Erdélyi Lapok, 1936. április-június (5. évfolyam, 75-144. szám; 124. számtól Uj Lapok néven)
1936-05-03 / 100. szám
2 velére és a népi lélek újjáalakítója legyen. A színháznak pedig újra a közös nagy nemzeti élmények színhelyévé kell válnia. A népi lélek nevelésénél igen fontos szerepet kell juttatni a zenének, legfőbb eszköze ennek a népzene ősi formáinak felújítása.“ „A képzőművészetek, mindenekelőtt az építészet fontossága a népi társas életnek, ez utóbbi azért, mert hiszen igen fontos szerepe van az otthoni táj képének formálásában. Tehát nemcsak gazdasági szempontok követelik a szudéta-német építészek érvényesülését azokon a területeken, hol a lakosság német. A rádióból ugyanolyan részt követel Henlein a német szó és kultúra számára, milyet az újságirodalomban a német lapok a természetes fejlődés jogán elfoglalnak. Az önmagáért való tudománynak — mondotta Henlein tovább — eltelt az ideje. A tudomány első feladata az, hogy egységes világképet alakítson ki magának, mert tudományt nem lehet világnézettől függetlenül művelni. Az oktatás terén Henlein programja rövid s ebben a jelszóban foglalja össze: Minden német gyermeket német anyanyelvén kell tanítani! A kölcsönös tisztelet a nemzeti életnek a területén a kulturális érettség legjobb fokmérője. Másfelől pedig az a gondosság, mellyel népek kulturális javaikat őrzik, határozza meg tulajdonképpen a helyet,melyre a művelt nemzetek társaságában igényt emelhetnek! „Legfőbb feladatunkat, mint politikusok, abban látjuk — fejezte be előadását Henlein, — hogy kultúránknak megszerezzük és biztosítsuk azt az éltető terepet, melyre múlhatatlanul szüksége van .. Ebben a Henlein-féle kulturprogrambam nincsen semmi új, ha a fejezeteket egyenként nézzük. Legfeljebb kissé körültekintőbb, rendszeresebb, alaposabb, mint általában az ilyen összefoglaló programok lenni szoktak. Ami újszerűen s annyira meggyőzően hat ránk, az a központi gondolat, mely ezt a széles népi mederben hömpölygő mozgalmat legkisebb hullámának rezdüléséig átjárja. Ez a mélység és szélesség csak ahhoz a szerephez hasonlatos, mit állami nemzetek életében az állameszmék szoktak betölteni. Pia nemzetiségi, kisebbségi népek életében jelentkezik, hat és válik uralkodóvá ilyen központi gondolat, rossz utánaképzéssel s éppen olyan mesterséges magyar szóval talán nemzet-eszmének lehetne nevezni. Az ilyen kisebbségi nemzet-eszméknek a lelke, az ehető eleme a szabadság. Mekkora tévedés azonban ezt a lényeget úgy hirdetni, hogy ez a szabadság-gondolat szükségképpen a vélemények és nézetek szeszélyes, ötletszerű sokféleségét jelenti! Hiszen mihelyt sokféleség van a lényegben, mihelyt ellenmondás jelentkezik az alapvető kérdésekben — nincsen nemzeteszme! Ha százféle nézet küzködik, fölényeskedik, csúfolódik egymással az olyan kérdések felől, hogy nemzetiségi sorshelyzetben, mi az irodalom feladata? Vannak-e kötelességei a sajtónak a népnevelés, a népfegyelmezés, a társadalmi átszervezés terén? Milyen szempontoknak kell irányítania a gazdasági erők rendbeszedését és összekapcsolását? — alkalom kínálkozhatik mindenféle könyvek megjelenésére, nagyszámú újság kiadására, újabb s újabb gazdasági próbálkozásokra, központi gondolatról azonban nem lehet beszélni és le kell mondani azokról a csodálatos erőkről is, melyek azokban szunyadoznak. Minden érett kisebbségi nép a szabadsággondolatért küzd. Úgy küzd azonban a művelődés, a gazdaság, a társadalmi élet terén, ahogyan seregek küzdenek. Az egész nép száll síkra, a maga érzelmi és akarati egységében, melyet költői és politikusai teremtenek meg. Aki ezt az egységet — akartan, vagy akaratlan — bontja, nem költő és nem politikus, mert nem tölti be sem a vatesz, sem a népvezető hivatását. Akkor sem, ha nézeteit szónoklatokban, vezércikkben, folyamatos szépprózában, vagy éppen csengő rímekben mondja el. Lehet színekben pompázó orchidea, mely az öreg ágakból szívja nedveit; lehet útszéli virág a csapáson, merre a népet, sorsa hajtja, de sohasem lesz friss hajtás az ágon, melyből a bimbók, a virágok és a virágzásnak legfőbb célja, a gyümölcsök szoktak nőni. Ez a nemzeteszme természetesen sokféle lehet és most nem arról van szó, hogy ilyen, vagy amolyan legyen. Csak arról, hogy másutt van, nálunk pedig még nincs. Nem nőtt ki még egészében a tradícióknak talajából, melyen állunk. Nem izmosodott még meg eléggé, hogy gyökerei keresztül -kasul járják a közös élet minden rétegét, a társadalmiakat és kulturálisokat éppen úgy, mint a gazdaságiakat. Nem kapott még elég levegőt, elég napsütést, hogy meglombosodhasson és megterebélyesedjék. E csodálatos növény magja azonban minden erdélyi keresztény magyar lélekben csírázik. Akkor is, ha tagadja, avagy mindenképpen titkolni szeretné. A kövek mögött írta: Possonyi László . — Kénytelen vagyok elköltözni ebből a városrészből — mondta a professzor aházgondnoknak, — mégpedigazonnal. Egy napig sem maradok tovább. — Miért, professzor úr? — kérdezte az ügyvéd, aki ugyanabban a túlzsúfolt városrészben, ugyanabban a megkopott, negyvenes években épült sárga házban Lakott, mint a professzor, több, mint tizenöt éve. És kapacitálni kezdte a láthatólag ideges öreg urat, aki ezideig legcsöndesebb és legmegbízhatóbb lakója volt a háznak. Régi, négy nagy szobát betöltő lakásában egyedüli élt házvezetőnőjével,és a lakás" rosszadásig meg volt rakva feliratos kövekkel, múzeumi leletekkel s ezek közt dolgozott egészen csendben a professzor. Tulajdonképpen szerzetesi életet élt régiségei között s nem sajnált életéből egy évtizedet a Husvét szigeti feliratok megfejtésére. Naponta nyolc-tíz órát a múzeumban és egyetemen töltőik s mert álmatlanságban szenvedett, majdnem ugyanannyit dolgozott otthon is. — Nem bírom itt ki idegekkel — hajtogatta az öreg úr, akiről senki se tételezte volna fel, hogy idegei is vannak. Féléjszakákon át ült egy-egy köve előtt, azt forgatta és tanulmányozta. Az ügyvéd, akivel ha nagyritkán, találkozott a lépcsőházban, barátsággal köszöntötte őt, nem akarta elveszteni ezt a lakóját, aki a zsúfolt üzleti városrész folyton nyüzsgő népvándorlásában az egyetlen fix pont volt. Különböző ajánlatokat tett neki az egész ház közeli renoválására, az ő lakásának megújítására, és fehér ajtókkal való ellátására is. Végül mosolyogva mondotta: — A napokban betévedtem az önök múzeumába. Láttam, milyen nagyszerűen állították helyre ott az empire stílust. Most világosság van ott és én ugyanezt akarom véghez vinni a professzor úr lakásával. Tudom, fél a rendetlenségtől, de még mindig könnyebb elzárnia mindent a szekrényekbe és kivárnia a munkálatokat, mintsem mindent kocsira rakni és elszállítani egy új lakásba. Meg azután nem is hiszem, hogy ezt a rengeteg követ egy modern ház emeletei kibibarssák. öreg köveknek és öreg embereknek az öreg házak valók Az öregúr csak a fejét ingatta és láthatólag küzdött magával, hogy ne mondja ki, ami a szívére súlyosodott. Az ügyvéd azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Felajánlotta, hogy felmond akárkinek, aki ellen az öregúrnak kifogása van. A ház presztízsét jelentette az örgur, a kereskedő embereknem sokat adtak rá, hogy laknak, de a régi lakásokat kritizáló hivatalnokok elé mindig az öreg professzor nevét szegezte. Most ugyanilyen szívóssággal kutatod a professzor elmenetelének okát, amig a professzor piros erekkel átszőtt arcán apró verítékcseppek ütköztek ki és arca elhalványodott . Csak a mi rég: csendes barátságunk jogán kérdezem, mi ez igazi oka, professzor úr. És azért, mert kötelességem tudni mindent erről a házról és kötelességem minden panaszt orvosolni. Talán beállott a Budának tartó népvándorlási hullámba? — Nekem nagy áldozat álhagyni ezt a megszokott fészket, de higgye el, súlyos okaim vannak. Még pedig nem mondhatom, miért. De én ezt a környéket sem akarom egyelőre látni. A professzor láthatólag összezavarodott és az ügyvéd éles szemét nem kerülte el, hogy elérkezett nála az a pszichológiai pillanat, amikor a bűnösök megtörnek és vallanak amikor a kliensei legféltettebb titkaik terhétől könynyebbednek meg előtte s amikor a gyermekei sírva fakadnak korholásai és faggatásai kereszttüzében. Tovább folytatta tehát az ostromot és a legteljesebb diszkréciót ígérte. A gyóntató pap szeretetteljes unszolását sem felejtette el alkalmazni és lassanként egészen bekerítette a professzort. — Rossz álmok gyötörnek itten, már dolgozni sem tudok... — felelte a professzor és elpirult. — Az egész dolog olyan, hogy minden józan ember kinevetne érte, ha elmondanám. És én is nevetnék magamon, ha nem volna kísérteties ez a dolog. Az ügyvéd a Tutenkamen átkokra gondolt, az ősi babonák kísértő rémére, amelyek öreg papiruszokról és kőfeliratokról kísértenek. Előbb-utóbb mindenki beleesik ebbe, gondolta és még kíváncsibb lett a históriára. — A kísértetek valószínűleg a köveivel vannak kapcsolatban, professzor úr? És ha magával viszi őket, azzal még nem szabadul meg tőlük. — Az én köveim tiszták és nem bántanak. Az évezredek lekoptatták róluk a bűnös érintéseket és csak a bölcsességük maradt meg. De ennek a városrésznek a kipárolgása tele van a bűn bomlási termékeivel. Én nem a maguk házából menekülök, hanem erről a tájról, ahol olyan régen élek. Sohasem figyeltem az utcákat, a rohanó embereket, ezek nem tudtak az én világomhoz férkőzni. Én nem hiszek se Erdélyi Lapok V. évf., 100. szám. — Vasárnap, 1936. május 3. I Magyarok! II Erdélyi Lapok- p 2 gyorsan és biztosan hat RHEUMA /KÖSZVÉNY ISIASZ,GRIPPA, IDEG- ÉS FEJFÁJÁS és minden más hűléses megbetegedésnél idült esetekben is meglepő eredmények! A Togal kiküszöböli a szervezetből a káros bomlási termékeket. Csináljon egy komoly Togal-kurát. Qróffűszertárakban és Drogériákban. Szülői értekezlet az oderheimi római katolikus Ikeumban Elismerés a cserkészetert A szülők és szállásadók nagy érdeklődése mellett tartotta meg vasárnap az oderheimi római katolikus főgimnázium idei szülői értekezletét Sándor Imre pápai kamarás, püspöki biztos elnöklete mellett. Az elnök megnyitó beszéde, a szülői értekezletek nagy fontosságára mutatott reá. Az ilyen értekezleteknek nagyjelentősége van, mert alkalom adódik arra, hogy a természetes nevelő, a család találkozzék a hivatásos nevelővel, az iskolában, hogy közösen, fesztelenül beszéljék meg a nevelés nagy kérdéseit és elhárítsák azokat az akadályokat, amelyek az eredményes, nevelésnek és oktatásnak útjában állanak. Az elnök tetszéssel fogadott beszéde után Szentmiklósi Ferenc tanár, a cserkészcsapat parancsnoka tartotta meg tárgysorozatra tűzött előadását „A cserkészet a nevelés szolgálatában“ címmel. A fiatal előadó, aki maga is hivatásos cserkész, tárgya iránti meleg szeretettel szólott a negyedszázados dicső múltra visszatekintő cserkészintézmény nagy nevelő értékéről és annak felkarolását a szülők figyelmébe ajánlotta. Az első felszólaló Pál Gyula ar ügyvéd volt, aki jólezően emelte ki, hogy mennyire felemelő és megható volt a nagyhéten az a látvány, amikor Krisztus király sírját az ifjú cserkészek őrizték. A szülők nevében ígéri a nagyfontosságú nevelő intézmény felkarolását. Wepetsek József dr ügyvéd hasonlóan meleg szeretettel szól a kérdéshez. Elismeréssel adózik az intézet elöljáróságának és tanári karának, hogy a nevelés ügyére ilyen nagy gondot fordítanak s ezzel még emelik, fokozzák az intézet régi jó hírnevét. A maga részéről is örömmel üdvözli azt a törekvést, amely a cserkészet felvirágoztatását tűzte ki célul. A tartalmas hozzászólások után Szentmiklósi tanár, a cserkészcsapat nyári munkarendjét, a katolikus nagygyűlésen és az országos táborozáson való részvételt ismertette. A cserkészet kérdésének letárgyalása után az anyagi ügyek megbeszélésére, az iskolai díjak fizetésének módozataira került a sor. Ehhez Bardosz József és Finta Ferenc szülők szólottak hozzá.