Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1925-10-01 / 8. szám
támogatta volna. Nem habozunk kijelenteni, hogy a b. bizottságnak esetleg ilyen döntése nálunk is nagyobb megnyugvást keltett volna, amivel azonban távolról sem akarjuk hibáztatni a kitűzött pályadíj megosztását. Egyik hozzászólás méltán veti fel azt a kérdést: mi volt az „Ellenzék“ célkitűzése a pályázattal ? S ha ezt a kérdést kutatjuk, úgy találjuk, hogy a bíráló bizottság utólagos megállapítása nem fedi — divatos kifejezés szerint „maradék nélkül“ — a pályázathirdetés „szigorú feltételeit“, melyeket a pályadíjak „aránylag nagy összegével“ indokolt volt, mint ahogy az „erdélyi viszonyokban magas pályadíjat“ a bíráló jelentés is kiemeli. A szigorú feltételek pedig ezek voltak : „korhű szellem, művészi megírás, kifogástalan kompozíció és jellemfestés, érdekes cselekmény.“ Ha mindezeket a feltételeket együtt vesszük, csakis a Télutós pályaműben találjuk fel őket. Különösen a három utóbbi feltétel tekintetében az összes többi pályaművek ellen tehető több kisebb kifogás, tehát a másik jutalmazott munka ellen is. Márpedig ezek éppen a pályázat szépirodalmi kellékei voltak. A közmegítélésre bocsátott 7 novellában legfőképpen szépirodalmi kívánalmaink maradtak kielégítés nélkül, különösen pedig az érdekes cselekményt — a Berde Mária pályaművén kívül — hiába kerestük bennök. S ennek okát körülbelül abban kell megtalálnunk, amire Szentimrei J. hozzászólása utalt. i. az idő rövid volt ahhoz, hogy a pályázó a kiválasztott kor levegőjébe annyira beleélhette volna magát, amenynyi „a téma szuverén, fölényes kezelését“ biztosította volna számára. Márpedig enélkül lehet korhű történeti rajzot vagy éppen monográfiát adni, de nem történeti elbeszélést vagy regényt, tehát költői művet. Mert ennek legfőbb feltétele éppen az, hogy az író teljesen benne éljen a történeti kor levegőjében, vagy még helyesebben : a történeti kor — a szereplő személyek gondolat és érzésvilágával, életviszonyaival — ott éljen az író lelkében. A kiválasztott történeti helyzetek ilyen átélését kerestük — de eredménytelenül — a közölt pályaművekben ; csakis ilyen átélésből kerekedett volna aztán ki az érdekes cselekmény, amit történeti elbeszélésnél — egyáltalán elbeszélő költői műnél —elengedhetetlen követelménynek tartunk. Berde Máriának kétségtelen szerencséje volt, hogy olyan korba állította be a maga témáját, mely legközelebb áll a bal-