Erdélyi Lapok, 1933. április-június (2. évfolyam, 74-143. szám)
1933-05-28 / 119. szám
«s». Boldoggá avatási a Szent Péter bazilikában is. A dunisa papa Még szól a kürt, a pápa és kísérete már messze elül jár s a templomot ötvenezer ember ajakéról felharsanó éljenzés tölti be. A feltörő emberi hangok úgy megrázzák a levegőt, hogy fenn a magasban meglengenek a nehéz, hatalmas kristálycsillárok. Éles vezényszó hangzik: a katonaság tiszteleg. A menetet két alabárdos nyitja meg. Utána a bordó brokátselyemruhás apródok hosszú sora. Aztán néhány belső lakás térdnadrágban, díszes frakkban, fehér harisnyával. A világi pápai kamarások következnek, kardos középkori díszruhában s utánuk az egyházi számfeletti kamarások hosszú sora lila reverendában (közülök kimagaslik a mi egyik vezetőnk, dr Bánáss László pápai kamarás, nagyváradi iskolaigazgató). Majd a szolgálattevő kamarások. Közvetlen a pápa gyaloghintója előtt a kamarások mestere. Érkezik a gyaloghintó, amit tizenkét egyforma magas, vörösselyem brokátruhás apród hoz a vállán. Mellettük kétfélét öt-öt svájci nemes testőrtiszt, lófarkas, aranytarajos sisakkal, kivont karddal. A pápa mögött bíborosok, püspökök és a Szent Péter bazilika kanonokjai s végül egy aranyláncos, bársonyruhás úr, két alabárdos zárja be a menetet. Pontosan öt perc telt el, amíg a méltóságosan haladó menettel a pápa a Szent Péter sírja elé érkezett. Az embertömeg szüntelen éljenez. A pápa aranyos trónjának két karján nyugtatva kezét, jobbjával áldást oszt apró mozdulatokkal s a ra folabUffá' ionban kantál a a *e ,a migrének Nem létezik A rámidon, a-K csomagolásán klén hiányodó kereszt, fejével is jóságosan Iut gyermekei felé. A színek fölséges pompájában a nagy tömeg feje fölött mint bárányfelhő úszik a pápa fehér ruhája a főoltár felé, 6 óra 8elére. Az orgona zúg és felhangzik a kórus: Tu és Petrus... A főoltár előtt a pápa leszáll a gyaloghintóról, az oltárra lép és megkezdődik a szertartás. A szentély rácsának ajtaját húsz alabárdos zárta el. Fenn a kupola alatt, a főoltár képe fölött, az óriási aranyráma hatalmas zónájában délelőtt óta erős megvilágítással látható nyolc napon át a boldoggá avatott arcképe. Teljesen modern, világos tónusú festmény. Sziklás táj, háttérben dombok, nápolyikék és fehér felhőzettel. Egy szikla mellett imádkozó helyzetben Vincenza Gerosa teljes alakú arcképe. A hatalmas kép tündöklően világít le világos színeiben. Az erős megvilágítás miatt a világos tónusú képe magasztosan szép pillanatban uralkodik az egész templom felett. 6 óra 25 perc. A pápa áldást oszt és fölmutatja az Oltáriszentséget. A tömeg térdreborul. Még egy litánia s a Te Deum akkordjai szállnak a kupola fölé. 6 óra 27 perc. Előre viszik a gyaloghintót s a pápa beleszáll. Az egész szertartás húsz percig tartott csupán. A menet megindul, de míg jövet a Szent Péter sírjának jobb oldalán ment, most a baloldalon tér vissza. Pontosan három perc alatt ér most is az áldást osztó pápa a Szent Péter sírjához. Virágcsokrok repülnek a gyaloghintóba, a Szentatya lábaihoz. Megszólalnak ismét az ezüst kürtök az ajtóban. A tömeg éljenez szüntelenül. Integet, tapsol..., az orgona zúg..., az összes alabárdosok a kíséret végéhez csatlakoznak, hogy testükkel fedezzék a kivonulést, nehogy a rettentő tömeg nagy lelkesedésében a hátulsók hatványozott erejű nyomására áttörje, vagy átmássza a derékig érő korlátokat s a kíséretre nyomuljon. De erről most nincs szó. Amint a pápa az ajtó felé közeledik, halkul a templom, végre elhallgatnak a kürtök is — a pápa elhagyta Szent Péter templomát. Kiürül a bazilika. És nagyon érdekes: a legnagyobb rendben, úgyszólván percek alatt kiürült a hatalmas bazilika. Még imbolyog a fekete emberáradat a lépcsőkön, téren negyedóráig. Itt-ott csoportok álldogálnak, nézik a Vatikán épületén a pápa lakosztályának ablakait, amelyek nincsenek lefüggönyözve s jól láthatók a felgyújtott villanycsillárok. Lesik, hátha megláthatnák még egyszer a pápa alakját. Kíváncsiságuk nem teljesül. Autók, autóbuszok, villamoskocsik zsúfolásig telve indulnak el a Szent Péter-tér elől, amelyre lassan az est leple borul... · Érzések és gondolatok-Természetes, hogy ez csak rövid időrendi leírása a boldoggá avatási ünnepségnek. Az elénk táruló pompát, fönségességet, amely feledhetetlen emléket hagy bennünk, szavakkal lefesteni nem lehet. Mint ahogy nem lehet leírni szóval Liszt koronázó miséjét , azt hallani kell. Ezt pedig végig élni. Hiába magyarázzuk valakinek azt a megdöbbenésünket, amikor a Szent Péter-tér elé érkezünk, szembe a bazilikával. Mert a képek után, amit mindenki ismer, nagy, hatalmas épületoszlop-csoportot képzelünk s az első benyomás a csalódottság érzése. — Na, alaposan csalódtam, nem így képzeltem el! — mondjuk egymásnak. A tér kicsinynek tűnik, a templom óriási kupolája nyomott, csak félig látszik és minden szűk, elképzelésünkhöz semmiség. De, amikor átlépjük a kör első kockáit, közeledünk az obeliszkhez, óriási arányokban tárul szét előttünk minden. Optikai csalódásunkra gyorsan rájövünk, pláne, ha vezetőnk megmagyarázza, hogy ez is Michelangelo játéka. A fedélzet néhány görbülő vonalával érte el ezt a csalódást keltő képet. Hasonlóan vagyunk a Szent Péter templommal is, amikor belépünk az első pillanatra. Azt hisszük, nem sokkal nagyobb a nagyváradi székesegyháznál, de mindenesetre szűkebb. De aztán néhány lépés után kitárulnak óriási méretei, úgyszólván elveszünk benne. A főbejárattól kezdve az oltár hosszmetszetében haladó úton felírással jelölve, hogy a világ legnagyobb templomai meddig érnének, ha betolnák ebbe a bazilikába. Michelangelónak ezért az optikai remekéért nem hű se festmény, se fénykép, amit erről a térről, templomról, vagy Szent Péter, sírjáról készült. Élő kövek, világító sírüregek. A kövek sem kövek itt, mert világtörténelemről beszélnek. A katakombák földalatti üregeiben, a sírok, csontok előtt nem fog el borzadály, nem érezzük a földalattiség hidegét, mert felemelő tudattal hat át a három századon át itt élt első keresztények bolyongó lelke s a sírhelyek sokasága nem a halálra emlékeztet, hanem arra, hogy itt, ezekben az szűk, sötét folyosókban bujkált századokig azi egész emberiség lelkiismerete. Néró cirkus maximusa, Titus Colosszeuma éjszaka szép, mert mint a koromsötét katakombákban, a* vértanú halált halt első keresztények hite világít itt is nekünk. Márványhalottak csak a görög-római istenek előttünk — de már Vergilius szobra előtt lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson. Aeneasa: Anni virumque canos... Nem látjuk, de érezzük, hogy a keresztény Rómában nem ember, de eszme rakott le minden követ, mint ahogy Rafael képein a görög istennőkbe a keresztény szüzek lelkét lehellte. Mózes szobra előtt úgy érezzük Michel Angelo nem szobrokat alkotott, hanem a márványt enyberré változtatta. És mikor este a Laterana előtt állva nézzük, a messzi távolban és Róma omladékaira mint kapaszkodnak fel szomorúan az estnek árnyai: a megkonduló ha-rangok szavában a katakombák lelkének üzenetét véljük... Sok mindent érzünk, látunk az örökváros falai közöt, csak — ne vétessék bűnül — mai népének homlokán nem tudtam leolvasni a büszke mondatot: cívis romanus sum! 'Tffl W Puraeiyt Lapon 11. évf. 119. szám. — Vasárnap, 1933. május 28. TÓTH TIHAMÉR REPREZENTÁNS MŰVEI: Krisztus Király 250 lei Tíz parancsolat I. rész .... 250 „ Tíz parancsolat II. rész .... 250 „ Hiszek egy Istenben ..... 250 „ Hiszek Jézus Krisztusban . . . 250 „ Az itt kir.iv együttes megrendelése esetén porté nincs. „Erdélyi Lapok" könyvosztálya. ♦ A legkellemesebb szórakozást nyújtja a t I Széchenyi I kerthelyisége. «SS" lásu világos- és barna sörök, kitűnő ételek, tisztánkezelt borok, flekken sült, vargabélés, cigányzene. % S éves pártfogást kér Krajcsik István, vendéglős.