Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-07-04 / 27. szám
3?‘* Szám: Az Erdélyi Hírlap és a’hoz járandó Mulattató’ ára posta költség nélkül félévre 1 sor. 20 xr. p. p. postán küldve 2 sor. — xr. p.p. — Hirdetésekért 6 sorig 8 xr. azon feljüli minden sorért 1 xr. p.p. járul. IS^0-1 BRASSÓ. Jul. 4-kon. Erdély és Magyarország. M. Vásárhely jun. 48 kán. Az erdélyi ev. reform. anyaszentegyház e’ napokban jun. 9től 17ig tartá az ide csak másfél órányira fekvő Gernyeszegen, ez évi közönséges sz. zsinatját. — A’ nagy Teleki Mihály kastélya barátságosan fogadá bé vendégszerető falai közé a’ számos vendégeket, ’s annak jelenlegi birtokosa gróf Teleki Domokos ur, ki a’ szomszéd testvér haza országgyűlésére ns Zaránd megye résziről követnek választatván, oda már el is indúlt vala, de egéssége változása miatt ,útjából visszatért *, a’ régi magyar vendégszeretetnek, ’s státusa iránt viseltető tiszteletének, buzgóságának újabb szép bizonyságait adá. A’ sz. zsinat, mint mindenkor, isteni tiszteleten kezdődött, egyházi szónokok valónak délelőtt bethleni pap és széki egyh. kerületi főjegyző t. Szász Ferencz, délután n. enyedi pap t. Fábián Dániel urak, kiknek czél és korszerű beszédjeik közkedvességet nyertek. Vizsgáló elnök m. vásárhelyi professor t. Török János ur volt, kivel együtt 14en szenteltettek fel a’ papi sz. hivatalra. — Számos vidéki vendégek, ’s a’ m. vásárhelyi kollégyombéli ifjúság harmoniás énekei diszesiték ezen egyházi ünnepélyt, különösen érdekessé téve pedig azon körülmény, hogy az anyaszentegyház jelenleg tisztelt főpásztora, főtisztelendő püspök Antal János ur, különben is azonos megye (Thorda) kebelében születvén, ez előtt 42 évekkel éppen ezen egyházi kerületben kezdette papi szolgálatát ’s 39 évekkel ezelőtt éppen azon szónok székben állott mint vizsgáló elnök, honnan most mint az erdélyi evang. ref. anyaszentegyház köztiszteletben álló főpásztora, apostoli áldást mondott az őrizetére bízott nyájra! — Kisérje tisztelet és áldás a’ nagy érdemű férfiút; — tisztelet és köszönet a’ derék grófi családnak is! (E. H.) Erdélyben nem rég kezde ugyan divatozni a’ selyemjuh-tenyésztés, ’s már is az erdélyi jól kezelt gyapjú a’ gyárok előtt nagy figyelmet nyert, de igen kis részt kivéve, a’ nélkül, hogy az egyes termesztők annak illető nyereségét érdelhetnék, vagy csak bár nevök juthatna ismeretre, ’s ez következményes, mert hazánkban sem gyapjuvásár, sem gyár, sem gyapjuosztályzási intézet sincs, miszerint a’ termesztők nagy része talán nem érkezik, más pedig restes árujával vásárra menni, ’s meg van elégülve, ha a’ zsidó házánál ígér gyapjáért annyit, mennyit több év óta adni szokott ’s ez, az egybegyűjtött tömeget a’ nélkül adja odább, hogy csak említve is lenne a’ termesztők neve, kik legfelebb az iránt lehetnek általa jövendőre is biztosítva, hogy csak fáradozásuk van legkevésbbé jutalmazva. Néhány év előtt gyapjuvásárt akart felállítni Erdélyben a’ termesztők egy része, de valamint egyebekben, úgy ebben sem tudónak egyesülni. Közelebbről angol kereskedési egyesület készite ’s ada tervet erőnkbe, de ennek is szokott hanyagság ’s részvétlenség miatt — a’ bámulásig kevés aláirásból következtetve — létre jöttét talán csak boldogabb sarjadék reményiheti valaha. Mig tehát időforgással valami jobb kilátású pontra juthatnánk, olly erdélyi juhos gazdákra nézve, kik egy vagy más akadály miatt 1839 *j Ezen gátlás miatt Zaránd megye részéről országgyűlési követek Gyulai Lajos gróf és Bornemisza Ignacz báró.