Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-03-26 / 338. szám
(A’ helyeslésnek viharos nyilvánulása.) Most már nem Buda felé haladunk , hanem törvényhozásunkban, szóval e’ nemzet jövendője intézésében Budán benn vagyunk. A’ magyar megtartotta, ’s megtartja e' nehéz napokban is hőségét a’ király iránt, ’s a’ király nevében ist Viki fő herczeg teljes hatalommal felruházott királyi Helytartó fogja a’ felelős magyar ministerium által Budáról kormányozni az országot. (Éljen! Éljen! leljen!) És ime itt azon férfin (gróf Batthyányi Lajosnak vállára tevén kezét) kit a’ nemzet kívánsága következtében a’ király akarata is a’ nemzet felelős ministeriuma első alkotója és elnökévé kinevezett. (Éljen! Éljen!) Azt gondolom urak, hogy az ő személyessége, az ő élete, az ő lelke biztosítják a’ nemzetet, miszerint az, minek ennek következtében történni kell, magyar földön, magyar lélek által, magyar kezekkel kevés órák , kevés napok alatt végre lesz hajtva. Mi más törvényeket Bécsből nem hozánk , nekünk más törvények Bécsből nem kellettek . (Éljen!) nekünk felelős ministerium kellett, mely a’ nemzet őrködése, és a’ nemzet iránti felelősség kötelessége alatt a’ nemzet törvényhozóival együtt formulázza meg részletesebben azon törvényeket , melyekre nézve a’ nemzet e’ részbeni kívánságát kijelentette, és melyekre nézve a’ fejedelem helybenhagyását általánosságban — mert másképen nem lehetett — adott válaszában szinte kijelentette. Líraim ! néhány napok ezelőtt némelyekre nézve közülünk talán veszély perczei voltak. De ezen túl vagyunk. Most a’ munka napja következik. A’ munka napja nehezebb, mint a’ veszélyé, mert a’ veszély az egyest éri csak, ellenben a’ munka gyümölcse az egész hazáé. E’ munka tekintetében uraim oly közszellemre van szükség, mely általhatva a’ szabadság lelkesedésétől azon meggyőződés által vezéreltessék , hogy a’ szabadságnak consolidatiojára jogszerű rend és jogszerű nyugalom kell. — Tisztelettel emelek kalapot a’ magyar ifjúság előtt, melyben a’ pesgő vér a’ férfiú kor határozottságával ’s komolyságával párosulva nem csekély tényező volt az eredmények kivívásában Bécs falai közt ; ’s ezen urak megfeleltek a’ bizodalmas várakozásnak , mert azt hiszem , a’ bizodalmát megérdemlették azok , kik Bécsben fen valának. A’ bizodalmas várakozást veszem a’ magyar nemzet számára igénybe, hogy a léleknek és testi erőnek minden megfeszítésével az élőnkbe kitűzött törvényeket azon polczra lehessen érlelni , hogy ezen országgyűlés , mely a’ nemzeti szabadságnak alapítója , minél hamarább átadhassa hatalmát a’ képviselet alapján választandó köz nemzeti képviselőknek kezébe. És azért uraim ! hogy e’ nagy munkát teljesíthessük, s a’ mi a’ sajtószabadság biztosítására,— a' mi a’ nemzeti őrseregnek ország szertei rendezésére,— a’mi a’ közteherviselésnek minden osztályok közti életbe léptetésére, — a’ mi az úrbéri tartozásoknak mielőtti megszüntetésére,— a’ mi a’ képviseleti rendszer béhozatalára szükséges, — hogy mind ezeket minél hamarább elérhesssük , kiküldött társaim nevében is egyetemben az országnak nyugalmát, békéjét, ’s a’ rendet a’ haza szent nevétől ihletett minden becsületes hazafinak oltalma,— Pozsony városáét pedig különösen a’ Pozsony városi érdemes polgárság , ’s az országgyűlési ifjúságnak kezeibe teszem le. (Éljen rivalgások.) Én reményiem uraim ! hogy úgy a’ polgárság, mint az ifjúság, mint minden hazafi ezen magasztos missionak mind fontosságát, mind valóságát érezni, és megérteni fogja ? , ennek következtében megtartja az országgyűlés számára azon állapotot, mely szükséges arra, hogy az országgyűlés a’ reá nézve hátralevő napokon által a’ nemzetet nem csak szabaddá tette légyen, hanem szabadsága által boldogságában is megörökité. ,,Éljen az uj minister.“ (Harsány éljenzés.) Ezután gróf Batthyány Lajos eképen nyilatkozott: ,,ígéretet tenni nem akarok , hanem azt várhatják tőlem , miszerint én életemnek napjait kirekesztőleg feladatom teljesítésére forditandora , de hogy azt jó szándékommal elősegíthessem , és e’ tekintetben sikert nyerhessek , egyre van főképen ezen első perczben szükségem, t. i. a’ nemzetnek irántami bizodalmára.“ E‘ nyilatkozatot harsány ,,éljen“ kiáltások követvén, Kossuth Lajos újra e képen folytatá : „Engedjenek , uraim , még egy pár szót. (A cs. k. főherczegsége , a’ nádor, teljes hatalmu királyi helytartó holnap a’ nemes magyar nemzet kebelébe viszsza fog térni. Itten istennek szabad ege alatt, az istent hiva bizonyságul, azt mondom, hogy azon eredménynek kivivására nézve, melyet kijelenteni az imént szerencsénk volt, senki anynyit nem tett, mint a fensége, — ’s nemcsak senki anynyit nem tett, hanem az eredményt nála nélkül kivívni mind azon elhatározottsággal, ’s talán mind azon syrapathiával, amelylyel mi Bécs lakosai által fogadtattunk, sem sikerült volna , hacsak erőszakhoz nem nyúlunk. Ó , uraim ! a’ királyi székhez azon határozottsággal járult, miszerint kijelenté : ha ő felsége a’ nemzet kivánatait nem teljesíti , megszűnik lenni Magyarország nádora. Hajoljunk meg uraim ! e’ magasztos hazaszeretet előtt ; hajoljunk meg előtte , mert abban le van téve a’ magyar szabadság alapja. — Meg fog ő fensége holnap érkezni ; mi pedig el fogjuk fogadni azon szeretettel , lelkesedéssel, melyet érdemel, azon férfias tartással, mely hozzánk illik.— Magyarország történetében sok bús lapok mellett sok örömlap is van; de talán nekünk adja meg isten azon dicsőséget, hogy Magyarország átalakulását vérontás nélkül eszközölhetjük , és a’ mely dicsőséget megszerezni lelkűnknek legforróbb vágya. És remélem , hogy ezen törekvésében a’ törvényhozó testet a’ nemzetnek minden tagjai pártolni , gyámolitani és ápolni fogják. (Felkiáltások : „Fogjuk !“) Mikor érkezend meg nádor a fensége , a’ magyar fólovászmester tudtul fogja adni. („Éljen a’ fólovászmester !“) Nem tudok többet szólani ; csak egyet jegyzek meg. Történetesen azon mondásomra „magyar lólovászmester“ észrevételt hallok tenni, mintha eddig a’ lovászmester német lett volna. Eddig úgy volt, hogy némelyek köztök, ha nem is nevökre, hanem hatalmuk és hivataluk irányára nézve, németek voltak. Ekép ment végbe Magyarország ujászűletésének örömünnepe, mely hogy valóban ujászűletésünk napja volt, arról azon magas kormányférfi ismert honszerelme kezeskedik. Honpolgárok ! öleljük őt honfiúi bizalom karjaival : ’s a’ siker el nem maradhat ! ! N. N. §.mrlító, melyet néhány erdélyi hazánkfiai, még a’ legújabb események előtt, intéztek a’ magyar országgyűlés rendeihez. Azon legújabb nagyszerű események , melyek szilárdoknak vélt trónokat megdöntve vagy megrázkódtatva , Európa csendét felbomlással fenyegetik, minket is arra birtak , hogy honunk állása iránti nézeteinket és ezek által feltételezett kérésünket méltóságtokkal, véreinkkel elvrokonainkkal közöljük. Mi a’ két magyar hazában institutióinkat, a’ nemzetek egymáshozi viszonyait, fejlettségöket megfontolva, más igazgatási rendszert lehetségesnek nem tartunk, mint alkotmányos monarchiáit ; egy ilyen igazgatásformában látjuk letéve azon uralkodóháznak a’ rázkódások közben is ingatlan fenállása alapját, melyet alkotmányos institutiokkal környezetten, szivvérünk utolsó cseppjével fentartani erős akaratunk ; ilyen igazgatásformában látjuk honunk háborútlan fenmaradása óvszerét bármely lehető csábító ingerkedések daczára is; egy ily igazgatásformában látjuk megóva legbiztosabban a’ soha büntetlenül meg nem sérthető vagyonbátorságot. Az alkotmányos monarchiai rendszer fentartása tehát nézetünk szerint minden, a’ haza és uralkodóház java mellett buzgó hazafi feladata; ennek pedig nézetünk szerint mulhatlan feltétele, az alkotmányos elvek alkotmányos utáni kifejtése , mire első nem nélkülözhető lépés felelős hazai kormány, és a’ törvényhozó test alkotmányszerű rendezése. Mert bureaucratiai kormányzási modor, bármely institutiokkal párosítva, mint régibb és újabb példák tanúsítják, a’ szükség idején biztosítékot nem nyújt. És ezen min nézeteinkkel rokon eszméket látunk kifejtve azon felterjesztési javaslatban, melyet e tárgyra nézve a testvérhon képviselői már egy értelemmel magukévá tettek , és így ezek melletti felszólalásunk felesleges lenne, ha ezen feliratban mellőzve, vagy csak mellékesen érintve nem látnánk egy tárgyat, mely úgy is mint alkotmányos kifejlődhetésünk hatalmas segédeszköze, úgy is mint egy az alkotmányossággal egy fokon álló életszükségünknek, a’ magyar nemzetiség fenmaradásának leghatalmasabb biztositéka, figyelmet érdemel t. i. a’ két magyarhon egygyé olvasztása tárgyát. Barátságos felszólalásunknak czélja ezen nevezetes tárgyra vezetni méltóságtok figyelmét, melyet mind magunkra nézve életkérdésnek tartunk ’s a’ testvérhonra nézve is akármely oldalról tekintessék , csekély érdekű nem lehet. Alkotmányos tekintetben ugyan is komoly hazának, melyek népei, eredetökre, institutióik nemcsak alapjaira, természetére, hanem kifejlődésére, szenvedéseikre örömeikre nézve csak nem ugyan egyek , melyek kivonata , reménye, nemzeti érzelme egynemű , ugyan azon igazgatás , ugyan azon alkotmányos rendszer alatti egyesítése , azon rendszer szilárdítására menynyi nyomatékossággal bir, csak megemlíteni elég, mutogatni felesleges volna, ’s ha igaz is , hogy e’ részben Magyarhon többet ad Erdélynek , mint nyer tőle , a’ politicai téren, midőn ingásban van a’ nemzetek mérlege , legkisebb súly is egyik rész túlsúlya eldöntésére elég, ’s mint a’ múltban volt, gyakran lehet a’ jövőben Erdély alkotmányos eszmék ébresztése és fentartása által hasznos a’ testvérhonra nézve ; azért ha jelenleg csekélyebb is mit Erdély adhat, annál, a’ mit nyer, politicában a’ csekély segítséget is elvetni sokszor végveszélyre vezető és ki nem pótolható botlás. Mondani talán fölösleges , hogy az egyesülésnek most más politikai fejleményeket megelőzőleg kellene történni, mert a’ két nemzet külön kormány, külön törvényhozás alatt most kevés év múlva anynyira eltávozhatnék egymástól , hogy jövendőben az egyesülés évről évre nehezebben legyőzhető akadályokon kellene hogy győzedelmeskedjék. De hihető, hogy együtt tovább is haladnánk egyesített erővel, mint külön külön elválasztva. Ha politikai kifejlődésünknek egy hatalmas előmozdítója lenne a’ két hon egyesülése, nemzetiségünk fentartásának nélkülözhetlen feltétele; mert midőn legördül az alpok csúcsáról a’ hógomolya, ki tudja előre megmondani , mily rombolásokat fog okozni a’ rohamlavina. Midőn megkezdődött az európai mozgalom, ki tudja annak határát, következményeit ellátni ; ki tudja előre jóslani , mely nemzetek maradnak baráti viszonyban , melyek fognak egymás ellen támadni; ’s nem jöhetnek-e körülmények, melyekben fajunk minden részleteinek szoros egyesitése is, alig lehet oly erős az idegen ázsiai nép biztos fennmaradását eszközölni ; ’s lehet, elnyomatunk külön külön, kik egyesülve elég erősek lettünk volna fentartani magunkat. Az erdélyi magyar, főkint székely elem egy ki tim