak lakosaikkal és szarvasmarháik nagyobb részével s a’t. levének áldozatjává. — 12bén déli 1 és 2 óra között vala a’ legrettentőbb. Siralmas vala ekkor hallani a' szörnyű habok között egy egy épületi gerendához, vagy más darab fához ragaszkodott embertársunk segedelemért kiáltozását — fájdalmas ugyan azon szerencsétleneknek házokat minden legkisebb vagyonocskáikkal együtt a’ hullámok között hánykodni látni. A’ habok közé temettetett szerencsétlenek számát még eddig nem lehet tudni, ’s a’roppant kárt, mellynek felszámítására idő kell, még kevésbbé. A’ legsúlyosabb csapás a’ szlanyiki úton vala , ugyan is ezen só bányától, mintegy 64, sóval megterhelt szekereket éppen egy szorosban talála a’ veszély; az emberek közül egyetlenegy menthető meg éltét, egy a’ víz által rohanólag hozott gerendára, ’s arról úszása után egy élő fára kapaszkodása által, a’többiek marhástól együtt oda vesztek , ’s még eddig halva sem találtattak meg. Csupán ezen egy szerencsétlenség által több mint 100 ember és mintegy 460 darab szarmasmarha lett a’habok martalékjává. A’ rettenetes záporszakadás csak estve 9 és 10 óra között szűnék meg; ritkán a’ vizek kezdének ugyan apadni, de csak tökén lehete járható igen is nagy vigyázattal az azelőtt legcsekélyebb patakocska is. Minden utak fel vagynak szaggatva, sőt némelly helyt mély sánczczá változva. A’ térhelyeken az aratási bőrreményeket, az eliszapolás tökéletesen semmivé téve, ezt a’ széna gyűjteményre is kell érteni. — A’ törökországi dögvész (pestis) dühöngése tekintetéből, az oláhországi határőrök újból megkettőztettek, mellynek következéséül e’ haza nyúgott is a’ dögvész félelmétől. A cs. kir. felsége Rigyiczky Simont, a nagy-kikindai szabaditékos kerület választó községe tagját, Krassó megyében fekvő Skribestye helységgel, egyszersmind magyar nemességgel, „skribestyei“ melléknévvel, megajándékozni, ’s közbejött halála után az illető oklevelet annak két fiára , Rigyiczky Izidor’s Pálra íratni méltóztatott. — Pest. Miklovics József, pesti polgár ’s kültanács tagja, egy régi egész magyar öltözettel gyarapitá a’ magyar színház ruhatárát, ’s azonkal még 100 váltó forintot sziveskedék ajándékozni, jelentvén egyszersind , hogy a’ pesti magyar szabók egyhangúlag ajánlkozának , minden , a’ magyar színház számára megrendelendő nemzeti öltözetet ingyen készitni. — 82